Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)
1991-06-21 / 104. szám
4 Permetezés, bosszúság nélkül A kisebb fák, gyümölcsbokrok, díszcserjék és virágok kezelésére, illetve az idejében felfedezett betegségek és kártevők felszámolását szolgáló „vadászó“ permetezésre elegendő a néhány literes kézi permetező. Idényeleji üzembehelyezésük alkalmával célszerű őket tiszta vízzel kipróbálni, hogy meggyőződjünk a műanyag tartály és a csövek épségéről. A rossz tömítést elsősorban a menetes csatlakozások utánhúzásával szüntethetjük meg. Ha a tömítések kiszáradtak, olajozással frissítsük fel, vagy cseréljük ki azokat. Vigyázzunk arra, hogy a permetezés megkezdésekor mindig úgy tartsuk a kézi permetezőt, hogy a szórófej magasabban legyen, mint a tömlőcsatlakozó végidom. Amikor a folyadék a szórófejnél megjelenik, a permetezés már lefelé tartott szórófejjel is folytatható. Ha nehezen működik a szerkezet, az arra utal, hogy a tömszelence túl szoros. Ezt a hibát gyorsan és könnyen megszüntethetjük, ha a tömszelence-leszorító hollandianyát fellazítjuk, a tömítést egy-két csepp olajjal bekenjük, és a hollandianyát csupán annyira szorítjuk meg, hogy a működtetés során a folyadékot ne eressze át. Használat közben nagyon vigyázzunk, nehogy a permetezőcső behorpadjon, megsérüljön, mert a szerkezet akadozva fog működni, és ezen utólag csak alkatrészcserével lehet segíteni. Előfordulhat, hogy a szórókupak eldugul. Csavarjuk le a szórósapkát, hogy eltávolíthassuk a dugulást okozó szennyeződést. Dugulás a szelepnél is lehet. Ennek megszüntetéséhez a tömlócsatlakozó végidomot kell lecsavarnunk. A tömlóvégből óvatosan borítsuk ki a szeleptestet, majd a szelep felfekvését akadályozó szennyeződést vízzel mossuk ki. A mérgezések elkerülése érdekében a permetezőket mindig csak alapos mosás és öblítés után javítsuk, szereljük. A háti permetezőknél a dugulást elkerülhetjük, ha a permetezést követően a gépet tiszta vízzel addig üzemeltetjük, míg a szórócsövön keresztül áttetsző folyadék kezd kiáramlani. Ha az átmosást elhanyagoljuk, a permedében lebegő szemcsék a permetező alján található, rövid szívótömlóben, és a szivattyú alján lévő szívószelepnél rakódnak le. Munka közben gondoskodjunk arról, hogy a dugattyú fölött mindig legyen olaj. A dugulást úgy is elkerülhetjük, hogy a gondosan elkevert permetlevet szűrön keresztül töltjük a tartályba, és ügyelünk arra, hqgy utólag se kerüljön szennyeződés a permetezőgépbe. (Km) Mit gyűjtsünk? A szárított diófalevelet nem vásárolják fel, viszont érdemes bekészíteni belőle saját szükségletre egy keveset, mert börgombapenész ellen, összehúzó, gyulladásgátló, baktériumölő, vérzéscsillapító, anyagcserét serkentő és vértisztító hatású anyagokat tartalmaz, és kozmetikai szernek sem utolsó. Gyakori tapasztalat, hogy nyáron elterjed a lábujjak között a gombás bórgyulladás. A diófalevél főzete ilyenkor jó szolgálatot tehet. A serdülőkorú fiatalok közül sokan szenvednek aknés pattanásoktól, melyek ellen szintén hatásos a diófalevél főzetéből készült pakolás, borogatás, illetve a nappal is használható, halványzöld krém. A vizes kivonat ugyanis fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő hatású, a diófalevél-krém pedig összehúzza és tonizálja a fellazult arcbőrt. Teája megszünteti a hasmenést és csillapítja a vérzést (K- vitamin). A gyomor- és bélfekély, vagy nem múthető daganat esetén szintén hasznunkra lehet adiófalevélből készült tea. Külsőleg gargalizálónak használják a szájüregben előforduló gyulladások, valamint a hangszálak gyulladása esetén. Gyenge vizes kivonata (szűrőpapíron történő átszűrés után) a baktériumos eredetű szemgyulladás esetén csepegtetésre és éjszakai borogatásra használható. A diófalevelet (nem az országút melletti fákról!) egyesével gyűjtjük, vékony rétegben elterítve, árnyékban szárítjuk (különben megfeketedik). Száradási aránya 4:1. A teája 15 percig tartó főzéssel készül, 2 di vízbe 1 kávéskanálnyi apróra tört, száraz diófalevelet tehetünk. Hasmenés esetén erősebb, 1 evőkanálnyi levélből készült teát fogyaszthatunk, négyóránként 2 decit, amíg a hasmenés meg nem szűnik. Lábfürdöhöz 10-30 gramm drogot számítsunk egy liter vízre. Mérgezéstől, illetve egyéb káros mellékhatásoktól nem kell tartani. Dr. NAGY GÉZA Üj nevek a fajtajegyzékben Április óta három új zöldbabfajta neve szerepel az elismert zöldségfélék fajtajegyzékében. Ida: a Smrzicei Nemesítő Állomáson nemesítették ki, rendszeresen nagy hüvelytermést adó, korai fajta. Közepesen magasra növő, felálló szárú determinált bokorbab. Középhosszú zöld hüvelyei csaknem egyenesek, átmérőjük kör alakú, apróbb magja fehér. Három év átlagában 12,9 tonna hektárhozamot nyújtott, vagyis 14 százalékkal túlszárnyalta a Dita fajtát. Az antraknózis a többi fajtánál tapasztalt mértékben károsítja, viszont a vírusbetegségekre érzékenyebb. Érésben 3-4 nappal megelőzi a Dita fajtát, tartósító- és fagyasztóipari értéke csupán közepes. Jól alkalmazkodik a helyi feltételekhez, az agroökológiai feltételekkel szemben nem támaszt különösebb igényeket, valamennyi termökörzetben termeszthető. A fajtajegyzékben a Sárka fajtát váltotta fel. Sina: a Horná Streda-i Nemesítő Állomáson nemesítették ki, igen korai, gépi betakarításra szánt fajta. Kiváló minőségű hüvelytermése elsősorban csírátlanítással történő tartósításra való, fagyasztásra kevésbé alkalmas. Középmagas, felálló szárú bokrot nevel, nem dől meg. Virágai fehérek, hüvelyei zöldek, mattak, átlagosan 170 mm hosszúak, átmérőjük ovális vagy kör alakú, nagyobb magja fehér színű, ezermagsúlya 351 gramm. Termőképességben három év átlagában 3 százalékkal haladja túl a Dita fajtát. A humuszban gazdag talajokon, illetve öntözéssel igen bőven terem, szárazság esetén rövid, torz hüvelyeket nevel. Betegségekkel szembeni ellenálló képessége a többi elismert fajta szintjén van. Aszályos években hüvelyeit gyakrabban károsítják a vírusbetegsógek. A fajtajegyzékben a Hera fajtát váltotta fel. Belmonte: a holland Nunhems Zaden cég szakemberei nemesítették ki, 1985-ben engedélyezték a szaporítását. Közvetlen fogyasztásra szánt, bötermő korai fajta. Indetermináns futóbab, nagy zöldtömeget fejleszt, hatalmas sötétzöld levelekkel. Virágai fehérek, hüvelyei zöldek, hosszúak, túlsúlyban egyenesek, lapítottak, szélesek, nagy magvai fehérek, ezermagsúlyuk 580 gramm. Három év alatt 18,1 tonna átlagos hektárhozamot adott, érzékenyen reagálva a csapadékviszonyokra. Elsősorban házikerti termesztésre való, ahol rendszeresen öntözni lehet. Leveleit gyakran károsítja a bakteriózus, viszont ez nem csökkenti érezhetően az asszimilációs lombfelületet, a hüvelyeket pedig általában csak enyhén károsítja a betegség. Igen korai fajta, ráadásul a betakarítás ideje viszonylag hosszú (16 nappal hosszabb, mint a hazai Détenická fajtáé). Különleges agroökológiai igényei nincsenek, a holland nemesítök szerint 0,33x1 méteres térállásban termeszthető (3 tó egy négyzetméterre), karózni kell, vagy támrendszer mellé vetni. LUBICA BOLCEKOVÁ mérnök Tavaly az országos mezőgazdasági kiállításon láttuk ezt a műanyag lapokból összeállítható komposztládát. A háttérben egy nagyobb, fémrácsos elemekből házilag is elkészíthető és összeállítható komposzttároló látható, melynek oldalaira babot, dísztököt, hajnalkát stb. lehet futtatni árnyékolás-takarás céljából. (Kádek Gábor felvétele) A komposzttelep szép is lehet Sokan azért idegenkednek a komposztkészítéstől, mert a komposzthalom nem éppen szép látvány a kertben. Nos, figyelmükbe ajánljuk, hogy betonlapokból, téglából vagy deszkából Ízléses komposzttelepet építhetnek. Sót, lécekből, műanyaglapokból készült, tetszés szerint a kert bármely részében felállítható komposztládák is beszerezhetők, tehát van mód a komposztkészítés esztétikusabbá tételére. Arról már nem is beszélve, hogy egy szép élősövénnyel, támrendszerre futtatott dísznövényekkel vagy karósbabbal a komposzttelep végszükség esetén beárnyékolható, eltakarható. A komposztálandó anyagot célszerű 5 cm-es darabokra felaprítani. Ehhez fejszét, bárdot, metszőollót vagy speciális aprítógépet használhatunk. A ládán belül legalulra szalmát, füvet, falevelet célszerű teríteni, hogy jobban megtartsuk a nedvességet. Erre terítsük mintegy 20 cm vastagságban a komposztálandó anyagot, amire néhány lapát kerti földet ajánlatos teríteni. A földdel hasznos mikroorganizmusokat, talajbaktériumokat és földigilisztákat juttatunk a komposztba. A mészben szegény talajú kertekben mészkóport is célszerű szórni a halomra. Ha van istállótrágyánk, baromfi- vagy nyúltrágyánk, azt is keverjük a komposztálandó anyag közé. A rétegezést addig folytathatjuk, amig meg nem telik a tároló. Végül 4-5 cm-es földréteggel zárjuk le a halmot, majd szórjunk rá szalmát, szárétz füvet. Ez a takarás korlátozza a hóleadást, véd a kiszáradás, illetve a széfázás ellen. A halomba rakott anyag nedvességtartalma 40-60 százalék legyen. Az érést aprított csalánnal, cickafarkfűvel, vagy az ezekből készült - a biokertészek által növényvédelemre, permetezésre és beöntözésre is ajánlott - növényi kivonattal, esetleg speciális oltóanyaggal meggyorsíthatjuk. Ha ilyen lével locsoljuk a halmot, rendszerint átrakás, átforgatás nélkül is tökéletesen beérik a komposzt. (Kk) Válogattuk • A bokorbab fölöttébb érzékeny a talaj elgyomosodására, ezért az ültetvényben rendszeresen irtsuk a gyomokat. A karósbab a levegős talajt szereti, következésképpen nagyobb eső, kiadós öntözés, valamint az első szedés után rögtön kapáljuk meg a földjét. • A fiatal gyümölcsfákon feltétlenül el kell végezni a hajtásválogatást. Az egy rügyalapból fejlődött, már legalább 15 cm hosszú konkurens hajtások közül a kedvezőtlenebb helyzetűeket kell eltávolítani. A beavatkozás élettani hatása egyebek között abban nyilvánul meg, hogy a tápanyagok a meghagyott hajtásokba irányulnak, ráadásul a jobb megvilágítottság hatására a hajtások jobban beérnek. A termő őszibarackfáknál nem csupán a fattyúvesszóket kell eltávolítani, de azokat is, amelyeken nem kötődött gyümölcs, illetve amelyek az iker- és vázkarokon meredeken felfelé törnek. • Ügyeljünk a borospince hőmérsékletére. Boraink akkor fejlődnek megfelelően, ha a pincében egyenletes a hőmérséklet. Célszerű hőmérőt tartani a pincében, és ha felmelegedést észlelünk, késő esti vagy hajnali erős szellőztetéssel hűtsük ki a helyiséget. Nyáron napközben még véletlenül se maradjon nyitva a pince ajtaja.
