Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)

1991-06-26 / 108. szám

4 Az állatorvos tanácsai Az orsóférgesség A háziállatok bélsarában - közvetlenül az ürítést követően - gyakran láthatók kórokozó élősködők. Közülük a leggyakrabban előforduló az orsóféreg, amely gilisztaszerű, rózsaszínes vagy szürkés színű, hosszú­sága 1-2 cm, de elérheti a 20-30 centimétert is, ezért nem okoz gondot az invázió „diagnosztizálása". Gyakorlatilag minden háziállat egy-egy specifikus orsóféregfajra érzé­keny, amely azonban több gazdaállatfajt is károsíthat. A sertés esetében az Ascaris lumbricoides, a kutyánál és a rókánál a Toxocara canis, a macskánál a Toxocara mystax, a borjúnál a Neoascaris vitulorum, a csikónál a Parascaris equorum, a csibénél az Ascaridia galli, a galamb­nál pedig az Ascaridia columbae a leggyakrabban előforduló orsófé­regfaj. Általában más fajokat nem fertőznek, vagy azokban nem fejlődnek ivaréretté. Egyes kutatók szerint az emberben élősködő orsóféregfaj megegyezik a sertés orsóférgével. Az állítás bizonyítása vagy cáfolata nem egyértelmű, mivel kísérleti körülmények közt „keresztben“ mind­kettő sikeresen fertőzi a másikat. A fertőződés általában fiatal állatok esetében gyakori, mivel az idősebb egyedek ellenanyagokat termelnek az orsóférgek ellen, s így azok képtelenek bennük kifejlődni. Az emlősök gyakran szopóskorban, a madarak akár egynaposán is fertőződhetnek. A kutya és a borjú esetében elsősorban a méhen belüli fertőződés okoz gondot. Az orsóférgesség terjedése nehezen gátolható meg, különösen, ha az állatok nagy területen szabadon mozoghatnak. Az orsóférgek a gazdaál­lat szervezetét többféleképpen károsíthatják. A petében fejlődő, majd onnan kiszabaduló vándorló lárvák a tüdőben veszélyes fertőzési góco­kat hozhatnak létre, okozhatnak vérzéses, hurutos elváltozásokat. A nagyobb számú lárva előfordulása esetén az állatnál tüdőgyulladás, láz, szervezetének általános leromlása, fejlődésben való visszamara­dása észlelhető. A tüdőben jelentkező elváltozásokra különösen a szo­pós malacok érzékenyek. Kutyák esetében ezenkívül gyakori a kártétel a máj szövetében, sőt a vesékben is. A lárvák az említett szervekbe a vérárammal jutnak el. Kártételnek számít a férgek hámsejtjeiben képződő hisztaminszerű anyagok hatása is. Nagyobb tömegben ezek toxikusán hatnak a fiatal szervezetre. A mérgezés tünetei állatfajonként változók lehetnek. Súlyo­sabbak a húsevőknél és a szopósmalacoknál, amelyeknél idegrendszeri zavarokat észlelhetünk. Az orsóféreg invázióval sújtott állatok lesová­nyodnak, bár a hasuk püffedt (jóllakottsági állapotot imitál), változó az étvágyuk, időszakonként hasmenés, hasúri fájdalom és görcsök jelent­kezhetnek náluk, továbbá anémiás tünetek, izomgyengeség, törékeny tompafényű szőrzet és koszos bőr a jellemzőjük. A fertőzött baromfi, sertés és húsevő állatok egyaránt spontán üríthetik az ivarérett férgeket. A férgek ingerlése miatti tipikus jelenség a kutyák „szánkózása". A húsevők orsóférgessége különösen veszélyes lehet az emberre is. (Larva migrans visceralis) A baromfi szervezetében akár egy évig is képesek élösködni. A moz­gékony lárvák átfúrhatják a vékonybél falát, eltömhetik a beleket, vagy akár bélrepedést is okozhatnak. Ennél jelentősebb kártételük a táp­anyagelvonás. Egyedek esetében esetleg nem feltűnő, de nagyobb állományokban a kártétel jelentős. Hiába etetjük az állományt megfele­lően, a baromfi nem fejlődik folyamatosan, erőteljesen, pedig növekszik az egységre számított felhízáshoz szükséges takarmányfogyasztás. Egyes kutatók szerint jelentős lehet a fertőzésben az A-vitamin szerepe, mivel az orsóférgekkel terhelt baromfi májában a normálistól minden esetben lényegesen kevesebbet találtak. Az időközben kialakult idült bélhurut miatt gátolt lehet a vitaminok hasznosítása. Védekezni csak úgy lehet, ha rendszeresen féregtelenítünk és betart­juk a rendszabályokat. A malacok esetében a féregtelenítést három hónapos koruk előtt kell megkezdeni. Ekkor ugyanis az érett orsóféreg­­nöstények még nem kezdik meg a peték ürítését. Jelentős veszélyforrás­tól mentesítjük az állományt, hiszen egy-egy nősténynek „köszönhetően" naponta akár 200 ezer pete is ürülhet a gazdaállatból. A malacok általában a bélsárral fertőzött csecsek szopása révén fertőződnek, ezért nem tekinthetünk el a kocák és a süldők rendszeres fertőtlenítésétől sem. Az évi 3-4-szeri féregtelenítést kísérje mindannyiszor alapos takarítás, 3 százalékos nátronglúggal (NaOH) történő lemosás, esetleg égetés. A peték ugyanis rendkívül ellenállóak. Nem árt a fertőzöképességüknek a mínusz 30 C-fok sem, sőt így akár 5 évig képesek a megfelelő gazdaállat szervezetébe jutva fertőzni. Bár az orsóférgek fejlődéséhez nem szükséges kifejezetten köztigazda, ismeretes pl. hogy a földigilisztá­ban az általa elfogyasztott peték tömege hosszú ideig invázióképes marad. A kutyákat károsító Toxocara canis a kölykök 20-50 százalékát fertőzi. Az újszülött kölykök gyakran már eleven lárvákkal jönnek a világra. A méhen belüli fertőződés megelőzése miatt a szukákat a fedeztetés előtt és a vemhesség félidejében féregteleníteni kell. A féregtelenítést köve­tően célszerű a bélsarat begyűjteni és elégetni. Ha az ellenőrzések során a rendszeres fóregtelenítés ellenére is nagyobb tömegekben észlelünk orsóférget (mikroszkopikus vizsgálat), akkor ajánlatos az állatot kiselej­tezni, mert valószínűleg megkárosodott az immunrendszere. A kölyköket leghamarabb 10-12 napos korukban féregtelenítsük, de azt 5-6 héten belül ismételjük meg. Embernél a Larva migrans visceralis néven ismert kutyaorsóféreg lárvája belső szemgyulladás, agyvelö- és agyhártyagyul­ladás, esetleg májnagyobbodás okozója lehet. Az orsóférgek elleni legismertebb gyógyszerek: Mebenvet granulátum, Helmisan, Helmisan premix, Fenbion tbl. és susp., Piavermit szirup, Nilverm tb,. és inj., Telmin, Vermox, Panacur, Helmirazintbl., granulátum és por. A féregtelenítéshez használt gyógyszerek adagolását minden esetben beszéljük meg az állatorvossal. Leghatásosabbak az ivóvízben adagolt szerek, ezenkívül az egyedi kezelés. Ha lehet, az utóbbit válasszuk, mert így biztosak lehetünk abban, hogy az élősködőtől legyengült állatok is kellő mennyiségben kapnak a hatásos gyógyszerből. Ha szükséges, szonda segítségével juttassuk a madarak begyébe vagy az emlősök gyomrába a megfelelő adagot. Újabban elterjedt a paraziták ellen hatásos Ivomec injekció haszná­lata. Előnye, hogy ismételt kezelés után az állatok huzamosabb ideig mentesülnek a belső és a külső parazitáktól is. Vigyázat, állatfajonként különböző az adagolása és egyes fajok érzékenyek a hatóanyagára. ÚJSÁG A földtörvényhez agrárprogram is kell 1991. június 26. Irány a szakadék? Bármennyire is jól esne megint csak a kormányt támadni, a mezőgaz­daság válságos helyzetéért a korábbi vezetés a felelős. Ez persze, nem jelenti azt, hogy a mai kormány eddig bármi értékelhetőt is tett volna a vál­sághelyzet megoldásáért. Meggyőződésem, hogy a tavasz folyamán az agrártársadalom csak az esőt várta jobban, mint a földtörvényt. Várt azonban mást is: a kormány új agrárprogramját, amely egyértelmű választ adott volna a felgyülemlett kér­désekre. Egy olyan programra lenne szükség, amely alapján a szövetkezeti tag és a magángazda is nagy bizton­sággal meg tudná tervezni gazdálko­dásának jövőbeni formáját. Mozgósító erő A tulajdonviszonyok átalakítása a jö­vő mezőgazdasága szepontjából na­gyon fontos tényező. Nem áltathatjuk magunkat azonban azzal, hogy a tu­lajdonviszonyok átalakítása magában garancia a mezőgazdaság talpra állí­tásához. Mert a legmegfelelőbb tulaj­donformák és tulajdonviszonyok kiala­kítása sem elegendő, a termelőnek tudnia kell, hogy milyen termékre van az országnak szüksége, milyen árak­ban bízhat, milyen adóra, hitelre, tá­mogatásra számíthat. Sajnos ezeknek a kérdéseknek a komplex megvála­szolásával még adós maradt a tárca. Egy programnak akkor van mozgó­sító ereje, ha azok, akikhez szól, és akiknek végre kell hajtaniuk, kézzel fogható módon érzékelik, milyen szer­vezeti formában érdemes gazdálkod­niuk, milyen állami segítségre számít­hatnak, milyen terhekkel kell számol­niuk, és nem utolsósorban, hogy mek­kora lesz a hasznuk. Növekvő hátrány A nyolcvanas évek végére nagy mértékben szigorodtak a mezőgazda­ság közgazdasági feltételei. Kinyílt az agrárolló, ami a korábbiaknál erőtel­jesebb hatékonysági kényszert vont maga után. Megváltoztak a mezőgaz­dasági üzemek költségvetési kapcso­latai is. A támogatások csökkentek, az elvonások pedig ugrásszerűen emel­kedtek. A termelés jövedelmezősége és a rendelkezésre álló eszközök csök­kenése miatt az üzemek visszafogták a mezőgazdasági termelés fejleszté­sét, s főleg a melléktevékenység nö­velésére törekedtek. Az 1990-91-es időszak fejlesztési eszközhiánya kö­vetkeztében a szóban forgó gazdasá­gok nem pótolták elhasználódott esz­közeiket, beruházásaik összege ki­sebb volt, mint az elszámolt amorti­záció. Ezzel párhuzamosan megjelentek a társadalmi problémák is. A mező­gazdasági vállalatok egyre kevesebb embernek tudtak munkát adni, nehéz­kesebbé vált a pénzforgalom is. Óriási gondot jelentenek a lassan már he­gyekké halmozódó, eladhatatlan ter­mékek (élő állatok, gyapjú, juhsajt, gabona stb ). Válságveszély A korábbi évekkel szemben 1990- től válságba került a nem mezőgazda­­sági jellegű termelés is. Egyre több mezőgazdasági üzem vált fizetés- és vállalkozásképtelenné. A mezőgazdasági jövedelemreali­zálás problémáit persze, nem lehet kizárólag az említett okokkal magya­rázni. Jelentősen csökkentek például a külpiaci árak is. Nem valamiféle konjunktúrális ingadozásról, hanem a nemzetközi agrárpiac szerkezeté­nek megváltozásáról van szó. Mind­ezek alapján aligha fogadható el az olyan egyoldalú következtetés, misze­rint a mezőgazdasági termelési árak emelésével kiküszöbölhetőek a mező­gazdasági üzemek gazdálkodási ne­hézségei. Egy ilyen lépés jelenleg - egyéb hatásain kívül - az élelmiszer­­export támogatásigényének ugrás­szerű emelkedését is maga után von­ná, ami elviselhetetlen költségvetési terheket okozna. Vannak, akik úgy vélik: a korlátozá­sok nem érinthetik a mezőgazdasá­got, vagyis - más fejlett országokhoz hasonlóan - a mezőgazdaságot támo­gatni kell. Sajnos ez nem ilyen egy­szerű. Az utóbbi években felhalmozó­dott problémák megoldásához agrár­­politikai fordulatra van szükség, amelynek nélkülözhetetlen eleme a termelési szerkezet piaci követelmé­nyekhez igazodó átalakítása. A dön­tés elodázásával a status quo fenntar­tására törekedve ma már a rövid távú konfliktusok sem mérsékelhetők Hosszabb távon pedig beláthatatlan következményekkel járó társadalmi­gazdasági visszaesés és stagnálás fenyeget. A krízis veszélye nagy. Csak támo­gatásmegvonással nem érhető el, hogy a mezőgazdaságban és a hozzá kapcsolódó ágazatokban reménytelje­­sebb termelési és üzemi szerkezet alakuljon ki. A megmaradó támogatá­sokat nem az eddigi struktúra fenntar­tásához, hanem versenyképes terme­léshez, főként pedig korszerű értéke­sítési szervezet kiépítéséhez kell adni. A fizetőképes kereslet jó minőségű árut vár. A nagyüzemi szerkezet ter­mékei viszont nem vagy nem megfele­lő áron találnak vevőre. Az inflációs újraelosztás és az ugyancsak erősödő direkt elvonás miatt szűkül a belső piac is. A világpiaci viszonyokat meg­határozó gazdag országoknak minő­ségi követelményeik vannak. Nyilvánvaló, hogy az adott körül­mények között kevésbé tőkeigényes, a vegyszereket racionálisan minimali­záló, versenyképes, rugalmas vállal­kozói szervezeti formákat kell kialakí­tani. Feldolgozta: Korcsmáros László Hanvai töprengések Ez itt őseink földje A honfoglalás után a Hanva nem­zetség érkezett elsőként a gömöri me­dencébe. A vidék legtermóbb terüle­tén, a Sajó folyó mentén telepedtek le, és téli szálláshelyüknek a mai Hanvát választották. Földművelésre alkalmas területeiket a környező dombok töl­gyeseinek irtásával gyarapították, amelynek egy részét a jobbágy meg­tarthatta. Az így nyert mezőgazdasági földdel szabadon rendelkezhetett, eladhatta, elcserélhette, halála után utódai örökölhették. A földet művelés szempontjából három részre osztották fel, egy rész minden évben ugaron maradt. Növen­­dékmarhákat tenyésztettek, amelyek­ből igavonó állatokat neveltek, később lovakat vásároltak. Évszázadok folya­mán a hanvai cselédek felzárkóztak a parasztgazdák soraiba. így lett Han­va a környék egyik leggazdagabb fa­luja. A Rimaszombati járásban még a mai napig sincs másik olyan telepü­lés, ahol egy lakosra annyi művelhető földterület jutna, mint Hanván. Ennek ellenére az elmúlt évtizedekben föld­rajzi helyzet jószerével nem jelentett semmilyen előnyt. Kiderült, hogy amit eddigi politikusaink fejlődésnek ne­veztek, nem volt más, mint a falvak leépítése. A szövetkezetesítés, a szö­vetkezetek összevonása, a központi falvak kialakítása, mind negatívan érintették a falut. A közös érdek érvé­nyesülésének erőltetése a lakosokban csak belső, úgynevezett csendes tilta­kozást váltott ki. A régi elnyűhetetlen parasztportákat inkább a kor szelle­me, semmint az idő viselte meg. A régi pajták, a nagy istállók egy részét ga­rázzsá, nyári konyhává alakították át. Külsőleg még - itt, ott - megmaradt a falu régi jellege és varázsa, de az embereket már átformálta a jelen. Nincs idő szomszédolásra, a futó be­szélgetések témája nem a szórakoz­tató régi történetek, hanem a minden­napok gondja-baja. A baráti találkozá­sok esetenként itt is egy gyors kézfo­gásra korlátozódnak, mint bárhol az országban, mert a hanvai ember is füvet kaszál, sertést etet vagy kertész­kedik munka után. Az itteni fiatalok számára - eltérően más falvakétól - a város soha nem volt csábító, a lakosság létszáma en­nek ellenére fogyóban van. A legutób­bi népszámlálás szérint 725 lélek lak­ja a falut, ami közel kétszázzal keve­sebb, mint húsz évvel ezelőtt volt. A házaspárok nem vállalnak több gye­reket, mint egyet, legfeljebb kettőt, a három gyermekes családok száma nagyon kevés. Az egykoron mezőgaz­daságból felvirágzó falu gazdasági és kulturális fejlődése megtorpant.- Hanva nem tartozott a központi falvak közé, és olyan vadászterülete sem volt, ahová érdemes lett volna egy-két neves vendéget meghívni, ezért a támogatást sem mérték bőke­zűen - mondja Majoros József polgár­­mester. - A politikai reformok megva­lósításához korrekt törvények szüksé­geltetnek, amelyekkel tisztességes úton lehet visszaállítani a falvak meg­tépázott becsületét, és nem burkoltan megfogalmazott, „önállóságszagú“ törvények kellenek, amelyek az át­mentett ismeretségi körök és a korrup­ció által vezetnek a boldoguláshoz. Amíg anyagi függőségben állunk az állammal szemben, addig nem be­szélhetünk önállóságról. A szlovák kormány a falvak megsegítésére 300 millió koronát helyezett letétbe, amely­ből minden polgármester szeretne mi­nél többet kapni községe számára - mi ez, ha nem ködösített felhívás megvesztegetésre? Hanván hozzávetőleg 400 munka­képes lakos él, zömében mezőgazda­sági dolgozók, akik köztudottan maga­sabb adót fizetnek. Ha az állam csak az általuk befizetett adónak a felét juttatná vissza a falunkba, évente kö­zel hárommillió koronából gazdálkod­hatnánk, amelyből legkevesebb két­milliót beruházhatnánk, és nem kelle­ne pénzért kis és nagykapukat dön­getni. A tulajdonviszonyok intézése most van folyamatban. A községben lesz­nek olyan parcellák, amelyeknek sem tulajdonosát, sem jogutódját nem ta­láljuk meg. Bárhogy is nézzük, ez itt őseink földje és a földtörvény értelmé­ben ezeket a területeket kisajátítja majd az állam. Miért nem maradhat a Községi Hivatal tulajdonában? Hanván egy család kivételével (15 hektáros magánvállalkozó) a lakosság jobban bízik a közös munkájában, mint saját erejében. Azt hiszem, ez a mostani körülmények között érthető. Pedig ez a falu évszázadokon keresz­tül nemcsak megélt a mezőgazdaság­ból, hanem meg is gazdagodott Igaz, akkor még volt hite és becsülete, de főleg értelme a mezőgazdasági mun­kának. FARKAS OTTÓ V.

Next

/
Thumbnails
Contents