Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)
1991-08-22 / 156. szám
1991. augusztus 22. 5 Szabad ÚJSÁG Törvényességen innen és túl Van, aki fél, van, aki nem Vége a feketézésnek- Halló, Szabad Újság szerkesztősége? Nagymagyarról hívok és segítségüket kérem, mert ami itt folyik, az már tűrhetetlen...- Lenne szíves konkrétabban...- Arról van szó, hogy a szövetkezet néhány vezetője egy „nem mindennapi“ magánvállalkozásba fogott, miközben nem riadnak vissza a törvénysértéstől sem. Ha írna róla az újság, akkor talán az illetékes hatóságok is felfigyelnének erre a hatalom- és vagyonátmentési kísérletre, s igazságot szolgáltatnának. A fenti „beszélgetés“ egy névtelen telefonáló és e sorok írója között hangzott el jó két hete. A világ többi szerkesztőségéhez hasonlóan a miénk sem foglalkozik névtelen leve-Matiasko László:... gondoskodnunk kell a jövőnkrőt lekkel vagy telefonbejelentésekkel, de ez esetben a véletlen folytán csakhamar olyan információkhoz jutottunk, amelyek arra engedtek következtetni, hogy nem légből kapott hírekkel traktált ismeretlen beszélgetőtársam. Emiatt tettünk most kivételt és elhatároztuk, hogy utána járunk a dolognak. A letűnt rendszer megalomániás és egyéb kétes céljait szolgáló településösszevonások és a körzetesítés jóvoltából a szóban forgó csallóközi községet is több kis falu, major alkotja. Tudom, nem dicsőség, de a sors úgy hozta, hogy még soha nem jártam Nagymagyaron, Csenkén, Vajaspusztán, Újvásáron vagy Csörgepusztán - sem újságíróként, sem magánemberként, s e helységek egyikében sem él rokonom, ismerősöm. Riportutam célja csakis az igazság feltárása. Ne szólj szám,...- A szövetkezet irodája Csenkén van, nem lehet nem észrevenni - igazítanak útba Nagymagyaron a járókelők. Igazuk van, de én tovább hajtok gépkocsimmal, mert először a szövetkezet kétkezi dolgozóit szeretném megkérdezni, valóban úgy vélik-e, hogy a közös némely vezetője viszszaél a helyzetével, és a tagság munkájából akar meggazdagodni. A falu végén, a Tonkháza felé vezető út mellett takarmányszárítót fedezek fel, melynek udvarán két ember teszi a dolgát. Mondom, nekik, mi járatban vagyok.- Hát - ráncolja homlokát az egyik -, az biztos, hogy furcsa dolgok történnek itt mostanság... Kérem a jóembert, mondjon legalább egy példát, de ő csak legyint.- A helyünkben maga is csak tartaná a száját!- Biztosan a gyúmölcsraktárakról szeretne hallani - fakad ki a másik -, azokról amelyek itt épülnek a szárító mögött, szemben a gyümölcsössel, a paradicsomföldön. Az Ekosklad Kft., vagyis a szövetkezet főközgazdásza, a valamikori járási mezőgazdasági igazgatóság igazgatóhelyettese, a gyümölcsészet vezetője, azaz a volt pártelnök, meg a jó ég tudja ki építteti. Nálunk ugyanis a „régi struktúra“ maradt a szövetkezet élén, s továbbra is önkényesen rendelkeznek minden ügyben, anélkül, hogy megkérdeznének vagy legaláb tájékoztatnának bennünket. De mi sejtjük, hogy mi az oka ennek a titkolózásnak. Állítólag ezeket a raktárakat is feketén építik. Tán éppen ezért folyik ott "olyan gyors ütemben a munka. Menjen csak, nézze meg - bíztat, és mindketten magamra hagynak. Áll a munka meg egy raktár A szomszédos telken valóban ott díszeleg egy félig-meddig tető alá hozott, kissé a földbe süllyesztett bádograktár. Mellette már készen vari további kettőnek is az alapja. A nagy munkagödörből a földet - alig hiszek a szememnek - a paradicsomra terítették, nem kis területen. Az építők itt valóban serénykednek. A szövetkezet darusautója tetőelemeket rak le egy tehergépkocsiról, néhányan meg az alapok körül tesznek-vesznek.- Megy a munka? - köszönök rájuk.- Mi egyelőre befejeztük - válaszol kurtán egyikük -, mert az építésügyi hivatal leállította az építkezést. Közben egyikük-másikuk közelebb jön hozzám, hogy megtudja, mi szél hozott, de nem akarnak, pontosabban félnek bármit is mondani a szövetkezetről vagy az építkezéssel kapcsolatosan.- Én megmondom, kik tudnának minderről sokat mesélni magának - hajol közelebb hozzám egyikük, és a fülembe súg két nevet.- De - fordul újra felém -, ha nem akar rosszat nekünk, akkor a nevünket ne írja meg...- Valami nincs rendben? - szólít meg egy időközben odaérkező Favorit gépkocsi vezetője. Nem tudom, mire véljem a kérdést, de miután bemutatkozunk egymásnak, s megtudom, hogy ő Bognár János, az építőcsoport vezetője, már sejtem, miért invitál oly tántoríthatatlanul a raktárakat építtető kft. igazgatójához. Hiába győzködöm: szándékomban áll elbeszélgetni a beruházókkal is, csak éppen egy kicsit később, ragaszkodik hozzá, hogy menjek vele, illetve kövessem. A „paradicsomi" raktár \ főközgazdásza - miután ismertetem nagymagyari utam apropóját - az Ekosklad kft. igazgatójaként tárgyal velem tovább. Meglepetésemre nagyon barátságosan.- így legalább módom nyílik arra, hogy megcáfoljak néhány hazugságot, amelyet gyümölcsraktáraink építése kapcsán terjesztenek ellenségeink és rosszakaróink - mondja bevezetőül. - Előrebocsájtom, hogy ez tiszta ügy, de vegyük sorjába. Először is hadd szóljak röviden az előzményekről. Szövetkezetünk korábban az Agrofrigornak adta el az almát, később pedig a Zelenina stupavai raktárába szállítottunk mintegy 50 vagonra valót, de már ott is maszek a felvásárló, tehát neki hajtunk hasznot. Ezért is gondoltunk arra, hogy az lenne a legjobb ha a szövetkezet építene magának gyümölcsraktárt. Akkor már Csörgőn épült egy takarmánykeverőnk, „Ez tiszta ügy!“ Megszakítom hát a közvéleménykutatást, s az építészmérnök Matiasko László irodájába kisér. A szövetkezet s úgy döntött a vezetőség, hogy azt alakítjuk át gyümölcsraktárrá, amely rövidesen el is készül. Közben rájöttünk, hogy a raktárépület gazdaságos beruházás, s ráadásul az ilyen jellegű építkezések előnyös állami támogatásban részesülnek. Sőt, azt is megtudtuk, hogy a falazott épületnél van még olcsóbb, gazdaságosabb: a pinceraktár, amilyen például Kürtön is van. Nem részletezem tovább, az a lényeg, hogy amikorra sikerült volna ez utóbbit is beszereznünk, a szövetkezet vezetősége már hallani sem akart további beruházásokról, hitelekről. És ekkor született az az ötlet, hogy fogjunk össze néhányan és építessük fel magunk. Jól jár a szövetkezet is meg mi is. Hiszen rövidesen sor kerül a nagyprivatizációra, s nekünk is gondoskodnunk kell a jövőnkről. Ez év május 10-én alapítottuk meg az Ekosklad Kft-t, melynek tagjai Vass Tibor mérnök és Mikóczi József, a gyümölcstermesztési részieg vezetője, illetve technikusa, Bognár János mérnök, az építőipari csoport főnöke, Tóth Gábor, a szövetkezet elnökének fia és jó magam. A kft., amelyet Pozsonyban az I. városkerületi bíróság vállalati jegyzékébe iktattak be, 300 ezer korona alaptőkével rendelkezett, tehát valamennyien 60-60 ezer koronával szálltunk be - teszi elém Matiasko mérnök az erről szóló dokumentumokat. A kft. tevékenysége - olvasom a papírokon: raktározás, gyümölcs- és zöldségvásárlás, illetve eladás.- S hogy miből telik az építkezésre?- kérdez most már az igazgató.- Egyszerű: abból a 2 miliő 700 ezer korona kölcsönből, amelyet három éven belül kell visszafizetnünk, a 22 százalékos kamattal együtt. Hát ha ezt irigyli valaki, ám tegye, de legalább ne híreszteljen olyan valótlanságokat, hogy például a szövetkezet pénzéből fedezzük költségeinket. Tessék, itt vannak a számlák, s a szövetkezet kőmüvescsoportja - amely csak az alapozási munkákat és a falazást végezné - ugyancsak hivatalos partnerünk, tehát nem ingyen dolgozik nekünk, ahogy ezt sokan hiszik. Egyetlen egy szabálysértést követtünk el, hogy már a területkijelölési (A szerző felvételei) engedély megadását követően - bízva abban, hogy rövidesen megkapjuk az építkezési engedélyt is - megkezdtük a munkálatokat, amelyeket azóta már le is állított a Somorjai Körzeti Környezetvédő Hivatal. Pedig már elkészült a szükséges tervdokumentáció is, csak véleményezniük kellene az illetékes szerveknek, s megkaphatnánk az építkezési engedélyt. Ám pechünk van, mert a faluban vannak ellenségeink, mint például Kvarda doktor, aki - mivel pályázott a falu polgármesteri tisztjére és a választásokon alulmaradt a jelöltünkkel szemben - most akadályt gördít elénk. Teheti, hiszen a Somorjai Körzeti Hivatal vezetője, és bizonyos szempontokból ők is véleményezik gyümölcsraktáraink tervdokumentációját. (Holnapi számunkban folytatjuk) BARANYAI LAJOS Németországban július elejétől fokozatosan bevezetik a társadalombiztosítási igazolványokat. Az intézkedés célja, hogy megakadályozzák a „fekete“ munkát, az engedély nélküli munkavállalást és a szociális juttatásokkal való visszaéléseket. A munkavállalás ellenőrizetlensége eddig - csupán a Német Szövetségi Köztársaság német egyesítés előtti területén - körülbelül 200 milliárdos évi veszteséget okozott. Valamennyi alkalmazott igazolvánnyal való ellátása előreláthatólag 1995-ig húzódik majd el, ezért előnyben részesítik azokat az ágazatokat, ahol a „fekete“ munka a leggyakoribb: az építőipart, a takarítási és a kiállításszervezési munkálatokat. Ezen ágazatok dolgozói fényképes igazolvánnyal fogják kötelezően igazolni tevékenységük engedélyezett voltát már a közeljövőben. (A HN nyomán) 0Az olomouci JUTA ajánlata minden vásárlónak és ügyfélnek: Kedvező áron és jó szállítási feltételekkel eladásra kínáljuk a következő fajta polipropilén zsinegeket: 10 000 dtex 20 000 dtex 25 000 dtex 34 000 dtex 66 000 dtex Érdeklődjön értékesítési osztályunkon. JUTA, st.p. závod 10, 772 33 OLOMOUC, fax: 068/31821 telex: 66404 Címünk: SZUP-227 A Hodoníni Téglagyár szervezetek és magánvállalkozók számára a következő termékeket gyártja és szállítja az egész országba: • kétlyukú üreges tégla, 29x14x6,5 és 33x14x6,5 méretű válaszfaltégla • Miako 19 kerámia födémbetét • 5, 6.5, 8 és 10 cm belső átmérőjű alagcsövek Téglagyártási hagyományainknak és kiváló műszaki berendezéseinknek köszönhetően minden termékünket magas minőségi színvonalon gyártjuk. Megrendeléseiket közvetlenül címünkre küldjék: Cíhelna Hodonín, s.p. Bménská 59 695 03 Hodonín Tel: (0628>24877, fax: (0628)-22213 Vasúti szállításra is van lehetőségünk!! Célunk — az Ön igényeinek kielégítése! FUP-226
