Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)

1991-08-01 / 138. szám

Szabad ÚJSÁG 1991. augusztus 1. SZÖVETSÉGI HÍRMONDÓ Helyzetjelentés a Nagykürtösi járásból A harc folytatódik A szövetkezetirányító szakemberek egy csoportja a tanácskozáson (A szerző felvételei) Szlovákiában, ha hinni lehet a sta­tisztikai kimutatásoknak, a lakosság mintegy 12 százaléka a mezőgazda­ságból él. A Közép-szlovákiai kerület déli részén, a kimondottan mezőgaz­dasági jellegű Nagykürtösi járásban viszont a lakosság 15 százaléka fog­lalkozik mezőgazdasági termeléssel. A dimbes-lankás Ipoly mentén a föld­művelés, a növénytermesztés és az állattartás sokak számára szinte ős­idők óta biztos megélhetést jelentett. A kenyerüket verejtékes munkával ke­reső falusi emberek - az országrész más vidékein élő sorstársaikhoz ha­sonlóan - miután úgy érezték, a kor­mány kiváró, „kifárasztó“ agrárpoliti­kájával kihúzza lábuk alól a talajt, többszöri figyelmeztetés után a múlt hét csütörtökén végső elkeseredésük­ben kivonultak a közlekedési csomó­pontokra, és munkagépeikkel két órá­ra megbénították a forgalmat, eltorla­szolták Szlovákia közutait. Értük - nélkülük? Milan Lavrík, a Földműves-szövet­kezeti Szövetség nagykürtösi járási titkára örül, hogy a mintegy 50 ezer lakosú járásban a földművesblokád komolyabb incidens nélkül zajlott le.- A tiltakozó megmozdulásba a „sztrájktörő“ Felsősztregovai Mező­­gazdasági Szövetkezeten és a Nagykürtösi Állami Gazdaságon kí­vül a járás valamennyi mezőgazdasá­gi üzeme bekapcsolódott, azaz 18 szövetkezet, valamint a Szlovákgyar­mati Magtermesztő Állami Gazdaság dolgozói vonultak ki a közutakra. Meg­közelítőleg 1300 személy adott jelen­létével is nyomatékot jogos követelé­seinek. Mint tudjuk, a mezőgazdasági dol­gozók képviselőinek a morvaországi Őejkovicében megtartott tanácskozá­sán előterjesztett kérései az illetéke­seknél süket fülekre találtak. Nem szü­letett megnyugtató eredmény a mező­­gazdasági szövetkezetek elnökeinek és az állami gazdaságok igazgatói­nak, továbbá a mezőgazdasági-élel­­miszer-ipari komplexum szervezeti képviselőinek néhány nap múlva meg­tartott pozsonyi munkaértekezletén sem. Ezért a földművesek úgy hatá­roztak, kérelmeiknek más módon ad­nak hangot. Mezőgazdasági dolgozóink feszült­sége érthető: a megélhetésüket bizto­sító munkájukat féltik. Kilátástalansá­­gukat tovább fokozza, hogy a mai napig sincs érdemleges, irányadó me­zőgazdasági és élelmiszerprogra­munk. A július 11-éré hirdetett meg­mozdulás előtt tanácskoztunk mező­­gazdasági üzemeink képviselőivel. Minden jelenlévő kijelentette: részt vesznek a megmozdulásban. Ipolybalogról háromszázan A legnagyobb létszámban az Ipolybalogi Mezőgazdasági Szövetke­zet dolgozói vettek részt a földmű­vesblokádban. Kombájnokkal, trakto­rokkal s egyéb járművekkel mintegy 300 mezőgazdasági dolgozó zárta el Ipolyság - Nagykürtös irányában a nagyforgalmú 537-es nemzetközi közutat. Bodonyi János, a gazdaság elnö­ke elkerülhetetlen kényszermegoldás­nak, nem pedig erőfitogtató zsarolóak­ciónak tekinti a demonstrációt.- Az év első öt hónapjában az ipari termékek ára 70 százalékkal, az épí­tőanyagoké pedig 60 százalékkal emelkedett, miközben a mezőgazda­­sági termékek felvásárlási ára, még az előző évek szintjét éri el, holott kiske­reskedelmi áruk 30 százalékkal emel­kedett. A kormány és az érintett állami szervek hatékony intézkedései nélkül, a mezőgazdaságot teljes csőd fenye­geti. Az ismert, négy pontba foglalt „csomagtervet“ dolgozóink is támo­gatják. Az egyes részlegek munkásaival külön-külön is ismertettük a kérelem lényegét, dolgozóink szórólapokon szintén elolvashatták, mit akarunk va­lójában, sőt a községi hangosbemon­dóban is felolvastuk követeléseiket. Garantált árakat szeretnénk, de a föld­törvény 33. paragrafusának eltörlé­sét is szorgalmazzuk. Az állami szer­vektől elvárjuk, hogy olyan szabályozó intézkedéseket hozzanak, amelyek a felvásárlóüzemek, továbbá az élel­miszeripar és a kereskedelem számá­ra egyaránt megakadályozzák a fo­gyasztói árak további emelését. A földtörvény nem határozza meg világosan és egyértelműen a szövet­kezeti tagság helyzetét. Komoly terményértékesítési gondokkal is küz­dünk. Hízómarháinkra alig találunk ve­vőt, s a kitermelt tej jelentős részét is csak önköltségi áron alul, 3 korona 80 fillérért tudjuk eladni. A termelő mellékes? A parlamentben a honatyák a piac­­gazdálkodás fontosságáról szónokol­nak, a gyakorlatban viszont a piacgaz­daság legelemibb feltételeinek a meg­teremtéséről is megfeledkezünk. Sőt, saját kormányunk harcol ellenünk. Pe­dig az ilyen meddő árnyékbokszolás­­ból senki sem kerülhet ki győztesen, s a kötélhúzásnak nem lesz igazi győztese. Az értelmetlen csatározásra a termelő és a fogyasztó egyaránt ráfizet. A balogi szövetkezet az elmúlt esz­tendő első fél évét kétmillió korona nyereséggel zárta, az idén viszont június végéig kilencmilló korona veszteséget könyvelt el. A gazdaság kénytelen volt 12 koronával olcsóbban adni a marhahús kilóját, mint tavaly, holott a takarmányozási és eltartási költségek egyre magasabbra emel­kedtek.- Ki vagyunk szolgáltatva a mono­polhelyzetben lévő felvásárlóvállala­tok kénye-kedvének - mondja az el­nök -, országszerte jelentős túlkínálat mutatkozik tejből, marhahúsból és ga­bonából egyaránt. A bizonytalan gaz­dasági helyzetben alig mer mezőgaz­dasági jellegű vállalkozásba fogni va­laki ... Kétszázötven hektáron ter­mesztünk szőlőt. Tavasszal bizonyos területeket dolgozóinknak részesmű­velésbe adtunk. Biztos haszonhoz ju­tunk majd, győzködtük az embereket, most viszont úgy rémlik örülhetnek, ha 3 koronát kapnak a szőlő kilójáért. Mit mondunk az embereknek, ha majd azzal állnak elő, hogy becsaptuk őket? Új, hatékony, már százezreket vagy nem ritkán milliókat érő munkagépek vásárlásáról álmodni sem merünk. Jó, ha talpon maradunk. A politikai pártok erőfitogtatása egy jól működő iparágat juttathat a tönk szélére. Én ugyanis Bodonyi János úgy érzem, a legtöbb törvényünk értel­metlen harcok árán születik meg. Attól tartok, hogy végső megoldás­ként, jelentős létszámcsökkentésre kényszerülünk. Mifelénk nincsenek ezreknek munkát adó gyárak, ipari üzemek. Palócföldön az emberek szívügye a mezőgazdaság. A földtör­vény 33. paragrafusával otthont te­remtett, szakmája révén is helyhez kötött földterülettel nem rendelkező emberek százait, tehetjük földönfu­tóvá. Sajnos, a kormány ígérgetései elle­nére sem látom „az -alagút végét“, visszafelé forog a kerék, s félő, hogy mindannyiunkat elgázol. Sokan vol­tunk a tiltakozó megmozduláson, mi­vel tagságunk úgy véli, elég volt a ha­mis beszédből, szép szavakból, s el­határozta, sorsáról ezek után maga fog dönteni. Nagypál László igaza Nagypál László negyvenesztendős fiatalember autóvillanyszerelő. Eisők között csatlakozott a „felvonulókhoz“.- Kilenc éve dolgozom a mezőgaz­daságban. Inámi vagyok, helyben dol­gozom, nem kell ingáznom, naponta a családommal lehetek, s jut időm a kert megművelésére is. A bársonyos forradalom után azt hittem, most, hogy a demokrácia építésébe fogtunk, min­denki tudása és munkája szerint kap majd fizetést. Politikusaink azonban ráébresztettek, hogy tévedtem. Saját kormányunk kétes értékű ag­rárpolitikája ránkkényszerítésével unos-untalan borsot tör orrunk alá. Mi is élni akarunk, a kitermelt javaknak kapjuk meg a valós értékét. A földmű­velő embert eső veri, nap perzseli, mégsem kapja meg munkájáért a kellő anyagi megbecsülést. Tizenegyedikén a szokásosnál két órával többet dolgoztam, de nem bá-Marián Povraznik nőm. Jómagam a szécsénkei útke­reszteződésnél voltam, az útelzárást senki sem vette személyi szabadsága korlátozásának. Minisztérium kontra szövetség? Július 22-én délután Marián Pov­raznik, az SZK MÉM nagykürtösi terü­leti földügyi és tájékoztató szolgálatá­nak igazgatója, tanácskozásra hívta a járás mezőgazdasági üzemeinek el­nökeit, igazgatóit, vala.nint a felvásár­lóüzem és az FSZSZ képviselőjét, s a jelenlévőkkel ismertette a mező­­gazdasági termékek minisztérium által megszabott új árait és a felvásárlás módozatait. Előtte nyilatkozott lapunk­nak is:- Az illetékes minisztérium az új. garantált árakat már a blokád előtt megállapította, a miniszter úr Po­zsonyban a földművesek két követelé­sét azonnal teljesítette, sőt ígéretet tett a többi pont áttanulmányozására is. Két hónap alatt képtelenség az összes, régóta felgyülemlett gondot orvosolni. Mezőgazdászaink azonban minimális türelmi időt sem adtak neki. A demonstrációnak politikai háttere volt. Ráadásul a megmozdulás szerin­tem, mivel a szervezők nem tartották be az engedélyezéshez szükséges feltételeket, törvényellenesnek nevez­hető. Értesüléseink szerint néhány gaz­daságban a vezetőség a tagság kire­kesztésével hozta meg a részvételt megszavazó határozatát. Az ágazat irányítása alá tartozó s az akcióban részt vett állami gazdaságok irányító­­testületében (így a Szlovákgyarmati Magtermelő Gazdaságban is) hama­rosan személyi változásokra, esetleg egyéb szankciók bevezetésére is sor kerülhet... Nos, igazgató úr, ez a módszer szerintem egyhén szólva tisztességte­len, és vészesen hasonlít azokra az eljárásokra, amelyeket a megbuk(tat)­­ott pártállamban a „sorból kiugró“ renitensek jobb belátásra hívása érde­kében gyakorta alkalmaztak.- Bizonyos újságoknak - jegyezte még meg búcsúzóul - álláspontunkkal ellentétes nézeteik szellőztetése miatt nem nyilatkozom.- Lehet, hogy most már mi is fekete listára kerülünk? A demokrácia arculcsapása Samuel Strhár, a Szlovákgyarmati MÁG igazgatója, módfelett megdöb­bent a „minisztérium meghosszabbí­tott karjának“ szavain.- A megmozdulás előtti összejöve­telen nem volt az igazgató úr ilyen magabiztosan blokádellenes... Mi ugyanúgy földművelésből élünk akár a mezőgazdasági szövetkezetek, s nekünk is ugyanazok a gondjaink, mint nekik. Akkor viszont minket miért kell külön megbüntetni? Menjek el hozzá néhány nap múlva, jegyezte meg némi habozás után, ad­digra talán sikerül jobban megértenie s „megemésztenie“ a hallottakat... Milan Lavrík, a demokrácia arcul­­csapásának nevezte a minisztérium képviselőjének ominózus megjegyzé­seit:- A tiltakozó megmozdulások első­sorban a felhalmozódott problémák minél előbbi megoldására szerették volna felhívni a figyelmet, s nem politi­kai célok vezéreltek bennünket. Kizá­rólag áttekinthető és hatékony agrár­­programot akarunk. Várjuk a kormány konkrét, a szövetkezeti dolgozók érde­keit támogató határozatait. A harc tehát úgy tűnik, még nem dőlt el, a csata folytatódik. A kérdés csupán az, hogy ki látja kárát mind­ennek? ZOLCZER LÁSZLÓ A SZLOVÁKIAI FÖLDMŰVES SZÖVETKEZETI SZÖVETSÉG OLDALA V____________________________________________________________________I__________;___________________:________________________________ J

Next

/
Thumbnails
Contents