Szabad Földműves Újság, 1991. július (1. évfolyam, 112-137. szám)
1991-07-25 / 132. szám
1991. július 25. Albert Gábor 3. rész 1945. június A brit kormány felhívja Csehszlovákia figyelmét arra, hogy „nem járni hozzá* a tömeges kitelepítés politikájához, és megítélése szerint ezt a kérdést az ellenőrző hatalmaknak együttesen kell elintézniük, nem pedig a csehszlovák kormánynak egymagában“. 1945. június 12. Az USA külügyminisztériuma emlékiratot juttat el az Ideiglenes Nemzeti Kormányhoz, amelyben a népcsoportok nemzetiségi alapon történő felelősségre vonása és az illető országból való tömeges kiutasítása ellen foglal állást. 1945. november 30. Tildy Zoltán miniszterelnök programbeszédében a Magyarország és Csehszlovákia közti viszonyokról a következőket mondta: „... a jószomszédi viszonyt a Szlovákiában végbemenő és az ottani magyarságot súlyosan érintő események miatt kellőképpen kialakítani nem tudtuk. Köztudomású, hogy Csehszlovákiában magyar állampolgárokat vagyonuktól megfosztanak, nagy tömegeket kiutasítanak vagy internáló táborban tartanak fogva azért, mert magyarok. A csehszlovákiai magyarságot megfosztották politikai jogaitól, kulturális életlehetőségeiről, sőt különböző vagyonelkobzó és jogfosztó intézkedések után ma már az anyagi életfenntartás lehetőségei is kétségesek számukra.“ 1945. december 3-6. Gyöngyösi János magyar külügyminiszter tárgyalásokat folytat Vladimir Clementis külügyi államtitkárral, dementis a tárgyalások során kijelenti, hogy kormánya ugyan nem azonos módon ítéli meg a magyar és a német kisebbséget, de mégis ragaszkodik a csehszlovákiai magyarok helyzetének végleges rendezéséhez. Ehhez azonban hozzáfűzte, hogy ez a rendezés semmiképpen sem jelentheti a Magyarország javára történő határkiigazitást. Ennek indokául Magyarország második világháborús szerepét hozta fel, valamint azt, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány nem hajtotta végre a fegyverszüneti megállapodásból adódó kötelezettségeit Csehszlovákiával szemben. Gyöngyösi János elismeri, hogy Magyarország a fegyverszüneti megállapodásban vállalt jóvátóteli kötelezettségeinek részben saját hibáján kívül, részben az ország rendkívül súlyos gazdasági helyzete miatt valóban nem tudott maradéktalanul eleget tenni. A rádió és a sajtó tevékenységét illetően pedig azt jegyzi meg - ahogy ezt a tárgyalást Balogh Sándor tanulmányában összefoglalja -, hogy azok elég sokáig szó nélkül hagyták a magyar nemzetiségű lakossággal szemben foganatosított jogfosztó rendszabályokat. A kétoldalú tárgyalások legfontosabb kérdése szerinte is a lakosságcsere. Kijelenti, hogy a magyar kormány a lakosságcsere módszerét elvileg helyteleníti, de a két ország közötti „bizonyos nyugalmi helyzet“ megteremtésének elősegítése érdekében nem zárkózik el a magyarországi szlovákok önkéntes áttelepülése elöl. Sót azt is tudomásul veszi, hogy a szlovák áttelepülök létszámának megfelelő magyar nemzetiségű személyt telepítsenek ki Csehszlovákiából Magyarországra. Ugyanakkor határozottan elutasítja azt a javaslatot, illetve tervet, amely az egyoldalú kiutasításokra vonatkozik, és a lakosság cserére is csak abban az esetben mutatkozik hajlandónak, amennyiben a csehszlovák kormány az ott élő magyar nemzetiség emberi, polgári és kisebbségi jogait biztosítja „a jelenre és a jövőre" vonatkozólag is. A magyar nemzetiség érdekeit sértő rendszabályok végrehajtásának és az egyoldalú kiutasításoknak a felfüggesztését, illetőleg hatályon kívül helyezését pedig a két kormány közötti megegyezés előfeltételének tekinti. A külügyminiszter egyébként késznek mutatkozik a csehszlovák kormánynak azt a törekvését is méltányolni és tiszteletben tartani, hogy Csehszlovákia a csehek és a szlovákok nemzeti államává akar válni, azzal a feltétellel, ha tudomásul veszi, hogy ez a kérdés kitelepítéssel nem oldható meg, hanem főleg „földművelő magyaroknak a hozzájuk tartozó földdel, területekkel való átadásáról lehet szó." A magyar külpgyminiszter nemzetközi bizottság létrehozását javasolja, és ebben az ügyben jegyzéket nyújt át az USA követének és a brit misszió vezetőjének. Az Egyesült Államok a javaslatot viszszautasítja, a brit misszió vezetője pedig, Mr. W. Mittvhell-Carse, válaszként a következőket írja (1946. március 16.): „Őfelsége kormányának az a véleménye, hogy ezt a kérdést bilateriális alapon, a két érdekelt kormánynak kell elintéznie. Továbbá nem hajlandó a csehszlovák kormányt bármely, Magyarország javára történő határkiigazítás elfogadtatására rábírni, bár nem tagadná meg az elismerést bármely olyan módosítástól, amelyben a két érdekelt állam egymásközt szabadon megegyezett". A magyar kormány hasonló jegyzéket juttat el a szovjet kormányhoz is, de annak válasza nem ismeretes. 1946. február 26. A Szlovák Nemzeti Tanács a lakosságcsere-egyezmény aláírása előtt egy nappal elfogadja a magyarországi szlovákokhoz intézendő kiáltvány szövegét. Ebből az alkalomból a Tanács ünnepélyesen üdvözli azokat a szlovákokat, akik végre visszatérhettek saját hazájukba, a Demokratikus Csehszlovák Köztársaságba, azokra a területekre, ahonnan a magyaroknak el kell menniök. A Szlovák Nemzeti Tanács elnöke akkor jelenti ki: „A trianoni határoknak előbb vagy utóbb etnikai határokká is kell válniok.“ 1946. február 27. A két kormány képviselői Budapesten aláírják a magyar-szlovák lakosságcsereegyezményt, amely egész tartalmából kitetszöen nem két egyenjogú állam, illetőleg kormány, hanem a győztes Csehszlovákia és a legyőzött Magyarország megállapodása. Az aláírás után Vladimír Clementis indítványára a csehszlovák küldöttség tagjai találkoznak a koalíciós pártok képviselőivel. Itt az államtitkár kifejti, hogy az egyezmény nem oldja meg a magyar nemzetiség problémáit, mert Csehszlovákia mindenképpen nemzeti állammá akar fejlődni, és az egyezmény végrehajtása után is legalább 200 000 magyar marad Csehszlovákia területén. Clementis azt is kijelenti, hogy a Csehszlovákia területén maradó kisebbség védelmére a magyar kormány egyáltalán nem számíthat. Sőt az egy tömbben élő nemzetiségi lakosságot szét fogják telepíteni a köztársaság különböző tájaira. Végül leszögezi, hogy a Magyarország javára történő területi módosításról semmilyen körülmények között sem lehet szó. Clementis azt javasolta, hogy a visszamaradó 200 000 magyar nemzetiség egészét fogadja be Magyarország. „Ilyen megállapodást azonban nem lehet kötni - mondja Gyöngyösi János -, mert akkor a közvélemény a jelenlegi demokratikus vezetést elsöpörné“. Rákosi Mátyás pedig azt fűzi hozzá, hogy egy ilyen egyezség a „népi demokrácia bukását jelentené“-. A Szabad Nép, az MKP lapja lényegében a tárgyalások egész menetéről tájékoztatja olvasóit, kivéve a területi kérdéseket. (Szabad Nép, 1946. febr. 28.) 1946. februártól júniusig A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság propagandája Magyarországon. Propagandamunkájuk alapja azonban sajnálatos módon nem a szlovák lakosság nemzeti öntudatára, hanem Magyarország akkor valóban kilátástalan gazdasági helyzetére hivatkozott. Ezenkívül azt a valótlan hírt is terjesztették, hogy azokat -a szlovákokat, akik most önként nem mennek el, később erőszakkal telepítik át Csehszlovákiába, de akkor ott már nem kapnak földet. Sót az ittmaradókat a magyar hatóságok a Dunántúlon telepitik szét, illetőleg Csehszlovákiából kitelepített magyarokat költöztetnek a szlovák gazdákhoz. A Bizottság, hogy minél magasabb legyen a jelentkezők száma, olyanok jelentkezését is elfogadta, akik nem voltak szlovákok, és csak az esetleges felelósségrevonás elől akartak áttelepülni Csehszlovákiába. Még kitelepítésre váró svábok is akadtak köztük. A toborzás ideje alatt Juraj Zvara adatai szerint, szétosztottak 790 000 újságpéldányt, 490 000 brosúrát, 540 000 röplapot, sok ezer könyvet, 60 hangversenyt rendeztek, 133 községben 277 népgyúlést szerveztek, és 266 előadást tartottak a budapesti rádióban. (Folytatjuk) Kutyaszorítóban Csak a vevő hiányzik? / A Szlovákgyarmati Állami Gazdaság elsősorban gabonafélék termesztésére, kiváló minőségű vetőmag előállítására szakosodott. A gazdaság magtisztító állomással is rendelkezik. A földek termőerejének fokozásához szükséges istállótrágyát állatállományuk révén biztosítják. Pénz, pénz, pénz... A gazdaság azonban hamarosan kutyaszorítóba kerülhet. Félő, hogy az egyébként jónak ígérkező termést képtelenek lesznek tisztes nyereséggel értékesíteni. A sok esetben önhibájukon kívül a tönk szélére sodródott mezőgazdasági szövetkezeteink vagy állami gazdaságaink képtelenek lesznek a termelési költségek növekedése után még drágábban megvásárolni az üzem - akár csúcsminőségű - terményeit, és inkább beérik majd a szerényebb minőségű, ámde mindenképpen olcsóbb, saját készleteikkel. Vetőmag lesz, de a vevő hiányozni fog! Mindez persze, hosszabb távon, mondjuk néhány év után minőségromláshoz vezethet, ma azonban úgy látszik, még az illetékes minisztériumokban sem gondol ilyesmire senki... A Danubia a legjobb Okolensky Árpáddal, a gazdaság növénytermesztési főágazat-vezetőjével legégetőbb gondjaikról beszélgettünk.- Hamarosan hozzá láthatunk az őszi búza aratásához - mondta mégsem igen tudok jó gazda módjára, szívből örülni a termésnek... Őszi búzát 900 hektárról kell betakarítanunk. Több év termésátlaga és tapasztalataink alapján ismét a Danubia fajtának szavaztunk legnagyobb bizalmat. A fajta sajnos eléggé érzékeny a gombás megbetegedésekre, s a kártevők is korán megtámadják, ezért intenzív növényápolást igényel, ami bizony, lényegesen megemeli termelési költségeinket. És ezzel a kör be is zárul... Könnyen előfordulhat, hogy a drágán előállított vetőmag a nyakunkon marad, vagy jobb híján takarmányozási célokra leszünk kénytelenek felhasználni. Ez pedig már igazán luxus lenne, amihez az üzem csakis végszükség esetén kíván folyamodni. Egyébként a szóban forgó gabonafajtából 400 hektáron került ősszel a földbe a mag és most is 7 tonna körüli átlagtermésre lenne kilátás, ha... ha az aszály következtében nem sül be a kalászokba a szem. Különben már észre is vehető a kár. Viginta, Sparta, Haná... A gazdaság a Danubián kívül még Viginta, Sparta és Haná fajták termesztésével foglalkozik nagyobb mértékben. Mintegy 1200 hektárt tudnak mesterségesen öntözni, de erre a területre rendszerint az állatállomány takarmánybázisát biztosító és jól is értékesíthető vízigényes növényeket, leginkább kukoricát, cukorrépát és lucernát vetnek.- Azt hiszem, a közeljövőben kénytelenek leszünk radikálisan csökkenteni gabonatermesztésünket - panaszkodott a főagronómus -, hiszen előzetes becslésem szerint már az idén mintegy 30-45 százalékkal csökken az igény a kalászos gabona vetőmagja iránt. Alighanem hamarosan terményszerkezetváltásra szorulunk, ami viszont sok gondot okoz majd nekünk, hisz a fő profilunk a vetőmagtermesztés volt, ehhez igazítottuk gépparkunkat is. A tavaszi - kemény - búzát a minap nyitott pékségünkben használjuk fel. A 350 hektáron hamarosan beérő zab és a borsó értékesítésével - úgy tűnik - nem lesz különösebb gond. A 200 hektárra vetett magkukorica viszont egyenetlenül kelt tavasszal. Hideg volt a talaj, később meg vészesen bokrosodon a szár, az egész mennyiséget ki kellett adni a tagságnak részművelésre. A hazai piac határozott, intézményes védelme és az értékesítési normák kidolgozása, rögzítése nélkül lehetetlen eredményes belgazdálkodást folytatni. Harc a túlélésért- Jelenleg terményeink hatvan százalékának értékesítésére mutatkozik esély - latolgatta lehetőségeiket a fiatalember -, persze, ez korántsem végleges és meghatározó adat. Ha eláraszt bennünket a külföld gabonával, a hirtelen ránk szakadó bőségbe könnyen „belerokkanhatunk“ s tönkremehetünk. Ezért mi most túlélésünkért harcolunk. Az üzem régebbtől foglalkozik szójavetőmag termesztésével is. Ha sikerülne valahonnan pénzt előteremteniük, a termény feldolgozásába is belefognának. Legkorábban valószínűleg a vetőmagborsó betakarítása kezdődhet el.- El kell kezdenünk a speciális növények termesztését is - következtetett tapasztalatai alapján az agrármérnök -, és egy rendkívüli üzleti érzékkel megáldott áruértékesítő menedzsert is szerződtetnünk kellene. Belátható időn belül racionális változtatásokra lesz szükség házunk táján... megszűnt az állami támogatás, konkrét programok kellenek, az igényekhez kell igazodnunk. A bökkenő azonban Okolensky Árpád:,, Egyelőre nem tudjuk, hol fogjuk a termést értékesíteni" (A szerző felvételei) az, hogy nem tudjuk, mik is valójában ezek az igények. Németország, te drága! A gazdaság 13 kombájnnal rendelkezik. A volt NDK-ból származó munkagépekhez most, a két német állam egyesítése után csak méregdrágán lehet alkatrészekhez hozzájutni. A kombájnok meg az aratás során nélkülözhetetlen egyéb járművek állapotáról Skerlec Ottó főgépesítőt kérdeztem.- Valamennyi tehergépkocsink üzemképes - jelentette ki határozottan -, de akár most azonnal is csatasorba állhatnának a kombájnok, a rendfelszedő kocsik és a szalmaprések is... Szervizkocsinkkal legjobb szerelőink gyorsan a helyszínen teremhetnek. Csak azt nem tudom, hogy ha körülményes lesz az aratás, és sok lesz a meghibásodott gép, győzzük-e majd vásárolni a pótalkatrészeket? ZOLCZER LÁSZLÓ A kombájnok bevetésre készek, a gépkezelők és a szerelők Skerlec Ottó fógépesítövel beszélgetnek Emelt fővel
