Szabad Földműves Újság, 1991. július (1. évfolyam, 112-137. szám)

1991-07-03 / 114. szám

I ( ÚJSÁG- ) 1^—■—— 1991. július 3. c Az állatorvos tanácsai Az etológia szerepe Furcsának tűnhet, hogy a háziállatok viselkedésére, megfigyelésük fontosságára éppen az álletegészségugy kapcsán szeretném felhívni a Kedves Olvasó figyelmét, pedig nem véletlenül teszem ezt. Az etológia az állatok meghatározott helyzetekben történő jellegzetes viselkedését tanulmányozó tudományág. Nem annyira tudományos, inkább gyakorlati szemszögből érdekes. Más szóval akár a sikeres állattartás kulcsa lehet. A problémával szorosan összefügg az új állatvédelmi törvénynek a fejlett európai országokéhoz hasonló megfogalmazása. Erre viszont nálunk még nem volt példa. „Az állatot kínozni tilos“ kitétel csupán az Állategészségügyi törvényben szerepelt. Nem részletezte azonban a kín­zás fogalmát, mértékét, sem egyéb feltételeit. Más kérdés, hogy a új törvény megalakotásakor nehézséget okoznak a gazdasági megkötések, az emberek szokásmechanizmusai. Nem vethető össze a hasonló angol törvényekkel, mivel azoknak évszázados múltjuk van, merőben más körülmények határozták meg a törvényalkotást, mint mondjuk most, a közép-kelet-európai országok­ban, ahol végre elkerülhetetlenné vált, hogy törvény szabályozza az állatok tartását, az emberek ezzel kapcsolatos kötelezettségeit. Ehhez pedig alapos ismeretek szükségeltetnek az állatfajok magatartásáról, élettani igényeiről. Nem csupán azért, hogy tisztában legyünk a kínzás fogalmával, s hogy az állattenyésztésben nagyobb sikereket könyvelhes­sünk el. Háziállataink nagy hányada különböző csoportokat alkot. Egészséges („normális") fejlődésükhöz e csoportokon belül elengedhetetlen bizo­nyos szociális kötődés. Természetes egymásrautaltság az egyedek belső elválasztású miri­gyeire jelentős mértékben hat. Mondhatjuk, hogy erre szükség van, ami az anyagcsere folyamataiban, a viselkedésben általában (agresszivitás), de a szexuális viselkedésben is, illetve a produkcióban jelentkezik szembetűnően. A takarmányhasznosítás, a reprodukció, s az egyedfejlődés is leegy­szerűsítve a tartási körülmények függvénye. Nem mindegy, hogy az állatokat egyedül, csoportosan, kényelmes, tágas helyen, vagy össze­zsúfolva neveljük. Az egymásrautaltság sztimuláló hatása, pl. zsúfoltság esetén gátol­hatja a fejlődést, bonyolíthatja az ivarzás folyamatát, növelheti az állatok agresszivitását, mindez törvényszerűen csökkenti a hasznot! A társas állatok számára ugyanolyan káros a mértéken felüli zsúfoltság, akárcsak a magány érzete. Mindkettő stresshelyzet, amely önvédelemre készteti az állatot, s ezáltal rengeteg energiát fordít - a produkció rovására - pusztán az életben maradásra. Kutatások sora próbálta felvázolni az egyes állatfajok valós életigényeit. Még ma sem mondhatjuk, hogy minden tisztázott. A technikai megoldások folyamatosan újabb igényeket állítanak az állatokkal szemben. Valahol meg kell találni azt a határt: mi minősülhet állatkínzásnak, mi nem, szerencsére a gigantikus nagyüzemi állattartás, amely iskolapéldája volt az intézményes állatkínzásnak - letű­nőben van. Ez esetben ugyanis a produkció érdekében, „minden eszköz meg volt engedve" és fel sem merült, hogy állatkínzás címen felelős­ségre vonjanak valakit. Pedig sokszor már a tartáskörülmények, az istállók kimerítették az állatkínzás fogalmát. Vegyük csak példának az alom nélküli tehenészeti technológiákat, a ketreces elletóket, a zsúfolt sertéshizlaldákat, (gyakran még annyi helye sem volt a kocának, hogy malacait elérje, a nagyüzemi tojóketreceket stb. A valamikori pásztoremberek sokat tudtak mindarról, amit ma csupán könyvből tanulhatunk meg. Nem tudtak vagy nem szerettek írni, egyre megy. Hatalmas ismeretanyaguk pusztán gyakorlati volt. Ismerték a rájuk bízott állatok igényeit, tudták miként fognak reagálni, ha veszélyt érez­nek, ha jól érzik magukat. Ismereteiknek nem tulajdonítottak különösebb figyelmet, de a jó pásztort - aki nagyrészt etológiái ismereteinek köszönhetőn ért el jó gazdasági eredményeket - nem ok nélkül becsülték meg olyannyira annak idején. Kisebb volt az elhullás, számosabb a szaporulat, jobb a felhízás, nagyobb a haszon... Az állattenyésztés ma sem kisebb gond bár kevés helyen hajtják legelőre a falun keresztül az állatokat. Az állattartás zárt térben, pl. szűk baromfiudvarban merőben más hozzáállást igényel. A jellegétől és a területétől függően sikeresen és megfelelő haszonnal csupán adott számú baromfit tarthatunk. Az sem mindegy, hogy kacsát, lúdat, pulykát, házityúkot vagy esetleg pézsmakacsát, netán gyöngytyúkot akarunk nevelni. Igényeik diametrálisan különböznek egymástól. Ha az optimális állománysürűséget túllépjük viselkedészavarokat, takarmánypazarlást, a produkció csökkenését tapasztaljuk. Az egyedek közti agresszivitás többletenergiát igényel a gyakori konfliktusok rende­zésére, kevesebb idő marad a nyugodt takarmányfelvételre. Csökken a felhízás, de a megtermékenyített tojások száma is. Kakasonként az optimális 6-8 tyúk helyett csak 3-4 jöhet számításba. A szociális hierarchia szerint zárt térben könyörtelenül háttérbe szorulnak a gyen­gébb egyedek. Máskor viszont a monogám beállítottság okozhat gondot, mint például a ludak esetében. A gyöngytyúk térigénye megközelíti a pulykáét, s még sorolhatnánk. Az állatok életében lényeges a kritikus időszak, a szociális kapcsola­tok, a csoporton belüli rangsor és a faji hovatartozás „tudatának" kialakulása. Sok gondot okozhat a későbbiekben, ha mindezt figyelmen kívül hagyva szerezzük be az állatokat. Általános szabály lehet, hogy a madarak esetében a kelés idejét követő néhány óra (nap), az emlősök esetében pedig az elválasztás időszaka kulcsfontosságú. Ilyenkor a legegyszerűbb az új csoportok kialakítása. Lehetőleg ekkor szerezzük meg az új állatokat. Nem ördöngösség az egész. A szakkönyveket ki lehet egészíteni új, akár saját gyakorlati tapasztalatokkal is. Az etológiái ismeretek néhány kevésbé elterjedt állatfajnál, akár teljes mértékben a sikeres tenyésztés titka lehet, de sokat jelenthet bármely állatnál. A megfelelően fejlett kiegyensúlyozott egyedek ellenállnak a betegségeknek, s ez egyik fő célunk. / - 7 Biotechnológiai ,,kutatási módszerek“ Sluéovicén „Szétszedték az utolsó csavarig.. Jirí Zemek mérnök eredeti hivatását tekintve biotechnoiógus, jelenleg magánvállakozó. Több mint 17 évig dolgozott a Szlovák Tudományos Akadémia egyik intézetében, később pedig a Szlovák Műszaki Főiskolán. Az elsők között kezdte bírálni a pártfunkcionáriusok beépülését a tudomá­nyos életbe, miközben rámutatott ezeknek csalásaikra, mások tudományos eredményeinek kisajátítására. Érthető, hogy rövidesen „fekete báránynyá" vált, ennek minden következményével. A nyolcvanas évek végén Slusovi­­cén dolgozott, a biotechnológiai kutatás területén. A tudóssal Viktor Vojtek készített interjút, amelyet az alábbiakban rövidítve adunk közre. • Mindenekelőtt érdekelne a vé­leménye általánosságban a „szo­cialista biotechnológiáról“...- A hetvenes évek elején, amikor már a tudományos munkahelyeken is megkezdődött a „normalizáció" folya­mata, még nem sejtette senki, milyen méreteket ölt majd ez a kommunista színjáték. A legfontosabb irányítói posztokra egymás után kerültek a di­lettánsok, akik körbeaggatták magu­kat az összes létező tudományos cím­mel, kitüntetéssel. A szabad világban közben egyre jobban tudatosították egy új tudomány: a biotechnológia jelentőségét, és segítségével hozzá­láttak az ipar, de mindenekelőtt a me­zőgazdaság új alapokon történő kor­szerűsítéséhez. Ide ebből annyi jutott el, hogy a vezetők szintén elérkezett­nek látták a „sikergyártás“ megkez­désének idejét. Módszeresen hozzá­láttak egy tehetséges, produktív ki­sebbség szellemi kizsigereléséhez, amelynek képviselői, nem lévén párt­tagok, gyakorlatilag védtelenek voltak. Gyakran ők írtak olyan tudományos munkákat, tankönyveket, amelyeket később valamelyik vezető „tudomá­nyos“ dolgozó - értsd: pártapparat­­csik - neve alatt adtak ki. Ezek bármi­lyen, eleve céltalan kutatáshoz is megkapták a szükséges pénzt, ame­lyek többnyire valóban nem is vezet­tek sehová, így aztán nem csoda, hogy a biotechnológia fejlődése is megtorpant. A „tudósok“ természete­sen elkendőzték a valóságos állapoto-. kát, egy-egy sikertelen lépés után kriti­kátlanul továbbléptek. Az ilyen kutatá­sok eredményeképpen csak értelmet­len programok születhettek, amelye­ket külföldről ellopott tervezetekkel próbáltak pótolni. • Tudna említeni néhány ilyen meddőnek bizonyult programot?- Például az ún. enzimprogram, a biopeszticidek, a szerves savak programja és így tovább. Látogasson csak el a Dolná Krupá-i „enzimüzem­be" vagy a lipótvári biotechnológiai üzembe. A szocialista tervek szerint e két üzemnek már régesrég biztosíta­nia kellene nemcsak Csehszlovákia, hanem az egész volt szocialista tábor ilyen irányú szükségleteit. Ezek a pusztuló odúk, rozsdás berendezé­seikkel, amelyek soha nem működtek, ma méltán szolgálhatnának a kommu­nista szakmai dilettantizmus múzeu­maként. • Térjünk rá a slusovicei mező­gazdasági kombinátra. A róla alko­tott kép folyamatosan változott a korral: kezdetben ellenszenvvel határos bizalmatlanság, utána éve­kig visszhangzó dicshimnuszok, most pedig éles bírálat. Ön egy ideig az egyik laboratórium vezető­je volt; hogy festett a slusovicei biotechnológiai fejlesztés „be­lülről”?- A nyolcvanas évek közepén nagy divat volt a tudományt uraló pártmaffia vezetői között a „saját" biotechnoló­giai intézetek alapítása. így volt ez Slusovicén is, ahová már régebben hívtak dolgozni, és ahová annak elle­nére kerültem, hogy a káderanyagom fehéren-feketén tartalmazta: „Nem is­meri el a CSKP vezető szerepét és nyilvánosan támadja a hivatalos politi­kát." Szóval Slusovicén is megépült a biotechnológiai központ, hozzá kell tenni, hogy eléggé ésszerűtlenül: már maga a közlekedés és a vízellátás is aránytalanul költséges volt. A helyi biotechnológusok első nemzedékét rövidesen Prágából és Pozsonyból ér­kezett szakemberek egészítették ki... Kezdetben ilyen vezérelv alapján történt a programok kiválasztása: ami nem sikerült máshol, annak Slusovi­cén sikerülnie kell. Mégis azt kell mon­dani, hogy a slusovicei „biotechnoló­giai ugrás" - nem sikerült. Az Agro­­gen kutatóintézet ugyan kétségtelenül hatékonyabban dolgozott a többinél, de a belső légkör, az emberek közötti viszony, az „igazgatók" jövése-mené­­se olyan munkakörülményeket ered­ményezett, hogy igazán jó eredmé­nyek nem születhettek. • Említette, hogy tudomása van külföldi biotechnológiai tervezetek lopásáról. Szólna erről is részlete­sebben?- Már Slusovicén dolgoztam, ami­kor ilyen anyagok egész gyűjteményét ajánlotta fel személyesen nekem egy bizonyos P. mérnök, egy szlovákiai biotechnológiai üzem volt igazgatója, abban az időben az egyik pozsonyi főiskola tanszékvezetője. Ez közvet­len azután történt, hogy P. meghara­gudott egykori üzemére, mivel ott nem választották meg újra igazgatónak. A csomag egész sor Japánból szár-' mazó mikrobiológiai baktériumtörzset tartalmazott (Calpis, Jacult, Aginomo­­to stb.), amelyek tejiparban használ­ható probiotikumokat és enzimeket termelnek. Az egyik ilyen tenyészet később az ostravai tejüzembe vándo­rolt, egy másikat egy csallóközi állami gazdaságban használnak, természe­tesen a japán cég tudta nélkül... A „szabadalmakat" és a dokumentá­ciót eleve gyanúsnak találtam. Meg­kérdeztük a Calpis tokiói központját, ahonnan telexen érkezett a válasz: nem tudnak a szóban forgó termék csehszlovákiai forgalmazásáról... • Mi lett végül az átcsempészett minták sorsa?- A Calpisból előállítható Calsporin BS gyártása nem indult meg. Viszont a ma már csaknem teljesen elhagyott slusovicei biotechnológiai üzem egyik utolsó terméke az a Probivit volt, amelynek hatóanyagáról - a Bacillus toiwoii-ról - kiderült, hogy szintén egy kicsempészett japán preparátumból vonták ki. • Nem lenne érdektelen feleleve­níteni a MACONI történetét sem...- Feltétlenül, mert igen jó példa a sluáovicei biotechnológiai prakti­kákra. 1989-ben grúz szakemberek látogattak el hozzánk azzal az ajánlat­tal, hogy gyártsuk közösen a MACONI nevű fermentált tejterméket, amely nagyban hozzájárul a grúz lakosság magas életkorához. A Kaukázusban házilag, Tbilisziben viszont már nagy­üzemi méretekben gyártják, naponta mintegy százezer csomagot. Az agro­­kombinát vezetői alá is írták velük a szerződést, de nem az elnök, hanem az igazgató, így a grúzok kezdték elveszíteni bizalmukat a közös vállal­kozás korrektségét illetően. Hamaro­san be is bizonyosodott, hogy Sluáovi­­ce csakugyan nem szándékozik betar­tani a szerződést, s a partner ekkor már komoly veszélyt szimatolt. Nyil­ván ez késztette őket arra, hogy egy csellel éljenek: az átadott baktérium­­törzsek közül az egyik közönséges silóbaktériumé volt. Az igazi MACONI törzseket személyesen nekem adták át, a technológiai folyamat leírásával együtt, arra az esetre, ha a slusovi­­ceiek mégis tartanák magukat a szer­ződéshez. Nem így történt, így ez az anyag soha nem került hozzájuk; a szilázsminta viszont átment a csehszlovákiai mikroorganizmusok regiszterének azonosító vizsgálatán, és rendes kódszámot kapott. Később, miután a Gombai Állami Gazdaság vált Slusovice partnerévé a MACON I- termékek előállításában, a hamis min­ták már elfogadott gyártási normák alapjául szolgáltak, amelyet a gom­baiak ,,knowhow“-ként árusítottak az egész országban, 250 ezer koronáért. A grúzokat ekkorra már minden érde­kelt réges-régen elfelejtette... • Befejezésül: hogyan tudná összefoglalni ma a véleményét álta­lában Slusovicéről?-A Slusovicei Mezőgazdasági Kom­binát a múltban a lehető leghatéko­nyabban kihasználta a maga javára a fennálló gazdasági állapotokat. Jólé­tét emellett „aszimmetrikusan" építet­te ki, sokkal inkább a hazai kereske­delmi partnerei, mint a külföldiek rová­sára. A külföldi vendégek nem győzték csodálni a rendet, a tisztaságot, akik viszont benne éltek, tudták, hogy ku­lissza az egész. Mindezzel együtt az a véleményem, hogy Slusovice általá­ban pozitívan értékelhető egy bizo­nyos időpontig: Miloá Jakes hatalomra kerüléséig. Ettől kezdve megfigyelhe­tő volt az állami és a slusovicei politika egyfajta összhangja. Az agrokombinát még inkább Potyemkin-faluvá, afféle mintaüzemmé vált a szovjet tömb or­szágai számára. Ami a biotechnológiai kutatást illeti, a tavalyi év folyamán gyakorlatilag megszűnt. Fő oka az volt, hogy fel­mondtak egy csomó szakembernek, akik a novemberi változásokat komo­lyabban vették, mint azt a sluéovicei vezetés feltételezte. Tudniillik ott szá­moltak ugyan a kommunista párt gaz­daságpolitikájának kudarcával, de nem gondolták, hogy az ilyen gyorsan és látványosan következik be. Azt sem feltételezték, hogy a dolgok telje­sen kicsúsznak a párthatalmasságok kezéből. Az egyik magas beosztású vezető személyesen nekem vallotta be: csak 1990 márciusában hitte el, hogy valóban politikai fordulat tör­tént ... Végezetül magáról a kutatásról azt szeretném elmondani, hogy tulajdon­képpen végig magán hordozta a szo­cialista gondolkodásmód minden át­kát. Becsületes, korrekt módszerek helyett a leggyakrabban mások kész produktumait „szedték szét az utolsó csavarig", majd a maguk módján ösz­­szerakták, és saját termékként kezd­ték forgalmazni. A hivatalos verzió szerint a „másolás" az agrokombinát jövedelmének 21 százalékát tette ki; az én meggyőződésem, hogy ennél sokkal többet. Új csehszlovák biztosító alakult Kit szolgál a Kooperatíva? A Csehszlovák Szövetkezeti Unió és a szövetkezeti szövetségek kezde­ményezése alapján a közelmútban KOOPERATÍVA névvel új szövetkeze­ti biztosítótársaság jött létre - orszá­gos hatáskörrel. A biztosító részvényesei a fogyasz­tási, termelő- és lakásszövetkezetek szervezési egységei, valamint az oszt­rák Wiener Städtische Wechselseitige Versicherungsanstalt biztosítótár­saság. A biztosító az új piacgazdasági vi­szonyok között főleg a nem mezőgaz­dasági jellegű szövetkezetek, szerve­zetek, vállalkozók és magánszemé­lyek biztosítási érdekeit szolgálja. Az általában ismert biztosítási formákon túlmenően olyan új formákat vezet be, mint pl. a vállalkozó által felvett hitel biztosítása, a fiatalok ún. startbiztosí­tása és másokat, amelyek a gazdasá­gi élet új követelményeinek megfelel­nek. A cél tehát biztonságot nyújtani a partnernek abban az esetben, ha a gyártói, értékesítői tevékenységben vagy a magánéletben előre nem látott kellemetlenségek érik, s hogy az ilyen helyzetekben keletkezett kárt a bizto­sítótársaság megtérítse. Biztosítási szerződést a KOOPE­RATÍVA fiókirodáiban lehet kötni. A biztosító társaság pozsonyi címe: ZR, Mliekárenská 10, 824 92 Bratisla­va, tel. 213 000 vagy 212 539. A társa­ság Szlovákia-szerte fiókirodát nyitott, Dél Szlovákiában a következők kezd­ték meg tevékenységüket:- Dunaszerdahely, Obchodná 790, tel.,0709/244-41 vagy 233-33-Galánta, Partizánska ul. cisl. 769/ 29, tel. 0707/28-05-Érsekújvár, Vajanského 15, tel. 0817/260-26-Komárom, Duklianska 7, tel.0819/ 626-71-75- Nyitra, Stefánlkova ul„ tel. 087/284- 71, 297-52- Rimaszombat, Klokoőova 4- Kassa, Svermova 40, tel. 095/217- 44-46 ki. 227- Léva, Vansovej 9, tel. 0813/253-37 - Losonc, Jilemnického 35, 0863/244-46-47. Löffler K. Klára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents