Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)

1991-08-09 / 145. szám

1991. augusztus 9. 5 Szabad ÚJSÁG A Novofruct problémái és tervei Mi lesz a beföttesüvegekben? Kilátások — kiáltások Tövisek rózsák Június a tartósítóipari főszezon kezdete az érsekújvári Novofruct­­ban. Vladimír Kupecky mérnök, a vállalat igazgatóhelyettese is­mertette terveiket, problémáikat. A kampány megkezdése előtt volt némi probléma, olyan vonat­kozásban, hogy a termelők nem voltak hajlandók a leadási szerző­déseket előre meghatározott árakkal megkötni. Szerződéseket csak az átvételre kerülő mennyi­ségekre kötöttek azzal, hogy az árakban majd később egyeznek meg. Már a múltban is voltak eltérések a szerződésekben lekö­tött és a valóságban leadott ter­ménymennyiség között. A gyár vezetése tudatosította, hogy első­sorban azokkal a termelőkkel kell kapcsolatot teremteniük, akik a termény mennyiségénél és jel­legénél fogva nem képesek azt házilag feldolgozni. Ez a tény rákényszeríti a gyárat a termékstruktúra szűkítésére, de lehetőség nyílik a külföldi kapcso­latteremtésre, így az idei évben egy francia cég 1500 tonnányi barackbefóttet rendelt a gyártótól. Az eddig elmondottakból vilá­gosan kitűnik, hogy a belföldi piac igényeinek kielégítésén kívül el­sősorban az exportra kell kon­centrálni, s csak biztosan értéke­síthető terméket gyártani. A múlt-Üj klub Ilyen is van már. A KP Electronic részvénytársaság kezdeményezésére a közelmúltban alakította meg ötven vállalkozó a pozsonyi Presscentrum 24. emeleti nagytermében. Először is megszavazták a házirendet. Nincs szabad belépés, fényképes igazol­vány, társasági öltözék kell hozzá, de alkalmanként egy-egy vendéget is hozhat magával, aki klubtag. A fo­gyasztást nem kell készpénzzel fizet­ni, ki-ki saját folyószámlájáról időnként egyébként is átutaltat egy bizonyos összeget. A klubban nem illő politikai, vallási és családi kérdésekkel foglal­kozni. Mindegyik klubestnek lesz att­raktiv, műsoros programja, de a ta­nácskozások témája kötetlen. S ezzel el is kezdődött. Szél kellene a vállalkozások vitorlájába, de a ban­kok nehézkesen mozognak, az állam adórendszere pedig bénító. Meg kell tömi a monopolhelyzetű állami vállala­tok erejét. Új utat kell találni az egykori szocialista államok kereskedelmi-üz­leti világa felé. Nyugati üzlettársaink nem sokat törődnek velünk, mert újabb jelszavuk: Vigyázó szemetek, Oroszhonra vessétek! Úgy hírlik, a ha­talom különféle gazdasági kamarák szervezésére készül, jó lesz erre fi­gyelni, mert... A klubban közben üzletet is kötöt­ban elkövetett hibák eredménye, hogy a raktárkészletek még min­dig tetemesek. Az egyébként jó minőségű bébiétel az áremelés miatt szinte eladhatatlan a hazai piacon. Remény van arra, hogy ezt a terméket felveszik a szovjet kő­olajért szállítandó csereáru listá­jára. Konkrétan 4000 tonna bébié­telről van szó, ha ez az üzlet sikerülne, nagyot javítana a gyár helyzetén. Az ügyet a, pozsonyi Petrimex Rt. intézi. A gyár gazdasági helyzete nem a legrosszabb, a raktárkészletek nagy része nem romlandó termék, amit igyekeznek mielőbb értéke­síteni. Ez a tény viszont átmeneti­leg hitelek felvételére kényszeríti a vállalatot, melyeket csak a kész­letek értékesítése után tudnak tör­leszteni. A vállalat termelési prog­ramjának véglegesítése érdeké­ben állandó feladat a bel- és kül­földi piackutatás. A Novofruct vezetősége reméli, hogy a termelői, a feldolgozási és az értékesítési árak, illetve a költ­ségek úgy alakulnak, hogy min­denki megtalálja a számítását, legfőképpen pedig a vásárló - hogy a gyár termékeit elfogad­ható áron megvásárolhassa. A Rofnícky zivot nyomán: Szarnák Eszter tek. Egy Árvából jött üzletasszony, hogy a munkanélküli nőktől vásárolt kézimunkákat külföldön is eladásra kí­nálhassa, katalógust iendelt az Ister­­press osztrák-szlovák reklámügynök­ség igazgatójánál. Az Auditor vállalat menedzsere felajánlotta a természet­­gyógyászok nemrégiben alapított Me­lissa vállalatának, hogy megfelelő ju­talékért átveszi tőlük a könyvelés megszervezésének gondját. Vállalkozók kedélyes asztaltársa­sága, nem különösebben érdekes - legyinthetnek. Megtehetik, kérem, csakhát a klubalapítás ügyét sehogy­­sem lehet kézlegyintéssel elintézni. Mert például alig egyórás beszélgetés után közölték a jelenlevőkkel Tkác miniszterhelyettes telefonüzenetét: Sajnálja, hogy nem jöhetett el, de a legközelebbi klubesten számíthat­nak rá, s ha sürgős, fontos kérdés kerül szóba, feltétlenül jegyezzék fel a számára. Szavamra, nem is olyan egyszerű ügy, hogy megalakult ez a klub Kü­lönben is, jóval több, és persze sokkal érdekesebb információt gyűjtöttem, mint a szokványos, s általában unal­mas sajtótájékoztatón. Csak az zavar, hogy dzsekiben, nyakkendő nélkül nem engednek majd be a klubba. (hajdú) A mezőgazdaság problémáival szembesülök körében szaporodnak az 1990-ről és az 1991. évi - éppen­séggel nem túl rózsás - kilátásokról szóló értékelések, vélekedések. Az alábbiakban Leczo István mérnöknek, a Királyhelmeci Állami Gazdaság igazgatójának ,,helyzetelemzéséből“ állítottunk össze egy „csokorravalót" - amely azonban, mint kiderül, inkább töviskoszorúnak tekinthető... Gazdasági horror A neves szakember véleménye szerint főleg a hazai kereslet és a ru­belelszámolású export csökkenésével magyarázható az a hatalmas visszae­sés, amelyet a mezőgazdaság 1990- ben és 1991-ben megélt, s amely a statisztika fényében akár közgazda­­sági horrornak is nevezhető. Az egyik legszomorúbb tény, hogy a lakosság ma már az élelmiszer-vásárlást is kénytelen - méghozzá jelentős mér­tékben - visszafogni. A termelés visszaesése sokféle fe­szültséget teremt. Ezek egy része oly­kor ösztönzőleg is hat, elősegítheti a gazdálkodás új módszereinek és irányának kialakulását. Létrejöttek azonban olyan feszültséghelyzetek is, amelyek akadályozzák az előrelé­pést, a kiútkeresést. Ilyen a gazdasági helyzetre jellemző általános bizonyta­lanság, a várhatóan tovább növekvő infláció, valamint a helyi és országos szintű szakmai érdekegyeztetési in­tézmények, mechanizmusok hiánya Ezek mindegyike a maga területén akár robbanáshoz, kezelhetetlen konf­liktusokhoz vezethet. Mindezt már kel­lőképpen elörejelezte a mezőgazda­sági dolgozók júliusi tiltakozó meg­mozdulása. Egyelőre úgy tűnik, hogy egyik baj­ra sincs a közgazdászok vagy a politi­kusok által pontosan ismert, mindenütt eredménnyel alkalmazható orvosság. Márpedig, ha a kormány nem dolgoz ki mielőbb egy átfogó, 2-3 évre előre­tekintő, gazdaságilag megalapozott és társadalmilag is elfogadható stabilizá­ciós programot, akkor kevés remény van a gazdaság egészséges növeke­désének biztosítására, a recesszió fe­szültségeinek kezelésére, a kilábalás feltételeinek a megteremtésére. A koldusbot marad! Mezőgazdaságunk helyzetét rend­kívül erős külső hatások (is) befolyá­solják. A volt KGST-országok keres­kedelmének konvertibilis elszámolás­ra való átállása súlyos cserearány­romláshoz, a kereskedelmi forgalom visszaeséséhez, a hazai költségvetés bevételeinek csökkenéséhez és a ter­melés visszaeséséhez vezetett. Az ál­lam ezzel párhuzamosan drasztikus módon megvonta a támogatást, és a piacgazdaság feltételeinek megte­remtése nélkül „elszabadította“ az árakat, s a korona konvertibilitását mindeközben 199?-re ígéri. Ilyen kö­rülmények között érthető, hogy az idei első félév elteltével a mezőgazdasági üzemek vezetőinek többsége igen ko­moran látja a legközelebbi jövőt. Nem tudják felmérni piaci lehetőségeiket. Nem tudhatják, hogyan alakulnak majd a termelés költségei. Csak ab­ban az egyben biztosak, hogy az inflá­ció felgyorsul. S amit még a saját bőrükön érezhetnek: az állam költség­­vetési politikája nem számol a mező­gazdaság támogatásával. A kormány szerint az idei év amo­lyan „vízválasztó“ lesz: ha a mező­gazdasági üzemek kiállják a próbát, és támogatások nélkül, önerőből tal­pon maradnak, megindulhat a gazda­sági növekedés. S ha nem?. A je­lenlegi helyzetben csak elenyésző ré­szük képes bármiféle segítség nélkül megbirkózni a nem szokványos prob­lémákkal. Egyelőre tehát úgy tűnik, egyedül a koldusbot az, ami biztosan megmarad... Mit szólnak ehhez , Királyhelmecen? A 6600 hektárnyi földterületen gaz­dálkodó, négyezer szarvasmarhát, 15 ezer sertést és 2500 juhot számláló állatállománnyal rendelkező mező­gazdasági nagyüzem idei mérlege ed­dig még nagyjából a tavalyival azonos eredményességet mutat. Ezt a tenger­nyi gond miatt javulásnak is tekinthet­jük, hiszen az eladdig folyósított évi 2 millió korona állami támogatás elma­radását is sikerült kigazdálkodniuk. Mindenekelőtt egy 150 fős (ebből 120 nyugdíjas) létszámcsökkentéshez fo­lyamodtak, miközben a termelés haté­konysága növekedett. Továbbá - sze­rencséjüknek és jó üzleti kapcsolataik­nak köszönhetően - sikerült több mint 300 üszőt jó áron eladniuk, a 4-5 száz darab feleslegessé vált tehenüket pedig olasz partnerek vásárolják meg. A túlhízott sertésektől azonban már nélkül korántsem ilyen könnyű megszaba­dulniuk; az év elején még 27 koronáért adták kilóját (élősúlyban), most pedig örülnek, ha 23-ért elviszi valaki. Jelen­leg összesen még mindig több mint kétezer hízóállaton kell túladniuk. A kényszerű megoldások között sze­repel, hogy a dolgozóknak disznóhús­ban fizetik ki a féléves bérkiegészítést. A hármas hasznosságú bárányokat- miután se gyapjúk, se tejük (túró, sajt), se húsuk nem kell senkinek- alkalmi vásárokon kínálgatják. Biztató előrejelzés: az év végéig Leczo István mérnök biztosított a gazdaság 680 dolgozójá­nak a fizetése. Az idei gabonatermés értékesítésé­ben elért kezdeti sikerek után ók is szembetalálták magukat az országos problémákkal. A 480 hektárról 6 ton­nás átlaghozammal betakarított őszi árpát a bodrogszerdahelyi takarmány­keverő üzem tonnánként 1800 koro­nás áron az utolsó szemig felvásárol­ta. De még hátravan 480 hektár repce, 350 hektár rozs és tavaszi árpa, 1200 hektár búza és 400 hektár szemes kukorica gazdag hozamának bizton­ságos elhelyezése. A felvásárló üze­mek csak 2 hónapra való takarmány­­szükségletnek megfelelő mennyiségű terményt hajlandók felvásárolni. Az ezen felül szállítandó gabonát csak borsos tárolási díj lefizetése ellenében veszik át. „Kivárósdi“ Ősi magatartásforma, hogy aki nem biztos valamiben: az (ki)vár. Főleg, ha befolyásolni sem tudja az ese­ményeket. így tesznek Helmecen a magángazdálkodni óhajtók, akik ed­dig 24 hektár földet igényeltek vissza a 6600-ból, de a felét már vissza is „mérették“ a közösbe. Inkább a bérle­ti díjra áhítoznak, hiszen őket ugyan­úgy sújtják a piachiányos-adó-pénz­­—hitel rendeletek, mint a nagyüzeme­ket. S amit még tudni kell: a földterü­letből kerek kétezer hektár egykori grófi, papi és „amerikás“ birtok. Vajon ennek mi lesz a sorsa? Elképzelhető­nek látszik, hogy egy részvénytársa­ság keretében, esetleg külföldi tőke­bevonással (az olaszok már érdeklőd­tek!) folytatódik a termelés, a jelenlegi területen. - De ez - ismételjük - csak feltételezés. Inkább kérdőjel kívánko­zik utána, hiszen egyetlen gazdasági témájú írás, riport, beszámoló végére sem könnyű ma pontot tenni. Korcsmáros László Bodrogközi táj (Bogoly János felvételei) VÁLLALKOZÓK FIGYELEM: alakul« Nagy János vágsellyei magánhentesnél A jó töke nyárson forog Nem egy magabiztos vállalkozó szájából hallottam már, hogy kereske­dővel minálunk ma Fortuna csakis az élelmiszeripar berkeiben beszélhet meg sokat ígérő randevút. A tőke nyárson forog csak igazán. Nagy Já­nos egykori húsipari szakmunkás, ma hentes, ízig-vérig otthon érzi magát ebben a szakmában. Két évig boltve­zetőként is dolgozott, s ez alatt az idő alatt nem egy nagyszerű elképzelés fogant meg benne. Ezeket most a kö­rülmények hozzásegítették a megva­lósuláshoz. A vágsellyei Duslo állami vállalat a múltban a Jednota fogyasztási szö­­vekezetnek adta bérbe üzlethelyisé­geit. Ma egyre-másra veszi vissza, és saját alkalmazottai rendelkezésére bocsátja azokat. Az üzletek bérlői a szükséges munkaerőt is a Duslo eddigi dolgozói közül választják. Nagy János, a mi hentesünk feleségével, Darinával a gyors kiszolgálással és bőséges árukínálattal vívta ki a kör­nyékbeli háziasszonyok kegyeit. Ma a bérelt helyiségeket saját berende­zéssel üzemelteti. A legtöbb húsféle­ség esetében nem változtatott az áron, inkább különféle szolgáltatások­kal igyekszik a vevők kedvében járni. A polcok és a fagyasztópult kulisszája mögötti helyiségben például ízes ha­zai kolbász készül, húst darálnak, tö­­pörtyúnek valót tesznek félre, egyben letisztítva a húsról a felesleges zsira­dékot is. Nagy Jánost, a természet a kétkezi ügyessége mellett tehát, mint láthat­juk, leleményességgel, ötletességgel is felruházta. A jövőben a megszokott­nál korábban nyit majd reggelente, hogy a munkába és ősztől iskolába indulóknak saját készítésű bundás virslit - hot-dogot - árusítson. Azt is megtudtam tőle, hogy hamarosan pa­callevest is kínál majd. Beszélgetésünk során azonnal rán­cok futottak a homlokára, mihelyt az adózási törvény szóba került: „A Jed­­notánál meghatározták a normalizált veszteségességet, két és fél száza­lékban. Na de a magánvállalkozók­nál?! Már több szakemberhez fordul­tam tanácsért, de mindegyikük mást mondott. Hogy mi lesz az év végi adóbevalláskor, azt ma még nem tudom.“ A magánhentest és feleségét ma már két újonnan felvett munkaerő se­gíti abban, hogy valamennyi elképze­lésüket meg tudják valósítani. A bolt­ban - amely a város egyik legforgal­masabb pontján, a buszmegálló mel­lett található - ma előzékenyen két nyelven szolgálnak ki az itt vásárlók nagy megelégedésére. S ez már csak azért is jó, mert a vágsellyeieket a nyár folyamán nem­igen kényeztetik el szolgáltatásaikkal a városi és környékbeli magánvállal­kozók. Az ébredező kereskedők kis butikjai például még arra sem készül­tek fel, hogy a szomszédos deáki termálfürdő vendégeit minőségi áruval és szolgáltatásokkal várják. Éppen ezért tartottam fontosnak, benyitni Nagy János portájára, aki a háziasz­­szonyokon kívül nem feledkezett meg a vakációzókról sem. Hozzásegíti őket ahhoz, hogy arra a bizonyos nyársra szalonnát, virslit tűzhessenek fel az esti tábortűznél.-száz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents