Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)

1991-08-24 / 158. szám

1991. augusztus 24. Szabad ÚJSÁG 5 Mit hoz az új tanév? A Szlovák Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma már júniusban nyilvános­ságra hozta az 1991/92-es tanév szerve­zésével kapcsolatos utasításait. Az új ta­név lényeges változásokat hoz az egyes iskolatípusok munkájában. Az alapiskolákban bizonyos tantár­gyak tanítása módosított tantervek sze­rint, három változatban folyik majd. Az A és B változat azon alapiskolák 9. évfo­lyama számára előnyös, melyek hivatá­sukra, a továbbtanulásra készítik fel ta­nulóikat. A C változat viszont azon alap­iskolák számára előnyös, melyeknek ta­nulói a 9. évfolyam befejezése után azonnal gyakorlati (fizikai) munkát kí­vánnak végezni. Az egyes változatokról (a tanulók igénye alapján), valamint a választható és a nem kötelező tantár­gyak bevezetéséről az iskola igazgatója dönt, miután tervezett döntését megtár­gyalta a pedagógiai- és az iskolatanács­csal, valamint az illetékes iskolaszékkel. Az 1. évfolyamban a tanulók maximális száma 30, a 2., 3. és az 5., 6. évfolyamban 35. a 4., a 8. és a 9. évfolyamban 40 le­het. Ez utóbbi intézkedés nem tűnik át­gondoltnak, hiszen a kulcsévfolyamok­ban (4., 8. és 9.) rendkívül magas ez a szám, ami az oktatási és nevelési ered­ményeket, a fegyelmezési lehetőségeket, a tananyag eredményes rögzítését és is­métlését rendkívüli módon megnehezíti, sőt gátolja. Az utasítások több tantárgy (zene, képzőművészet, testnevelés, munkára való nevelés, természet- és honismeret) érdemjegyekkel történő osztályozását megszüntetik. A szaktanintézetekben is több változás lesz az egyes tantárgyak tantervében. A magyar tanítási nyelvű szaktanintézetekben egészen új tanterv lesz magyar nyelvből és irodalomból, szlovák nyelvből és irodalomból, vala­mint az idegen nyelvekből. Az új tanter­veket az új tanévben csupán az 1. évfo­lyamban vezetik be. A gimnáziumok hálózata is bővül eb­ben a tanévben. Pozsonyban evangéli­kus felekezeti gimnázium kezdi el műkö­dését, Galgócon nyolcévfolyamos gim­názium (matematikára és fizikára szako­sított), Pozsonyban kétnyelvű nyolcév­folyamos gimnázium, Trencsében ma­gángimnázium, Galántán nyolcévfolya­mos magyar tannyelvű magángimnázi­um. Szlovák—francia osztály nyílik az egyik kassai és besztercebányai gimnázi­umban, szlovák—német osztályok a poprádi gimnáziumban, szlovák—angol osztály a V. Paulíny-Tóthról elnevezett túrócszentmártoni, valamint szlovák— olasz osztály az egyik pozsonyi gimnázi­umban. Sajnálatos tény, hogy egyetlen magyar tanítási nyelvű iskolában sem in­dítottak idegen nyelvű osztályokat, pe­dig a magyar középiskolás fiatalok köré­ben is meglehetősen sok az idegen nyel­vek intenzív tanulása iránt komolyan ér­deklődő diák. Pozsonyban, Kassán, Trencsénben és Besztercebányán a kivé­teles sporttehetséggel megáldott diákok számára nyolcévfolyamos sportgimnázi­umot indítanak. A szakközépiskolák há­lózata kibővül néhány új szakágazattal. Léván például a következő új szakágaza­tokat vezetik be: ökologikus mezőgazda­ság, farmergazdálkodás, női mezőgazdá­szi hivatás. Új szakközépiskolákat nyit­nak leányok számára a következő szak­ágazatokkal: kereskedelem és vállalko­zás, szolgáltatások, házi gazdálkodás, gondozónő. Az oktatási segédeszközöket az egyes iskolák saját pénzforrásaikból, az iskola­szék anyagi forrásaiból, szponzori támo­gatásból és az iskola által végzett gazda­sági tevékenységből fizetik ki. Video­­programok, speciális számítógépes esz­közök és programok vásárlására az isko­lák az oktatásügyi minisztérium anyagi eszközeit is igénybe vehetik. Az elavult technikai eszközöket a nemzeti vagyon kezeléséről szóló előírások értelmében kell kiselejtezni. A tankönyveket az isko­lák igazgatói az ADREM Elosztó Ügy­nökségtől (Distribuéná agentúra AD­REM) rendelhetik meg az ügynökség kí­nálata alapján. A tankönyvekért járó pénzösszeget az oktatásügyi minisztéri­um fizeti ki. Az idegen nyelvű tan­könyveket (tehát a nyelvkönyveket) a minisztérium szerzi be mind az alapisko­lák, mind a középiskolák számára. Az idegen nyelvkönyvek térítési díját az alapiskolák számára az oktatásügyi mi­nisztérium, a középiskolák számára az iskolák és az iskolaszékek fizetik ki anyagi lehetőségeik szerint. A miniszté­rium által ajánlott angol nyelvkönyve­ken kívül az egyes iskolák a diákok ér­deklődésének és az iskolák anyagi lehe­tőségeinek megfelelően egyéb nyelv­könyveket is használhatnak, melyeket előzetesen az oktatásügyi minisztérium használatra megfelelőnek minősített. A külföldi (angol, német, francia) könyvkiadótól megvásárolt idegen nyelvkönyvek bevezetése feltehetően csak ideiglenes kényszermegoldás addig, amíg saját idegen nyelvi tankönyveink el nem készülnek. A külföldről vásárolt tankönyvek ugyanis megkövetelik a nyelvoktatásban a direkt módszer beve­zetését, azaz a bázisnyelv (esetünkben a magyar) teljes kikapcsolását a célnyelv (angol, német, francia stb.) minél jobb elsajátítása érdekében. A direkt mód­szer viszont még középiskoláink felső osztályaiban sem alkalmazható, hiszen az anyanyelv nyelvi jellenségeivel és nyelvtanával való összehasonlításokra, tehát a nyelvi komparatisztika alkalma­zására, az anyanyelvvel azonos vagy elté­rő idegen nyelvi jelenségek bemutatásá­ra minden évfolyamban szükség van. Az új tanév szervezéséről az utasítá­sok a következőképpen intézkednek: Az egységesen, szeptember 2-án megnyíló tanév első féléve 1992. január 30-án ér véget. A második félév 1992. február 3- án kezdődik és június 30-án érvéget. A tanév felosztásának újdonsága, hogy őszi szünidő is lesz, amely október 31-én kezdődik és november 4-ig tart. A kará­csonyi szünidő időtartama kereken két hét lesz (december 23-tól, január 6-ig). A félévi szünidő január 31-én kedződik, s február 3-ig tart. A tavaszi szünidő Po­zsonyban és a Nyugat-szlovákiai kerü­letben február 24-től 28-ig, a Kelet-szlo­vákiai kerület területén február 17-től 21-ig, a Közép-szlovákiai kerület terüle­tén március 2-től 6-ig lesz. A húsvéti szünidő április 16-án kezdődik és 22-ig tart. Az ötféle szünidő a tanév folyamán bizony kicsit soknak tűnik. Talán — a legkülönfélébb szempontokat figyelem­be véve — teljesen elég lenne a kará­csonyi és a húsvéti szünidő, amint az ré­gebben is szokásos volt a csehszlovákiai iskolákban. A többi szünidő megszünte­tése mellett szól az is, hogy zord időjárá­si viszonyok esetén télen elég gyakoriak a szénszünetek, s ha az ötféle szünidő közé még ezt a hatodikat is be kellene iktatni, az iskolai oktató-nevelő munka folyamatos menete teljesen szétforgá­­csolódna. A felvételi vizsgák a gimnáziumok és a szakközépiskolák első évfolyamába 1992. május 5-én és 6-án, illetve június 16-án és 17-én lesznek. A gimnáziumok­ban a szóbeli érettségi vizsgák a május 25. és június 12. közötti időszak vala­mely hetében lesznek. A minisztériumi utasítások az egyetemi felvételi vizsgák időpontjáról és módjáról nem intézked­nek, mindezekről a főiskolák és az egye­temek a tömegtájékoztatási eszközök útján fogják tájékoztatni az érdeklődő­ket. SÁGI TÓTH TIBOR Tanoncképzésünkről Nagy örömmel tapasztalom, hogy változtatni akaró, vállalko­zó szellemű, megszállott pedagó­gusok magániskolákat, szakis­kolákat, gimnáziumokat nyitnak és hogy az egyház is tevékenyen részt akar venni iskolarendsze­rünk átszervezésében. Jó és egészséges kezdeményezések ezek, azonban eltart egy ideig, míg az egyes iskolatípusok or­szágosan előírt tananyagát is megreformálják. Tíz éve szakok­tatóként dolgozom, ezt a pályát tekintem hivatásomnak, így fő­leg a szakiskolák helyzetét és le­hetséges jövőjét tekintem szív­ügyemnek. Az elmúlt évtizedek alatt a szak­oktatás is nagyon sok változáson ment keresztül. Voltak jó kísérletek, amelyek céltudatosan a szakma el­sajátítására ösztönözték a tanonco­­kat. Később, az úgynevezett „általá­nosan fejlett” iíjú generáció nevelé­se jegyében elértük azt, hogy a gyön­ge átlaghoz csökkentettük a színvo­nalat. Sok elméleti tudást kény­szerítettünk tanoncainkra, ami csak nagyon elvontan kapcsolódik a szak­mai tudáshoz. Tanoncaink ezt egy­részt nem értik, másrészt az életben soha nem hasznosítják. A szakmai fejlettségüket pedig egyre inkább fi­gyelmen kívül hagyjuk. Véleményem szerint a legrosz­­szabb lépés akkor történt, mikor bi­zonyos rokon szakokat összevontak (pl. esztergályos, marós, szer­számköszörűs, fúrós). Míg azelőtt ezeket a szakmákat külön-külön két vagy három évig tanulták tanonca­ink, most három év alatt az összes szakot meg akarjuk velük tanítani. Ezzel azt értük el, hogy a tanoncle­­velet ugyan megkapják, de egyik szakmát sem tudják tökéletesen. Azelőtt a céhek, mesterek becsü­letbeli kötelességüknek tartották, hogy a kezük alól kikerült segédek szakmájuknak minél tökéletesebb ismerői legyenek, most a sűrített tananyaggal a szakoktatók nem tud­nak mit kezdeni. Sok tematikai részt csak gyorsított ütemben vesznek át, így a tanonc nem is képes odafigyel­ni, és választott szakmáját inkább megutálja, mint megszereti. Nagyon sok szakot ismét szét kel­lene választani. Akad olyan is, ame­lyet ilyen összevont formában érde­mes tanítani, van olyan, amely felett eljárt az idő, de nagyon sok régi szakma újra reneszánszát éli. A szakiskolákban szükség lenne a mű­helygyakorlatok idejének növelésé­re, amire szerencsére talán sor ke­rül, ha minden szakiskolában az úgynevezett alternatív tanterv sze­rint fognak tanítani. Szakoktatásunk történetében szintén nagy baklövés volt az a lépés, hogy a klasszikus szakiskolákból kö­zépfokú szaktanintézeteket „eszká­­báltak”. Létesítettek olyan szakokat, ahol négy év alatt szakvizsgát és érettségi bizonyítványt szereznek a diákok. Míg azelőtt három évig taní­tottak egy tanoncot, hogy a szakmá­ját jól elsajátítsa és tanonclevelet kapjon, négy évig járt technikumba (vagy munka mellett öt évig) az a diák, aki szakérettségizni akart, most, mikor sokkal fejlettebb a tech­nika, sokkal összetettebb tudást kell elsajátítani, mindkettő elérésére elég volt négy év. így sem jó gyakor­lati szakembert, a szakmája meste­rét, sem jó technikusokat nem taní­tunk. Szerintem egyáltalán nem kisebb­­rendű az a tanonciskolát végzett szakember, aki szakmáját jól elsajá­tította, ahhoz a technikushoz képest, aki négy év alatt megtanulta közép­fokon a gyártási technológiát, mun­kamenetek levezetését, tervezését, műszaki rajzot stb. Válasszuk újra széjjel ezt a ket­tőt! Adjuk meg újra minden szak­mának a nívóját. A tanonciskolát végzett tanonc legyen jó mestere szakmájának, a technikumot végzet­tek legyenek jó technikusok, és mind a kettő legyen büszke tudásá­ra, és tehetségére. Négy év igazán kevés arra, hogy mindkettőt jól elsa­játítsa. így csak félig felkészített em­bereket engedünk az életbe. Országunkban helye van mind a magán-, mind az állami szakiskolák­nak. Mivel az oktatás nem gyártási folyamat, ne kényszerítsük szakisko­lásainkat arra, hogy önellátóak le­gyenek, mert ha a tanoncokat a terv mindenároni teljesítésére fogjuk szorítani, ez a gyermekmunka ki­használásához vezet, és mindig az oktatás színvonala sínyli meg. Jó gazdasági háttér csak jó szak­emberekkel lesz, és azt hiszem, hogy ebbe a vállalkozásba hosszú távon is érdemes államunknak befektetni. VAJDA LÁSZLÓ Megmenteni a meglévő szellemi kapacitást (Beszélgetés Sima Évával, a pozsonyi Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó magyar szerkesztőségének vezető szerkesztőjével) • Szeptemberben még a régi szellemben készült tankönyveket kapják a gyerekek? — Sajnos, igen. A raktárainkban többezer régi tankönyv van, a mi­nisztérium nem tud leírni ekkora mennyiséget csak azért, hogy mi új tankönyveket adjunk ki. Épp nem­rég állapítottam meg, hogy például negyedikes olvasókönyvből még mindig többezer példányunk van. Töprengtem is, vajon hogy lehetsé­ges ez? Talán valamilyen takarékos­­sági akció akadályozza az iskolákat az új könyvek megrendelésében. Feltételezem, hogy léteznie kell vala­miféle gazdasági megszorításnak, mivel régebben minden könyvünk 3—4 éven belül további kiadásra ke­rült, most meg több mint négyéves könyvek hevernek raktáron. Közben szeptemberben jönnek az ismerős szülők azzal, hogy ugyan adjunk már új könyvet a gyereknek, mert abból az elrongyolódott salátából, amit ka­pott, nem lehet tanulni. így egyelőre új könyveket nem tudunk kiadni, de azért minden tankönyvben van olyan anyag, ami továbbra is használható. A pedagógusok éljenek azzal a sza­badsággal, amit kaptak, válogassák ki azokat a részeket, amelyek hasz­nálhatók és próbálják meg bővíteni, kiegészíteni más anyagokkal. • Egyetlen új könyv sem lesz? — De igen, a hetedikesek új nyelvtan- és irodalomkönyvet kap­nak. Sajnos, itt közbeszólt a nyomda, a nyelvtankönyv csak megkésve, szeptember után készül el, de az iro­dalomkönyv már kint van. Ez az in­novációs sorozat keretében jelent meg. Nem mondhatom, hogy valami teljesen újat kapnak a gyerekek, mi­vel novemberben már megvolt a korrektúra, így számottevő változta­tásokra nem kerülhetett sor, de be­iktattunk például egy rövid részletet a Bibliából, ami újdonságnak számít. A valódi változást a jövőre megjele­nő nyolcadikos irodalomkönyv jelen­ti. Megvallom, félek is tőle, attól tar­tok, a pedagógusok nem fogják jő szemmel nézni, legalábbis eleinte, mivel annyira más és annyi új isme­retanyagot tartalmaz. • Az utóbbi időben sok támadás érte szlovák nyelvoktatásunkat. Itt lesz valami változás? — Most készült el a szlovák nyelv­­oktatás új koncepciója, ennek alap­ján végre tényleg idegen nyelvként fogják tanítani a szlovákot. Az ehhez kapcsolódó tankönyvsorozat szer­kesztésének azonnal nekikezdünk, mihelyst megkapjuk a jóváhagyott tanterveket. Az első és második osz­tályosok azért már lényegében most is az új koncepció szerint tanulnak, nekik egy szép képes nyelvkönyvük van. Amikor ezek készültek, már mindnyájan éreztük, hogy a régi ok­tatási módszer tarthatatlan. • És a történelemkönyvek? — Jelenleg azok sem változnak, de van egy olyan lehetőség, hogy új esztétikai tankönyv íródik és ez kibő­­víthető egy magyar vonatkozású résszel. A történelemoktatást illető­en vannak elképzeléseink, de azok még nincsenek kidolgozva, így erről még egyelőre nem szeretnék beszél­ni. • Rengeteg új könyvre lesz szük­ség. Elegen vannak erre az óriási feladatra? — Nagyon jól kiépített szerkesz­tőségünk volt, a régi főnökünk hosszú évek kitartó munkájával elér­te, hogy minden szakterületre meg­felelően képzett szakember kerül­jön. Sajnos, most a leépítések során 2—3 embernek el kellett mennie. Ami a szerzői gárdát illeti, nincs túl nagy választékunk. Tavaly novem­ber után azonnal pályázatot hirdet­tünk a nyolcadikos tankönyvekre. Míg fordításra nagyon sokan jelent­keztek, addig az irodalomkönyv szerzői pályázatára mindössze ket­ten. Ez is azt bizonyítja, hogy sokkal könnyebben tudunk bírálni, mint va­lamit letenni az asztalra. Kevés em­berből válogathatunk, s akik tudná­nak is írni, mással vannak elfoglalva. Pedig ennél aligha van fontosabb dolog, mert a tankönyv a jövő. S közben megtörténik, hogy novem­ber elején egy pedagógus leír olyas­mit, hogy a szeptemberben kézbe­vett tankönyv rossz és használhatat­lan, holott egy tankönyvet minimáli­san egyszer le kell tanítani ahhoz, hogy meg tudjam mondani, valóban használhatatlan-e. Arról nem is szól­va, hogy szerintem nincs használha­tatlan tankönyv, mert mindig ki lehet belőle válogatni olyasmit, amiből le­het tanítani, legfeljebb nehezebb dolgozni vele. Egyúttal tudatosítani kell azt is, hogy nincs olyan tankönyv, amely mindenkinek megfelelne. A pedagógusok például éveken keresz­tül zúgolódtak a Szondi két apródja miatt, arra hivatkozva, hogy túl ne­héz, a hatodikosok nem tudják meg­érteni. Most, hogy kimaradt, hiá­nyolják: Jézusom, hát hol a Szondi? Rengeteg, gyakran egymásnak el­lentmondó kritériumnak kell eleget tennie egy tankönyvnek. Közérthető is legyen, színvonalas is legyen... Azt hiszem, az lenne az ideális megoldás, ha alternatív tankönyveink lehetné­nek — külön az átlagos és külön az átlagon felüli képességű gyerekek számára. De ez még a jövő zenéje. • Hallani olyan híreket, hogy a tankönyvkiadót meg akarják szün­tetni. — A művelődésügyi minisztéri­um szorgalmazza a kiadók magán­kézbe való juttatását, az oktatásügyi minisztériumnak azonban tudatosí­tania kellene, hogy a tankönyvkiadás nem egészen magánkézbe való. Mert elképzelhető ugyan, hogy egy kiadó megjelentet egy sikeres példa­tárat vagy akár egy ábécéskönyvet, de hogy minden egyes iskolatípus minden egyes tankönyvére gondja legyen, nem valószínű. Ez maximáli­san ráfizetéses dolog, amire egyetlen kiadó sem kötelezhető, s azt hiszem, nem is vállalkozna rá szívesen, ha­csak a minisztérium nem vállalja át a költségeket. De ebben az esetben is szükség van egy koordinátorra, hogy valóban mindenki megkapja a szük­séges könyveket — az építő- vagy gépipari szakiskola tanulója éppúgy, mint a leendő cipőfelsőrész-készítő. • Közölte önökkel a minisztéri­um, hogy mi a szándéka? — Nem. Élünk a bizonytalanság­ban, s várjuk, történik-e valami. S közben, persze, dolgozunk. Mert aki az első egy—két éven belül nem megy el ebből a szerkesztőségből, az már érzi ennek a munkának a fele­lősségét és nagyon komolyan veszi a dolgokat. Nem érdekli, hogy még otthon, szombat—vasárnap is dolgo­zik, csak a célt, a könyvet látja. Épp ezért ezt a gárdát meg kellene tarta­ni valamilyen formában. Nem ma­gunkat kívánjuk átmenteni, hanem azt a meglévő szellemi kapacitást, amely hosszú évek kitartó munkája árán jött létre. VOJTEK KATALIN Megjegyzés: A beszélgetés után egy nappal a Národná obroda kö­zölte a privatizálásra kerülő szlová­kiai vállalatok névsorát Közöttük szerepelt a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents