Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)

1991-08-27 / 160. szám

1991. augusztus 27. Szabad ÚJSÁG 5 Magyarországi adalékok: A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésének kérdéseihez A magyar kormány 1989. május 13- ánafelfüggesztette a nagymarosi foko­zat építését, majd július 20-án a Du­­nakiliti térségében folyó munkálatokat is. Ezek a döntések visszafordíthatat­lan lépések megakadályozását szol­gálták. Előzmények és idézetek Az építkezés környezeti-ökológiai problémáiról a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége 1983-ban foglalt állást. Az állásfoglalás szerint ,,Az egyezményes ten/ a GNV ökológiai hatásaival és következményeivel átfo­góan nem foglalkozott." Környezeti tanulmány kidolgozását szorgal­mazták, a csehszlovák féllel közösen végzett vizsgálatok alapján. Szüksé­gesnek tartották továbbá a környezeti változások folyamatos vizsgálatára al­kalmas ún. monitorrendszer kiépíté­sét. Az állásfoglalás végkövetkezteté­se: ,,A felsorolt és fel nem sorolt tényezők együttes számbavétele alapján az Elnökség a beruházás je­lentős időbeli elhalasztását, de legin­kább annak leállítását tartja indo­koltnak. " Az Országgyűlés 1988. október 7-ei ülésén a nagymarosi építkezés folyta­tása mellett döntött, amelyet azonban szigorú környezetvédelmi feltételek­hez kötött:,,Az ökológiai kockázatokat a minimumra kell mérsékelni, ezért mind a beruházást, mind az üzemelés során az ökológiai érdekeknek meg kell előzniük az ökonómia érdekeit. (...) Az üzemeltetés alapelveként ki kell mondani, hogy a Duna vizének minősége nem romolhat. A rendszer környezeti kockázátoktól mentes mű­ködtetése a mindkét oldalon szüksé­ges szennyvíztisztító müvek üzembe helyezése után kezdődhet csak el.“ A magyar közvélemény nem nyu­godott bele a döntésbe, népszavazás kiírását követelte. Idézet a döntés fe­lülvizsgálatát kérő, 1989. februári kép­viselői indítványból: „A nagymarosi vízerőmű legalább húsz éven keresz­tül nem szolgáltat számunkra elektro­mos energiát, és olyan járulékos beru­házások, szennyvíztisztítók, utak, vé­dőmüvek, stb. építését kívánja meg, amelyre nincs fedezetünk. Semmiféle garanciával nem rendelkezünk arra nézve, hogy a szintén válsággal küsz­ködő Csehszlovákiában a miénknél nagyságrendekkel költségesebb járu­lékos beruházásokat képesek-e egyáltalán elkezdeni. A tisztítómúvek elhagyása pedig ökológiai katasztró­fához, ivóvíz-készleteink és ivóvíz-el­látásunk tönkretételéhez vezetne. Az országgyűlési képviselőket nem tájé­koztatták megfelelően a vízlépcső­rendszer várható kihatásairól, különö­sen nem az ellenvéleményekről. így például a Magyar Tudományos Aka­démia 1983-ban és 1985-ben hozott állásfoglalását csak a szavazás előes­téjén kapták meg, s ez lehetetlenné tette a felelősségteljes döntést... Ilyen körülmények között szükségesnek tartjuk a nagymarosi építkezés kérdé­sének politikai indulatoktól mentes, minden tudományos érvet és indokot figyelembe vevő értékelését, hogy ezt követően az Országgyűlés valóban felelősségteljes döntést hozhasson. Addig viszont feltétlenül szükség van a munkálatok azonnali hatályú felfüg­gesztésére. Ezt követeli tőlünk a józan ész...“ 1989. tavaszán a World Wide Fund (WWF) szakértőcsoportot delegált a GNV kérdéskörének vizsgálatára. A WWF szakértői vízépítési, hidrogeo­lógiai, virológiái, halbiológiai és halá­szati, tájvédelmi és üdülési, valamint nemzetközi jogi vizsgálódásaik alap­ján készítették el állásfoglalásukat, amelyet 1989. augusztus 28-án küld­tek el a magyar kormánybiztosnak. A munkacsoport végkövetkeztetései és ajánlásai:- A létesítménynek súlyos nega­tiv hatása van a környezetre. Már most jelentős pusztítást okozott a szárazföldi és vízi élőhelyekben.- A rendelkezésre álló ökológiai és műszaki adatok elégtelenek ah­hoz, hogy az építkezés folytatását és a létesítmény üzembe helyezését alátámasszák. A nagymarosi duz­zasztómű megépítése súlyosbítaná a negatív környezeti hatásokat. Mindezekért a nagymarosi duzzasz­tóművet nem szabad megépíteni.- A létesítménnyel összefüggő bármilyen építési munkálat vagy bármilyen egyéb művelet folytatása előtt további vizsgálatok szüksége­sek, különösen a vízminőség, a szeizmotektonika, az ökológia és az ártéri művelés terén.- Mindezekért legalább három évre ki kell terjeszteni a moratóriu­mot, hogy lehetővé váljék a fent említett vizsgálatok elvégzése. Az élőhelyek rehabilitációs munkáit azonnal meg kell kezdeni Nagyma­ros térségében, a Bős és Nagyma­Az egyik zsilipkamra. Ide zuhant be az építkezés során egy teherautó. (Vass Gyula felvételei) ros közötti Duna-szakaszon, a Szi­getközben és a Csallóközben. 1989. július 17-19-e között Buda­pesten csehszlovák-magyar szakértői tanácskozást tartottak három téma­körben (ökológia-hidrológia, földtan­szeizmológia, talajismeret-mezógaz­­dasági termelés) a vitatott kérdé­sekről. A két ország szakértői egyetértet­tek afeban. hogy a GNV nagy jelentő­ségű beavatkozás a természetbe, amely felbecsülhetetlen ökológiai ér­tékeket érint. Idézet az ökológiai-hid­rológiai munkacsoport közösen elfo­gadott véleményéből:,,Az érintett Du­­na-teraszból a zavartalan ivóvíz-ellá­tás létfontosságú; Magyarországon ma már 3 millió (távlatilag 5 millió), Csehszlovákiában pedig legalább szintén 5 millió ember vízellátásáról van szó. “ A csehszlovák és a magyar szakértők közti véleménykülönbség valamennyi munkacsoportban az érté­kek megőrzésének módjában volt: a csehszlovák szakértők szerint ehhez utólagos műszaki beavatkozások ele­gendőek, míg a magyar szakértők szerint nem. 1989. december 21-én Vladimír Ondrué, a szlovák kormány alelnöke két szakmai bizottságot hozott létre a bósi erőmű üzemelésével kapcsola­tos várható ökológiai problémák vizs­gálatára. A februárban készült záróje­lentés kövekeztetései nem különböz­nek a korábbi nemzetközi szakértői vizsgálatok eredményeitől. Az I. bizottság végkövetkeztetése: „Mérlegelni kell az üzemvízcsatoma csak árvízvédelmi szempontból törté­nő kihasználásának lehetőségét, és a lehető leggyorsabban hozzá kell látni a Duna mindkét oldalán a gátak kijavításához, de a bósi erőmű üzem­be helyezése nélkül (...) Szükséges leszögezni, hogy még ez a variáns is - tekintettel arra, hogy az objektumok az ország mezőgazdasági termelése szempontjából különösen értékes te­rületen található - a lehető legkedve­zőtlenebbnek mondható. “ Jóvátehetetlen következmények A GNV felépítése visszafordíthatat­lan táj- és természetrombolást okoz­na, s jelentős mértékben károsítaná az érintett területet, erdő- és mező­gazdaságát, halászatát és ivóvízkész­letét. A vízlépcsőrendszer üzemelteté­sének előre nem látható, kiszámítha­tatlan következményei is lehetnek. Súlyosbítja a helyzetet a kedvezőtlen hatások várhatóan lassú, alattomos jelentkezése és orvosolhatatlansága. A tájvédelmi szempontokat csak az tudja igazán értékelni, aki már bejárta az érintett területet. A rombolás már eddig is nagy, s a Szigetközben és Csallóközben most is folyik. A termé­szetet illetően éppen e két tájegység­nek van a legtöbb vesztenivalója. Még óvatos becslések szerint is legalább ötezer növény- és állatfaj él itt. Ezek­nek csupán 2-3 százaléka van jegy­zékbe véve. E fajok legtöbbje az ártéri szigetvilág természetes, vagy ahhoz közelálló életközösségeinek lakója. A bolygatás hatására sok faj eltűnik, de még a fennmaradók is károsodnak, a genetikai erózió folytán. Ennek kö­vetkezménye az alkalmazkodóképes­ség csökkenése, így újabb kipusztulá­si hullám lesz. A GNV tározója, illetve a Szap feletti Duna-meder megváltoztatása nagy területen hatással lesz a talajok víz- és tápanyagellátására, sőt, szer­kezetére is. A tervezett járulékos víz­­pótló rendszerek a kedvezőtlen hatá­sokat csupán csökkenthetik, jelentő­sen növelve a beruházás költségeit. Az eredeti állapot az üzemvízcsatorna megnyitása után a legköltségesebb beavatkozással sem tartható fenn. A vízminőség romlása a dunakilitii duzzasztás után elkerülhetetlen, a tá­rozóban megnövekedett tartózkodási idő, a kedvezőbb fényviszonyok és a nyári felmelegedés, a magas szer­vetlen tápanyagtartalmú víz hipertróf állapota miatt. Ennek áttételes követ­kezményei az ivóvíz-ellátástól az üdü­lésig roppant kiterjedtek. Az algáso­­dás problémáját a tervezett szenny­víztisztítás sem oldja meg, mivel ez a már meglévő ausztriai tározók kö­vetkezménye. Ma az egyik legfontosabb közegészségügyi feladatunk a jó mi­nőségű ivóvíz megóvása. A tervezett vízlépcső hatásterületen is rendkívül megnőtt a szennyezett vizek aránya. A túlzott műtrágyázás és a csatorná­zás hiánya a talajvíz nitrátosodását okozta, ez a jelenség súlyos betegsé­gek előidézője lehet. Közegészségü­gyi szempontból a Duna vize IV., ill. III. osztályú, baktériumokkal és vírusok­kal erősen szennyezett. A felszíni vi­zek tisztítást alig igénylő ivóvizet ép­pen a vízlépcsők által veszélyeztetett, parti szűrésű kutakból lehet nyerni. A dunakiliti tározó veszélyezteti Ke­let- és Közép-Európa utolsó nagy po­tenciális ivóvízbázisát. A Duna horda­lékkúpjában tárolt mintegy 13 köbkilo­méter édesvízkészlet visszafordítha­tatlanul elszennyeződik a bósi erőmű üzembe helyezése esetén. Hajósi Adrienne a magyar Országgyűlés környezetvédelmi szakértője Egyéves a Simonyi Alapítvány Nemzetközi bejegyzés előtt 1990. május 19-én egy gőmöri falu­ban tartott nagygyűlést az Együttélés politikai mozgalom, amelynek kereté­ben spontán módon született meg az elhatározás: alapítvány létrehozása csehszlovákiai magyarság felsőokta­tásának támogatására. Azon a szom­bat estén 1900 korona alaptőke gyűlt össze (amely két héten belül 60 ezer koronára gyarapodott), s az alapít­ványt az ötletet adó községről Simo­nyi Alapítvány néven jegyezték be. De - amint azt Ibos László mérnöktől, a Simonyi Alapítvány ideiglenesen megbízott ügyvezető igazgatójától megtudtuk - a bejegyeztetés nem is volt egyszerű folyamat.- A törvénycikkelyben volt egy pa­ragrafus - magyarázta Ibos László amely kimondta, hogy az egyes alapít­ványokat a járási nemzeti bizottságok kötelesek bejegyezni. A Rimaszombati Jnb ezt nem tette meg, később a járási hivatal képviselői viszont a nyelvtör­vényre hivatkozva csak Nadácia Si­­monovce néven voltak hajlandók ezt megtenni, pedig a statútumban az ala­pítvány neve a következő képpen sze­repel: SIMONYI ALAPÍTVÁNY - NA­DÁCIA SIMONYI. Bennünket, alapító­kat még figyelmeztettek is, hogy dol­gozzuk át a statútumot, mert az sérti a nyelvtörvényt. Mivel az alapítvány esetében gyakorlatilag jogi személyről van szó, így a nyelvtörvény arra nem vontatkozhat, tehát a szervezeti sza­bályzatot nem dolgoztuk át.- A jbn korábban milyen indokkal utasította el az alapítvány bejegyez­tetésére benyújtott kérelmet?- Hazánkban több mint negyven év alatt a Simonyi Alapítvány előtt csak Havel asszony alapítványát jegyezték be, más alapítványt nem. Történhetett az akár magyar, cseh, vagy éppen szlovák kérésre, mindegy volt. Azért nem jegyezték be a mi alapítványun­kat sem, mert 1948 óta gyakorlatilag nem fordult elő bejegyzés, és az illeté­kes szervek csak tavaly jöttek rá, hogy azóta a regisztráció jogi formája bi­zony jócskán hézagossá vált. A Szlovák Köztársaság Belügymi­nisztériuma nemrégiben kiadott egy intézkedést, amelynek értelmében az alapítványokat a körzeti hivatalok kö­telesek bejegyezni és kiadni a regiszt­rációról szóló végzést. Mivel szerin­tünk a Nadácia Simonovce nem azo­nos a Simonyi Alapítvánnyal, megkér­tük a körzeti hivatalt, hogy a statútu­munkban feltüntetett név alatt jegyez­zék be az alapítványt. Tehát a Simonyi Alapítvány, olyan név alatt, és olyan jogi formában, ahogyan azt a kezde­ményezők és az alapítók elképzelték, csak ez év augusztus 1-jétől létezik. Az első bejegyzést mi kezdettől fogva csak átmenetinek tekintettük, különben is, az a végzés nélkülözött minden jogi formát.- Most már minden jogi kérdést rendeztek az alapítvány körül?- Tulajdonképpen igen. Még a brüsszeli székhellyel működő euró­pai Alapítványok Szövetségébe sze­retnénk bejegyezni.- Ez milyen előnyökkel járna az alapítvány számára?- Ószintén szólva ezzel a kérdéssel részletesen még nem foglalkoztam, eddig minden energiámat az alapít­vány hazai jogi formájának az intézé­sére fordítottam. Annyi azonban biz­tos, hogy szavatolná a Simonyi Alapít­vány érdekvédelmét, amely ezáltal külföldön is elismert és ismert alapít­vánnyá válna.- Ez miért lenne fontos?- A Simonyi Alapítvány javára már külföldön is történt gyűjtés. Calgary­­ban például az ottani magyarok 1000 dollárt szedtek össze, a pénzt egyelő­re náluk helyezték letétbe. Amíg az alapítvánnyal kapcsolatos minden részletes jogi formát nem tisztáztunk, biztosabbnak láttuk nem átutalni a pénzt.- Hogyan szereztek tudomást Calgaryban a Simonyi Alapít­ványról?- Azt nem tudom. Egy alkalommal itt a munkahelyemen csöngött a tele­fon, bejelentkezett egy úr Calgaryból és elmondta, hogy náluk megemléke­­zési ünnepség lesz, gyűjthetnek-e a Simonyi Alapítvány javára. A felaján­lást természetesen nagy örömmel fo­gadtuk, később aztán - ugyancsak telefonon keresztül - ugyanaz a férfi közölte velem az összegyűjtött ado­mány helyét és nagyságát. Különben nagyon kellemesen meg­leptek a gömöri falvak is, hiszen egyik­másik település még öt-tíz ezer koro­nát is átutalt egy összegben a számlánkra. A számlaszámúnk ma­radt a régi, vagyis: StSP Rim. Sobota 93245 - 399 A postautalványon küldött pénzössze­gek esetében a számla után még fel kell tüntetni: 0900 Farkas Ottó Az erőmű „torka“, a turbinák beömlőnyílásaival

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents