Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)
1991-08-17 / 152. szám
Pápai mise Esztergomban / 5SAG Gazdasági és érdekvédelmi napilap Először Magyarországon Tegnap délelőtt — első magyarországi látogatására — Budapestre érkezett II. János Pál pápa. A Ferihegyi repülőtéren Göncz Árpád üdvözölte a legfelsőbb egyházi méltóságot, aki megérkezése után helikopteren Esztergomba repült, ahol délután a bazilikában misét celebrált Miután koraeste visszatért Budapestre, a Parlament épületében találkozott az ország vezető politikai személyiségeivel. II. János Pál magyarországi utazása előtt negyedszer látogatott hazájába, s Budapestre Krakkóból repült A krakkói repülőtéren Lech Walesa, köztársasági elnök búcsúztatta a pápát Előzőleg Józef Glemp hercegprímás újabb látogatásra hívta meg II. János Pált, akinek magyarországi látogatása öt napig tart Szombat, 1991. augusztus 17. • I. évfolyam 152. szám Ára 2,30 korona A Polgári Demokrata Szövetség sajtóértekezlete Gyűrűzik a Pithart—Kubát ügy A politikai pártoknak a népszavazás kiírásának kérdésében abból kell kiindulniuk, amit a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom tekint elengedhetetlennek, mivel ez az a mozgalom, amely nagyon közel áll a sajátos szlovákiai problémákhoz. Ezt a Polgári Demokrata Szövetségnek (PDSZ) a népszavazással kapcsolatos állásfoglalását tolmácsolva Pavel Bratinka, a szövetség elnöke jelentette ki. Hozzáfűzte: mivel a NYEE véleménye szerint a referendum kérdése nagyon sürgető, a PDSZ támogatni fogja a mozgalmat és álláspontját. „Ez azonban nem jelenti azt, hogy a pozitív népszavazási eredmény — tehát ha az állampolgárok többsége a föderáció megőrzése mellett száll síkra — azt fogja jelenteni, hogy minden probléma azonnal megoldódik. Viszont indokolt azt gondolni, hogy a csehek és a szlovákok közötti kapcsolatok egészségesebbé tételének kezdetét jelentheti” — hangsúlyozta Bratinka. A továbbiakban a sajtóértekezleten Pithart—Kubát vitáról volt szó. A szövetség elnöke mindenekelőtt azt kommentálta, hogy a sajtó miképp magyarázta a korábbi sajtóér-Újabb harcok fogolycserével „A legbutább háború...” További áldozatokat követeltek a horvátországi fegyveres összetűzések, amelyek az augusztus 7-iki fegyverszüneti megállapodás ellenére folytatódnak. Ezt közölte a DPA német hírügynökség, a zágrábi rádióra hivatkozva. Ezzel együtt fogolycserére is sor került, csütörtökön este például további 85 fogoly szabadult a Tanjug hírügynökség szerint. Az esztelen vérontás nyilatkozatra késztette az ismert jugoszláv írót, Milovan Gyilaszt is. Az egykori „nagy emigráns” szerint a Szerbia és Horvátország közötti háború értelmetlen, de lehet, hogy szükségszerű. — Eddig a történelemben csak igazságtalan és piszkos háborúk voltak. Ez azonban a legbutább háború, amilyenre csak emlékszem — mondta Milovan Gyilasz az AP ame-Ma ismét tekezletén elhangzott nyilatkozatát: „A múlt heti sajtókonferencia után a tömegtájékoztató eszközökben újra és újra felmerül, hogy Pithart kormányfőt lemondásra szólítottam fel. Ez teljesen pontatlan idézet. Én csak azt mondtam, hogy sokan vannak, (Folytatás a 2. oldalon) II János Pál áldást oszt Ferihegyen (Telefotó: CSTK/AP) A hónap végén cseh—szlovák tárgyalások Meciar nyugtalanságot okoz Prágában rikai hírügynökségnek adott nyilatkozatában. Azt a nézetét is kifejtette, hogy a félelemkeltés és a nacionalista propaganda — mindkét oldalon — nem sejtet hosszú (igaz, csak hivatalos) fegyvernyugvást. Jugoszlávia közeljövőjét a viszonylagos nyugalom és a harcok időszakának váltakozása jellemzi majd. Milovan Gyilasz azt is elmondotta, hogy az ország válságát csak akkor lehet megoldani, ha Horvátország Jugoszlávia része marad. Szerinte a megoldást nem jelentheti a külföldi intervenció, közvetítés vagy a katonai- beavatkozás. Megállapította, hogy az Európai Közösségek államainak sincs azonos nézete a felosztott Jugoszláviáról, ezért a Közösségek alkalmatlan a közvetítői szerepre. lyA Polgári Mozgalom továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy ősszel kezdeményezni fogja az ország államjogi elrendezéséről szóló népszavazás megtartását, de ezt csak a legutolsó megoldásnak tekinti. A mozgalom tovább folytatja a tárgyalásokat a szlovákiai politikai erőkkel" — jelentette ki tegnapi sajtóértekezletén Lubor Kinst, a Polgári Mozgalom titkára. A továbbiakban közölte, hogy a mozgalom vezetői Szlovákiába utaznak, hogy megbeszéléseket folytathassanak az itteni parlamenti pártok képviselőivel, mégpedig mindenekelőtt a közös állam jövőjéről. KinSt szerint a mozgalom vezetőinek szlovákiai útjára augusztus 30-án kerül majd sor. A küldöttség tagja lesz rajta kívül Jirí Dienstbier, a Polgári Mozgalom elnöke, Pavel Rychetsky és Petr Pithart alelnök, valamint Dagmar Buresová, a Cseh Nemzeti Tanács elnöke. Lubor KinSt reményét fejezte ki, hogy a Nyilvánosság az Erőszak ellen továbbra is a Polgári Mozgalom legközelebbi partnere marad. KinSt szavai szerint a Polgári Mozgalomban nyugtalanságot keltett Vladimír Meciarnak, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnökének az a javaslata, hogy hozzanak létre úgynevezett nagykoalíciót, amelynek célja, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácsban meglegyen a szavazattöbbség a majdani szlovák alkotmány elfogadásában. „Ezzel összefüggésben a Polgári Mozgalom feszülten figyeli a Kereszténydemokrata Mozgalom lépéseit” — fűzte hozzá KinSt. Csehországi elképzelések az egészségügyről Aggodalomra nincs ok „Az egészségügy privatizációjától való félelem alaptalan, nem kell tartani sem az épületek, sem az egészségügyi szolgáltatások magánkézbe adásától” — mondta a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársának nyilatkozva Zuzana Fontánová, a cseh egészségügyi miniszter tanácsadója. Mindeddig csak a kárpótlási törvény értelmében visszaigényelt létesítményeket privatizálták, azonban a tulajdonosoknak törvény előírta kötelessége még legalább tíz éven át az intézményt üzemeltetni. A többi létesítményt a privatizáció előtt önkormányzati tulajdonba adják,várható viszont, hogy az egyház és a rendek már most is átvesznek egészségügyi intézményeket, nem csupán az egyházi vagyonról szóló törvény alapján. Legkésőbb 1992-ben elő kell készíteni a privatizációs tervezetet, mely majd lehetővé teszi az egyes (Folytatás a 2. oldalon) Az aranyvonat titka Tiltakozó akció a gátnál Miközben az Eurolánc polgári kezdeményezés újabb tiltakozó akció szervezésével foglalatoskodik, az építők sem tétlenkednek: szokatlan iramban igyekeznek, hogy mielőbb maguk mögött tudják a felvízcsatoma feltöltésének első szakaszát. Az Eurolánc ma 15 órára várja a Vajkai Községi Hivatal elé mindazokat, akiknek nem közömbös a Csallóköz sorsa. Szabad szombat lévén talán a Hydrostav alkalmazottainak „dolgos keze” is megnyugszik... (CSTK-felvétel) Mindeddig szigorúan őrzött titoknak számított, hogy a második világháború befejeződése után az amerikai katonai egységek lefoglaltak egy 800 millió márka értékű, kincsekkel megrakott vonatszerelvényt, és a mesés zsákmány jórésze a katonák „tulajdona” lett. Az „aranyvonatra” az osztrák Alpok egyik homályos alagútjában bukkantak rá, egy héttel a német hadsereg teljes kapitulációja után. Először Joseph Mercer, a 3. amerikai gyalogos hadosztály katonája figyelt fel a magányosan veszteglő, hosszú szerelvényre, az ő ötlete volt, hogy kutassák át, nézzék meg, vajon mit rejtenek a vagonok. Amikor Mercer és bajtársai felfeszítették a leplombált ajtókat, nem akartak hinni a szemüknek: az ötven vagon közül harminc mesés kincsekkel volt tele. Ládaszámra álltak bennük az arany ékszerek, ezüst evőeszközök, aranyrudak, kínai porcelánok, \Szák, perzsaszőnyegek, felbecsülhetetlen értékű műalkotások... Az aranytárgyak a koncentrációs táborokba hurcolt magyarországi zsidóktól származtak, a képek, szobrok pedig különböző magyarországi múzeumokból. Megkezdődött a nagy osztozkodás. Aki ott volt, nem távozott üres kézzel, de jól jártak az ügy felett szemet hunyó tisztikar tagjai is. A kincsek csak elenyésző töredéke került vissza legális úton, a többit — 99 százalékát — szétlopkodták a katonák. Ha a dolog kiderül, hatalmas botrányt kavart volna, ezért minden leleplezési kísérletet csírájában fojtott el az amerikai katonai lobby. Csak 1980-ban bukkant rá a titokzatos szerelvény létezését igazoló első adatokra egy amatőr történész, Alford Kenneth. A kutató, aki eredeti foglalkozását tekintve bankár, a Washingtoni Nemzeti Levéltár iratai között akadt az aranyvonat nyomára. Az ügy nem hagyta nyugodni, éveken keresztül gyűjtötte az adatokat, dokumentumokat. Kenneth szerint Amerika történetének egyik legsötétebb fejezete ez, s a hivatalos körök mély hallgatása teljesen logikus: a katonai vezérkar tagjai voltak azok, akik leginkább igyekeztek eltussolni a szégyenletes lopást. A tolvaj szarkák egyik legszorgalmasabbika Harry John Collins vezérőrnagy volt, a 42. amerikai gyalogos hadosztály parancsnoka, aki 1945-ben Salzburg katonai kormányzója lett. Az aranyvonat felfedezése után olyan körülmények között élt, amelyeket egy indiai maharadzsa is megirigyelhetett volna- Kormányzóvá való kinevezése után beköltözött a Zell am See melletti kastélyba, és azt az aranyvonatból származó tárgyakkal rendezte be fényűző módon. Hogy a rosszabb időkre is bebiztosítsa magát, néhány aranyrudat, és több arany ékszerekkel teli ládikót is a kastélyba szállíttatott. Collins példája ragadós volt, az „aranyláz” nem kerülte el Marc Clark tábornokot, az amerikai hadsereg ausztriai főkormányzóját sem, akinek hadiszállására több teherautó szállította a válogatott régiségeket, aranytárgyakat. Persze, ez nem ment minden feltűnés nélkül, ezért beosztottjainak is csurrantcseppent valami. 1946. április 3-án például John Heyn őrnagy vitt el az időközben raktárba került kincsből két tucat ezüst evőeszközt, Edwin Howard generális kilenc darab értékes szőnyeget, Fred Brownyard szakaszvezető „meghatározatlan mennyiségű” ezüstneműt és szőnyeget. A listát még hosszan lehetne folytatni... Ám „amit szabad Jupiternek, nem szabad ökörnek”: Ira Wats, Harold Perks és három társuk, mindnyájan közkatonák, két évet kaptak azért, mert rajtakapták őket, amint a raktárban loptak. A bűnjelként szolgáló lopott holmik csakhamar eltűntek. A tárgyalást vezető bírónak tetszettek meg annyira, hogy nem akart megválni tőlük, de ő is rajtavesztett, követte az általa elítélt katonákat a börtönbe. 1947-ben már alig maradt valami a kincsekből, a 376 kilogramm arany gyűrűt és egyéb ékszert beolvasztották. Amit már nem sikerült ellopni, 1949- ben nyilvánosan elárverezték New York-ban, és az így befolyt összeget „nagylelkűen” a náci terror áldozatai(Folytatás a 3. oldalon)
