Szabad Földműves Újság, 1991. július (1. évfolyam, 112-137. szám)
1991-07-06 / 116. szám
4 I í ÚJSÁG )1 1991. július 6. Mitol sárgul a karfiol? A bőséges fény elengedhetetlen a sikeres zöldségtermesztéshez, ám ha túl sok van belőle, az ugyanúgy gondot - és veszteséget - okozhat a termelőnek, mint a fényhiány. Ugyanis az erős napsütés perzselést, szövetelhalást, ún. napégést válthat ki egyes zöldségféléknél. A kártétel a paprikán és paradicsomon főleg akkor gyakori, ha kevés a növényen a levél. A hagymákon, elsősorban az érzékenyebb fehér és lila változatokon vált ki apró, foltszerű szövetelhalásokat a tűző nap. Azokon a karfiolfajtákon, amelyek leveleik természetes becsavarodásával nem árnyékolják önmagukat, nagy lila vagy barnás foltok jelentkeznek, rontva a termés értékét. A bámulást egyes tápelemek hiánya is kiválthatja, de az esetek többségében a közvetlen napfény az előidézője. A baj megelőzésének két lehetősége van. A rátöréses módszer előnye, hogy gyorsan elvégezhető. Ilyenkor két-három fejlett levelet a rózsák magasságában megtörünk, hogy védje a termést a tűző naptól. E módszer hátránya, hogy a szél hatására a rátört levelek könnyen elmozdulnak, így az árnyékoló hatás megszűnik, a karfiol megbámul. Valamivel bonyolultabb az ún. kötözéses módszer, melynek során néhány kifejlett levelet spárgával vagy gumigyűrűvel összefogunk a rózsa fölött. Újabban olyan fajtákat igyekeznek kinemesíteni, melyeknek a levelei maguktól összecsavarodnak a rózsa fölött, így rátörés vagy kötözés nélkül is jól védik a karfiolt a közvetlen napfény káros hatásától. Mint említettük, a karfiol elszíneződését egyes tápelemek hiánya is kiválthatja. Ilyen vonatkozásban elsősorban a bőr és a molibdén érdemel említést. A bór az erősen meszes talajokon, a molibdén viszont inkább a savanyú közegekbven válik a növények számára felvehetetlenné. A hiánytünetek kialakulása lombtrágyázással megelőzhető (0,05-0,1 %-os bórax-, illetve 0,1-0,2%-os ammónium - molibdenát - oldat). A lombtrágyázás összekapcsolható a növényvédő permetezéssel. Itt érdemes megjegyezni, hogy a humuszban szegény homoktalajokon - különösen a rendszeresen öntözött területeken - mind a két elem hiányával számolni kell. S ha már szóba került az öntözés, vele szintén vigyázni kell. A felmelegedett, sőt átforrósodott növényeket nem szabad hideg vízzel öntözni, mert megperzselődnek. A karfiolt mindenképpen a kora reggeli órákban, vagy estefelé célszerű öntözni, amikor ilyen veszély még, vagy már nem fenyeget, viszont éjszakáig még felszárad a víz a levelekről. (Ts) Rózsát - késő délután A rózsa tartósságát több tényező befolyásolja, melyekre a virág szedésekor-vágásakor feltétlenül ügyelni kell. Elsősorban arra figyeljünk, hogy a rózsát mindig optimális nyilási állapotban vágjuk le. A túl zárt szirmokkal szedett virág ki sem nyílik a vázában, inkább gyorsan lekókad. Akkor érdemes levágni a virágot, amikor a csészelevelek lefelé hajlanak, a külső sziromlevelek pedig már elváltak a bimbó csúcsától. Az sem mindegy, hogy mikor vágjuk le a virágot. A rózsa szedésére legkedvezőbb a késő délutáni időpont. Ha 16-18 óra között vágjuk le a tőről, biztosak lehetünk benne, hogy sokáig szép lesz a vázában, mert ilyenkor tartalmaz a virág legtöbb tápanyagot. Figyeljünk a virágszedés mélységére is. Mindig az alulról számított, második ötös levél felett 1 cm-rel vágjuk el a hajtást, mégpedig ferde metszlappal, és a metszlap a rüggyel ellentétes oldal felé lejtsen (rügykimélés). A szárról az alsó leveleket, amelyek a vázában vízbe kerülnének, tépjük le, de a szárat ne roncsoljuk, mert a sérülések akadályozzák a vízszállítást. A töviseket csak akkor szedjük le, ha értékesítési céllal szedjük a virágot. A levágott rózsát szívassuk meg vízzel. Ennek optimális módja a következő: 12-24 óára a rózsát hűvös, sötét helyiségben nagyobb edényben kézmeleg vízbe állítjuk. Szívatás közben nemcsak vízzel telítődnek a rózsák, de a legtöbb fajtánál a bimbók is szemmel láthatóan megnyúlnak, mutatósabbakká válnak. Mielőtt a rózsát vázába tesszük, valamint a napi vízcsere alkalmával is vágjunk le a szárából 2-3 cm-t. A vázát mindig alaposan mossuk ki, mert az előző virág után benne maradt baktériumok eltömítik a rózsa szállítószöveteit, a virág korábban fonnyadni, hervadni kezd. A virág tartósságát tartósító szerek használatával növelhetjük. Hasznosak ezek a szerek, mert felszívatáskész vázába helyezés után is hasznára vannak a virágnak: könnyen felhasználható tápanyagokat tartalmaznak, s egyúttal csökkentik a légzést, s ezzel a tápanyagok felhasználását. Továbbá gátolják a baktériumok elszaporodását, ami szintén fontos (Em) Az ismételt virágképzést segíti, ha a vázába szánt, vagy elnyílott virágot alulról a második^ öt levélkéből álló levél fölött vágjuk le. • HASZNOS TANÁCSOK • ÖTLETEK • INFORMÁCIÓK • A csemegeuborka rendszeres öntözést kíván, ezért aszályos években a lakott területektől távol eső, állandó vízforrás hiányában öntözhetetlen kerttelepi kiskertekben nem termelhető teljes biztonsággal. Ilyen esetekben nagy segítséget jelenthet a folyamatos vízellátást biztosító szélkerék, amellyel akár egy szívónyomó vízpumpát is üzemeltethetünk, vagy amelyre kisebb víztartály közbeiktatásával a csepegtető öntözőrendszert is rákapcsolhatjuk. (Kádek Gábor felvétele) Uborkát másod vetésből Minden jel arra utal, hogy az idén érdemes lesz másodvetésű csemegeuborkát termelni. A csapadékos, hűvös május nem kedvezett az uborka kelésének, s ahol kikelt és nagy keservesen fejlődésnek indult a növényzet, gyakran különféle palántázási betegségek jelentkeztek. Remélve, hogy a júliusi és augusztusi időjárás majd jobban kedvez ennek a sok meleget és csapadékot igénylő zöldségfélének, a lekerülő borsó, a korai káposztafélék, a retek és a karotta után még vethetünk csemegeuborkát. A mag legkésőbb július derekáig kerüljön a földbe, mert az ennél később vetett uborkából csak igen gyenge termésre számíthatunk. Másodvetéssel a berakó vagy fürtös csemegefajtákat termeszthetjük. Ezeknek a virágai nem egyesével kötnek, hanem 2-3 is fejlődik egy-egy levél tövében. Jó tudni, hogy az uborka rendkívül igényes a talajjal szemben. Elsősorban a középkötött, szervesanyagan igen gazdag, tápanyagokkal jól ellátott, jó vízgazdálkodású talajokat kedveli. Igényli a rendszeres öntözést, szereti Levéltetvek ellen: Zsurlótea, hamulúg a sok fényt, bár félárnyékban, a gyümölcsfák vagy a szőlősorok között is elfogadható termést hoz. A megüresedett ágyások talaját sekélyen forgassuk meg vagy lazítsuk fel, s 2-3 cm mélyre vessük a magot. A szokásos (80x10x15 cm) elrendezéssel szemben, az ápolási munkák megkönnyítése céljából előnyösebb ikersorokba (80+40 x 10-15 cm) vetni. Kelésig naponta, kétnaponként öntözzünk, később rendszeresen kapáljunk, mert a laza, átszellőztetett talajban gyorsabban fejlődik a növényzet. A betegségek elleni védekezés eredményesebbé tétele érdekében célszerű támrendszerre futtatni az uborkát. Ha mégis a hagyományos síktermesztést választjuk, árasztással öntözzünk, kapálás és fejtrágyázás alkalmával pedig ügyeljünk arra, hogy a hajtásokat ne törjük össze. Sőt, segítsük a növényt abban, hogy hajtásai minél nagyobb területen terüljenek szét, mert így jobban ki tudja használni,a rendelkezésre álló napfényt. (Ksz) Nyáron csupán néhány hagymás dísznövény nyílik, ám ezek csodálatos virágaikkal pótolják a szerény választékot. Ilyen például a királyliliom, amely június végén, július elején hozza 1-1,5 méter hosszú virágszárán a tölcsér alakú, illatos fehér virágait. A liliomok szaporítása kö« rülményesebb, mint más növényeké általában. A fehér liliomot augusztusban 10-15 cm mélyre, a többit majd ősszel 15-25 cm mélyre kell ültetni. Az utóbbit azért mélyebbre, mert ennek a hagyma feletti szárrésze is meggyökéresedik. Komposzttal kevert, laza szerkezetű földben, párás környezetben több évig szépen fejlődnek egy helyen. Új nevek a fajtajegyzékben Ezúttal két új elismert kelkáposzta fajtát (hibridet) szeretnénk a figyelmébe ajánlani a kertbarátoknak és a háztáji szerződéses árutermelést folytató kertészkedóknek. Az egyiket a holland Bejo Zaden B. V. cég, a másikat a Turnovi Nemesítő Állomás munkatársai nemesítették ki. A holland Promasa F,-es hibrid ovális fejet nevelő, korai változat. Tavaszi fajtaként emlegetik, de nálunk a korai és a nyári termesztésben egyaránt bevált. Tavaszi vetésnél 108 nap telt el a vetéstől a betakarításig, és a fejek átlagsúlya 531 gramm volt. A felrepedezés vagy rossz kifejlődés miatti veszteség az igen korai fajtáknál megszokott szinten mozgott. Átlagos hektárhozam (28 t) tekintetében a csehszlovák Rakéta és Raná Huta fajták között foglal helyét. Nyári termesztésben a tenyészideie 79 nap volt, terméshozama alacsonyabb (21 t), a fejek átlagsúlya pedig 632 gramm volt. Sajnos, itt nagyobb volt a gyengébb minőségből fakadó veszteség. Érdemes elmondani, hogy humuszban gazdag talajt igényel, helyrevetéssel és palántáról egyaránt termeszthető. Ajánlott növénysúrűsége 90 ezer tó egy hektárra, nyáron 40 x 40 cm-re célszerű palántázni (ritkítani). A hazai Orlice F,-es hibrid kései termesztésre való, gömbölyű fejeket nevel, bőtermő, típusban és érésben egyenletes, őszi fogyasztásra és téli tárolásra ajánlják. A kísérleti tapasztalatok szerint 55,4 tonnás hektárhozamra képes, ami 16 százalékkal több a Langendijská fajta által felmutatott eredménynél. Tenyészideje átlagosan 150 nap, a fejlett fejek átlagsúlya 1764 gramm, a betakarítási veszteség 8 százalék (értékesíthetetlen fejek). Akkor fejlődik kielégítően, ha a földje legalább 40-60 tonna istállótrágyát kap hektáronként. Káposztafélék után csak 4-6 év múlva célszerű termeszteni, hogy képes legyen ellenállni a betegségeknek. Legjobb előveteményei a gabonafélék és a takarmánynövények. Palántáról és helyrevetéssel egyaránt termeszthető. Ajánlott egyedsűrűsége 33 300 tó egy hektárra, ami 0,6 x 0,5 m-es ültetési távolságnak felel meg. A burgonyatermó körzet alacsonyabban fekvő vidékeire, illetve a répatermö körzetbe ajánlják. Lubica Bolceková mérnök Sokan panaszkodnak, rengeteg a levéltetű a házikertekben. A szelíd növényvédelem egyik biokertben használatos módszere, hogy öntözés közben hideg vízzel egyszerűen lemosatjuk a kártevőket a növényekről. Persze, ez nem mindig elegendő, és nem is jelenthet tartós védelmet növényeink számára, hisz a víz a levéltetyeket nem pusztítja el. Jobb hatás érhető el a gyakran ajánlott zsurlókivonattal. A tíz liter vízből és 15 dkg zsurlóból készült főzet ötszörös hígításban, csalánlével keverve jól bevált a levéltetvek ellen. Az adalék csalánlét ehhez úgy kell elkészíteni, hogy 10 liter vízben 1 kg csalánt áztatunk, majd a kivonatot a kétszeresére hígítjuk. Egy régi recept szerint a 3 százalékos hamulúg, amelyhez 2 százaléknyi mésztejet és egy százaléknyi petróleumot is adnak, még a pajzstetveket is elpusztítja. A hamulúg úgy készül, hogy 10 liter fahamut felöntenek annyi vízzel, hogy a 30 literes edény tele legyen. Két napi áztatás után a leszúrt hamulúg hozzávetőlegese 25 liternek felel meg. A 2 százalékos mésztejet csak kipermetezés előtt keverik hozzá a hamulúghoz. Ahol a pajzstetvek ellen nem szükséges védekezni, ott a petróleum elmaradhat a permetléból. (ff)
