Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)

1991-06-10 / 94. szám

Az Együttélés Országos Tanácsának ülésén: r Gazdasági és érdekvédelmi napilap V_______________________) Kiadja a GAZDA Magyar Mezőgazdasági Lap- és Könyvkiadó. Főszerkesztő: MÉSZÁROS JÁNOS, telefon: 210-39-98, 210-39-94. Főszerkesztő-helyettesek: BÁRDOS GYULA és KÁDEK GÁBOR. Szerkesztőség: 819 11 Bratislava, Martanoviéova 25., 12. emelet. Telefon: gazdasági rovat - 210 39 79, hírrovat - 210 39 83, sportrovat - 210 39 81. Telefax: 210 3992, 210 36 00, Telex: 92 516. Fényszedéssel készül a Danubiaprint á. v. 02-es üzemében, valamint a Gazda Kiadó számítógépes rendszerén, az AGROINFORM, a HOKTRADE Co.Ltd. és a NET COM Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft. támogatásával. Nyomja a Danubiaprint á. v., 851 80 Bratislava, Martanoviéova 21. Felelős a GAZDA Kiadó igazgató-főszerkesztése: HARASZTI MÉSZÁROS ERZSÉBET. Teijeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizethető min­den postán és kézbesítőnél. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index 48 301 Véget ért a világok találkozója Bártfán A támogatást koordinálni kell John Robson: „A pénzt nem szeretnénk pazarolni” • Németh Miklós: „A deficites államháztartást nem támogatjuk” • Jolyon Naegele: „ A (csehszlovákiai) sajtó még nem független” Ján Carnogursky: „Bős nem politikai ügy” • Jeszenszky Géza: „A segítség nem együttműködés” A fennállásának 750. évfordulóját ünneplő kelet-szlovákiai Bártfán tegnap délután ért véget a New York-i székhelyű kelet—nyugati biztonságpolitikai kutatóintézet (IEWSS) 10. évzáró konferenciája, amelyet a Népszabadság pénteki számában világok találkozójának nevezett. A tanácskozás résztvevői szombaton délelőtt plenáris ülésen tekintették át a közép—kelet-európai országoknak nyújtandó segítséggel összefüggő kérdéseket, majd nyolc munkacsoportban folytatták munkájukat. A vasárnapi záróülésen értékelték a munkacsoportok tevékenységét, és megvitatták a konkrét segítség lehetőségeit is. „E tekintetben legfontosabb fel- ségnyújtásra vonatkozó döntései is azért jött létre, hogy segítsen a sza­adat a Nemzetközi Valutaalapra, a attól fognak függeni, hogy milyen bad, a demokratikus pluralista rend-Világbankra, valamint a nemrég megalakult Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankra hárul. Azonban nem kívánjuk pazarolni a pénzt. Az amerikai magánszektor a beruházá­sok terén még óvatos, s elsősorban olyan országokba irányítja tőkéjét, ahol az állami szervek a legkevésbé avatkoznak be a gazdaságirányítás­ba. A nyugati kormányoknak a segít. haladást értek el a segítséget felvevő országokban” — hangsúlyozta a szombat délelőtti plenáris ülésen John Robson, az Egyesült Államok pénzügyminiszter-helyettese. Németh Miklós, egykori magyar kormányfő, az Európa Bank alelnö­­ke a néhány hete létrehozott újjáépí­tési és fejlesztési pénzintézet szere­péről beszélt. Mint kiemelte, a bank szerek, a piacgazdaság s az akadály­talan imformáció- és tőkeáramlás révén egyesülő Európa kialakításá­ban. A segítség megközelítőleg 60 százaléka a magánszektor felől fog irányulni, ellenkezőleg a pénzintézet például nem ad hitelt az állami költ­ségvetés deficitjének finanszírozásá­ra. Az Európa Bank főleg a privati­­(Folytatás a 2. oldalon) Gazdaságikig kell talpra állnunk Komáromban tartotta szombaton má­sodik ülését az Együttélés Politikai Moz­galom Országos Tanácsa, amelyen — az intéző bizottság elképzelései szerint — mindenekelőtt az alkotmányelőkészítés­ről, a képviselők munkájáról, az önkor­mányzatok helyzetéről és kisebbségeink­nek a piacgazdaságban betöltött szerepé­ről kellett volna tárgyalni. A bevezető elő­adások — Duray Miklós az általános poli­tikai helyzetről és a mozgalom belső gond­jairól szólt, Stanislaw Gawlik alelnök a nemzetközi kapcsolatokról és az ESWS FUEV-tagságáról beszélt, Rózsa Ernő és Szabó Rezső az alkotmánytervezeteket elemezte, Hanta István és Szomolay Fe­renc a gazdaságkérdéseket és a vállalkozói szféra helyzetét boncolgatta — megfelelő alapot adtak a vitának, csakhogy az elnök bíráló (önbírálatot gyakorló) szavai az in­téző bizottságot és a központi iroda mun­káját illetően egy időre elterelték a figyel­met a fent említett fontos kérdésekről. Az olykor érzelmektől fűlött vitában többek között a mozgalmon belüli rossz informáltságot bírálták leginkább, s azt, hogy az intéző bizottság a mai napig nem találta meg a mozgalom főtitkárát, ami — egyesek szerint — gazdátlanná teszi a köz­ponti irodát és funkciótlanná működését. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy az Együttélés Politikai Mozgalomnak immár 399 alapsejtje működik, s bár elég vissz­­hangtalan volt a kisebbség viszonylatában a helyhatósági választások legutóbbi há­rom fordulója, a mozgalom ezeken továb­bi öt polgármesteri széket és ugyanennyi képviselői helyet szerzett, ami azt jelenti, hogy Szlovákiában az Együttélésnek im­már 109 polgármestere és 2421 képviselő­je van. E vita során elhangzott néhányszor az is, nem kellene-e párttá alakulnia a mozga­lomnak. Végül a sok pro és kontra véle­mény után olyan kompromisszumos meg­oldás született, hogy az előkészületben le­vő új választási törvény függvényeként kell majd gondolkodni az esetleges párttá ala­kulás lehetőségéről. Lapunk munkatársá­nak ezzel kapcsolatban Stanislaw Gawlik elmondta, örül a döntésnek, mert ezt kü­lön meg kell konzultálni az Együttélés len­gyel és rutén-ukrán szekciójával, valamint a németekkel is. Ezek után került sor arra az érdemi vi­tára, amelyben többen is visszautalnak a gazdasági beszámolókra, s viszonylag egy­séges vélemény alakult ki arról, hogy sok­kal hatékonyabban kell foglalkozni jogi felkészítésével, mihamarabb létre kellene hozni egy gazdasági információs közpon­tot a termelési és kereskedelmi informált­ság bővítésére és aktualizálására, a azon is el kellene gondolkodni, hogyan lehetne egészen konkrét gazdasági segítséget nyúj­tani a vállalkozni, gazdálkodni akaróknak. (E gondolatmenetről lapunk következő szá­maiban külön beszámolunk.) Állást foglalt az országos tanács az alkotmányterveze­tekről is, szorgalmazva azt, hogy az új al­kotmányokban a kisebbségek jogait illető­en mindenképpen többnek kell lennie, mint amennyit a jelenleg érvényes ember­jogi alkotmánylevél tartalmaz. -is-Díszszemle Washingtonban és New Yorkban Ünnepelnek a győztesek Washingtonban szombaton Bush elnök nyitotta meg az Öböl­­háborúban aratott győzelem nagyszabású ünnepségeit. Az ünnepségeken képviseltetik magukat a szövetségesek katonái is, köztük a csehszlovák vegyvédelmi egység négy tagja is. A washingtoni ünnepség és dísz­szemle tizenkét óra hosszat tartott és több, mint 12 millió dollárba ke­rült. Maga a díszszemle 1 óra 45 percig tartott és felvonultak rajta a haditengerészet, a szárazföldi erők, a légierő, a tengerészgylogság és a parti őrség alakultai. Bemutatták az M-l-es harckocsikat, a Tomahawk szárnyas rakétákat, a Patriot rakéta­elhárító rakétákat, az F-15-ös va­dászgépeket, szállító repülőgépeket és harci helikoptereket és a nézők feje felett elrepültek a Stealth típu­sú, radar-képernyőn nem látható (Folytatás a 2. oldalon) Alexander Duböek vasárnapi nyilatkozata Inkább a föderáció Külföldi sajtó a bártfai találkozóról Szeparatista megközelítés? A romániai Dimineatsa című kormánypárti lap a bártfai találko­zót szeparatista konferenciaként jellemzi, mert szerinte más megkö­zelítést alkalmaz Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország vonatkozásában és másként ítéli meg Romániát, Bulgáriát, és Jugo­szláviát. Ez a szeparatizmus a lap szerint más nemzetközi rendezvé­nyeken is tapasztalható. Az egyik bártfai felszólaló olyan messze ment, hogy kijelentette, miszerint Közép-Európa volt szocialista or­szágai „elszakadtak Kelet-Európá­­tól”. A lap szerint az ilyen szepara­tista megközelítés rossz jel, mert bármiféle megkülönböztetés aka­dályokat gördíthet az európai kon­szenzus útjába. A brit sajtó arról ír, hogy Kelet-Európa országai offenzívát indítot­tak az Európai Közösség ellen. A The Guardian azt írja, hogy Bárt­fán Brüsszelt kétszínűséggel vádol­ták, mert a vértanúk helytállásáról prédikál, de a gyakorlatban akadá­lyozza Csehszlovákiát, Magyaror­szágot és Lengyelországot, hogy behatoljanak az EK-piacaira. A há­rom ország nem segítséget akar Nyugat-Európától, hanem keres­kedni akar vele. Ezt a lap szerint az amerikai alelnök is támogatta. A The Daily Telegraph szerint Quay­­le Bártfán megtámadta az EK pia­cainak zárkózottságát. A lap sze­rint a konferencián hangot kapott a gondolat, hogy a közép-európai­ak olyan fejlődéstől tartanak, amely gazdasági katasztrófába ta­szíthatja őket. Ha a szenzáció nem illik a képbe Csodálom, hogy gombamódra szaporodó utazási irodáink egyiké­nek sem jutott még eszébe ilyen rek­lámszöveg: „Nemzetiségi anomáliá­kat óhajt látni? Ne utazzon Baszk­földre, Észak-írországba, Jugoszlá­viába, de még a Szovjetunióba se. Látogasson el Komáromba! Garan­tált élmény itthon, olcsó pénzért!” Igaz, hogy a reklám drága dolog, és bolondok is lennének pénzt költeni rá az utazási irodák, ha megteszi he­lyettük a sajtó, ráadásul ingyen. Mert létezik egyáltalán honi lap, amely ne foglalkozott volna Komá­rommal, a suba alatti elmagyarosítás eme bűnös fészkével? Érdekes len­ne utánanézni, hány ilyen értelmű cikk jelent meg az újságokban a no­vemberi forradalom óta. Az se lenne utolsó dolog, egy kötetben megje­lentetni őket, unokáink okulására. A szlovák sajtó jóvoltából olyan hír­névre vergődött Komárom, hogy azok az árvaiak és liptóiak is ponto­san tudják, melyik üzletébe nem ta­nácsos szlovák embernek betennie a lábát, akik életükben nem jártak még a város környékén sem. S ha netán lanyhulni kezd iránta az érdeklődés, mindig akad új szen­záció. Nemrég például a Szlovák Nemzeti Párt pozsonyi sajtótájékoz­tatóján pertraktálták a komáromi „anomáliákat”. Az újságíróknak még utazniuk sem kellett, első kéz­ből származó információkkal örven-I Alexander Dubcek, a Szövetségi Gyűlés elnöke tegnapi sajtónyilatko­zatában ismét foglalkozott a föderá­ció kérdésével. A Csehszlovák Sajtó­iroda munkatársa bevezetőben em­lékeztette a múlt hét végi interjúra, amelyben a parlament elnöke úgy fogalmazott, hogy nem támogatja a konföderáció gondolatát. — Igen, ezt mondtam. Azok, akik ezzel előálltak, tudják, hogy ehhez az államjogi elrendezési formához szükségük van partnerre a Cseh Köztársaságban is. Ilyen partner pe­dig ott még nincs. Ha Szlovákiában hivatalosan felmerül a konföderáció kérdése, akkor a fentiekből is vilá­gos, hogy milyen lehet rá a válasz, hova vezetne. A közös csehszlovák államiság megszűnéséhez. • Ha kizárja a konföderáció fe­deztethették meg az olvasókat. Hogy egyiküknek sem jutott eszébe utánanézni, vajon az ott elhangzot­tak megfelelnek-e a valóságnak? Hja, kérem, a zsurnaliszta is csak ember, ő is jobban szereti a kényel­met, mint a nyűgös szolgálati utat. Ráadásul még az a pech is érheti, mint a Hlas fudu munkatársát, aki felkérésemre eljött velem Komá­romba, mégsem sikerült semmiféle szenzációval szolgálnia lapjának. Il­letve akadt volna egy-kettő, de elfo­gulatlan ember lévén, miért higgyen annak, amit a saját szemével lát? Mert igaz ugyan, hogy minden ellen­kező híresztelés dacára udvariasan, hetőségét, véleménye szerint ho­gyan kellene kinéznie a föderatív Csehszlovákiának? — A föderatív elrendezést az egyenjogú tagköztársaságok, nem­zetek és állampolgárok kötelékének tekintem, olyan megoldásnak, amely lehetővé teszi nemzeti identitástudat elmélyítését, a tagköztársaságok ál­lamiságának fejlődését, valamint azt, hogy Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság és a két tagköztársaság készen álljon az integrált Európába való méltóságteljes belépésre. Alexander Dubőek a továbbiak­ban a smíchovi „tankfestésről” is be­szélt. Mint mondta, a prágai városi rendőrparancsnokság vizsgálati osz­tályának parancsnoka levelet juta­tott el hozzá, amelyben a városi ügyészség utasítása nyomán kéri, szlovák nyelven kiszolgálták a Prior élelmiszerosztályán, ő mégis úgy vél­te, ez bizonyára csak azért történt, mivel a kíséretében levő két magyar újságírónőt jól ismerik az elárusítók. És érdekesebb volt megírni a Hlas fuduban azt, hogy Zdenka Anetto­­vá, a Matica slovenská komáromi székházának igazgatónője (egyéb­ként a pozsonyi sajtótájékoztató fő panaszkodója) otromba hangú fe­nyegető leveleket kap magyar pol­gártársaitól, mint azt, hogy ugyan­ilyen otromba hangú fenyegető leve­lek érkeznek Pásztor István komáro­mi polgármester címére is, szlovák nyelven, Szlovákia legkülönbözőbb hogy hagyja jóvá a tank bemázolásá­­ban részt vett honatyák ellen indí­tandó bűnvádi eljárást, valamint ga­rázdaság alapos gyanúja miatt fossza meg őket mentelmi joguktól. Hoz­záfűzte, hogy a kérelmet továbbítot­ta a két kamara elnökének, valamint a mandátum vizsgáló és mentelmi bizottságoknak. „A törvényeknek mindenkire érvényeseknek kell len­niük. A Szövetségi Gyűlés képviselő­inek példáját követve mások Jan Pa­­lach ártalmatlan mellszobrát kenték be. Mások pedig — megint csak a honatyákról másolva — vörösre fes­tették az amerikai hadsereg chebi emlékművét. Ez az eredménye a képviselők viselkedésének. Az utol­só szót az ügyészségnek és a bíróság­nak kell kimondania” — mondta a > Szövetségi Gyűlés elnöke. .........................................................................................................»______ tájairól. Pásztor úr vessen magára, ő ugyanis nem képes olyan jól eladni a sztorit, mint Anettová asszony. Nem panaszkodik, de még csak nem is haragszik a Szlovák Nemzetidemok­rata Mozgalom vlachovói szerveze­tének nevében író úrra, aki dörge­delmes stílusban minősíti tarthatat­lannak a komáromi helyzetet, hatha­tós intézkedést sürget és sérelmezi Petőfi szobrának felállítását, hisz a költő, úgymond, „a múlt században a szlovákok legnagyobb ellensége volt”. (Hátha még tudná, hogy nem is Petőfi, hanem Klapka szobra áll a téren!) Pásztor úr azokra sem ha­ragszik, akik őt a Dunán kívánják leúsztatni Budapestig, ugyancsak le­vélben. Ehelyett elfoglaltsága ellené­re udvariasan hellyel kínálja a Hlas íudu munkatársát, és paragrafusok­ra, felsőbb helyen hozott hivatalos (Folytatás a 2. oldalon) Ne menjünk Baszkföldre! -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents