Szabad Földműves Újság, 1991. július (1. évfolyam, 112-137. szám)

1991-07-26 / 133. szám

Gazdasági és érdekvédelmi napilap Péntek, 1991. július 26. • I. évfolyam • 133. szám • Ára 2,30 korona Csak egy kicsit inog a szék Dubcek alatt Mint arról lapunk tegnapi számá­ban röviden beszámoltunk, a Pol­gári Demokrata Párt parlamenti képviselői klubja felszólította Ale­xander Dubceket, hogy mondjon le a Szövetségi Qyűlés elnöki tisztsé­géről, mivel kilépett a kormánykoa­líció részét képező Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomból Marián Calfa szövetségi minisz­terelnök a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársának szerdán délután adott interjújában elsietettnek mi­nősítette a felhívást. Rámutatott: Alexander Dubőek annyira ismert politikus itthon és külföldön, hogy a NYEE-ből való kilépése alapján nem lehet azt a következtetést le­vonni, hogy nem töltheti be a cseh­szlovák parlament elnöki tisztségét. Szavai szerint Alexander Dubéek fontos szerepet játszik a föderális politikai porondon, mivel az ország föderatív elrendezése mellett száll síkra és Szlovákiában is bizalmat él­vez. „El kell mondanom, hogy jelen­leg nagyon kevés az olyan szlovák politikus, aki világosan definálni tud­ja az állam jövőbeli jogi elrendezé­sét. Felmerül a kérdés, vajon mi áll a Polgári Demokrata Párt képviselői klubja nyilatkozatának hátterében. Ugyanis ilyen megnyilatkozás egyál­talán nem segíti elő a két tagköztár­saság közötti kapcsolatok megszilár­dulását.” Jozef Kucerák, a NYEE szlováki­ai tanácsának elnöke szintén még Maradjon vagy menjen szerdán nyilatkozta a következőket: „Úgy gondolom, hogy örökre elmúlt az az idő, amikor a tisztségviselők egészen halálukig funkciót töltöttek be. A képviselőket azért választják meg a parlamentbe, hogy bizonyos programot teljesítsenek. Ha ettől a programtól nem távolodnak el, nincs okuk arra, hogy távozzanak. A Nyil­vánosság az Erőszak Ellen mozga­lomban lezajlott szakadás után Dub­éek úr az olyan kulcsfontosságú kér­désekben, mint a föderáció, az átala­kulási törvények és a népszavazás, a NYEE-ével azonos álláspontra he­lyezkedett, amely szöges ellentétben volt a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom véleményével. Alexander Dubéek azon egyoldalú nyilatkoza­ta, hogy végérvényesen szakít a Nyil­vánosság az Erőszak Ellen mozga­lommal, bonyolította a helyzetet. A Szövetségi Gyűlés elnökeként a pár­­tonkívüliség elveinek következetes érvényesítésével pozitív szerepet (Folytatás a 2. oldalon) Az amerikai Milwaukee városban szörnyű bűncselekményre derítettek fényt. Egy egyszobás lakásban 18 embert öltek meg, négyeitek fel, és részben meg is ettek. Képünkön az egyik áldozat menyasszonyát láthatjuk, akit annyira megrendített az esemény, hogy kórházba kellett szállítani. A kép jobb alsó sarkában Oliver Lacey, az egyik áldozat látható_______________________________(Telefoló: CTK/AP) ALBERT GÁBOR „EMELT FŐVEL” című dokumentumkötetének a csehszlovákiai magyarság kitelepítésére vonatkozó részletei 4. rész / N Döntsön a nép? Mintha a köztársaság temetése után a halotti tort ülték volna, úgy szónokoltak a képviselők a „válóper” (elválás, kiválás, elszakadás, önrendelkezés?) kérdésé­ben kiírandó népszavazás kapcsán. Fejtegették a szétválás módozatait, következ­ményeit, az eddigi együttélés (testvériség vagy érdekházasság, szövetség vagy élősködés?) értékeit, erényeit, illetve hátrányait és igazságtalanságait. Szinte senkinek sem jutott eszébe, hogy a népszavazás eredményeként esetleg egyben is maradhat az ország. Ez már valóban válóper, egymás piszkolása, anyagi huza­vona, hogy Id mit vigyen magával a közös háztartásból Kié legyen a lakás, a bútor, a betétkönyv, kinek ítéljék a közös gyerekeket... (A nemzeti kisebbségekről mostohagyerekként nem esett szó!) És az adósságról visszafizetendő dollármilli­­árdokról szintén hallgattak... Jobb, ha erről nem tud a választópolgár. Csak két nemzet önállóságát emlegették, csak a kettő jogát az önrendelkezésre. Nem is sejtve, hogy milyen láncreakciót indíthatnak el további különválások felé. Valaki azért mégis figyelmeztetett, hogy ennek az országnak a sorsát, határait mindig nagyhatalmak írták-rajzolták (és nem a népszavazás): Párizsban, Tria­nonban, Münchenben, Moszkvában. Nem kellene most is megkérdezni őket?! Vajon megérett-e a helyzet arra, hogy a választók minden következmény ismeretében, felelősen tudnak majd dönteni, avagy egy jó kis hecckampány ("éhségsztrájk', tüntetés) elég lesz arra, hogy a hős „nemzetvezetők” akarata teljesüljön. Akkor majd a miniállamban új tisztségek betöltésére összetrombitál­hatják a családot, a rokonságot, a haverokat. Ma sem ritka, hogy testvért, feleséget, komát, sógort juttattak a pártvezetők a képviselői vagy miniszteri pá­holyba Itt kezdődik a,győztesek”, a kormánypártok „erkölcsössége”, és a többi már az aljasság útján simán gurul, csak bele kell szokni. És a nép „az istenadta nép”? Tűr, hallgat, lázong, elégedetlenkedik vagy menekülni próbál a süllyedő hajóróL Ez a helyzet a legalkalmasabb a zavarkeltésre és „bevetésre”. Minden rossz­nak majd az lesz az okozója, ami ellen szavazásra bíztatnak az alkoholgőzös szavalókórusok. Döntsön a nép! — vallom én is, de csak olyan kérdésben, amelynek értője. De egy agyműtétről vagy számítógépes programról például csak szakértőket vonha­tunk be a döntésbe. A kisebbség ebiyomásának is „legdemokratikusabb” módja a népszavazás. Ki véd meg minket a többségi önzó akarattal szemben egy olyan országban, ahol nyelvtörvénnyel, nemzetőrséggel, idegengyűlölettel szeretnének elindulni Európa felé? Talán az Ural irányába?! Földrajzilag igaz, de... Tatárdúlás, törökdúlás, felszabadulás, égszakadás, földindulás, Móric, Mar­kus, Meciar... A szövetségi parlament sodortatta az árral, előkészítette az elkerülhetetlent. A csődtörvényt szerencsére már korábban elfogadták a honatyák. ^________________________________ MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ) Ma este: Félámyékos Holdfogyatkozás Ma este ismét részleges, félárnyé­kos holdfogyatkozás szemtanúi lehe­tünk. Az „esemény” lefolyása mérté­ke körülbelül olyan lesz, mint az egy hónappal korábbi esetében. A mai talán csak annyival különbözik az e­­lőzőtől, hogy a Hold nagyobb szög alatt közelíti meg a Földpálya síkját, a metszéspontot. Azonban a fogyat­kozás kezdete nálunk nem lesz lát­ható, mivel a Hold 20 óra 24 perckor kel, a félárnyékba pedig 18 óra 47 perckor lép. Ezért csak a jelenség másik felét lehet megfigyelni a kilé­péssel együtt, amely 21 óra 28 perc­kor következik be. (MD) A Dunaszerdahelyi járásban a 3000 a valóságban 2300 Félrevezető gabonaárak A szövetségi gazdasági minisztéri­um által kiadott 7431/XV/91 számú rendelet valójában mézesmadzag, amelyet elhúztak a termelők orra előtt és amely a szélesebb nyilvános­ság számára félrevezető lehet. Hi­szen joggal kérdezheti bárki: miért elégedetlenkednek a földművesek, amikor 3000 koronáért vásárolják fel tőlük az élelmiszer-ipari búzát? (Itt jegyzem meg, hogy tavaly de­cemberben még 3400 koronás ga­rantált árat állapítottak meg, amely azonban csak addig volt érvényben, míg meg nem kezdődött az aratás. Erre mondják: nesze semmi, fogd meg jól!) Csakhogy ez a bizonyos 3000 ko­rona csupán az állami interveniális felvásárlásra és azon belül is csak a 26 százaléknál magasabb sikértartal­mú búzára vonatkozik. A kormány e „nagyvonalúsága” viszont édeskevés gyakorlati haszonnal jár a termelők számára. Különösen érvényes ez a Dunaszerdahelyi járás mezőgazda­­sági üzemeire. Miért? Egyszerűen azért, mert az ott termesztett fajták nagy része genetikai adottságánál fogva eleve nem érhet el ilyen magas sikértartalmat. A többi (23 százalék feletti sikértartalmú) élelmiszer-ipa­ri gabonáért pedig mindössze 2300 koronát hajlandó fizetni a dunaszer­dahelyi felvásárló vállalat. Ennek fe­­(Folytatás a 2. oldalon) Miniszterhelyettes az Együttélésnél A Szlovák Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak kérdésében illeték­es tárca helyettes vezetője július 25-én kapcsolatfelvétel céljából ellátoga­tott az Együttélés Politikai Mozgalom központi irodájába, s fogadta őt a mozgalom elnöke, Duray Miklós. A találkozón szó volt a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatokról, a környezetvédelemről, valamint a regionális és szubregionális együttműködésről. A miniszterhelyettes tolmácsolta a mi­nisztérium kérését, hogy a mozgalom javasoljon megfelően képzett szemé­lyeket, akik a külkapcsolatok területén dolgoznának. Az Együttélés részéről kifogásolták, hogy eddig a külügyi kapcsolatok­ban nem kaptak helyet a kormánypártokon kívüli politikai mozgalmak képviselői; továbbá kérték a minisztériumot, hogy saját hatáskörén belül támogassa a határmenti régiók szerveződését és a községek határon túli községekkel való kapcsolatainak kialakítását. AZ ALÁBBI LEVELET AZ UTÓBBI NAPOKBAN MEGKÜLDTÉK A HELYHA­TÓSÁGI KÉPVISELŐKNEK. HOGY KI ÍRHATTA — DE ELSŐSORBAN MI­LYEN SZÁNDÉKKAL — NYILVÁNVALÓ. KÖZREADJUK, MÉG HA A NAPRA­­KKSZ MAGYARÁZATOT EL IS TUD TUK KÉPZELNI... (Az eredeti szöveg helyesírási hibáit és a következetlenségeket a fordítás hűen tükrözi.) Nektek, elfajzottaknak... A szlovákok az Úristentől szépséges földet kaptak a Kárpát-medencében. Isten megadta nekik a test és lélek szépségét. Éltek, dolgoztak és imádkoztak. Megvolt a maguk gyönyörű kultúrája, melyben szent Cirill és Me­tód erősítette meg őket. A nyugalomnak ebbe az óázisá­­ba jöttek keletről, Ázsiából a mongolfajú magyarok. Műveletlenek voltak, tetvesek és beszélni sem tudtak rendesen. Mind ez ideig csak egy nemük van. (A levélíró nyelvtani nemre gondol — a ford, megj.) Beszédük csupa nem, nem, hu, hu, szeretlek, és minden nyolcadik szavukat a szlovákoktól vették át. A szlovák nemzet ugoroknak nevezte el őket, mert feketék voltak és ferde szeműek. Ez a gyilkosok nemzete, tehát sárga ázsiai faj. A szlovákok igyekeztek ezt a vad nemzetet kereszténnyé tenni, de a gyilkos csak gyilkos marad. Erőszakos termé­szetükkel leigázták a szlovák nemzetet. I. István király is csak egy közönséges, rossz magyar volt. Megvakíttatta a saját testvérbátyját Vasilt (Vazult), tehát semmilyen szent nem volt. A magyarok mai területén, amely mindig szlovák volt, mindig kisebbségben voltak, és soha nem voltak államal­kotó nemzet. Mindez azért, mert nem volt és most sincs tehetségük és kulturális alkotóerőik sem. A török hó­doltság alól a szlovákok, lengyelek és osztrákok szabadí­tották fel őket. Bátran állíthatjuk, hogy nincs igazi ma­gyar, aki valamire is tisztességesen képes volna. Hiszen azoknak, akiknek emlékműveket állítotok is, szlovákok vagy a környező államokba valók. Például: LajoS Kos­suth szlovák, Imrich Madách szlovák, Klapka generális morva, Karol Zay zsidó, Sándor Petöfy (!) szlovák. Foly­ton azt állítjátok, hogy Petöfy elpusztult a forrada­lomban és közös sírban van eltemetve. Ez egyáltalán nem igaz. Petöfy szégyellte magát azért, hogy fiatal korában buta módon bedőlt az elmagyarosításnak. Szé­pen visszatért az ő szlovák nevéhez és fütyült a magya­rokra. Menjetek el megnézni a Bajkálon túlra Baguzínba (!), ott van eltemetve és szépen fel van írva Alexander Petroviő. Nektek magyaroknak minden elfajzott jó a környező nemzetekből, főleg Szlovákiából,mert a ti mongol fajotok mindmáig vándorol a Pannon pusztán és a Gobi-sivatagban. Csodálkozom minden szlovákon, aki magyarrá lesz, hisz undorítóbb nemzet nincs Európá­ban. Minden becsületes ember a magyart kikerüli és lenézi. Ez a gyilkosok, árulók, cigányok és csúnya embe­rek nemzete. Ha magyar filmet nézünk, mindig osztá­lyozzuk a színészeket: szépekre, akik elbutított szlová­kok, és csúnyákra, akik valódi magyarok, ferde szem, sárga bőr. Ti is nézzetek be jól a tükörbe, mennyi benne­tek a mongol vér, a szlovák vér, milyenek az arcvonásai­tok, ázsiai vagy szlovák-e. A legnagyobb szlovák város 1918-ig Budapest volt. Ha igényt tartotok Dél-Szlováki­(Folytatás a 2. oldalon) -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents