Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)
1991-06-12 / 96. szám
4 Az állatorvos tanácsai Heveny felfúvódás Az átmeneti időszak leggyakoribb betegségei közé tartozik. Sok esetben ugyanis a hirtelen takarmányváltás okozza a legnagyobb egészségügyi gondokat. Átmenetinek nevezzük a téli és nyári takarmányozás közötti időszakot, amely általában a tavasz végét és a nyár elejét, később az őszi takarmányozási időszakot öleli fel. Hossza a tartósított takarmányféleség-tartalékoktól függ. Ez meghatározó tényező, hiszen a friss zöld takarmányféleségekhez hozzá kell szoktatni az állatok, jelen esetben a kérődzők emésztőrendszerét. Az emésztés első fázisai a bendö mikroflórájától függenek. Specifikus baktériumai, ázalékállatai adaptálódnak a takarmányféleségekre. Ha ezt az állapotot megváltoztatjuk, újra alkalmazkodniuk kell, amihez akár több hetet is igénybe vehetnek. A mikroflóra tevékenysége nélkül pedig elképzelhetetlen a kérődzők emésztése. Ráadásál a baktériumok és az egyéb mikroszkopikus élőlények tömege elsőrendű fehérjeforrásként szolgál. Tehát nem mindegy, milyen nagy mértékben képesek elszaporodni. Az átmeneti időszak takarmányozási hibái nagy veszélyt jelentenek. Leginkább a száraz- és a rostanyagok hiánya okoz gondot. A kiváltó okok közé tartozik például a befülledt vagy nedves lucerna, illetve here, a túlságosan zsenge takarmánynövények takarmányszalma nélküli adagolása stb. A felfúvódás oka lehet továbbá a nyelőcsőbe szorult kukoricakalász vagy egy nagyobb darab takarmányrépa. A felfúvódás lényege, hogy a gyorsabban felszabaduló, normális körülmények közt is képződő bendögázok valamilyen okból nem távozhatnak, és az így megnövekedett hasűri nyomás vérkeringési, majd idegrendszeri zavarokat okozhat sót, az állat elhullásához vezethet. A kérődzők a heveny felfúvódás esetén eleinte nyugtalanok, hasuk felé rugdalnak, ijedt a tekintetük, légzésük szapora, felületessé válik. A későbbiekben elörenyújtott nyakkal, meredten állnak, és csorog a nyáluk. A bendötágulás miatt feszes a has, a bal horpasz tájéka kiegyenlítődik vagy kitüremkedik, kopogtatásra dobszerű, kongó hangot ad, majd kellő segítség nélkül a nyálkahártyák elkékülése meljett elhullhat az állat. Az említett általános tünetek jelentkezését követően azonnal segítenünk kell. A szarvasmarhánál kezdetben segít, ha az állást úgy alakítjuk ki, hogy a mellső végtagjai magasabbra kerüljenek. Ezzel „hátracsúsztatjuk“ a bendót, s felszabadítjuk a gázok részére a kivezető utat. Juhok esetében hatásos, ha dombnak felfelé, lassú tempóban megjáratjuk őket. Egy-egy állaton segíthetünk a gyomortájék dörzsölésével, hidegvízbe mártott szalmával történő csutakolással. Ha nem javul az állapota, a bendögázok távozását a nyelőcsőbe levezetett szondával segíthetjük elő. Ha kérődzőket, lovat vagy akár sertést is nevelünk, mindig tartsunk kéznél megfelelő átmérőjű, sima felületű gumivagy PVC-csövet. Szarvasmarha esetében, az állat korától függően 1-3 cm-es külső átmérő jöhet számításba, juhnál körülbelül 1-1,5 cm. A cső végére tölcsért erősíthetünk, amely akár gyógyszerek vagy habzásgátlók adagolására is szolgálhat. A bendögázok távozását a bendótartalom felhabzása is gátolhatja. A buborékokba zárt levegő képtelen eltávozni (tojásfehérje habjához hasonlítható). A habzást megszüntetjük, ha 1-3 liter tejet, 20-25 dkg olvasztott zsírt, 0,5 liter ét- vagy parafinolajat juttatunk az állat bendöjébe. A juhoknál elegendő erre a célra 2-3 dl tej vagy 0,5 dl olaj. Ilyen esetekre gondolva, jobb ha a házipatikánkban mindig van kéznél a gyógyszertárakban kapható Pretympan néven ismert habzásgátló szer. Amennyiben a helyzetváltoztatással, a dörzsöléssel, és a szondalevezetéssel sem érünk el kellő hatást, szúrcsapolást (trokározást) kell végezni, de csakis közvetlen életveszély esetén, mert nagy a fertőzés veszélye. Amennyiben az állatorvos nem érkezik meg időben, s az állat egészségi állapota rosszabbodik, saját magunknak kell cselekednünk. A legszükségesebb kellékek egyike a szúrócsap vagy trokár. Átmérője és hossza az állat nagyságától függően változhat. A szúrócsap két különálló részből áll: egy csőből és a szorosan beilleszthető, rozsdamentes acélból készített, mintegy 12-20 cm hosszú, nyeles szúrószerszámból. A célnak megfelelhet egy nagyobb méretű injekciós tű is, de ennél fennáll az a veszély, hogy a bendótartalom hamar eltörni. (Láttam juhászt, aki ilyen esetben a bicskáját használta eredményesen. Ezt a módszert azonban több okból sem ajánlom, bár a szükség törvényt bonthat.) A szúrcsap bevezetése előtt az állat bal horpaszát szörtelenítsük és fertőtlenítsük. A szúrás helyét a képen jelzett módon állapítjuk meg. A nyitott bal tenyerünket úgy helyezzük az állat utolsó bordája mögé, hogy közben az ujjhegyünkkel érintjük a csigolyák keresztnyúlványait. A tenyerünk és az elálló hüvelykujjunk által bezárt háromszög jelzi a pontos helyet. A trokárt irányítsuk kissé előre és lefelé (a túloldali könyökizület lehet irányadó), majd egyetlen erőteljes tenyércsapással vezessük be. Az éles és hegyes szerszám könnyen áthatol a gyomor majd a bendó falán. A sebben rögzítjük a szerszám. cső részét, míg a hegyes tört óvatosan kihúzzuk. A beavatkozás sikerét jelzi az erőteljesen távozó, nem éppen kellemes szagú bendőgáz. Szükség esetén a szűrcsapón keresztül újabb habromboló szert juttathatunk a bendöbe. A továbbiakban járjunk el az időközben megérkezett állatorvos tanácsai szerint, mivel a gyógykezelés lehetséges menetét a körülmények pontos ismeretében ó határozhatja meg. A hashártyagyulladás veszélye miatt általában elengedhetetlen az antibiotikumok alkalmazása. Szükséges lehet, a vérkeringést és a légzóközpontot serkentő szerek adagolása is. A megfelelő takarmányadagolás, a folyamatos takarmányváltás esetén elkerülhetők az ilyen jellegű nehézségek. n újságji________________________________ 1991. június 12. Hiánybetegségek A csirkék agylágyulása • E-vitamin - hiány • A szelén szerepe A csirkék E-vitaminnal befolyásolható bántalmai közül az agylágyulás fordul elő a leggyakrabban. Többnyire a 3-6 hetes csirkék betegszenek meg ebben. Számoá megfigyelés igazolja, hogy azonos állományban a kakasok megbetegedése akár kettő-, háromszorosa is a jércékének. A megbetegedések aránya sokkal alacsonyabb, ha kémiai antioxidánsokat kevernek a takarmányhoz. De mik is az antioxidánsok? Olyan kémiai anyagok, amelyek megakadályozzák az állott, rosszul tárolt, avasodó, romlásnak indult takarmányban azt a káros kémiai folyamatot, amely peroxidképzódéssel jár, és amelynek következtében a vitaminok megsemmisülnek. Igaz ugyan, hogy az E- vitaminnak is van antioxidáns hatása, amely a növényi olajokat, zsírokat védi az avasodástól, de ha egyszer már a peroxidképződés megindult, rövid idő alatt maga az E-vitamin is tönkremegy, megsemmisül. Hogyan ismerhető fel a bántalom? A betegségre jellemző klinikai tünetek: a megismétlődő, majd mind hoszszabb ideig tartó merevgörcsök, kényszermozgások, a fej és a nyak elcsavarodása, olykor a csirke hátravetödése stb. A boncolás során a kisagyvelót kell alaposan és gondosan megfigyelni. Ez kóros esetben kissé duzzadtabb, a gurdélyok eltűnése miatt sima felületűvé válik, melyen olykor vérzéseket, esetleg zöldesbarna színű kölesnyi, lencsényi elhalásos gócokat láthatunk. A csirkék általános vizenyóje (exszudatív diatézis) és az izomelfajulás ugyancsak az említett betegségcsoporthoz tartozik. A bántalom Ausztráliában hosszú évtizedeken át súlyos gondot okozott; a takarmányok szeléntartalmának fokozatos csökkentése után vidékünkön is mind gyakrabban előfordul. A betegség lényege, hogy a bőr alatti kötőszövetbe, a hasüregbe, a szivburoküregbe vérsavó lép, majd ennek következményeként ödémás duzzanatok keletkeznek a legkülönfélébb testtájakon, nevezetesen a has alján, a combok között, a fejen és a toroktájon. A bőr kékeszölddé válik, a légzés nehezített, és a beteg állatok egyáltalán nem vagy csak nagyon nehézkesen mozognak. A mozgászavar egyrészt a savókilépés miatt jelentkezik, másrészt azonban az izomelfajulás következménye is lehet, amely a vizenyókészség nélkül is felléphet. Előfordulhat, hogy a szelénhiány következtében létrejött izomelfajulás nem okoz mozgászavart, és tünetmentesen zajlik ugyan, de ha a mellizmokat felvágjuk, jól előtűnik azok jellegzetes csíkoltsága, esetleg az elhalásos gócoktól tarkított foltosság. Mit kell tudni az E-vitaminról? Megtalálható az állati termékekben, a magvak csíráiban és a zöldtakarmányokban. Gyakorlati szempontból igen jelentős az a tény, hogy amíg az ép magvakban stabil állapotban marad, addig az őrleményekben, a szárított zöldtakarmányokban a levegő hatására hamarosan tönkremegy. A rosszul tárolt, megpenészedett magvakban és a takarmány avasodása során ugyancsak megsemmisül. Az E-vitamin gyakorlati jelentősége 1. Antioxidáns hatása van, ami azt jelenti, hogy megakadályozza a telítetlen zsírsavaknak a szervezeten belüli oxidációját és peroxid képződését. 2. Jelentős szerepet játszik az állatok szaporodásában, ezért antisterilitásos vitaminnak is szokták nevezni. 3. Az E-vitamin hiánya a csirkékben az erek megbetegedéséhez vezethet, E-vitamin híján ugyanis nő az erek falának áteresztőképessége, és ennek következménye az agylágyulás, az általános vizenyó (vérzések diatézis) és a tojásokban fejlődő embrió elhalása. 4. Hiánya esetén az izmok anyagcseréjében fellépő zavar - a csirkék esetében is - izomelfajulást idézhet elő. 5. Úgy találták, hogy az E-vitaminkiegészités hatására a naposcsibék patogén Escherichia coli törzsekkel szembeni ellenálló képessége nőtt, ami egyrészt a fokozott ellenanyagtermeléssel, másrészt pedig az aktívabb fagocitózissal magyarázható. Bizonyára felvetődik a kérdés, hogy valójában mi is a fagocitózis? Egészen röviden szólva az ún. falósejtek, fagociták megjelenése a vérben, izzadmányban, vizeletben, a szövetekben; ezek bekebelezik a kórokozó baktériumokat. 6. Az E-vitaminnak szerepe van a sejtlégzésben, részt vesz a szénhidrátok, a fehérjék és a zsírok anyagcseréjében, az ásványisó- és a vízforgalomban. ' 7. Az E-vitamin serkenti a növekedést, hiánya esetén lelassul a fiatal állatok fejlődése. Mikor számolhatunk E-vitamin-hiánnyal? 1. Akkor, ha nincs elegendő vagy éppenséggel tönkrement az E-vitamin a takarmányban. Amint arról már szó esett, például az avasodás során keletkezett peroxidok elbontják az E- vitamint, és az állatok - főként a csirkék - E-vitamin-hiányban megbetegszenek. 2. Tudni kell, hogy a zsírok a minőségüktől függetlenül is növelik az állatok E-vitamin-szükségletét. 3. Ismert tény, hogy a preventív célból lökésszerűen végzett A+D vitamin kezelése E-vitamin-hiányt válthat ki, ugyanakkor az A-vitamin toxikus hatású túladagolása esetén a mérgező hatás megemelt adag E-vitaminnal kivédhető. Az előbbi azzal magyarázható, hogy kölcsönhatás van az egyes vitaminok között is. Különösen fontos a zsírban oldódó vitaminok közötti antagonizmus, amely abban nyilvánul . meg, hogy bármelyik túladagolása növeli a többi vitamin iránti szükségletet. Ha durván felborul az arány, akkor klinikai tünetekben megnyilvánuló hiánybetegség is felléphet. 4. Különféle stresszorok hatására ugyancsak növekszik az E-vitaminszükséglet. 5. Bélgyulladás esetén csökken a felszívódás, és fokozódik a vitaminfelhasználás. 6. A csirkék oly gyakori bélkokcidiózisa során ugyancsak növekszik az E- vitaminigény. 7. Az állatok elhelyezése, nevezetesen a zsúfoltság ugyancsak szerepet játszik az E-vitamin-háztartásban. 8. A megvilágítás erőssége és a magasabb hőmérséklet az izgalmi állapot fokozásával ugyancsak hajlamosít a csirkék agylágyulására és növeli az E-vitamin-szükségletet. Röviden a szelénről A szelént a húszas évek során mint toxikus elemet ismertük meg, mert az USA egyes, szelénben gazdag területein a szelént akkumuláló növények felvétele a legeltetés során krónikus lefolyású mérgezést idézett elő. Az Amerika egyes tájain fellépett szelénmérgezés a sörénynek, az üstöknek, a farokszöröknek az elvesztésében és kopaszodásban nyilvánult meg. Romlott az étvágy, gyakori volt a bénulás, és az állatok szinte elsorvadtak. Ezeken a vidékeken ugyanis a szelénben gazdag talajon termett zöldtakarmány és magvas termés egyaránt toxikus mennyiségben tartalmazta a nyomelemet. Mindössze 30 esztendővel ezelőtt változott az álláspont, amikor részletesebben tisztázódott a szelén élettani szerepe. Bebizonyosodott, hogy ez a nyomelem is nélkülözhetetlen háziállataink számára. Sajnos az új agrotechnikai eljárások terjedése, az egyoldalú műtrágyázás (szuperfoszfát), a mesterséges szárítás, a termésátlagok növelése (negatív korrelációban) csökkenti a talajok szeléntartalmát, következésképpen mindinkább fenyeget a szelénhiány veszélye. A kedvezőtlenebb ellátáshoz vezetett a halliszt importjának csökkenése is, ismert tény ugyanis, hogy a halliszt sok szelént tartalmaz. A szelén hiánya nemcsak a baromfiban, hanem más háziállatokban is kóros elváltozást idézhet elő. Gondoljunk csak a vidékünkön oly gyakori báránybénulásra, a szarvasmarhák szelénhiányos hasmenésére, magzatburok-visszatartására, a borjak fehérhúsbetegségére, a sertés izomelfajulására és így tovább. A szelén és az E-vitamin kölcsönhatása Bizonyára több olvasóban is felvetődik a kérdés, hogy miként egészítheti ki egymást, miféle kölcsönhatásban lehet egymással egy nyomelem, a szelén és az E-vitamin? Amikor 1957-ben egy Schwarz nevű kutató a patkányok májnekrózisával foglalkozott, ennek gyógyításával kísérletezett - mely tulajdonképpen az E-vitamin hiánybetegségének egyik formája -, rájött, hogy a szárított sörélesztöben van egy olyan anyag, amely az E- vitaminhoz hasonlóan jól gyógyítja ezt a bántalmat. Azt is sikerült kiderítenie, hogy a gyógyulási eredmény éppen a sörélesztö magas szeléntartalmának volt köszönhető. A további vizsgálatok aztán azt is kiderítették, hogy a szelén szerepe elválaszthatatlan az E-vitamin sokoldalú és szerteágazó hatásától. Hamarosan rájöttek ugyanis, hogy az E- vitamin-hiánybetegségek nagy csoportja szelénsókkal is megelőzhető. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a teljesen szelénmentes diéta esetén még az E-vitamin sokszoros adagja sem pótolja teljesen a szelént, ugyanakkor bizonyos mértékig a kölcsönhatás fordítva is igaz. Vagyis az É- vitamin jelenlétében a szervezet sokkal gazdaságosabban, hatékonyabban tud gazdálkodni a szelénnel, az E-vilamin hiánya esetén pedig szelénszükséglet is fokozódik. Néhány tudnivaló a csirkék agylágyulásának megelőzéséről, gyógyításáról Tudni kell, hogy a betegséget lényegében nem az E-vitamin-hiány váltja ki, hanem a zsiradékot tartalmazó megavasodott takarmány, melyhez nem kevertek antioxidánst. A takarmány ártalmassága és zsírtartalmának peroxidszáma között szoros összefüggés van. Kialakulhat a baj akkor is, amikor tartalmaz ugyan a takarmány antioxidánst, de az már nem kellő hatású, például a hosszabb ideig tárolt takarmányban nagymértékben csökken. Előfordul, hogy a csirkeállomány hajlamosságot mutat a betegségre. Ilyen hajlamosító ok lehet például a nagy mennyiségben adagolt A-vitamin is, amint arról az előbbiek során is olvashattunk. Megfigyelték, hogy egyes fajták vagy tenyészetek alkati okokból különösen érzékenyek voltak á betegséggel szemben. A rossz higiéniai körülmények szintén elősegítik a bántalom kialakulását (pl. zsúfoltság). A bántalom megelőzése vagy éppenséggel leküzdése során mindezekre figyelmet kell fordítani, amikor a megfelelő szelént és E-vitamint tartalmazó gyógyszereket, gyógyszeres premixeket alkalmazzuk. A betegség megelőzésére és gyógyítására számos készítmény áll rendelkezésünkre, így többek között a szárított sörélesztó, a legkülönfélébb E-vitamin-tartalmú gyógyszerek és takarmánykiegészítók, valamint szelént és E-vitamint tartalmazó injekciók. (Fn.)
