Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)

1991-08-10 / 146. szám

4 Szabad ÚJSÁG 1991. augusztus 10. A munkanélküliek száma egyre nő Hivatal a fűtőházban A Nyugat-szlovákiai kerületben- legalábbis a munkaügyi hivatalok adatai szerint - 1991. június végén 52 596 állástalan személyt tartottak nyilván. A kerület szinte minden szög­letében, így a kies Ipolyságon és kör­nyékén is egyre nő a munka (és kere­set) nélkül maradottak száma. Munkát, kenyeret? A 8700 lakosú Ipoly menti városká­ban 1991. június elsején (körzeti) munkaügyi hivatal nyílt. Az intézmény- állítólag csupán néhány hétre, átme­netileg - egy fűtöház helyiségeiben, állami mosoda tőszomszédságában kapott helyet. Patai Jánossal, a hivatal igazgatójá­val és kollégáival a munkahelyükön beszélgettem.- Ipolyság erős vonzáskörzettel, zömmel gyengén gazdálkodó mező­­gazdasági üzemekkel körülvett, vala­mint kis és középüzemekkel rendelke­ző mezőváros - magyarázta az igaz­gató s a szovjet piac hirtelen elvesz­tése nálunk is százakat érintett na­gyon érzékenyen. A mintegy félezer személyt, többnyire, lányokat, asszo­nyokat foglalkoztató Piéta kötöttári iké­­szítő üzem termékeinek zömét eddig a „Nagy Testvér“ vásárolta fel. A jó ideig ugyancsak közel ötszáz embert alkalmazó Strojstav gépjavító üzem szovjet gyárakból kikerült gépek nagy­javítását végezte. Nos, az elmúlt hónapokban mind­­: két fiókvállalat lehetőségei jelentősen beszűkültek... Az intézmény hat dolgozója péntek kivételével a hét minden kóznapján- reggel nyolctól délután két óráig- fogadja az ügyfeleket. S bizony Patai János és Valusz Gyula meg­beszélik a napi teendőiket a szakelőadók nem igen unatkoznak, mert - sajnos - egyre többen nyitják rájuk az ajtót. Mintegy ezer munkanélküli A körzet 11 246 munkaképes pol­gárának 5,86 százaléka folyamodott július derekáig a hivatalhoz segélyért. A munkanélküliek fele ipolysági lakos. A hivatal dolgozóinak komoly gon­dot okoznak a romák. <- A segélyért folyamodó romák többsége Ságon él. A minap ötven­­egynéhány éves tenyeres-talpas ci­gányasszony kopogott be az irodámba - mondta Patai János életében még egyetlen napot sem dolgozott, most mégis munkanélküli segélyt kór. S tör­vényeink értelmében a kötelező türel­mi idő leteltével kap is havonta 1200 koronát. A Pletából elbocsájtott, rosz­­szul kereső kétgyermekes édesanya pedig majd örülhet, ha 800-900 koro­na megilleti. Jónéhány dologkerülö, kocsmabú­jó, börtöntöltelék roma (és nem ci­gány) polgár fog széles e hazában joghézagos, eléggé „képlékeny“ tör­vényeink alapján jogtalanul pénzhez jutni. Kőműves van elég! A segélyért folyamodók jelentős hányada a tanulmányaikat idén befe­jezett végzős diákok és a nyugdíjkor­határ felé közeledő személyek közül kerül ki. Az üzemek a középkorú, legproduktivabb, esetleg többgyerme­kes szülők munkájára tartanak legto­vább igényt. A humánus döntésért mindenkép­pen dicséretet érdemelnek az érin­tettek. Júniusban 88 nő és 95 férfi jelent­kezett segélyért a hivatal dolgozóinál. Sok az állástalan kőműves - főleg a Piéta meg a Strojstav „jóvoltából“ - és a varrónő, valamint a fémmeg­munkáló szakmunkás. Több helyen alkalmaznának viszont vizvezeték­­szerelöt, lakatost és villanyszerelőt.- Külön öröm számunkra - újságol­ta Valusz Gyula föszakelóadó hogy a városi és a járási hivatal dolgozói-, fölöslegesen nem zaklatunk, nem rendelünk be senkit, csak akkor hí­vunk be valakit, ha szakképzettségé­nek megfelelő munkalehetőség kínál­kozik. A törvény a lógósokat támo­gatja. A ,,volt hatalom“ visszavág? Hétfő délelőtt jártam a hivatalban. A félhomályos folyosón többen vára­koztak. Közöttük egy család három tagja is a falat támasztotta. Valéria Solmoáiová és egyik ügyfele (A szerző felvételei) egyaránt készségesen, folyamatosan tájékoztatnak bennünket az esetleges új munkahelyekről. Minden hozzánk forduló személyhez egyformán kedve­sek vagyunk, ám korántsem biztos, hogy mindenki elégedett is velünk. Egy mindenképpen bizonyos: kollektí­vánk mindenkin igyekszik segíteni. Sokan elfelejtik bejelenteni, ha ál­láshoz jutnak. Mi pedig továbbra Is számon tartjuk őket, s törjük magunkat értük...- Harminc évig Csehországban él­tünk - panaszolta az 54 esztendős családfő most kénytelenek voltunk családostul a szülőfalumba, Palástra költözni. Építővállalatnál dolgoztam, a legrégibb munkás voltam, soha nem volt rám panasz, mégis elbocsájtottak. Aláírtam a kommunista vezetők levál­tását szorgalmazó nyilatkozatot, de nem lett foganatja. Az „elvtársak“ ma­radtak a helyükön, nekem meg, mond­vacsinált indokkal, mennem kellett a vállalattól. Lógósok előnyben?- Egyre több magánvállalkozó al­kalmaz feketén munkanélkülieket - vette ismét vissza az igazgató a szót -, minden ilyen irányú bejelen­tést kötelesek vagyunk kivizsgálni, „lenyomozni“, s ha gyanúnk beigazo­lódik, szankciókat alkalmazunk. Töb­bek között javaslatot tehetünk az al­kalmazó iparengedélyének bevonásá­ra is! Általában naponta huszonöt sze­mély fordul meg a hivatalban, akad aki többszöri kérésre sem jelenik meg, mások viszont hetente háromszor is betérnek egy kis tereferóre. Szedhettük a sátorfánkat. Azt sem tudom, mihez kezdjek idehaza. Ha minden kötél szakad, visszakérjük a közösből a volt családi földeket, és gazdálkodásba fogunk. Csak élnünk kell valamiből! A lányom az idén érettségizett. A feleségem abban a gimnáziumban takarított. Most ők is munkanélküliek. A fiunk meg diák, az asztalosszakmát tanulja, szeptemberben lenne negye­dikes, de aligha fejezi be tanulmánya­it, nem hagyhatjuk magára a 350 kilo­méterre levő városban. Meg aztán, az élelmezését és a hazautazásait sem győznénk fizetni... Patai János fia szintén a munkanél­küliek egyre duzzadó táborát gyara­pítja. Az előadók egyike, Solmoáiová Va­léria a társközségek munka és állás nélkül maradt polgárainak ügyeivel foglalkozik.- Röpke néhány hét alatt 105 sze­mély kérelmét intéztem - bizonygatta A városi polgármesteri hivatal- a képviselők határozata alapján- felkérte a helyi üzemeket, vállalato­kat, hogy készítsenek rövid, átfogó elemzést munkaerőgondjaikról. A fel­szólításra 11 közintézmény még csak nem is reagált... ZOLCZER LÁSZLÓ Kedvező válaszra várva... ,,Dolgaink rom Kisgéres mintegy ezerkétszáz lelket számláló község Királyhelmec tő­szomszédságában. A mezőváros kö­zelsége javára is szolgált a falunak, meg nem is; a helyi szolgáltatások kiépítését mindenesetre akadályozta. A pályakezdő fiatalok java részét is „elszippantották" az egykor volt járási székhely üzemei és lakónegyedei. A falu polgármestere, Berta László mérnök, a 34 községet egyesítő terü­leti hivatal minősítésével kezdi az ön­­kormányzat gondjainak számbavé­telét:- Ez az új, .önálló“ szerv sem rendel­kezik olyan jogkörrel, mint amilyennel elméletileg felruházták. Ügyeink inté­zésében, kéréseink elbírálásában to­vábbra is a „Terebes-központúság“ érvényesül. Folytatódik a térség gaz­daságának és infrastruktúrájának elsi­­lányítása. A járási hivatal illetékesei hetente félnapos fogadóakciókat tar­tanak Helmecen. Nesze semmi, fogd meg jól! A bodrogközi székhelyű Kör­nyezetvédelmi Hivatalnak sincs dön­tési jogköre. Következésképpen: ró­lunk továbbra is Terebesen vagy má­sutt döntenek, miközben „dolgaink (ijesztően) romolnak“. A falu lakosságának legfőbb óhaját figyelembe véve, önkormányzatunk egy vizvezetékhálózat megépítését szorgalmazza. Az inneiTYiéhány kilo­méterre fekvő szentesi központi főve­zetékre csatlakoztatnánk Kis- és Nagygérest, ha... Ha megkapnánk a munkálatok elvégzéséhez szüksé­ges pénzösszeget. Kérelmünk elbírá­lásában állítólag egyedül a minisztéri­um az illetékes. Megírtuk hát levelün-Hulladékhegyek a világban és nálunk Nem bántja a szemét? A hulladék tárolását szabályozó tör­vény hatálybalépésével újabb gondok­kal „gazdagodtak“ városaink, de főleg falvaink önkormányzatai. Ami a váro­sokban az elmúlt években jól-rosszul megoldódott, amiVel a városok költ­ségvetése már régebben számol, fal­vaink felett Damoklész kardjaként függ. Ha ki akarják védeni a borsos büntetéseket, a 23f?/1991 sz. törvény 15. paragrafusához kell, hogy tartsák magukat. A hulladékokról szóló törvény ugyan szankciókat helyez kilátásba ilyen­olyan szabálytalanságokért, de a hul­ladéktárolásért befolyó összeget nem az önkormányzatoknak, hanem a kör­nyezetvédelmi alapnak ítéli oda. Ho­gyan szerezzék meg az elöljárók, a képviselő-testületek tagjai a lakos­ság beleegyezését egy hulladéktároló kiépítéséhez, ha nem lesz lehetősé­gük a hulladéktárolásból befolyó ösz­­szegből kompenzálni a lakosság élet­­körülményeinek romlását, amit egy hulladéktároló tőszomszédsága okoz? Német és amerikai megoldások Hogyan építik ki a hulladéktárolókat határainkon kívül? Németországban, Észak-Rajna-Vesztfáliában rendel­keznek az idevonatkozó legrészlete­sebb előírással. Az alapkőzet minimá­lis vízáteresztő képessége alapköve­telmény. Magát a hulladéktárolót „la­pos tál“ formájúra építik, nagyon enyhe lejtésű, de egyenletesen sima fenékkel. Ez azért fontos, hogy a hul­ladékon átszivárgó, szennyezett eső­víz ne gyűlhessen össze a hulladéktá­roló fenekének egyenetlen gödreibe, hanem szabadon elfolyhasson. A ház­tartási szemét belső rétegeiben nagy fűtőértékű és robbanásveszélyes gáz fejlődik, ezért ajánlják a német szak­emberek gázelvezető csőrendszer be­építését, mellyel elvezethető és elé­gethető vagy hasznosítható a fejlődő gáz. Monitor itt, ( monitor ott Lényegében ugyanígy építik a hul­ladéktárolókat az USA-ban is. Pél­daértékű a New York közelében felé­pített Fresh Kills Landfill hulladéktáro­ló. A vízzáró alapkőzetre két polietilén fólia között homokréteget terítenek, a réteg a fóliaszakadást azonnal jelző monitorrendszerrel felszerelt. A hulla­déktároló fenekén dréncsövekkel ellá­tott, vízáteresztő kavicsos-homokos réteg van. A másik monitorrendszer a közvetlen közelben fúrt kútban jelzi a talajvíz minőségi változásait. A hul­ladék kellemetlen szagát a legfelső rétegre naponta ráhúzott földréteggel szüntetik meg. A keletkező, gázt csö­veken egy kis villanyerőműbe vezetik el. Betonozott árkok vezetik el a hulla­dékon átszivárgó, szennyezett eső­vizet. Körültekintés nélkül nem megy A hulladéktároló helyének kiválasz­tása rendkívüli körültekintést igényel, minden óvintézkedés pontos betartá­sa mellett is. A hulladéktároló évtize­dek, évszázadok múltán is létezhet, időközben esetleg feledésbe merül, hol is volt, és mit tartalmazott. Egy szó mint száz: nem lehet hulla­déktárolót létesíteni ott, ahol az első ránézésre a legalkalmasabb helynek tűnik, a talajvíz mozgásának, áramlá­sának, szezionális szintváltozásainak ismerete nélkül. A kiszemelt területet hosszabb ideig megfigyelés alatt kell tartani az esetleges későbbi kellemet­len meglepetéseket megelőzendő. Enélkül elképzelhetetlen egy biztonsá­gos hulladéktároló létesítése. Kétségtelen, hogy a hulladéktárolók tervezése és építése csak és kizáró­lag szakemberek dolga. (HN) (Baranyai Lajos illusztrációs felvétele) lanak“ két s elküldtük a fővárosba: Először: válaszra sem méltatták. Másodszor: sokszorosított formanyomtatványon - a szomszédos községek önkor­mányzatának is ilyennel „szúrták ki a szemét“! - közölték velünk, hogy kérelmünket nem tartják indokoltnak s elfogadhatónak, mivel a központi támogatásra nálunk jobban rászoruló települések is vannak!... Egyszerre nevetséges és felháborí­tó, hogy a „tisztviselő-galaxis" köz­pontjában döntik el: ki, hol, s milyen mértékben jogosult az állami gondvi­selésre. Kisgéres kútjai - a helmeci szennyvíztisztító állomás elvezető csatornájának közelsége miatt - any­­nyira elszennyeződtek, hogy vizük sok esetben még gazdasági hasznosítás­ra sem alkalmas. Más példa: a háztar­tási és egyéb hulladékok biztonságos tárolása érdekében a nyolc környező település egy közös szemétlerakat megépítését határozta el. A terv finan­szírozására kérvényt nyújtottunk be - hová máshová - az Illetékes Minisz­tériumba. Jelenleg nagy türelemmel és reménységgel várjuk a választ. A dolgozók adójából visszajuttatott pénzösszegből mindössze olyan ki­sebb akciókra futja, mint pl. az új utcák portalanítása. Az eddigi tapasztalatok alapján a ravatalozó építéséhez sem remélhetünk központi hozzájárulást, ezért lehetséges, hogy a lakosság összefogásával építjük fel. Hát így állnak a dolgaink. Ügyfele­inknek, panaszainknak pedig nem akad szószólója, meghallgatója széles e hazában. Azt sem tudjuk hirtelené­­ben, hogy ki került lemondott kép­viselőnk, Gyimesi György helyére? Mindenesetre nagy örömünkre szol­gálna, ha az „új emberünk" nálunk is bemutatkozna. S még jobban örül­nénk, ha szószólónk és közbenjárónk lenne az igazságos és pénzosztó „ha­talmasságok" körében. Lejegyezte: (korcsmáros)

Next

/
Thumbnails
Contents