Szabad Földműves Újság, 1991. július (1. évfolyam, 112-137. szám)
1991-07-19 / 127. szám
4 Szabad ÚJSÁG 1991. július 19. — —“ > /-AGAZDA J j* _/V J szerviz s_. ( Szerkeszti: Kádek Gábor ^ Legfontosabb a jó időzítés Molyok a szőlőben Lapunk Növényvédelmi előrejelzés című rovatában, melynek anyagát a Pozsonyi Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézet munkatársai írják, az utóbbi hetekben rendszeresen olvashatunk a szőlőmolyok elleni védekezés fontosságáról és időszerűségéről. Nem a véletlen műve, hogy ez így van. Akinek van szőlője, igazolhatja, hogy a növényvédelmi szakemberek nem ok nélkül kongatják a vészharangot. Főleg a késő délutáni vagy kora esti órákban elég megrázogatni a tőkéket, esetleg öntözés közben kicsit meglocsolni a lugast, általában tucatjával rajzanak ki a sűrű lombozatból a feltűnően tarka, illetve rózsaszínnel árnyalt, jellegzetes trapéz alakú harántsávval díszített, sárga szárnyú lepkék. Az egyik a tarka, a másik a nyerges szőlómoly lepkéje. Tekintve, hogy az idei nyár fölöttébb kedvez ezeknek a kárte-. vöknek, talán érdemes kicsit közelebbről megismerkednünk velük, mert csak így tehetjük igazán hatékonnyá az ellenük folytatott harcot. Merthogy harcolni kell ellenük, ha nem akarjuk, hogy elpusztítsák eddigi fáradságos munkánk gyümölcsét. Már magában az is jelentős kárt okozhat, ha a molyok hernyói kikezdik, megrágják a bogyókat, bár ez a kisebbik rossz. A bogyók károsításával azonban a szürkerothadás megtelepedéséhez is utat nyitnak, ami az elhanyagolt vagy későn kezelt szőlők esetében a termés teljes pusztulásához vezethet. A több évtizedes tapasztalat azt mutatja, hogy a melegebb éghajlatú déli körzetekben elsősorban a tarka szőlőmoly kártételétől kell tartani. Három nemzedéke lehet, ebből az elsőnek a fiatal hernyói a bimbós, az éppen virágzó, avagy már kötődött fürtben rágnak. A tojást elhagyó hernyók a bimbókra, illetve a zsenge bogyókba hatolnak be, és kirágják azok belsejét. Később szövedéket készítenek, s elpusztítják az egész fürtöt. Egyetlen hernyó 15-55 bimbót, illetve 5-25 zsenge bogyót képes elpusztítani, mire kifejlődik. Sőt, a hernyó a kocsányt is átrágja, így gyakran egész fürtrészeket tesz tönkre egyszerre. A második nemzedék hernyói a zöld bogyókban károsítanak. Egy-egy hernyó ebben az időszakban 5-10 bogyót képes elpusztítani, s ez már komoly veszélyt jelent a botritisz megtelepedése szempontjából. A harmadik nemzedék a már érésben lévő bogyókat támadja meg, s főleg csapadékos időjárás esetén ezek a bogyók rendszerint azonnal fertőződnek a szürkerothadás által. A harmadik nemzedék egy-egy kifejlett hernyója általában 3-4 nagy szőlóbogyót károsít, de mint már utaltunk rá, ez a megtelepedő botritisz miatt az egész fürt pusztulását okozhatja. A vegyszeres kezelés szempontjából jó tudni, hogy az első és második nemzedék ellen nem elég csupán a fürtöket permetezni. Néha megnehezíti a kezelés időzítését, hogy az egyes nemzedékek az időjárás hatására nem különülnek el élesen, hanem egybefolynak, ezért célszerű a növényvédelmi előrejelzéshez igazítani a kezeléseket. Nagyobb ültetvényben célszerű szexferomon csapdákat kihelyezni, ami a lepkék befogásával egyrészt a kártevők számának csökkentését, másrészt a beavatkozás időpontjának meghatározását szolgálhatja. Rajzáscsúcs idején hosszú hatástartamú, 7-14 nap múlva pedig rövidebb hatástartamú készítményeket célszerű használni a permetezéshez. S ami szintén fontos, a második nemzedék ellen használt szerekkel hatásosan gyéríthetjük az éppen kelő szölöilonca-hernyók és a firkálóbogarak állományát, s a többi lombkártevőt is elpusztíthatjuk. A nyerges szőlőmoly elszaporodásának a nedves, párás környezet kedvez. Meglehet, az utóbbi időben kánikulai hőség uralkodott Dél-Szlovákiában csakhogy a gyakran locsolt házikertekben ez a kártevő így is kedvező életkörülményekre talál. Nálunk főleg áprilisban-májusban, majd júliustól szeptemberig károsít. Egy-egy hernyója tavasszal 30-35 bimbót és fiatal terméskezdeményt, nyáron 10-15 bogyót pusztíthat el. Jó tudni, hogy tápnövényei között a ribiszke, a vadszőlő, a fagyai, a kutyabenge, a mezei juhar és a kis levelű orgona is szerepel. E kártevőnek két nemzedéke fejlődik. Lepkéit feltűnően vonzza a fény, ezért fénycsapdával a rajzásmenet jól nyomon követhető, sőt házikertekben a fénycsapdázás a vegyszermentes növényvédelmet is szolgálhatja. Ehhez jó útmutató lehet az a tapasztalat, hogy a lepkék rajzása és tojásrakása a hideg, szeles éjszakákon szünetel, viszont a szélcsendes, meleg, fülledt időben igencsak erőteljes (ilyen estékben az utóbbi időben nem volt hiány). A kezeléshez használt vegyszerek megválasztásában legjobb a szakemberek tanácsára hagyatkozni (lásd a növényvédelmi előrejelzéseket), s lehetőség szerint a részben környezetkímélő készítményeket előnyben részesíteni. Erre már csak azért is érdemes odafigyelni, mert a szölőmolyoknak természetes ellenségeik is vannak (madarak, ragadozó rovarok, rabló legyek, nyerges és gyilkos fürkészdarazsak, fémfürkész és törpe fürkészdarazsak, fürkészlegyek stb.), melyeket nemcsak kár, de vétek volna elpusztítani. (K-n) HASZNOS TANÁCSOK • ÖTLETEK • INFORMÁCIÓK Szobanövényeink fejlődéséhez főleg nyáron van szükség sok tápanyagra. Ennek tudatában kéthetenként vagy háromhetenként végezzünk tápoldatos beöntözést. Előtte persze enyhén öntözzünk, nehogy a száraz gyökérlabdában égési kárt szenvedjen a gyökérzet. Ne tévesszük szem elől, hogy a jól begyökeresedett, nagy levelű, dús lombú növények gyorsabban kiszáradnak, mint a gyenge gyökérzetú, kis lombbal díszítők. A puha, vékony levelek vízigényesebbek a vastag, bőrszerúeknél. A kiszáradás és a túlöntözés egyaránt káros lehet. A túl sok víz a cserép földjéből kiszorítja a levegőt, a gyökér megfullad, elpusztul. Ezért nem a legjobb az a módszer, hogy nyaralás idején két-három hétre kádban vízbe állítják a szobanövényeket. A gyökér károsodására utalnak a sárguló levelek. Ilyenkor célszerű a földlabdát kiütni a cserépből és tüzetesen megvizsgálni a gyökérzetet. Ha a gyökerek még egészségesek, a földlabda fellazításával, az öntözés mérsékelésével, illetve átmeneti szüneteltetésével megmenthetjük a növényt. Ha a gyökérzet már károsodott, s egyes gyökerek pusztulásnak indultak, éles késsel vágjuk vissza őket az egészséges részig, a sebeket zárjuk le faszénporral, majd a növényt ültessük kisebb cserépbe, és fölöttébb óvatosan öntözzünk. Az ilyen növényt két-három hétig feltétlenül árnyékos helyen kell tartani. Ha szabadságra indulunk és két-három hétig magukra kell hagynunk szobanövényeinket, több módszer is kínálkozik folyamatos vízellátásuk biztosítására. Például egy nagyobb edényben nedvesített tőzegbe ágyazhatjuk a cserepeket, s a párologtatást fóliaborítással mérsékelhetjük (a fóliatasakot vagy zsákot több helyen ki kell lyukasztani, mondjuk égő cigaretta segítségével). Jó megoldás lehet, ha a szoba árnyékos szegletébe helyezett cserepek közelében vízzel teli kannát, üvegballont helyezünk el, s abból kanóc, cipőfűző vagy spárga segítségével vezetjük a vizet a cserepekbe. Megoldhatjuk a rendszeres vízellátást úgy is, hogy egy - a cserepeknél magasabban elhelyezett - műanyag demizsonból a vérátömlesztésnél használatos, vékony múanyagcsó segítségével juttatjuk el a vizet cseppenként a cserepekbe. Az adagolás módját ajánlatos előre kipróbálni és megfelelően szabályozni, hogy biztosak lehessünk a dolgunkban. Az erkélyláda növényzetének vízellátásáról szintén gondoskodni kell. Néhány napra megoldást jelenthet, ha a műanyag ecetesflakont feltöltjük vízzel, és szájával lefelé a földbe szúrjuk (ajánlatos földbeszúrt pálcához kötni, nehogy a szél kifordítsa). Ha ennél hosszabb ideig leszünk távol, az erkélyláda fölött erősítsünk a falra vagy egy oszlopra műanyag demizsont, csatlakoztassunk hozzá alulról egy vékonyabb gégecsövet, melynek a végét dugóval lezártuk. A gégecsövet 8-10 cm-enként lyukasszuk ki forró tűvel vagy vékony szeggel, majd fektessük a növények mellé az erkélyládába. Mivel a parányi lyukak gyakran eltömődnek, jobb, ha a gégecsónek mind a két palástját átlyukasztjuk, s a lyukakba cipőfűzőt, spárgát vagy erősebb fonalat fűzünk, így lassú szivárgással biztosan eljut az éltető víz növényeinkhez. (dek) (Langstein Erzsébet rajzai) Új nevek a fajtajegyzékben A dohány ápolásának egyik igen fontos művelete a tetejezés vagy bugázás. Ez alatt a dohány virágzatának eltávolítását értjük. Fontos azért, mert segítségével jelentős mértékben szabályozhatjuk a levelek minőségét. Persze kihatással van a levelek tömegének - és ezen keresztül a terméshozamnak - az alakulására, és lehetővé teszi az értékesebb íz- és zamatanyagok előállítást is. Sőt. A virágzat eltávolításával nem csupán a levelek minősége szabályozható, de a levelek beérése is meggyorsítható. A tetejezést követően a dohányban komoly változások mennek végbe. Dohánytermesztőknek Minőségjavítás teféjezéssel A levelekben nagymérvű tápanyagfelhalmozódás veszi kezdetét. Mivel a virágzatot eltávolítjuk, a felvett tápanyagok nem a virágba és a magkezdeményekbe vándorolnak, hanem a levélszövetben, a sejtekben raktározódnak el. Ebből következik, hogy igen fontos a tetejezés időpontjának helyes megválasztása. A tetejezés több fejlődési szakaszban is elvégezhető: virágzás kezdetén, teljes virágzás idején, vagy később, amikor már a magtokok is kifejlődtek. Ha túl korán tetejezünk, akkor a levelek sok tápanyagot halmoznak fel, durvák, vastag szövetűek lesznek, ezzel szemben a kései beavatkozást követően túl kicsi lesz a tömegük. A virágzat eltávolításának mértéke kihat a levelek minőségére. Magas tetejezéskor a virágzattal együtt legfeljebb 1-2 levelet távolítunk el. Közepes tetejezésnél a legfelső 2-3, mély viszszatörésnél 4-5 levelet távolítunk el a virágszárral együtt. A jól fejlődő, erőteljes növényzetet mindig magasan kell tetejezni. Kedvezőtlen időjárás és tápanyaghiány, vagy kései ültetés esetén közepes, a pótlásra ültetett, a fejlődésben vissszamaradt töveket pedig mélyen kell visszatörni. Ha a levelek sötétzöldek, illetve durva szövetűek, a tetejezést mellőzni kell, mert ez méginkább rontja a minőséget. Nem mindegy, hogy az egyes dohányfajtákat mikor, milyen fejlettségi szakaszban tetejezzük. A Virgínia típusú fajtákat általában teljes virágzásban és középmélyen törjük vissza. A Burley dohányt rendszerint szintén szükséges tetejezni, de csak akkor, ha a talaj nem túl gazdag tápanyagokban, viszont a tápanyagpótlás harmonikus volt. Ellenkező esetben a levelek durva szövetűek lesznek. Ezeket a fajtákat virágzás kezdete után, középmélyen kell tetejezni. Hagyományos metszőollóval úgy tetejezzünk, hogy a meghagyott felső levél és a vágás helye között ne maradjon szárcsonk, mert szeles időben felszaggatja a felső leveleket. Az Andrea F, hibrid csemegekukoricát a Zeta Invent Kutató és Nemesítő Intézeben (korábban Kukoricatermesztési Kutató Intézet, Nagyszombat) nemesítették ki, s az összehasonlító kísérletekben a TAC-37/8 F, megjelölés alatt szerepelt. Háromvonalas MSc hibridről van szó, amely közvetlen fogyasztásra, fagyasztásra és konzervipari tartósításra egyaránt megfelel. Igencsak bőtermő, fosztott csőtermés tekintetében a hazai standardot képviselő Delikates F, hibridet 19, a Sachara fajtát 33 százalékkal fölülmúlja. Minőségi sárga magja C-vitaminban gazdag. Az említett standardnál 4-6 nappal később érik, de ezt a veszteséget a nagyobb hozam bőven pótolja. Az Andréa F, jól ellenáll a betegségeknek, kivéve a kukorica golyvás üszögjét, melyre meglehetősen érzékeny. A kukorica és a répatermő körzetben egyaránt eredményesen termeszthető, de intenzív agrotechnikát igényel, beleértve a rendszeres öntözést is. Legjobb 0,7x0,2 méteres kötésben termeszteni, a fattyúhajtásokat nem szükséges eltávolítani, hisz optimális feltételek között ezeken is fejlődhetnek csövek. Lubica Bolceková mérnök Tetejezés után gyorsan fejlődésnek indulnak az oldalhajtások (hónaljhajtások). Ezeket akkor kell eltávolítani, amikor kézzel már megfoghatók. Célszerű kis csonkot hagyva eltávolítani a hónaljhajtásokat, mert ezzel késleltethetjük az újabb hajtásképződést. A hónaljhajtások kitörésének idejével szintén szabályozhatjuk a dohány minőségét. Erősen fejlett ültetvénynél, ahol a levelek sötétzöldek, később törjük ki az oldalhajtásokat, mert ez javítja a minőséget. Vitárius Lajos mérnök
