Szabad Földműves Újság, 1991. július (1. évfolyam, 112-137. szám)
1991-07-09 / 118. szám
1991. július 9. 5 Szabad újság________________________ Dr. Fogarassy László: Pozsonyligetfalu hányatott sorsa (Folytatás előző számunkból) Mozgóműhely Jókán Három hónapja vállalkozó Mezei Pál. Kerékpárjavító és köszörűs. Korábban szerelő volt az egyik szállítóvállalatnál, de hát létszámfelettinek bizonyult, felmondtak neki. A világért se jelentkeznék munkanélküli segélyért, engem ne sajnáljanak - mondta inkább magam járok munka után. Mozgómúhelye olyan, amilyennek a felvételen is látható: kezdetleges. Most még.... de hamarosan korszerűsíteni fogja, és akkor autóval járja majd a környék falvait, mert igazi vállalkozóként ö is azt vallja, hogy elébe kell menni minden megrendelőnek. Akár a háza elé is. (h-ú) Gyűjtők és termesztők figyelmébe: Gyógynövényt csak tiszta környezetből! Egyre többen gyűjtik a gyógynövényeket, illetve azok hatóanyagokban leggazdagabb részét, a drogokat. A munkanélküliek azért, mert valamelyes jövedelmet remélnek, mások pedig azért mert a gyógyteák használatának hívei. Mint ismeretes, a legutóbb kiadott, hivatalos Csehszlovák Gyógyszerkönyv 71 növényi eredetű drogot tart nyilván, és az egészségügyi minisztérium nemrégiben kiadott jelentése szerint a nálunk gyártható gyógyszerek mintegy 60 százalékának alapanyaga növényi drog. Tavalyi megalakulása óta a Természetgyógyászok Szövetsége is foglalkozik a gyűjtés és a gyógynövénytermesztés és -értékesítés gondjaival. Erre vonatkozólag dr. Juraj Boókay természetgyógyász-jogásztól, a szövetség egyik tagjától kértem részletes tájékoztatást. • Mi a gyűjtés és a leivásárlás legnagyobb gondja?- A természetgyógyász gyújtók pontosan ismerik a begyűjtendő növényeket, melyik részét mikor és hogyan kell gyűjteni, miként kell szárítani és tárolni. Az alkalmi gyűjtök azonban még arra sem ügyelnek, hogy tiszta környezetből gyűjtsék be a növényeket. Az autóutak mentén, a növényvédő szerekkel kezelt területekről még a kötelező élelmezés-egészségügyi várakozási idő letelte után sem ajánlatos a gyűjtés. Bár törvényrendeletek (a 35/67 és a 138/73 számú) írják elő a természet és a környezet védelmét, több nagyon is szennyezett körzet található, ahonnan tilos a gyógynövények begyűjtése és felvásárlása. • Pontosan melyek ezek a területek?- Vágsellyétól északra, észak-keletre mintegy 30 km-es körzetben, Jaslovské Bohunice környéke, a Kis- Fátra alatti völgyvidék, Jolsva és a Kelet-szlovákiai Vasmű körzete. • Mi történik, ha valaki mégis megszegi a tilalmat?- Nemzetgazdaságunk látja kárát. Legutóbb például Magyarországon két, ízlésesen csomagolt csehszlovák gyógytea árusítását „csupán“ azért nem engedélyezték, mert az ellenőrző elemzés során megállapították, hogy alapanyagát vegyileg szennyezett területről gyűjtötték be. Ez az eset egyúttal tanulság is: jobb, ha a felvásárlást hozzáértőkre bízzuk, és a minősítést többszörösen megismételjük. • Nem mond ellent ennek az igénynek az eddigi felvásárló-feldolgozó vállalat privatizálása?- Éppen ellenkezőleg! A monopolhelyzetben lévő vállalat a legjobb esetben is csak kétszer, és a saját dolgozóival ellenőriztette a minőséget. A helyébe lépő vállalatokban a felvásárlás már elkülönül a feldolgozástól, tehát még a hivatalos minősítés előtt kétszer is ellenőrzik a gyógynövényárut, mégpedig egymástól független hozzáértők. Külföldre pedig csak négyszeri ellenőrzés után kerülhet. • Mi a véleménye a gyógynövényeket árusító őstermelőkről?- Jelenleg ók uralják a piacot. Okkal, mert nincs konkurencia, laza az ellenőrzés. Ha majd a privatizálás után alakult feldolgozó-értékesítő vállalatok garantált minőségű, ízléses csomagolású és olcsóbb áruval lépnek a piacra, csökkenni fog az őstermelők száma. Eltűnni persze, akkor sem fognak, hiszen a piac lehet kicsi vagy nagy, de mindenki számára szabad. • Mit javasolna a drogtermesztést is felvállaló farmergazdáknak?- Ne higgyék, hogy a gyógynövények a legrosszabb minőségű talajba is megélnek. Léteznek ugyan gyenge talajokhoz alkalmazkodott fajok, például a galagonya, a szappangyökér, de vannak víz- és tápanyagigényes fajok is, mint a borsosmenta, majoránna. A legtöbb esetben jó, kellő tápanyagszintú és vízellátottságú talajt, alkalmanként még többszöri öntözést is igényelnek a gyógynövények. Támogatást is ezért adnak a termesztésükre vállalkozóknak. Mindenekelőtt tisztázzák, mit termeszthetnek sikerrel, kapnak-e vetőmagot, szaporítóanyagot, miként értékesítik majd a termesztett drogokat. És minél előbb tanulják meg a gyógynövények ápolásának, begyűjtésének, raktározásának, szállításának mikéntjét, mert az nem is olyan egyszerű, ahogyan azt egyesek gondolják. Boőkay úr elmondta továbbá, hogy a természetgyógyászok részvénytársaságának a gyógynövények értékesítésével foglalkozó vállalata, a MELISSA felvásárló központot nyitott Mecenzéfen, a pozsonyi részleg pedig tanácsadó szolgálatot szervezett a kezdő drogtermesztók számára. HAJDÚ ANDRÁS 3.1919. január elején Pozsonyt csehszlovák légionárius csapatok szállták meg, Ligetfalu azonban ugyanezen év augusztus 14-ig magyar területen maradt, amikor is csehszlovák katonai alakulatok rajtaütésszerűen megszállották, és az ott állomásozó magyar századot lefegyverezték. A magyar proletárdiktatúra idején közigazgatásilag a nyugat-magyarországi német kerülethez tartozott és a gyári munkásságból szervezett Lakos-zászlóalj a magyar vörös hadsereg keretében az érsekújvári fronton harcolt, majd az esztergomi helyőrségbe olvadt, mint pótlás. A tanácskormány lemondásának hírére tagjai szétszéledtek. Az 1919 őszén tartott első csehszlovák népszámlálás Ligetfalun és a Köpcsénytől hozzácsatolt külterületen 342 lakóházat és 3576 lakost talált, ezek közül 930 „csehszlovák,“ 510 magyar, 2094 német és 42 egyéb nemzetiségű volt. 1930-ra a lakóházak száma 1759-re növekedett, a lakosság pedig 14 164-re. Az 1930. évi népszámlálás szerint Ligetfalun 7854 „csehszlovák“ volt, ezek közül becslés szerint 58 százalék szlovák és 42 százalék cseh, 3173 német, 2034 magyar, 103 egyéb nemzetiségű és 1002 külföldi. A külföldiek közül 629 németnek, 193 magyarnak és 88 csehszlováknak vallotta magát. Osztrák állampolgársággal 465, magyar állampolgársággal 300 lakos rendelkezett. Tarka volt a vallási megoszlás is: 11 481 római katolikus, 34 görög katolikus, 1124 ágostai hitvallású evangélikus, 425 csehszlovák egyházbeli („huszita“), 129 református, 112 csehtestvér, 241 zsidó és 472 felekezeten kívüli stb. A csendőrséget 1920-ban államrendőrséggel cserélték ki, a határőrizetet három szakasznyi pénzügyőrség látta el, létesült itt két zászlóalj erejű helyőrség (a magyar világban nem volt), az 1919-ben elköltözött magyar vasutasokat szlovákok és csehek váltották fel. A németek száma részben a szudétanémetek betelepülésével is nőtt, a magyarok száma meg azért ugrott az 1919. évi négyszeresére, mert Csallóközből ideköltöztek a földbirtokreform folytán jövedelem nélkül maradt (és fölihöz sem juttatott) uradalmi alkalmazottak, akik Pozsonyban és Ligetfalun gyári munkát kerestek. Jelentős magyar kolónia alakult ki a Ligetfaluhoz közel fekvő, de Főrév községhez tartozó Zabos-telepen is. A földbirtokreform kapcsán Ligetfalun kisajátították a Pálffy-uradalomhoz tartozó földeket, amelyekből családi házak céljaira építkezési parcellákat létesítettek. Még a lóversenyteret is beépítették. A földbirtokreformot végrehajtó Állami Földhivatal korrupt szellemére jellemző, hogy a Pálffy-féle hitbizomány kisajátított ingatlanaiból Ligetfalu községnek semmi sem juttatott, azonban saját hivatalnokainak □-ölenként két koronájával adta el, akik aztán 80-100 koronájával adták tovább. Voltak köztük olyanok is, akik kétezer D-ölet is felvásároltak. Ezt a szemérmetlen telekspekulációt elősegítő Állami Földhivatal a csehszlovák agrárpártnak volt a domíniuma. Ligetfalu községnek nem volt pénze, nem tudta megvásárolni a Spiegelhagen erdőt sem, amely a Pálffyaké volt, s a vízvezetéket és a csatornázási terveket sem tudta megvásárolni. A villanyvilágítás is csak az 1920-as évek végén valósult meg. Addig csak a gyártelepen volt villany. Az államfordulat egy-egy katolikus és evangélikus népiskolát talált magyar-német tannyelvvel, ami azt jelentette, hogy a magyar nyelvű magyarázatot németül is megismételték, 1919 őszétől e két iskolában csak németül tanítottak. A szlovák (illetve csehszlovák) tannyelvű állami iskola csak 1923 őszén nyílt meg és 1927 őszén költözött új épületbe. Éz alkalommal német osztályokat is nyitottak, magyar osztályok azonban csak 1931-ben alakultak. A magyar gyerekek 1931 -ig csak szlovák vagy német tannyelvű osztályokba járhattak vagy pedig begyalogoltak Pozsonyba a Rózsa utcai magyar tannyelvű elemi iskolába, mert az volt legközelebb. Villamos- vagy autóbuszbérletre azonban keveseknek tellett. Az Antónia-major (a nemrég felszámolt Janíkov dvor) Batthyány-birtok volt, erre szintén a kisajátítás sorsa várt volna, azonban herceg Batthyány-Strattmann László, aki saját magánkórházat tartott fenn Köpcsényben, és betegeit ingyen kezelte, megelőzte a pozsonyi Földhivatalt: még 1926-ban eladta köpcsényi birtokának Csehszlovákiába jutott részét Popper F. L. nevű bérlőjének. Az utóbbinak jó összeköttetései lehettek, mert az adásvételi szerződést a földhivatal jóváhagyta, így ö Ligetfalu egyedüli „maradékbirtokosa“ lett. Ami a vallási életet illeti: az államfordulat után egészen 1932-ig a Nepomuki Szent János-templomban csak német és szlovák nyelvű istentisztelet volt. Ekkorra felépült az új római katolikus templom, melléje egy Ferenc-rendi kolostor is, a ligetfalusi hitközség kivált a pozsonyi Szent Márton dómpléjrániából, és önálló plébániává alakult. Azóta magyar istentiszteleteket is tartottak, ilyenkor a templom zsúfolásig megtelt hívőkkel. Nem alaptalan tehát az a gyanú, hogy 1930-ban a népszámláló biztosok sok magyart nem magyarnak írtak be, mert konkrét panaszokról levéltári iratok maradtak fenn. Az evangélikus leányegyház az evangélikus népiskolában mindvégig csak német istentiszteleteket tartott. Míg az állami népiskolában voltak német és magyar tannyelvű osztályok, a két hitközség iskoláiban egészen 1938 őszéig nem érett meg az idő arra, hogy szlovákul és magyarul is tanítsanak. Az állami polgári iskola 1931 -ben nyílt meg szlovák és német tannyelvvel. Magyar osztály csak 1937-ben nyílt. 4. Ami a lakosság politikai hangulatát illeti: a csehszlovák nemzetgyűlési választásokat első ízben 1920. április 17-én tartották meg. Ligetfalun a csehszlovák szociáldemokrata párt 1008, a magyar-német szociáldemokrata párt 702, a magyar-német keresztényszocialista párt 379, a csehszlovák szocialista párt 193, a szlovák nemzeti és földmúvespárt (később agrárpárt) 79, a Hlinka-féle szlovák néppárt 39, a zsidó párt 7, a magyar kisgazdapárt pedig 3 szavazatot kapott, összesen volt 2410 érvényes szavazat. A csehszlovák szociáldemokrácia nagy győzelméhez hozzájárult, hogy a ligetfalusi helyőrség felsőbb katonai bizalmas utasításra erre a pártra szavaztak. A további választásokon a II. és III. Internacionálé pártját mérsékelt többséget értek el, és ezt a fölényüket csak az 1935. május 19-i választásokon veszítették el. Ez alkalommal már 7833 érvényes szavazatot adtak le, amelyek a pártok közt így oszlottak meg: magyar ellenzéki pártok koalíciója 1615, kommunisták 1583, kárpátnémet párt (Karmasin) 1171, csehszlovák nemzeti szocialisták (BeneS) 954, csehszlovák szociáldemokraták 668, autonomista blokk (magva a Hlinka-párt) 573, német szociáldemokraták 370, Gajda-félö fasiszták 281, csehszlovák iparospárt 230, csehszlovák agrárpárt 168, csehszlovák nemzeti egyesülés (jobboldali, Kramáf) 145, csehszlovák néppárt (Miőura) 65, Bund der Landwirte 10. A december elején tartott községi képviselő-testületi választásokon a szavazatok még jobban megoszlottak, mert az országos pártok szavazatainak egy részét néhány helyi szervezkedés hódította el. A ligetfalusi németek jobboldali radikalizálódása erősebb volt, mint Pozsonyban: a Karpatendeutsche Partei a harmadik legerősebb párt lett, Pozsonyban pedig csak a hatodik helyet érte el. A lakosság foglalkozását illetően: 1910-ben 185 kereső foglalkozott földműveléssel, 912 pedig ipari dolgozó volt. 1930-ban volt 170 földműves és 4616 nem földművelésből élő, a bennszülöttek száma 2510, a beköltözőiteké pedig 12 466. Utóbbiak 48,5 százaléka Szlovákia különböző helységeiből, 15,2 százalék Csehországból, 11,2 százalék Morvaországból és Sziléziából, valamint Ausztriából 3,1 százalék Magyarországról 2,2 százalék érkezett. Számos szlovák-cseh, német és magyar egyesület is működött a községben. Igen erős volt a cseh Sokol félkatonai tornászegyesület, amely moziengedélyt is kapott. (Az első mozi még az első világháború előtt jött létre.) Érdekes, hogy a Sokol mozija magyar filmeket is vásárolt és vetített. Országos, átmenetileg nemzetközi hírnévre is szert tett a Ligeti Sport Club, amelynek labdarúgócsapata Szlovákia amatőr futballbajnokságát is meg tudta nyerni. Belső hivatalos nyelve a német és a magyar volt, de magyar nevét egy ideig még a német megszállás után is megtartotta. Szlovák, magyar és német cserkészcsapatok is alakultak, az utóbbiak azonban 1937-ben azért sorvadtak el, mert tagságuk a Karmasin-párt égisze alatt álló tornászszervezetbe szivárgott át. A kulturális egyesületek tevékenységének súlypontja a színielőadások rendezése volt, amelyek tiszta bevételét munkanélküli tagságuk segélyezésére fordították. A Felebarát Magyar Katolikus Kulturális Egyesület is először jótékonysági szervezetnek indult, jelentőségben még az SZMKE helyi fiókját is maga mögé utasította. A munkanélküliek száma 1936-ban 1500 fő volt. Ehhez az is hozzájárult, hogy a Sphinx zománcedónygyár az üzem nagy részét leszerelte, a gépeket a füleki gyárba szállította, és ligetfalusi munkásságának háromnegyed részét kitette az utcára. Az olyan munkanélküli, akinek családi háza volt, nem kapott segélyt. Ligetfalun a négy nemzetiség (szlovák, cseh, német, magyar) békésen megfért egymással. Német nemzetiszocialista agitációról csak 1938 április végén érkeztek az első hírek a pozsonyi rendőr-igazgatóságra, amikor a németek már másfél hónapja Ausztria birtokában voltak. Az Anschluss után nagy izgalmat keltett az a hír, hogy a horogkeresztesek Köpcsény összes zsidó lakosát kitették Käsmacher szigetre, illetve átkergették a Fácánkert erdőbe. Ez alkalommal a magyar hatóságok több megértést tanúsítottak irántuk, mint a pozsonyi rendőr-igazgatóság. Érthető, hogy amikor híre érkezett, hogy a Német Birodalom igényt tart Ligetfalura is, az összes ott lakó zsidó elköltözött. Ligetfalu németmegszállása 1938. október 10-én történt meg. Münchenben Ligetfaluról (és Dévényről) nem volt még szó. Közhit szerint a ligetfalusi németek több ezer aláírással ellátott petíciót küldtek Berlinbe, amelyben kérték a községnek a Német Birodalomhoz való csatolását azzal, hogy az 1910. évi népszámlálás szerint német többségű község volt. Ha volt is ilyen aláírásgyűjtés, azt nyilván csak a Karmasin-párt megbízható tagjai és hívei körében végezhették. (Következő számunkban folytatjuk) *****************************************»-t*»»»»»***»*-*»*»*»»»»»»»»»
