Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)
1991-08-16 / 151. szám
4 1991. augusztus 16. Ültessünk nőszirmot A dús virágdísszel pompázó nőszirmok (íriszek) kertünk hálás, sokak által kedvelt dísznövényei. Telepítésüket úgy kell megoldanunk, hogy újabb átültetés nélkül több éven át gyönyörködhessünk bennük. Lehetőleg napsütötte, szárazabb helyet válasszunk számukra a kertben. Nem szeretik a tartósan nedves talajt, ezért szükség esetén ajánlatos kicsit feltölteni a kiszemelt területet, mert így elejét vehetjük az eső- vagy öntözővíz felgyülemlésének. Beérik az egyszerű kerti földdel is, de komposztot is használhatunk, csak ne legyen savanyú, illetve ne tartalmazzon tőzeget. A tőosztásra, illetve a kertésztársaktól vagy szakboltokban beszerzett ültetőanyag telepítésére augusztustól novemberig kell időt szakítani. Ha lehet, az őszi telepítést válasszuk, bár a nőszirom márciusban is ültethető. Az adott fajta magasságától függően 40-80 cm tőtávolságra telepítsünk, s az előkészített gyökértörzseket ne ültessük mélyre. Közvetlenül a talajfelszín alá kerüljenek, viszont jól tömörítsük körülöttük a talajt, itiajd alaposan öntözzük be a területet. Több öntözésre nincs szükség, a nőszirom beéri a természetes csapadékkal. Az egyszerű virágú fajok több évig egy helyben hagyhatók, viszont a nagyvirágú fajokat elvirágzás után négy- vagy ötévenként célszerű átültetni, tőosztással szaporítani. Persze, szaporításhoz nem feltétlenül muszáj az egész tövet felszedni. Elég, ha kissé kitakarjuk a tövet, s éles késsel leválasztunk néhány fejlett gyökértörzset. A vágási felületet szórjuk meg faszénporral, várjuk meg, amíg a seb beszárad, s csak azután fogjunk az ültetéshez. A tövek ne . gödörbe, inkább dombra kerüljenek. A gyökértörzs leválasztásának, illetve a nőszirom telepítésének módját a mellékelt ábrák szemléltetik. (zr) Ne szomjazzanak... Nyáron sok zöldet és egyéb, szintén lédús takarmányt kapnak az állatok, mégis sokkal több vizet kívánnak, mint más évszakokban. Ugyanis a zöldtakarmányban lévő úgynevezett vegetációs víz nem azonos a tiszta, friss és semleges ízű ivóvízzel. A rendszeres itatást indokolja az a tény is, hogy a háziállatok izzadással, illetve intenzív lélegzéssel, lihegéssel sok folyadékot veszítenek, és ezt pótolniuk kell. S persze azért is kívánják a friss ivóvizet, mert az üde ivóvíz hűti a testüket. Az itatás nagy figyelmet igényel. Ha előre megtöltjük az itatót, fölmelegedve a víz hamar elveszíti üdítő hatását. Ha napközben nincs módunk itatni, előnyös az önitatók használata. Például a nyulak számára legalább egyliteres üvegben vagy speciális tartályokban lehet elegendő vizet tartalékolni, hogy az állomány a nap folyamán bármikor csillapíthassa a szomját. A nyúlketrecek általában ólban, fészer alatt állnak, így nem is nagyon melegszik fel az egész napra bekészített ivóvíz. Nagyobb háziállatoknak (sertések, tehenek) jó a víztartállyal összekapcsolt szelepes vagy csészés itató, illetve a WC-úszóleppel kombinált, állandó vízszintmagasságot lehetővé tevő vályúitató is. A háztáji tenyészetekben a legtöbb állat reggel és este vályúból . kapja a vizet. Legalább ilyenkor adjynk nekik elegendőt. A vályú legyen mindig tiszta. A ló és a kecske különösen kényes a tisztaságra, piszkos vödörből vagy itatóból nem fogadja el a vizet. Sőt, gyakran a fölmelegedett vízből sem isznak. Ha a vályút nyálkás, zöldült üledék borítja, hiába merünk bele tiszta vizet, az állatok meg sem kóstolják. Tény, hogy a földön álló vályút nehéz tisztán tartani. Megmártózik benne a kutya, megfürdik a vizében a liba, a kacsa és a galamb. Ha mégis ilyen vályú mellett döntünk, akkor itatás után öntsük ki belőle a vizet, s magát a vályút a következő itatásig tartsuk lefordított helyzetben. S végezetül: a jószág itatására emberi fogyasztásra alkalmas minőségű vízre van szükség. Rossz kutakból tehát még az állatoknak se adjunk vizet. (kú) Szabad ÚJSÁG • HASZNOS TANÁCSOK • ÖTLETEK • INFORMÁCIÓK • A gilisztatenyésztés haszna: Környezetkímélő termelés, egészségesebb táplálkozás A vegyszerek általános alkalmazására alapozott technológiák helyett a világ fejlett mezőgazdasággal rendelkező országaiban egyre inkább a biológiai módszereket helyezik előtérbe a növénytermesztésben. A biotermékek iránti, növekvő kereslet is jelzi, a fogyasztók értékelik a termelőknek a környezet védelme és a táplálkozás egészségesebbé tétele érdekében kifejtett erőfeszítéseit. A vegyszerektől mentes, vagy legalábbis mérsékelt vegyszerhasználaton alapuló termelésnek egyik alapfeltétele, hogy a környezetszennyező műtrágyák helyett valamilyen szerves trágyát, elsősorban biohumuszt használunk. Biohumuszt istállótrágyából lehet előállítani biogiliszták (Eisenia foetida) segítségével. Több előnye is van a gilisztahumusz alkalmazásának. Az egyik, hogy miközben a műtrágyának csak egy részét képes hasznosítani a növény, a többi elszivárog a talajba vagy kimosódik az eső- és öntözővízzel, meglehetősen szennyezve a felszíni és talajvizeket, addig a gilisztahumusz a növények számára közvetlenül hasznosítható tápanyagokat tartalmaz. Az istálló- és műtrágyával kezelt talajokkal szemben, a gilisztahumusszal trágyázott területeken jelentős hozamnövekedést lehet elérni. További előny, hogy a gilisztahumusz jótékony hatásának köszönhetően, előbbre hozható a termés érése, s 7-10 százalékkal növelhető a zöldség vagy gyümölcs C-vitamin-tartalma. Mindent egybevetve, a gilisztahumuszról elmondható, hogy a talajba juttatva csodát művel. Területegységenkénti adagját a helyi feltételek (talajelemzés, növényféleség stb.) alapján kell meghatározni, A laboratóriumi vizsgálatok kimutatják, hogy a gilisztahumusz átlagosan 30-40 % szárazanyagot tartalmaz, a kémhatása 7-8 pH között változik. A szárazanyagban átlagosan 1,9 % nitrogén, 1,2 % foszfor (P2Os), 2,2 % kálium (K20), 3,11 % mész (CaO) és 1,36 % magnézium (MgO) található. A szerves anyagok összmennyisége 44,5 %, a mész-nitrogén arány 12:1. A minőségi humusz sötét színű, morzsalékos szerkezetű, szagtalan, fertőző anyagoktól mentes, egyöntetű termék. Gyakorlatilag valamennyi növényféleség trágyázására alkalmas, kedvezően hat a talaj szerkezetére, biológiai és kémiai tulajdonságaira. A vele trágyázott talajon a növények buja növekedésűek, intenzív zöld színűek, bővebben teremnek, a termésüket korábban beérlelik, s gyümölcseikben több ásványi anyag és vitamin található, a növényeken pedig csak nehezen tudnak elhatalmasodni a gombabetegségek. El kell még mondani, hogy van a gilisztahumuszban többféle nyomelem, huminsav, enzim, valamint növekedési hormon is. A fentiek ismeretében sokan feltehetik a kérdést, miként lehet a mindennapi gyakorlatban használni a gilisztahumuszt. Ehhez a mellékelt táblázat nyújt útmutatást. Itt inkább azt mondanánk el, hogy a gilisztahumuszból áttetsző, üledékektől mentes, szagtalan, sárgásfehér oldat (fluid) készíthető. Ez nem fitotoxikus, teljes értékű, komplexen ható tápanyagokat tartalmaz. Talaj- és növényregeneráló hatású, optimalizálja a kémhatást, bioaktív és szobahőmérsékleten is aktív marad. Serkenti a növények fejlődését, gyorsítja a szaporodásukat, s gombaölő hatása is számottevő. Makro- (nitrogén, foszfor, kálium), mező- (kalcium, magnézium, vas, kén) és mikroelemeket (bőr. cink, réz, mangán, molibdén, kobalt), továbbá aminosavakat, enzimeket, antibiotikumokat és hasznos mikroorganizmusokat tartalmaz. Felhasználható a magvak csíráztatásánál, a dugványok gyökereztetésénél, a szobanövények ápolásánál, a kertészeti és szántóföldi növényeknél, a vízkultúrás termesztésnél. A környezetvédelemben is hasznát vehetjük, hisz a fokozott környezeti ártalmaknak kitett növényeknél a természetes folyamatok irányában gyorsítja a vegetációt, s fokozza a mesterségesen kialakított növényi védőzónák hatását. A fluid jó gombaölő hatású, ezért a 10-20 %-os töménységű oldattal kezelt szőlőnél, almagyümölcsűeknél lényegesen csökkenthető (esetleg el is hagyható) a vegyszerek használata. S végezetül: nem csupán a gilisztahumusz, de önmaga a biogiliszta is értékes, hisz a teste a gyógyszeriparban jól hasznosítható anyagokat tartalmaz, enzimeit a mosószerek gyártásánál, más aktív anyagait pedig a vér koleszterinszintjének csökkentésénél stb. lehet kihasználni. Laboratóriumi feltételek között autofokuszáció segítségével sikerült természetes homogén anyagot előállítani a biogilisztából, s a nagybani termelés már a negyedik negyedévben kezdetét veheti. A lepárlással nyert anyag húszféle frakcióban állítható elő, melyek közül egyesek gyulladásgátlóként, mások a vérnyomás csökkentésére, a mocsárláz (váltóláz, malária) elleni harcban stb. lehetnek a segítségünkre. Mindezek ismeretében talán érdemes mérlegelni, továbbra is mosolyogjunk-e a gilisztatenyésztők szorgoskodásán, vagy inkább kövessük a példájukat. Szabó Zoltán az albári BIOTERRA Kft. elnöke Útmutató a biohumusz adagolásához Növényféleség Ajánlott adag Az alkalmazás módja Cserepes és balkonnövények 10—30% a virágföldhöz keverve Díszfák és díszcserjék 20% 20—30 dkg/m2 a takaróföldhöz keverve az ápolásnál bedolgozva Örökzöldek, fenyők 50—200 dkg/m2 a törzstől 50 cm-re körben bedolgozva Pázsitok 20—50 dkg/m2 vetés előtt bedolgozva, ápolásnál felülszórva Gyümölcsfák és bokrok 30% 20—30 dkg/m2 ültetéskor a takaróföldbekeverve ápolásnál bedolgozva Haj tatásban 30% 20—50 dkg/m2 magvetéskor a takaróföldbekeverve ápolásnál sekélyen bedolgozva Szabadföldön 10—30 dkg/m2 50 dkg/m2 vetésnél, ültetésnél ápolásnál bedolgozva Válogattuk • Mint minden nyáron, az idén is bőven látni a házikertekben hervadó lombú, gutaütéses kajszifát. A beteggyanús, vagy frissen gutaütött fák megmentésére talán célszerű volna kipróbálni a nagyapáink idejében alkalmazott módszert. Valaha az ilyen fákat nyár derekán hirtelen elhatározással megifjították (erőteljesen viszszavágták), s ezzel egyidejűleg bőségesen beárasztották (most vízből egyébként is van bőven). Garantálni persze nem tudjuk, hogy ez az eljárás megmenti a fát a pusztulástól, de legalább okosabbak lennénk egy tapasztalattal, a gutaütötte fának pedig már úgyis mindegy, hogy teljes lombbal vagy visszavágva pusztul el. • A kiadós esők hatására erőteljes, dús levélzetet fejlesztett a zeller. Igen ám, csakhogy azt a zöldségnövényt elsősorban a gumójáért termesztjük. Hogy az mekkora lesz, azt csak késő ősszel tudjuk meg, mert a nagy lombozat csalóka lehet. Ezért is célszerű a sok tápanyagot elvonó, erőteljesen fejlődő oldalgyökereket nyáron akár több ízben is eltávolítani. Kis kézikapával óvatosan húzzuk el a földet a növényektől, majd éles késsel vágjuk le a? oldalgyökereket. Arra azonban vigyázzunk, hogy a gumót tápláló talpgyökerekben ne tegyünk kárt. • Gyakori jelenség, hogy a folyamatos szedésre termelt fejeskáposzta felrepedezik. Ennek az az oka, hogy a belülről rohamosan fejlődő szívlevelek feszítését a külső levelek nem bírják ki. Ha történetesen sok csapadék hullik, akkor nem marad más hátra, gyorsan be kell takarítani és értékesíteni a termést. Más esetben talán elég mérsékelni az öntözést, hogy kicsit koplaltassuk a töveket (ha kevesebb a víz, kevesebb tápanyaghoz jutnak, s lelassul a fejlődés). A másik megoldás, ami főleg csapadékos időben lehet a segítségünkre: a káposztatöveket kissé „húzogassuk" meg, hogy a gyökerek egy részét megszakítsuk (hasonlóképpen, mint amikor a paradicsomot akarjuk gyorsabb érésre serkenteni).
