Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)
1991-06-24 / 106. szám
I ( ÚJSÁG )l 1991. június 24. Kiállítási előzetes Magyar vállalatok az Inchebán Közép-Európa legjelentősebb vegyipari szakvásárán, a kedden kezdődő pozsonyi Inchebán a Hungotpo szervezésében 18, az Ipari Reklám és Propaganda Vállalattal pedig 7 ismert magyar vegyipari cég vesz részt, összesen 405, illetve 100 négyzetméteren. A magyar részvétel szervezésének jogát ezúttal a két kiálításl szervezői cég közösen, pályázat útján nyerte el, valamint ez évtől először állami támogatást is kap a magyar bemutató. Ez lesz az első vegyipari szakvásár azóta, hogy január elsejétől a kelet-európai országok áttértek a konvertibilis elszámolásra. A Hungotpo szervezésében elsősorban a vegyipari alapanyag- és műanyaggyártók, illetve a „nehézvegyipari’ cégei állítanak ki Pozsonyban. A magyar cégek főleg különböző műanyag termékekkel, műtrágyákkal, vegyipari segédanyagokkal, abroncsokkal, valamint a vegyiparhoz kapcsolódó berendezésekkel, műszerekkel, gyógyszerekkel, Lányi beszélgetések növényvédő szerekkel szerepelnek. A kiállítók között olyan neves cégek találhatók, mint a Chinoin, a Borsodi Vegyi Kombinát, a Tiszai Vegyi Kombinát, a Tiszamenti Vegyiművek, a Vegyépszer, a Taurus, valamint a Chemolimpoc, a Medimpex és az Idex. Az IRPV rendezésében kozmetikai és háztartás-vegyipari vállalatok mutatkoznak be Pozsonyban. A bemutatásra kerülő termékek között a legkülönbözőbb, férfiak és nők számára ajánlott kozmetikumokat, gyógynövényalapú készítményeket és — nyár lévén — napozáshoz használható kozmetikai cikkeket visznek a magyar cégek az Inchebára. A legnagyobb kiállítók között szerepel a Kőbányai Gyógyszerárugyár, a Florin Vegyipari Szövetkezet, a Medikémia Szövetkezet, valamint új színfoltként bemutatkozik az első magyar magántulajdonban levő kozmetikai vállalkozás, a Sunfleur Kozmetikai Kft. is. -TÉBÉNem mindenáron Václav Havel köztársasági elnök a Lányi beszélgetések című rádióműsorban kijelentette, hogy nem kívánja mindenáron fenntartani a föderációt. Mint mondta, bár azt ígérte, hogy megőrzi az ország integritását, de ez nem jelenti azt, hogy saját véleményét szeretné rákényszeríteni a nemzetre. „Tiszteletben tartom az állampolgárok akaratát” — hangsúlyozta, s emlékeztetett arra, hogy ő volt az, aki fél évvel ezelőtt javaslatot tett a népszavazási törvény kidolgozására A továbbiakban az államfő a csehországi és szlovákiai törvényhozó testületnél tett múlt heti látogatásáról beszélt. Megállapította, hogy a CSNT-ben főleg nemzetközi, míg az SZNT-ben elsősorban belpolitikai kérdések kerültek előtérbe. „Mindkét látogatás jó benyomást tett rám. Féltem, hogy rosszabb lesz. Ha Szlovákiában vagyok, nem is tűnik olyan blamatikusnak a helyzet, mint Prágából. Egyel több ok, hogy gyakrabban utazzam ide.” Ezt követően Václav Havel kiemelte, hogy a német parlament és néhány más közigazgatási testület Berlinbe való visszahelyezése valójában Németország eredeti, természetes központjához való visszatérést jelenti. Rámutatott a döntés geopolitikai jelentőségére is. Az elnök leszögezte, hogy nem kell félni az új csehszlovák—német szerződéstől. Václav Havel a rádióműsorban visszatért a kroméffii alkotmány-előkészítő tanácskozáshoz is. Hangsúlyozta, hogy a konföderáció inkább a föderációra való „felkészülés”, vagy ennek ellenkezője, a szétválás „előfutára”, tehát nem állandó államforma, csupán ideiglenes megoldás. Hírét vettük VÉGET ÉRT a vélemények és ellen-' tétek belső kikristályosodása a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomban. Ezt állapították meg a NYEE szombaton Liptószentmiklósban tartott szlovákiai konferenciájának résztvevői. A mozgalom továbbra is garantálja az Esély Szlovákiának című választási program teljesítését, mind köztársasági, mind pedig szövetségi szinten. Vasárnap a NYEE tanácsa áttekintette a konferencia eredményeit, s határozatot hagyott jóvá. BEFEJEZŐDÖTT Dobfíában az a nemzetközi környezetvédelmi konferencia, amelyen az európai ökológiai problémákról volt szó. A találkozó végén kiadott nyilatkozat megállapítja, hogy a térség országainak közös erőfeszítéseket kell tenni az e téren felmerülő problémák elhárítására és a környezetvédelmi intézkedések mielőbbi végrehajtására. A HÉT VÉGÉN BESZTERCEBÁNYÁN tartotta alakuló közgyűlését a Meéiar-féle Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom. A tanácskozásra a Dunaszerdahelyi kivételével minden járásból érkeztek küldöttek. Ami a mozgalom szervezeti felépítését illeti, az alapláncszemek a klubok lesznek. A közgyűlés (közelmúltidéző) hangulatát leginkább az alábbi idézet jellemezhetné: „Bízom abban, hogy mai közgyűlésünk mérföldkőként kerül be Szlovákia legújabbkori történetébe, valamint hogy gyermekeink és unokáink büszkék lesznek arra, hogy apáik, dédapáik hozzájárultak egy modem szlovákiai politikai erő létrehozásához.” (Michal Kováé exminiszter) A GAZDASÁGI REFORM alkotmányjogi feltételeiről tartottak Pozsonyban nemzetközi értekezletet. A tanácskozáson számos hazai és külföldi szakember határon inneni, illetve határon túli példákat említve szólt a piacgazdaságjogi alapjainak felépítéséről. Ünnepség látványosság nélkül (Folytatás az 1. oldalról) dók hatalmas tömege tanácstalanul hullámzott fel és alá, az emberek egymástól kérdezgették, vajon merre tarthat éppen és hol bukkan fel ismét Mária Terézia és kísérete. A felállított emelvények, valószínűleg engedve a régi anyagtakarékossági beidegződéseknek, alacsonyak voltak, így a rajtuk zajló eseményeket csak a közelben állók láthatták. Nem volt tarkabarka kirakodóvásár, lacikonyha, még az üdítőitalokat árusító standok is hiányoztak, pedig ugyancsak elkeltek volna a nagy melegben. Legalább a türelmesen ácsorgó tömeg és — főleg — a gyerekek szórakoztatásáról gondoskodhatott volna a rendezőség, ám az óriási bábuk és a tarkabarka ruhákba bújtatott bohócok, úgy látszik, csak dekorációnak voltak szánva. A pár szál zenész unos-untalan ugyanazt a nótát fújta, nem sok lelkesedéssel. Mária Teréziát a közönség nagy része csak egyszer láthatta közelről, a Bibiana épülete előtt, az induláskor, nem éppen majesztátus pózban: látszott, hogy nem szokta királyi delnőkhöz illetően féloldalt megülni a lovat, ráadásul már a nyeregbe szállás is csak többszöri kínos próbálkozás után sikerült. Az egyik paci megijedt a tömegtől, ijedten toporzékolt-ágaskodott, már-már attól lehetett tartani, hogy megbokrosodik. Szerencsére, gazdája nem vesztette el a lélekjelenlétét, és sikerült megnyugtatnia a rémült jószágot. Nem tudom, minek szólt a nagy beharangozás, a múlt heti sajtótájékoztató, az újságok figyelemkeltése, a sok falragasz? Aligha azt várták a nézők, amit kaptak, mert amit láttak, mindennek nevezhető, csak látványosságnak nem. Engem nem is a ceremónia sutasága, a szegényes külsőségek bosszantak, mindezeket feledtetni tudta volna egy sor egyéb látványosság, mint például a régi híres pozsonyi céhek hagyományainak felújítása. Hát már nem létezik egy pozsonyi cukrászda, amely vállalni tudta volna az egykor olyannyira ismert és közkedvelt pozsonyi diós- és mákospatkók, mézeskalácsok készítését és utcai árusítását? A zenei hagyományait máskor oly büszkén fitogtató Pozsonyban miért nem volt toronyzene, miért nem tudtak korabeli zenét játszó muzsikusokat öszszeverbuválni, akik minden utcasarkon szórakoztatták volna a tömeget? Még sokmindent megkérdezhetnék, de minek? Eső után köpönyeg. De van még ötven évünk Mária Terézia megkoronázásnak háromszázadik évfordulójáig. Talán addigra mi is megtanulunk valóban látványos, szórakoztató ünnepségeket rendezni.-vkf Gazdasági körkép Az ECU-piacok és a lassú valutareform Az európai elszámolási egység (ECU) EK-valutává alakításához vezető reformok körüli huzavona azzal járhat, hogy megtorpan az ECU-piacok egy éve tartó példátlan mértékű növekedése. Az ECU-t több mint 12 éve az európai pénzügyi rendszer (EMS) valutáinak súlyozott értékből összetevődő elszámolási egységének szánták. Ebből adódóan az ECU-nak és az ECU-kamatlábaknak elméletileg pusztán követnie kellene az azt alkotó valuták „kosarát”, de az ECU és a kosár kamatlába közötti kapcsolat mind lazábbá válik. Elemzők szerint ennek két oka van. A 12 EK-ország többségének inflációja és költségvetési politikája kezd közelíteni, de az ECU-kötvények hozamai a kamatlábak süllyedésének előzményeként gyorsabban süllyedtek, mint a tényleges kötvényhozamok az egyes tagállamokban. A másik ok technikai, de tükrözi, hogy alapvetően változott az ECU jellege. Az idei év első negyedében az ECU- kötvénykibocsátások fellendülése főként abból adódott, hogy az EK kormányai és szupranacionális hivatalai nagy összegű ECU-kötvényeket bocsátottak ki. A befektetők annyira törekedtek e nagy és likvid kibocsátások megvásárlására, hogy a hozamok csökkentek, miközben 10 milliárd dollár értékben kerültek kötvények a piacra. A bankok elvben megszüntethetik a tényleges és az elméleti kötvényhozamok közötti különbséget oly módon, hogy eladnak költséges ECU-kötvényeket és a kosarat alkotó valutákban kibocsátott kötvényeket vásárolnak,<le a gyakorlatban ez túl költséges, és egyes piacokon nincsenek megfelelő állami kötvények. A bankok azon kereshetnek, hogy alacsony ECU-betéti kamatot fizetnek, és magas kamatért betétet helyeznek el az egyes valutákra szólóan. E fejlemények nyomán megváltozott az ECU szerepe. A kormány által megbízott kibocsátók uralják a piacot, s az ECU állandó pénzzé vált. Az elszámolási egység így gyakorlatilag máris független valutává fejlődött, ami az elemzők szerint alapvető problémákat okoz az EK gazdaságpolitikáját irányítóknak, egyúttal növelve a kockázatot az ECU-piacokon. Júniusi levél A vadászat távoli őseink szátnára még foglalkozást jelentett, mostanság viszont „csak" szórakozásnak, hobbinak—szenvedélynek tekinthető. Jeles vadászírónk állítja, hogy a vadászszenvedély genetikailag kódolt, tehát az egyén veleszületett hajlama Mivel nem végeztem tudományos felmérést az állítás helyénvaló mivoltának igazolása, illetve elvetése céljából, ezért általános érvénnyel nem tudok állást foglalni Ha egyszerűen önmagatnra vonatkoztatom, akkor arra a megállapításra jutok hogy — Rajkin szavaival élve — „ valami van benne... Igen, van benne valami mert tragikus hirtelenséggel távozott édesapáin vadászszenvedélyét „enyhébb ’’fonnában jómagam is örököltem. Igaz, ő sosem volt „papíros vadász ” (így hívta a hivatalos engedéllyel rendelkező vadászokat), hajtó maradt; amolyan vadászsegéd és mindenes a vadászok között. Nem sérti az emlékét, ha megvallom, hogy a háború után egy ideig orwadászkodott. Azokban az ínséges időkben ezt tette szinte minden valamirevaló férfi a faluban. A vadászhajlam kialakulásában szülőfalum környéke legalább annyit billentett a mérleg nyelvén, mint a veleszületett adottság. A környék végtelen erdősége mindig bővelkedett vadban, ritka az olyan család, ahol legalább egy vadász ne lett volna. A vadásztörténetek mostanság is a mindennapi szóbeszéd tárgyát képezik Szomorú igazság hogy a visszaemlékezések gyakran tragédiáról szólnak.. Talán magából a szenvedélyből adódik hogy a vadászatot eléggé ellentmondóan ítéli meg a közvélemény. Mondhatnám azt is, hogy a közvélemény többsége vadászat- és vadászellenes. Persze, ha csak az általam is ismert vadhajtásokra és elkorcsosulásokra gondolok akkor nincs mit csodálkoznom. Az első példa. Szülőfalum határának Magyarországra esett részének tőszomszédságában van Szelcepuszta. Itt volt Hortlty Miklós vadászkastélya és vadaskertje. A „vitéz főkormányzó úr” szívesen tartózkodott és még szívesebben vadászott errefelé. Annyira megkedvelte a környéket, hogy újabb és újabb területekkel bővítette vadászparadicsoinát A második világháboní alatt >nég egy falu — a történehni nevezetességű Derenk — is áldozatul esett a „fő-főméltóságú úr” vadászszenvedélyének A falt i lakosait egyszerűen elköltöztették, hogy ne zavarják „a legfelsőbb hadúrnak” és jeles vendégeinek nevelt vadállományt és a sokszor napokig tartó vadászatokat. A nemrég letűnt rendszer megalkotta (az ideológiától ebben az esetben sem mentes!) „népi vadászat” fogalmat, ami azt sugallta, hogy most már „minden a népé”—még a vadászat is! Erre ellenpélda a másik eset A kerületi pártbizottság mindenható mezőgazdaság párttitkára a Szaláncihegyek legszebb részét saját vadászterületének nyilvánította. Csak ő és „az elvtársi vadászatokra ” hivatalos bennfentesek léphettek be oda. Amikor — jóval a rendszerváltás előtt — visszaélések és a közvagyon hűtlen kezelése miatt meg kellett fimkciójától válnia, némi gyógyírként „ az érdemeire ” a tnagas nyugdíjon kívül még ugyanazon erdőterületen meghagyták fizetett vadőrnek.! (Ez több, mint morbid de, sajnos, igaz') A harmadik Ha a járás vagy a központ „elvtársurai” téli protokoll-vadászatra érkeztek a szülőfalumba, akkor a helyi vezetők édesapámat szólították: — Laci, készítsd elő a lovakat és a szánt.. Állítólag azért szerették ezt a formáját a vadászatnak, mert a krasznahorkai grófok is így vadásztak Vagy inkább azért, mert nem kellett a hegyeket, völgyeket járni, a meleg plédek között jóféle pelsőci szilvapálinka is akadt és ráadásul, az a fránya vad csak bámulta a hótengerben úszó lovas szánt Szinte páholyból lehetett lóm a vadakat.. • Mostanság a társadalommal együtt a vadászat is átalakulóban van. Heves indidatok, gyűlölködés, vádaskodás, bizalmatlanság gyűrűzi a vadásztársaságok látszólagos nyugalmát A vadásztársadalom várakozással tekint a már beígért, de a jövő évre halasztott vadásztörvény elé. Az átmeneti időt jellemzően megjelentek az ilyen időszakok jellegzetes vámszedői A vadásztársaságok megmentését a pénzes nyugati vendégvadászok közvetítésében látják Azt nem kell mondani, hogy csupa „önzetlenségből”. Kilóg a lóláb! Az elfogadott földtörvény alapján természetes csak az lehet, ha a volt tulajdonosok vadászként vagy tulajdonosként beleszólást kapnak a tulajdonukat képező területek jövőjének alakításában. Itt a személyes felelősség előbbrevaló az előszeretettel hangoztatott, de ebben az esetben katasztrofális csapdákat rejtő „piaci érdekeknél”. Valahogy én úgy vagyok vele, hogy a vadászat lényegét ugyanúgy látom, ahogy ezt egy öreg vadászcimborám közvetve megfogabnazta: Reggeli lesből tartottunk hazafelé egy illatos, madárzsivajtól hangos jiíniusi reggelen. A völgyekben párától volt sűrít a levegő, friss harmat áztatta a rét virágait, közeliinkben egy virágzó galagonyabokor ontotta hódító illatát —Látod, fiam, csak ezt sajnálom itthagyni... S úgy tekintett körül a tavasztól tobzódó réten, bokrokon, fákon és olyan áhítattal szól róla, mint hívő ember a templomról Mert neki a természet templomot is jelentett egyben. Nekem is._________________________________MÁTÉ LÁSZLÓ y Devizapiaci árfolyamok ' Érvényben: Devizaárfolyamok Valutaárfolyamok ^ 1991. június 24-én Vételi Eladási Közép- Vételi Eladási Közép- Deviza-(Pénz-)nem árfolyam 1 egységre, koronában Angol font 50,18 51,20 50,69 49,86 52,00 50,43 Ausztrál dollár 23,55 24,03 23,79 22,62 24,32 23,47 Belga frank (100) 83,16 84,84 84,00 80,92 86,20 83,56 Dán korona 4,45 4,53 4,49 4,31 4,61 4,46 Finn márka 7,20 7,34 7,27 6,98 7,46 7,22 Francia frank 5,04 5,14 5,09 4,90 5,22 5,06 Görög drachma (100) 15,63 15,95 15,79 14,58 16,12 15,35 Holland forint 15,20 15,50 15,35 14,79 15,75 15,27 ír font 45,78 46,70 46,24 44,08 48,44 45,76 Japán jen (100) 22,19 22,63 22,41 21,61 22,93 22,27 Kanadai dollár 26,96 27,50 27,23 26,28 27,84 27,06 Luxemburgi frank (100) 83,16 84,84 84,00 80,06 86,18 83,12 Német márka 17,12 17,46 17,29 16,83 17,75 17,29 Norvég korona 4,39 4,47 4,43 4,25 4,55 4,40 Olasz líra (1000) 23,00 23,46 23,23 22,39 23,83 23,11 Osztrák schilling 2,44 2,48 2,46 2,40 2,52 2,46 Portugál escudo (100) 19,57 19,97 19,77 18,65 20,27 19,46 Spanyol peseta (100) 27,25 27,81 27,53 26,48 28,18 27,33 Svájci frank . 19,98 20,38 20,18 19,65 20,71 20,18 Svéd korona 4,72 4,82 4,77 4,58 4,90 4,74 USA-dollár 30,78 31,40 31,09 30,39 31,79 31,09 v______________________________________________________________________y
