Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)
1991-06-03 / 88. szám
Naponta négyszer 2 I ÚJSÁGDl Petr Pithart a rendkívüli választásokról A közvélemény bölcsebb a politikusoknál... Petr Pithart cseh miniszterelnök az Aktuality című tévéműsorban nyilatkozott a hazai politikai színpad néhány szereplőjének ama igyekezetéről, hogy mielőbb időszaki választásokat kellene kiírni. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi kétéves választási időszak különben is nagyon rövid. Két év alatt nem sok mindent lehet megvalósítani és a választási időszak vége felé az új választásokra kell felkészülni. „Éppen ez az, ami nyugtalanság- nak bizonyos törekvéseit sem, amegal tölt el — mondta a cseh miniszterelnök —, mert néhány politikai párt és néhány politikus arra törekszik, hogy az amúgyis sok idegességet, nyugtalanságot keltő választási időszak már most elkezdődjék.” Pithart attól tart, hogy a rendkívüli választások elodáznák a társadalmi és gazdasági transzformáció alapvető kérdéseinek megoldását. Rendkívül sok törvényhozási lépésről egyszerűen le kellene mondani. Petr Pithart nem hagyta szó nélkül annak a néhány felelőtlen pártlyek maximálisan ki akarják használni, hogy részt vesznek a hatalomban, másfelől azonban a hatalmat elvi alapon bírálják és támadják. Valaki vagy hatalmon van, vagy ellenzékben. Mindkettő egyidejűleg lehetetlen. Nem lehet felelősséget vállalni és ugyanakkor bírálni, akár az ellenzék. Pithart nézete szerint a közvélemény gyakran bölcsebb a politikusoknál, mert ha ugyanúgy vélekedne, akkor egyik sztrájk a másikat követné, s az egyoldalú ultimátumok sora nem érne véget. Dubéek-nyilatkozat A budmericei tanácskozásról Pozsony— Bécs vasúton Tegnaptól újra van közvetlen vasúti kapcsolat Pozsony és Bécs között. A gyorsított szerelvények részben azon a vonalon közlekednek, amelyen száz évvel ezelőtt Európa legismertebb luxusvonata, az Orient Express is robogott. Peter Kresánek Pozsony főpolgármestere a 6 óra 6 perckor induló első gyorson utazott Bécsbe, ahol Helmut Zilk bécsi főpolgármester fogadta. Mindkét irányba naponta négy szerelvény indul. Pozsonyból 6.06, 10.06, 14.06 és 18.06 órakor indulnak a vonatok, míg visszafelé Bécsből 8.00,12.00,16.00 és 20.00 a menetrendszerinti indulás időpontja. Az út 67 percig tart és egy retúrjegy ára 280 korona. A nyári időszakban a Pozsonyból 18.06-kor induló szerelvény útvonalát minden kedden és csütörtökön egészen Velencéig hosszabbítják meg, míg pénteken ugyanennek a járatnak a végcélja Rijeka. Ugyancsak vasúttal kapcsolatos hír: Helmut Kohl és Petr Pithart új vasúti átkelőhelyet nyitott meg a csehországi Éelezná Ruda és Bayerisch Eisenstein között. Az egykor közös vasútállomást még 1877-ben építették, majd 1953-ban csehszlovák részről lezárták, és sem a személyi, sem a teherforgalmat nem szolgálta. Beszédében Helmut Kohl elmondotta, hogy az új vasúti átkelőhely Európa természetellenes megosztottságának végét is jelképezi. A Csehszlovák Államvasutak nagy napja volt a tegnapi, hiszen 12 óra 15 perckor Prága holeäovicei vasútállomására érkezett az új menetrendszerint rendszeresen közlekedő EuroCity első szerelvénye. Az Antonín Dvofákról elnevezett expresszvonat Bécs és Prága között közlekedik, légkondicionált kocsijaiban első és másodosztályú vagonok is vannak, viszonylag magas — 85 km/ó — utazósebessége mellett a két főváros közötti utat 4 óra 30 perc alatt teszi meg. Alexander Dubőek, a Szövetségi Gyűlés elnöke nyilatkozott a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársának a pénteken váratlanul félbeszakadt budmericei találkozóról. Kifejtette, hogy a tanácskozás legnagyobb pozitívuma, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően nemcsak a koalíciós partnerek, hanem valamennyi parlamenti párt, illetve mozgalom képviselői ültek első ízben tárgyalóasztalhoz, hogy véleményt cseréljenek a készülő új alkotmányról. Elmondta, hogy az alkotmányelőkészítő bizottság elnökeként tájékoztatta a résztvevőket az eddigi munkálatokról. Hangsúlyozta, hogy a továbbiakban a legfontosabb, megegyezésre jutni a készülő államszerződést illetően. Mielőbb tisztázni kell Morvaország és Szilézia helyzetét is. A Szövetségi Gyűlés elnöke szerint az új szövetségi, illetve nemzeti alkotmányoknak még az idén el kell készülniük, hogy mindenki kifejthesse véleményét még a választásokat megelőzően. Bár az utóbbi időben az államszövetség fogalma mellett gyakran szóba kerül a konföderáció, Alexander Dubéek ismételten hangsúlyozta, hogy a föderáció híve. Ezt többek között azzal indokolta, hogy a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben ez az egyedüli megfelelő megoldás. S 3 | Gazdasági körkép Pesszimista előrejelzések Újabb borúlátó jelentés látott napvilágot Németországban: a tekintélyes McKinsey tanácsadó cég rendkívül aggasztónak és a jövőre nézve semmi jót nem ígérőnek találta a keletnémet gazdaság helyzetét a kormány számára készített — és a Der Spiegelben megszellőztetett — tanulmányában. Megállapításuk annál is figyelemre méltóbb, mert nem egyszerűen egyről van szó a sok vállalati tanácsadó cég közül; a McKinsey a konzultánsa a Treuhandanstaltnak, vagyis a keletnémet vállalatok értékesítésével megbízott vagyonügynökségnek is. (Lehet, hogy csak véletlen egybeesés, de egy másik lapban — a Buntéban — szinte ezzel egy időben vetette fel az ellenzéki SPD vezetője, Hans-Jochen Vogel az előrehozott választások gondolatát is.) A cég új németországi főnökével, Herbert Henzlerrel még a tanulmány megjelenése előtt beszélgettek a Die Zeit munkatársai, az alábbiakban ennek a fő mondanivalóit ismertetjük. Az egyesülésre vonatkozó politikai döntés bizonyára helyes volt, de a kormányzatnak jóval előbb kellett volna reális képet alkotnia a keletnémet gazdaságról — véli a McKinsey németországi vezetője. Bonn ezt megtehette volna 1990 márciusában. Akkor már nyilvánvaló volt, hogy a közutak, a vasút, a hírközlés beruházásokat igényelnek. Az is világos volt, hogy a középosztály, kivált a kisvállalkozói réteg, a városok és a községek beruházásaiból él. Bonn-nak meg kellett volna teremteni a lehetőséget arra, hogy a keletnémet helyi hatóságok gyorsan beruházhassanak. Való igaz, pénz most már van elég. De a 140 milliárd márkás állami hozzájárulás a fogyasztást szolgálja, csak mintegy 30 milliárd márkát fordítanak belőle beruházásra. A keletnémet ipar termelékenysége a nyugatnémet színvonal 30 százaléka körül van. Vannak ágazatok, amelyekben tisztán gazdasági szempontok szerint, mindössze a munkahelyek 20 százalékát szabad megőrizni. „Becslésem szerint — mondta a Treuhandanstalt tanácsadója — a gépiparban a jelenlegi 1 millióról 200 ezerre kell csökkenteni a munkahelyek számát, a vegyiparban és a textiliparban az eddigi létszám 20 százalékát kell megőrizni, a könnyűiparban a 25 százalékát, az építőanyag-iparban 40 százalékát, az optikai és finommechanikai iparban, valamint az élelmiszeriparban 25— 30 százalékát. Ez annyit jelent, hogy 3,2 millió ipari munkahelyből csak 600—800 ezer őrzendő meg, miután 300 ezer munkavállalót áttereltek a szolgáltatószektorba”. Felmerül a kérdés, használható-e a régi géppark egy része, vagy az egészet újonnan kell beszerezni. Az egy munkahelyre jutó tőkeállomány rendszerint 10 százaléka csupán a Nyugaton megszokottnak. Egy új munkahely megteremtése azonban, ágazattól függően, 100— 200 ezer márkás befektetést igényel. Ráadásul minden ipari munkahely 0,8—2-ig terjedő számú kiegészítő munkahellyel — a beszállítói szférában vagy a szolgáltatási szektorban — párosul, s ha leépítenek, majd ezeket is újra kell létesíteni. Általában igaz, hogy az állam kevésbé tájékozott a vállalkozónál. De Kelet-Németországban az állam az egyetlen, amely képes a szükséges méretű invesztícióra. Sok infrastrukturális beruházás csak a következő nemzedékeknek térül meg, ilyesmibe nem fog bele egy vállalkozó. A vagyonügynökség eközben roppant erőfeszítéseket tesz, hogy gazdát találjon a keletnémet üzemeknek, de még hosszú ideig magának is az állami vállalatok felügyeleti szerveként kell működnie. Számos vállalat csak sok év múlva kerül magánkézbe, s addig is munkaadóként kell tevékenykednie, védenie kell minden olyan munkahelyet, amely elviselhető költségek mellett fenntartható. A társadalom és az állam nem visel el négy-ötmillió munkanélkülit az egykori NDK-ban, másrészt Kelet-Németországnak ugyanolyan produktívnak kell lennie mint Nyugat-Németországnak. Az egységes valutaövezetben, ahol nincsenek eltérő kiegyenlítésről gondoskodó árfolyamok, ahol a bérek nyugati szintre emelkedtek, nincs szükség mezzogiornókra, vagyis a dél-olaszországihoz hasonlóan gyenge struktúrájú térségekre. A kérdésre, mennyibe kerülhet a volt NDK gazdasági felemelésének programja, az lehet a válasz, hogy a keletnémeteknek ugyanakkora tőkeállomány kell, mint a nyugatnémeteknek, azaz egy lakosra 62 ezer márka. Ha a hiányzó 50 ezer márkát beszorozzuk a lakosok számával, 800 milliárd márkát kapunk — vagyis ennyibe kerülne Kelet-Németország nyugatnémet színvonalra emelése. „Szívesen megbocsátanék...” 1991. június 3. (Folytatás az 1. oldalról) rendje nők részére. Ahogyan ez a barátság minden mai rendes szlovák politikusnak is, aki a magyarokkal való békés együttélésre törekszik. S bár édesapám haláláért a szlovák politika a felelős, a jövőt nem a gyűlölködésben, hanem a barátságban látom. Ám ehhez a jó viszonyhoz elengedhetetlen, hogy édesapámat rehabilitálják. Hogy eddig nem tették meg, annál is inkább érthetetlen, mivel ő volt az egyetlen, aki a szlovák parlamentben kiállt a fasizmus ellen, mint ahogy a kommunizmus ellen is. Úgy vélem, a szlovák politikának be kellene látnia: saját maga fölött mond ftéletet azzal, hogy nem veti el a kisebbséget kollektív bűnösként megbélyegző törvényt. Ezzel saját népünknek ártanak, hiszen minden igazságtalanság visszahull annak a fejére, aki elköveti. Ahogy a zsidóktól a holocaust miatt bocsánatot kell kérnie egész Közép-Európának, ugyanúgy kell az igazságtalanul elnyomott és üldözött magyar kisebbségtől is bocsánatot kérni. El tudom képzelni, hogy a magyar kisebbség boldogan kezet nyújt a szlovákoknak, és hogy ez a két szomszédos ország a jövőben békésen együtt tud élni egy határok nélküli Európában. • A mártír édesapa élete és munkássága milyen kötelezettségeket ró Önre? — Apám szellemi örögségének három legfontosabb pontja: az erkölcsi erő, amivel minden üldözöttért kiállt, nemzeti és faji megkülönböztetés nélkül; a politikai előrelátás, amivel már annak idején megpróbálta a kis országok unióját megteremteni, ennek érdekében tárgyalt a lengyel külügyminiszterrel, szlovák és magyar politikusokkal a keleti és nyugati terjeszkedés elleni védőblokk létrehozásáról; a harmadik, s talán a mostani időkben a legfontosabb, hogy ideológiai megkülönböztetés nélkül összefogott minden politikussal, aki a felvidéki magyarságot segíteni tudta és akarta. Szerintem ez a legfontosabb üzenete: bármilyen a személyes beállítottságunk, a felsőbb cél, a felvidéki magyarság helyzetének normalizálódása érdekében minden egyéni önzést háttérbe kell szorítanunk. El kell érnünk a jogegyenlőséget. Ehhez 45-ig kell visszamennünk, amikor a magyarokat kollektiven elítélték, s ezt az ítéletet kell viszszavonni. Mert amíg a többség iskoláiban azt tanítják, hogy a magyarok fasiszták voltak, hiába teszünk bármit. • Esterházy Lujza emlékiratainak közreadásáért Ön kapta meg elsőként a Rákóczi Szövetség által alapított Esterházy János-emlékérmeL — Főleg a fiaim miatt örülök ennek a plakettnek, mert ők akkor ismerték meg gyökereiket, amikor velem voltak Pozsonyban, s mikor látták a Szent Márton-dómot tele magyarokkal, azt a dómot, amelynek az emlékkápolnáját az egyik ősöm, Esterházy Imre prímás építtette. A Felvidék tájai, s az egész magyar történelem is szoros szálakkal kötődik őseimhez. Ezt a történelmet a fiaim most ismerték meg. Most magyarul tanulnak, s ha megmutatom nekik ezt a emlékérmet, hiszem, hogy méginkább megerősödik tudatukban a mártír nagyapa iránti szeretet és csodálat. • Milyen érzéseket ébresztett Önben a szülőföldre való visszatérés? —Imádom a Felvidéket, szeretem az otthoni dombokat. De mikor elmentem a szülőfalumba, és megláttam, hogy Újlakon, «mi most Veiké Záluiie, az én gyönyörű kastélyom bolondokháza, és a szép terasz előtt, ahonnan a Zobort szoktuk nézni, egy panelház zárja el a kilátást... ez nagyon elszomorított. Ugyanaz a helyzet, mint Magyarországon, hogy nincs fedél a fejem fölött, de azért a szép emlékeim és a gyökereim visszahúznak. • Lót-e reményt arra, hogy az édesapja hamvait tartalmazó urna előkerül, és méltóképp el lehet temetni? — Nagyon reménykedem, hogy előkerül. Bár akkor a börtönparancsnok azt mondta a nagynénémnek, hogy Esterházy Jánost sem élve, sem halva nem adja ki, pár hónap múlva, amikor elmentek az olmüci krematóriumba, ott láttak egy Ján Esterházy feliratú urnát. S ha akkor megvolt, valahol most is meg kell lennie, mert amilyen bürokratikus volt a kommunista rendszer, biztos gondosan kezelték a névsort és az urnákat is. Talán ebben a pillanatban félnek a hatóságok megtalálni, attól tartva, hogy' a magyarok tömegesen zarándokolnának a sírjához. Ha a hatóságok maguk adnák át nekem az urnát, s rehabilitálnák apámat és a csehszlovákiai magyarságot, én szívesen megbocsátanék. Édesapám hamvait az újlaki temetőben szeretném örök nyugalomra helyezni, nagyapám mellett, aki nem egy luxussírboltban, hanem a szlovák-magyar földben fekszik, abban a faluban, ahol századokon át éltek az őseim békességben a törökvész után odatelepedett morva telepesekkel, majd szlovákokkal, ahol sose volt magyarajkú lakosság, de békében éltek a földesúrral, és mindig mindenkinek megvolt a kenyere. S akkor békében jöhetnének a magyarok imádkozni a szlovák faluba a sírhoz, hiszen Isten előtt mindenki egyenlő. HARASZTI MÁRIA A FAL (Folytatás az 1. oldalról) öntudat és az örökös „hídépítés” az egyetlen fegyver a hatalom kisebbségellenes politikájával szemben. Ahogy Fábry Zoltán írja: „A híd: a béke, ha igazán mondjuk és akarjuk... A híd az embertalálkozás szimbóluma és valósága... Hídépítő csak az lehet, aki minden nép, nemzet nyelvének megismerését, megértését szorgalmazza... Leeresztett felvonóhidak: kezünkbe adják a szabad közlekedés, a véleménycsere kulcsát. Csak így lehet embermód élni: Egymást nézve, látva, látogatva, egymást gazdagítva és becsülve... A híd: az ember, az emberiség. Ahol ez nincs, ott árok van: embertelenség, gyűlölet, ököl és barbarizmus.” S hogy mit jelent(ett) és jelképezett) a „FAL”? — azt már jól tudjuk a közelmúlt történelméből... (korcsmáros) Devizapiaci árfolyamok í Érvényben: Devizaárfolyamok Valutaárfolyamok 1991. június 3 -án Vételi Eladási Közép- Vételi Eladási Közép- Deviza-(Pénz-)nem árfolyam 1 egységre, koronában Angol font 51,17 52,21 51,69 49,86 53,00 51,43 Ausztrál dollár 22,76 23,22 22,99 21,82 23,52 22,67 Belga frank (100) 84,43 86,13 85,28 82,20 87,48 84,84 Dán korona 4,52 4,62 4,57 4,39 4,69 4,54 Finn márka 7,30 7,44 7,37 7,08 7,56 7,32 Francia frank 5,12 5.22 5,17 4,98 5,30 5,14 Görög drachma (100) 15,86 16,18 16,02 14,81 16,35 15,58 Holland forint 15,40 15,72 15,56 15,00 15,96 15,48 ír font 46,46 47,40 46,93 44,77 48,13 46,45 Japán jen (100) 21,70 22,14 21,92 21,12 2244 21,78 Kanadai dollár 26,17 26,69 26,43 25,48 27,04 26,26 Luxemburgi frank (100) 84,43 86,13 85,28 81,34 87,46 84,40 Német márka 17,35 17,71 17,53 17,07 17,99 ' 17,53 Norvég korona 4,45 4,55 4,50 4,32 4,62 4,47 Olasz líra (1000) 23,37 23,85 23,61 22,77 24,21 23,49 Osztrák schilling 2,47 2,51 2,49 2,43 255 2,49 Portugál escudo (100) 19,92 20,32 20,12 19,00 20,62 19,81 Spanyol peseta (100) 28,04 28,60 28,32 27,27 28,97 28,12 Svájci frank 20,40 20,82 20,61 20,08 21,14 20,61 Svéd korona 4,84 4,94 4,89 4,70 5,02 4,86 USA-dollár 29,93 30,53 30,23 29,53 30,93 30,23 V______________________________________________J
