Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)
1991-06-01 / 87. szám
______________[( ÚJSÁG ~\ Szót érteni mindkét oldalon 1991. június 1. A Rákóczi Szövetség évi közgyűlése bensőséges ünnepséggel kezdődött. A mártírhalált halt szlovákiai magyar politikus, gróf Esterházy János munkásságát, emberi nagyságát idéző emlékplakettet elsőként Esterházy Alicenak és Hites Kristófnak adományozták. Esterházy János leánya, Esterházy Aliz Esterházy Lujza emlékiratainak közreadásáért, édesapja, valamint a csehszlovákiai magyarság rehabilitálásáért folytatott munkásságáért vette át a plakettet. Köszönő szavaiban ismételten kérte a csehszlovákiai magyarok rehabilitálását, felmentésüket a kollektív bűnösség vádja alól, a kassai kormányprogram visszavonását. Mint mondta, a közvéleménynek tudomást kell szereznie arról, hogy gróf Esterházy János volt az egyetlen politikus, aki a nehéz években a szlovák parlamentben fellépett a zsidóüldözésről és deportálásról hozott törvény ellen. Ez a tette a szlovákiai magyarság történelmének nagy jelentőségű, ám mindeddig homályba burkolt fejezete. Megérett rá az idő, hogy Esterházy Jánost rehabilitálják és méltó helyre helyezzék a hamvait tartalmazó, ám mindeddig elő nem került urnát, méltó helyet biztosítva számára ezzel a kisebbség tudatában, érzéseiben is, hogy példakép lehessen identitásukat kereső fiataljaink számára. Hites Kristóf bencés atya, a komáromi bencés gimnázium egykori tanára az Egyesült Államokban működő Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának alapító tagja, a clevelandi bencés gimnázium egyik alapítója szülőföldjéhez való hűségéért, szülőhazájának tett szolgálatai elismeréseként kapta meg az emlékplakettet. ,,Nem tartom magam érdemesnek a kitüntetésre, mert ha azt a munkát, amelyet a szlovákiai magyarságért eddig végeztem, mércére állítjuk annak a munkásságával, akinek emlékképével megajándékoztatok: a kettő nemigen hasonlítható öszsze - mondta. - Mégis van valami reális alapja, hogy én kaptam másodikként ezt a kitüntetést: Jánossal sokszor ültem egy asztalnál, amikor vendégünk volt a komáromi bencés székházban, s mi búcsúztattuk el őt a bécsi döntés után, amikor elhatározta, hogy ott marad és végzi tovább a Szlovákiába zárt magyarság védelmét. Attól kezdve az ő áldozatkészsége, tökéletes odaadása volt az én eszményképem, ez vezérelt, de nem érdemeltem meg azt, amivel őt a gondviselés megkoronázta: a mártírhalál dicsőségét.“ Az Esterházy János-emlékplakett, amelyet ezentúl minden évben odaítélnek majd annak, aki kimagasló tettet hajtott végre a csehszlovákiai magyarságért, Nagy János szobrászművész alkotása. A tengelye körül elfordítható érem egyik oldalán Esterházy János arcképe látható, feje mögött rácsok húzódnak. A másik oldalról erre a rácsra van feszítve, kötözve egy figura. ,,A plakett Esterházy János sorsát, s a mi sorsunkat is hivatott ábrázolni- mondta alkotásáról Nagy János.- Nem szerettem volna dobozba zárni, hiszen Esterházy János eleget volt becsukva, ezért egy várfalat csináltam, amelyet lőrés szerűen megnyitottam. Ebben van a plakett, amely egyrészt a börtön hangulatát idézi, másrészt a rés által az intelligencia szabadságát, győzelmét, az ebből való kijutást, valamint a további lét lehetőségét jelképezi.“ A Rákóczi Szövetséget Szlovákiából származó, a szőkébb hazához ezer szállal kötődő magyar állampolgárok hozták létre, akik ily módon szeretnék ápolni kapcsolataikat a csehországi és szlovákiai magyarokkal, valamint a baráti együttélés szellemében a cseh és szlovák néppel. Figyelemmel kísérik a határon túl élő magyarok életének alakulását, habár az a véleményük, hogy a csehországi és szlovákiai magyar kisebbség emberi és kollektív jogainak érvényesítése az ottani magyar politikai szervezetek és a kormányzati szervek feladata. Elítélik az erőszakos asszimiláció minden nyílt vagy burkolt formáját, elutasítják a nacionalizmus és a sovinizmus minden megnyilvánulását. A szövetség segíti a határon túli magyar szervezeteknek a kisebbségi magyarság önazonosságtudata megerősítése érdekében kifejtett tevékenységét. Elősegíti és esetenként szervezi a magyarországi írók, tudósok és művészek találkozásait a kisebbségi magyarsággal, lehetőséget nyújt a szlovákiai magyar szakemberek továbbképzéséhez. A Rákóczi Szövetség nem feledkezik meg a jogfosztás következtében Magyarországra menekült, illetve telepített magyarokról sem. Igyekszik öszszekapcsolni az eltépett szálakat a szükebb haza és az áttelepültek között és érdekvédelmüket is ellátja. Azok, akiknek kezébe került a Regió vagy a Rákóczi Hírvivő valemelyik száma, értesültek a szövetség létezéséről, ám politikai, érdekvédelmi és kulturális tevékenysége csak az utóbbi időben kezd ismertté válni. Hatása azonban csak akkor válhat szélesebb körben is érezhetővé, ha a kapcsolattartás nemcsak az eddigi szűk csatornákon történik, és a pályázati feltételeket egész Csehszlovákiában nyilvánosságra hozzák, elkerülendő az egyéni és csoportérdekek érvényesülését. Május 25-én tartott közgyűlésükön, amelyen a szövetség tagjain kívül részt vettek szlovákiai magyar szervezetek képviselői is, megfogalmazódott a megújulásra való igény. Erről kérdeztük dr. Takács Sándort, a szövetség vezetőségi tagját. A Rákóczi Szövetség 1989-ben alakult, fő célkitűzése az akkori körülményekhez igazodott: alapvető feladatunknak azt tekintettük, hogy segítsük a szlovákiai magyarok kulturális törekvéseinek megvalósítását. Nagyobb feladatokra abban az időben nem vállalkozhattunk. A régiónkban végbemenPtörténelmi változás új lehetőségeket teremtett, sőt kihívást is jelentett a szövetség számára, hogy átgondolja a feladatát. Mostani közgyűlésünkön ez a történelmi váltás jelentkezett; új program fogalmazódott meg, új alapszabályt fogadtunk el. A baráti szövetségből valódi egyesületet hoztunk létre, hármas feladattal: elsősorban foglalkozni kívánunk minden olyan politikai kérdéssel, amelyik a kisebbségvédelem feladatkörébe tartozik, beleértve az emberi jogok és a kisebbség kollektív jogainak megvalósítását. A másik új terület az áttelepültek érdekvédelmével való törődés, nevezetesen a kárpótlási ügyek erkölcsi és anyagi rendezése. A harmadik területet, a kulturális élet támogatását is tovább szeretnénk gazdagítani.- Hosszú évek hallgatása után most nyílt csak mód arra, hogy egyáltalán beszélni lehessen a kényszerlakosságcsere kárvatlottairól és esetleges kártérítéséről. Önök eddig is tettek lépéseket ez ügyben: Mit szándékszanak tenni politikai téren?- Á diktatúra idején az áttelepültek, a menekültek még csak arra sem kaptak lehetőséget, hogy fájdalmukat, amivel a szülőföld elhagyása járt, kibeszéljék. Felvettük a kapcsolatot azokkal a területekkel, ahová a felvidékieket letelepítették. Nagyon hálásak a szövetségnek, hogy felkarolja érdekvédelmüket. Ezt a több mint hetvenezer embert elűzték szülőföldjéről, vagyoni helyzete az áttelepítés következtében szinte mindnyájuknak rosszabb lett, mint a szülőföldjükön volt, s noha azóta több mint negyven év telt el, legtöbbjük mind a mai napig nem tudta megemészteni a történteket. Segíteni szeretnénk a kényszerből elhagyott szülőfölddel való kapcsolattartásukat, mert erre részükről nagy igény mutatkozik. A szövetség segítséget akar nyújtani az áttelepítettek gyermekeinek, hogy könnyebben beilleszkedhessenek az itteni életbe. El szeretnénk érni azt, hogy a csehszlovák kormány, azon belül a szlovák kormány helyezze hatályon kívül és ítélje el a kassai kormányprogramot, amely egyenes végrehajtásában olyan embertelen körülményeket teremtett az ott élő magyarság részére a kollektív bűnösség kimondásával, a jogfosztással, mint amit Hitler csinált a fasizmus megteremtésével, s mint amit Sztálin művelt a gulágok és a számtalan deportálás végrehajtásával. Nem tudunk belenyugdni, hogy a fordulat után lassan már két év alatt még mindig nem jutottunk el oda, hogy a szlovák kormány bocsánatot kérjen a szülőföldjüktől elűzöttektől. Politikai tevékenységünk ennek elérésére épül, s ebből fakad mindaz a napi munka, amelynek célja, hogy kikövetelje a kitelepítések által okozott sérelmeknek legalább az erkölcsi orvoslását.- Milyen álláspontot foglal el a szövetség a kárpótlások ügyében?- Mi elfogadjuk a kormány álláspontját, hogy az ország anyagi ereje miatt a jelenlegi körülmények között anyagi kártalanításról nem lehet szó. Az a törvényhozási aktus, amelyről most az Országgyűlésben szó van, az anyagi kártérítéssel foglalkozik. Ez az anyagi kártérítés elsősorban rendezni kívánja a tulajdonviszonyokat. Igyekszik jogilag is, erkölcsileg és anyagi vonatkozásban is igazságot szolgáltatni mindazoknak, akik jogsérelmet szenvedtek. Ez a kárpótlás az új tulajdonviszonyok megteremtésével egyidejűleg elősegíti a piacgazdaságra való áttérést is. Egészen bonyolult az a kérdés, amelyet az Országgűlés a kárpótlás vonatkozásában az 1938 és 48 között jogsérelmet szenvedetteknek kíván eszközölni. Ennek a törvényjavaslatnak a kidolgozása most van folyamatban, és várhatóan szeptemberben kerül az Országgyűlés elé. Ebben a zsidók, svábok, cigányok mellett a felvidékről kényszerrel áttelepítettek kárpótlásáról is szó van. Tudni kell azt, hogy a lakosságcsere-egyezmény egyetlen pontját sem teljesítette az akkori szlovák kormány. A lakosságcsereegyezményben olyan kötelezettséget vállaltak, hogy figyelembe veszik a Magyarországról áttelepülő szlovákok szociális állapotát, ami a föld vonatkozásában úgy jelentkezett, hogy 2,47 kát. hold átlaggal kellett volna a felvidéki magyarokat áttelepíteni. Ez, mint ahogy a lakosságcsere-egyezmény sok más pontja sem, nem került végrehajtásra. Hogy lehetne summázni a lakosságcsere anyagi hátterét? Az áttelepített magyarok odahaza hagytak 160 ezer kát. holdat, 15 700 házat. A Magyarországról Szlovákiába áttelepültek itt hagytak 15 ezer kát. holdat és 4400 házat, most nem is beszélve a minőségi különbségről. A kérdés azért bonyolult, mert a „nagy testvér“, Moszkva utasítására a szlovák és a magyar kormány megegyezett abban, hogy az anyagi különbséget a Csorba-tó jegyzőkönyv szerint Csehszlovákia Magyarország háborús kártételeibe tudja be. Ezek a tények ismertek voltak az ezzel foglalkozó kutatók előtt, de eddig tilos volt erről beszélni. Való igaz, hogy az áttelepítettek kárpótlása akkor volna jogilag megalapozott, ha az ott hagyott anyagi javak mértékének megfelelően és a lehetőségekhez képest részesülnének itt kárpótlásban. Mindez nem valósulhat meg mindaddig, amíg valami módon a két kormány legalább ebben a kérdésben elvi megállapodásra nem jut. A szövetség részéről napirenden tartjuk a kérdést, de nem fűzünk hozzá nagy reményeket, mert amíg a'szlovák kormány nem veti el a kassai kormányprogramot, nem várható, hogy a demokratizálás olyan fokára jut, hogy anyagilag is kárpótolni igyekezne a jogsérelmet szenvedett áttelepítetteket és Csehországba deportáltakat.- Milyen politikai eszközöket vehet igénybe ennek elérésére ez az alig 400 tagú szövetség?- A mi szövetségünk csak arra vállalkozhat, hogy felhívja a figyelmet ezekre a dolgokra. Megkerestük az Országgyűlést, eljártunk a Minisztertanács illetékes államtitkárságán, a Földművelésügyi Minisztériumban, interpellációra is sor került a parlamentben a szövetség kezdeményezésére. Céljaink megismertetésére van saját lapunk is, a Rákóczi Hírvivő, lehetőséget kapunk a napi sajtóban, folyóiratokban való publikálásra, s a tömegtájékoztatási eszközöknél is előnyt élvezünk, mikor a magyarság és a felvidéki magyarság kérdéseit felvetjük. A ránk köszöntött szabadság elsősorban a nyilvánosság vonatkozásában jelent nagy segítséget.- Milyen anyagi eszközök állnak a szövetség rendelkezésére?- A szövetség létrehozott egy alapítványt, ezt jogi személyek is támogatják. Az elmúlt évben mintegy négymillió forintot tudtunk felhasználni, idén ötmillió forint áll rendelkezésünkre, amihez most először kétmilliós kormánytámogatást is kaptunk. Nagyon nagyra becsüljük az egyéni adományokat, a legkisebb összeget is. Az áttelepítettek magukénak érzik a szövetség célkitűzéseit, és anyagiakkal is szeretnék támogatni Szlovákiában élő honfitársaikat. Ezt az összeget elsősorban az anyanyelv ápolására, az oktatás fejlesztésére, a kultúra felvirágoztatására kívánjuk fordítani, s új programunkban a műszaki és mezőgazdasági értelmiség továbbképzésére is gondolunk, mivel a szakismeretek anyanyelven való elsajátítása az a szilárd bázis, amelyen a személyiség legjobban ki tud bontakozni, és a legtöbbet tudja nyújtani. Politikai érdekvédelmi célokra külön költséget nem fordítunk. A szövetség fenntartása tulajdonképpen a társadalmi aktívák ingyenes közreműködésével valósul meg. Sok pályázat érkezik hozzánk, ennek egyrészt őrölünk, másrészt szomorúan látjuk azt az ellehetetlenülést, ami Szlovákiában a magyar kultúrára való kiadások viszszafogása nyomán jelentkezik. Tudjuk, hogy ez a piacgazdaság velejárója, mégis azt gondolom, hogy ebben az átmeneti időszakban nagyobb összeget kéne juttatni a magyar kultúra támogatására a szlovák kormánynak. Ezt nem bírálatként mondom, hanem mert látjuk a növekvő igényt. Az elmúlt időben kicsit elapróztuk a segítséget, ezért talán nem is volt olyan hatékony, mint szerettük volna.- Tavaly komoly anyagi támogatásban részetítettek szlovákiai magyar egyesületeket, intézményeket, személyiségeket. Minden esetben nemes célt szolgált ez a támogatás?- Mi legalábbis úgy ítéltük meg, hogy megfelelő eredménye lesz. Arra törekszünk, hogy minden pályázatot tárgyi szemlélettel, elvi alapon bíráljunk el. Mivel anyagi lehetőségeink korlátozottak, csak az alapvető fontosságú pályázatokat tudjuk támogatni. Jó volna, ha a szlovákiai pártok, szervezetek összehangolnák ilyen irányú igényeiket, ezzel megkönnyítenék alapítványunk munkáját. Többször tapasztaljuk, hogy egyidőben több alapítványhoz is benyújtanak pályázatot. Itt már eljutottunk oda, hogy ezeket minden esetben egyeztetni tudjuk, hogy se a mi alapítványunk, se pl. az Illyés Gyula alapítvány ne aprózza el a segítségnyújtás lehetőségét.- Milyen a Rákóczi Szövetség kapcsolata a magyarországi szlovákokkal?- Kölcsönösen kezdeményeztük a találkozást, a két szövetség vezetősége felvette a kapcsolatot. A hivatalos állami szervekkel és a kisebbségvédelem területén működő szövetségekkel felmerülő elvi kérdésekben ahol kell, állást foglalunk az itteni szlovákság érdekében és törekvéseiket támogatjuk. Kötelességünk keresni a megbékélés útját a két nemzet között. Ez a történelem parancsa. S a megbékélés előfeltétele az, hogy végre nézzünk szembe az itt és ott elkövetett hibákkal. Ez nemcsak a történészek dolga: az egész társadalomnak szót kell értenie, mindkét oldalon. Csak a megegyezés, a kérdések rendezése útján juthat el Magyarország és Szlovákia a közös európai házba, a jogállamiságba. Az oldalt írta: HARASZTI MÁRIA BALÁZS F. ATTILA
