Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)

1991-06-26 / 108. szám

I ( ÚJSÁG ) I A Magyar Állami Népi Együttes ismét ellátogat Gombaszögre Meghívjuk önt, találkozzunk! Újra Gombaszögön! 1991. június 28-30-án újra - immár harminchatodszor - találkozhatunk Gombaszögön, a Csemadok hagyományos tavaszzáró nagy kulturális ünnepélyén. Június végén daltól, zenétől, a táncosok dobogásától három napig lesz hangos a Gombaszögi völgy. A műsorok sokrétűsége, sokszínű­sége biztosíték, hogy mindenki kiválaszthatja a számára a leginkább megfelelőt, az igazán csak neki szólót. A dolog úgy kezdődött, hogy B. Ödönt kora tavasszal libatojá­sért küldte az asszony R.-be, a szomszéd faluba. Ödön szolgá­latkész ember volt, kerékpárra pattant és átkerekezett a szom­szédba, hogy megbízatásának eleget tegyen. A kocsma táján lefékezett és rákiabált egy arra ténfergő iskolás gyerekre:- Hé, öcskös, nem tudod vélet­lenül, hol lehet itt a faluban nagy fajtájú libatojást kapni?- Hát a faluvégi Marcsa né­­némnél! - kiáltott a fiú és vigyo­rogva elszaladt. Ödönnek most már csak azt kellett kitalálnia, vajon az alsó vagy a felső faluvégén kell-e ke­resni a nagy fajtájú libatojást toja­­tó Marosát?!... Jó szimatú ember lévén, elindult hát az orra után, és addig meg sem állt, amíg egy libagágogástól hangos udvar elé nem ért.- Adj isten, Marcsa lelkem! - köszöntötte az udvaron sündör­­gó menyecskét, aki szép fehér fogait mutogatva visszaenyelgett:- Fogadj isten, Ödön bátyám! Mi szél hozta erre, mifelénk?... B. Ödön meglepődött. Először azon, hogy kapásból odatalált Marosához, aztán meg attól esett le az álla, hogy az a nevén szólí­totta. B. Ödön álmélkodását Mar­csa is észrevette, nem késleke­dett hát a magyarázattal:- Mit csodálkozik, B. Ödön bá­tyám?! Hát évekkel ezelőtt nem együtt dolgoztak boldogult uram­mal a kőfaragónál? B. Ödön előtt most már egyket­tőre megvilágosodott az ismeret­ség eredete. Azonkívül „véletle­nül“ az is értésére adatott, hogy a Marcsa özvegyi állapotban le­ledzik. Míg B. Ödön a körülmények ilyetén való összejöttén töpren­gett, Marcsa lúdjait a ketrecbe, Ödönt pedig a tágas, meleg kony­hába terelte, ahol a váratlan láto­gatót egy ,,priccs“-nek nevezett heverő kínálta kényelmes ülő­hellyel. Ámbár, aki arra egyszer letelepedett, annak azon nyom­ban fekhetnékje támadt. B. Ödön is egészen otthonosan érezte ma­gát. Ehhez Marcsa még egy kan­csó piros borral is hozzájárult, így aztán!... No, de nem akarok én olyan pletykát terjeszteni, amiről nem győződtem meg! Ám azt megbíz­ható forrásból tudom, hogy mikor B. Ödön a tojásokkal hazaindult, már tegeződött Marosával! És azt is hallották, hogy közeli viszontlá­tást ígértek egymásnak. És - nyu­godt szívvel állíthatom - akkori­ban azon vidéken szavatartók vol­tak az emberek. Olyannyira sza­vatartók, hogy a nagyobb hord­erejű híreket azon melegében nem adták tovább. Meghányták­­vetették magukban, fontolgatták, óvatoskodtak. így eshetett meg, hogy B. Ödön asszonya csak a gabonacséplés idején értesült hites ura eltévelye­déséről. Ödön vétségében egy percig sem kételkedett! Hogy mi­ért nem, azt itt most ne firtassuk! De még a hír vételének órájá­ban futott az alvégi Sári ángyá­hoz, aki hasonló bonyodalmak fel­merültekor mindig a legcélraveze­tőbb haditervet tudta kifundálni. Fertályóra se telt el és máris a zsákoló Boris udvarán lebbent a szoknyájuk. A takaros me­nyecskét azért hívták zsákoló Bo­risnak, mert ó férfi erővel bírt, s ha a helyzet úgy adódott, akármikor beállt a zsákolók közé. Hogy miként hányták-vetették meg B. Ödön bujálkodásának megakadályozását, arról megint csak nincsenek hitelt érdemlő ér­tesüléseim. Azt azonban az érin­tett két faluból többen is meg­erősítették, hogy a délelőtti órák­ban három dühös asszonyt láttak baktatni R. felé. Mind a hárman kar vastagságú fűzfa karót cipel­tek. Meg sem álltak, míg R.-be nem értek. Akkor is, ott is csak annyi időre, hogy megtudakolják Marcsa hollétét.- Az most a cséplésnél dolgo­zik - hümmögte egy idős néne, akit megkérdeztek és fejcsóválva bámult a fütykösökkel hadonászó asszonyok után. Tudni kell, hogy abban az idő­ben magántulajdonban lévő kis cséplőgépek jártak házsorjába. A szérűskertekben asztagba ra­kott gabona mellé állva, néhol egy-két óra leforgása alatt kicsé­pelték a gazda gabonatermését. Nos, ilyen masina mellett segéd­kezett Marcsa is. A pelyvázó előtti lánnyal szoktak cserélkezni. Ha az egyik a pelyvát kotorta, akkor a másik a gép tetején a „dobon“ adogatta a kévét a gépetetőnek.- Melyik a Marcsa? - rikkantot­ta zsákoló Boris, amikor a szérűre értek. Csak így nyersen, köszö­nés nélkül, amitől a közelállókban azonnal rossz sejtés támadt.- Amott ni! - intett fejével a gé­pész. - Amelyik a pelyvát kotorja a gép alól! Boris katonás jobbra átot csi­nált, s négy-öt lépéssel a pelyvá­zó mögött termett. A másik két asszony követte őt. A pelyvázó lánynak jókora kendővel volt a fe­je bebugyolálva és éppen a gép alá nyúlt, amikor Boris odaért... Mondom, odaért, és csúfondáros szidalmak, porig sújtó ócsárlás kí­séretében olyant sózott fütykösé­vel a pelyvázó lány hátulsó részé re, amitől az menten orra esett, bele a pelyvába!...- Nesze, te szégyentelen, sze­mét! - sipította a pelyvázó alá csusszant, Marosával összeté­vesztett kárvallott után. Mert, amint a harcias asszo­nyok hamarosan ráeszméltek, az események drámai kicsúcsoso­­dásakor Marcsa a dobon volt! Úgy ám!... De csak addig! Mert amint megneszelte, hogy a felbőszült asszonyok az ő nevét emlegetik, a kéveoldó dikicset a foga közé szorítva átugrott az asztagra, majd az asztagnak támasztott lét­rán földre ereszkedett és a kertek alatti kiskapun kiosonva kereket oldott... S ha egy asszony nem hajlandó megverekedni a férfiúért, akkor ott már vége a tiltott gyü­mölcs eszegetésének. A mindenre elszánt három asz­­szony egy kis ideig tanácstalanul toporgott, de mikorra a R.-ieknek eszébe jutott volna, hogy elégté­telt vegyenek rajtuk a tévedéssel megtetózött önkényeskedésért, addigra már elviharzottak... Hogy aztán Marcsát vették-e üldözőbe, avagy a kétes sikerű portyát meg­elégedve, hazaballagtak-e, arra már senki sem emlékezik... A bolondos Gergő, aki nyúlbört, tollat meg ócska rongyot vásárolni járt faluról falura, azon az őszön azt híresztelte, hogy az R.-iek az esti litániába beleimádkozták, hogy „A P.-i asszonyok haragjá­tól, ments meg uram minket!“ Pénteken, 28-án a komáromi Jókai Színház Árpád-házi Szent Margit történelmi várjátékának bemutatójával indul a kulturális eseménysor. A színház közel negyvenéves fennállása alatt első ízben kerül sor ilyen nagyméretű színházi rendezésre. A színésze­ken kívül énekesek, táncosok so­kasága tölti meg a színpadot, hogy várszínházi megoldások al­kalmazásával érzékeltessék a kort, tolmácsolják a mának is szóló gondolatokat. Az előadás szponzora a Jókai Alapítvány. Szombaton már kora délelóttöl próbák lesznek a színpadon, ké­szül a vasárnap délutáni nagy műsor, melyből egyórányit a Szlo­vák Televízió Kassai Stúdiója a helyszínről közvetít. Ezalatt a közönség részére látványossá­got a néprajzi kirakodóvásár, a folk-kocsma, valamint a Gom­baszögön először megrendezésre kerülő mezőgazdasági kisgépek kiállítása és szakmai bemutatója jelent majd. Délután 16.00 órakor kezdődik Komár László - a ma­gyarországi rock and roll király és a Mambo-combo zenei együttes műsora. Az, hogy ott lesznek, el­sősorban a Papp MIX közvetítői­roda ügyességét, megbízhatósá­gát és segítókészségét dicséri. A műsor egyik szponzora ez az iroda, a másik a Csemart vállalat. Két újdonság követi e műsort: a Gemertex ruha- és divatbemuta­tója a színpadon és az Agrostroj rozsnyói leányvállalatának me­zőgazdasági kisgépeket bemuta­tó kiállítása a völgyben. A gépeket a helyszínen meg is lehet vásárol­ni, illetve megrendelni. Sőt! A be­lépőjegyekhez díjtalanul mindenki kap egy tombolajegyet, mellyel a képen látható 53 000 korona értékű kistraktort, második díjként a TDK-Galán által adományozott 4500 Kős értékű tolmácsgépet is nyerhetnek a látogatók. A kistrak­­tor az Agrostroj és a Csemadok OV ajándéka. Aki fokozni óhajtja a nyerési eshetőséget vehet több belépőjegyet is! Este kerül sor a „ Virágok vetél­kedése“ című nagyméretű nép­művészeti műsor bemutatására. A pozsonyi Ifjú Szívek MDTE és a budapesti Magyar Állami Népi Együttes ad közös műsort. Még az Ifjú Szívek Európa egyes or­szágait, addig a MÁNE az egész világot bejárta. Létezésük 4 évti­zede alatt 4 világrész 42 országá­ban közel 6,5 millió néző előtt mutatták be a magyar néptánc- és népzene gyöngyszemeiből összeállított műsoraikat. 1967- ben voltak nálunk Gombaszögön is. Az Ifjú Szívek művészi elisme­rését jelzi, hogy ilyen világhírű társulattal szerepelhet egy műsor­ban. A műsor kezdete előtt kerül sor a szombati belépőjegyekhez csatolt tombolajegyek sorsolásá­ra. A nap műsorát táncház zárja Berzétén a művelődési házban, a talpalávalót a Ghymes és az ünnepélyen résztvevő többi zene­kar húzza. Aki táncban vetélkedni óhajt ne, sajnálja az időt. Vasárnap 11.00 órakor az Ag­rostroj újból kiállítást és szakmai bemutatót rendez. A délutáni mű­sor 12.30 órakor a „Most érkez­tünk e helyre“dmű országos ver­senyeken győztes gyermektánc­együttesek, színjátszó- és báb­csoportok műsorával indul. Tap­solhatunk a nagyszarvai Csibé­szeknek, a lévai Dömdödömnek, a ONF ’91 Nagydíjasának, a szepsi Fehér Liliomszálnak, a dunaszerdahelyi Istiglincnek, a rimaszombati Új Barkócának és az utóbbi tíz évben Gombaszögön mindig jelenlevő párkányi Kisboj­­tárnak. 15 órakor kezdődik az Ékessé­ge népemnek“ c. műsor. A már felsorolt együtteseken kívül ha­zánk legjobb táncegyüttesei: Du­­naszerdahelyről és Nagyidéról az ONF tavalyi két aranysávos együttese a Csallóközi és az llos­­vai, Abaújszináról a Rozmaring, Rozsnyóról a Búzavirág, Ragyolc­­ról az újonc Nógrád, Borzováról az Árvalányhaj, Zamutovból a Za­­mutovőán, s végül Pozsonyból a húsz év óta mindig jelenlevő házigazda, a Csemadok OV Szőt­tes Népművészeti Együttese sze­repelnek a műsorban. E műsor második részét helyszínről sugá­rozza a Szlovák Televízió. Folyta­tásként pedig 17 órai kezdettel sor kerül a nagy szenzációra, a kis­­traktor kisorsolására. A három nap ráadásaként hely­színen találkozhatunk a Magyar Rádió ’91-es humorfesztiváljának győzteseivel AYALával és BRIN­­DlSIvel, műsorvezető Farkasházi Tivadar. Ők a vidámságot, a sze­retetteljes élcelődést hozzák hoz­zánk. Ételről, italról az állami szekto­ron kívül a hosszúszói és a kör­nyékbeli szövetkezetek, a hely­színi Barlangvendéglő, a Raj ha­lászcsárdája és kifőzdéje gondos­kodik. Mindkét nap lesz népművészeti kirakodóvásár is. Pódiumán az egyes zenekarok, a Csurgó, a Pántlika, a Ghymes, ezenkívül énekes szólisták, no meg a Döm­­dödöm és Csibészek váltják majd egymást. Értékes könyvekkel, népművészeti cikkekkel, haszná­lati kerámiákkal a Csemart vállalat is kivonul, de ott lesznek a rozs­­nyóiak is, és a már ismert és Gombaszögön mindig szívesen fogadott népművészek. Lesz jó műsor, lesznek értékes kiállítások, lesz divatbemutató, lesz dínomdánom és lesz értékes tombola! Legyen ott ön is, hogy sok-sok ezren együtt szórakoz­hassunk, együtt örülhessünk! Ja! Nincs pénzünk, nem tudunk kultúrára is költeni?! Biztosan iga­zuk van. Drágább lett a kenyér, a tej, a hús, de Gombaszög még nem lett drágább! Mi tartjuk a helyárakat! E kulturális szolgá­latban benne van annak a több száz önzetlen, kultúráját és nem­zetiségét szerető magyarnak az áldozatkész munkája is, aki akarja Gombaszögöt, igényli, hogy nem­zetiségi-nemzeti kultúránk évente ilyen nagyszabású felvonultatásá­ra sor kerülhessen. Az ó munká­juk eredményeként Gombaszö­gön a napi 25.—, illetve a két napra szóló 42- koronás belépő nem más, mint önmagunk becsülésé­nek, nemzetiségi hovátartozási tudatunknak szerény kifejezője. TAKÁCS ANDRÁS Smoll-troctor MT8-070 Q> Ognrsíwl A képen látható kistraktor a tom­bola egyik értékes dija lesz Kovács József Pajzán történet

Next

/
Thumbnails
Contents