Szabad Földműves Újság, 1991. május (1. évfolyam, 62-86. szám)

1991-05-08 / 67. szám

1991. május 8. [ ( ÚJSÁG ) I 5 Sőregi „gyorsfénykép“ Mag Istvánt a közelmúltban válasz­totta a Sőreg-Csomai Mezőgazdasá­gi Szövetkezet tagsága a közös elnö­kévé. A tapasztalt közgazdász jól is­meri szűkebb pátriáját, tisztában volt a gazdaság helyzetével, mégis elvál­lalta az irányítását.- Elnök úr - kérdeztem tőle a minap - mi újság a közös háza táján?- Szeretném kihúzni a szekerüket a kátyúból - válaszolt némi töprengés után - egyelőre azonban nem tu­dom sikerül-e. A Söreget és a szomszédos Csorna községet egyesitő szövetkezet 1322 hektár mezőgazdasági területtel ren­delkezik. Ebből 376 hektár a gyümöl­csös. Ezekre a területekre több fajta borszőlőt, őszi meg téli almát, vala­mint őszibarackot ültettek.- A többi parcellán mi terem?- Szántóföldjeinken elsősorban gabonaféléket: búzát, árpát, rozsot és kukoricát termesztünk. Az idén a duplájára növeljük a magkukorica vetésterületét. Szövetkezetünknek évről évre komoly károkat okoznak az erdei vadak. Főleg a vaddisznók garázdálkodása jelentős. A szakemberek persze igyekeznek túljárni a vadállatok eszén.- Jómagam is vadászom - mond­ja Mag István - és ismerem is a leg­több nálunk előforduló vad élet­módját és szokásait. Tudom, hogy a disznók például elindulnak egy kukorica soron és a földből szépen kitúrják, „kicsemegézik“ az elvetett szemeket Ezért a leginkább veszé­lyeztetett táblákon szórt vetést al­kalmazunk, s a magvakat tárcsával dolgozzuk a talajba... A mezőgazdasági szövetkezet bizo­nyos, állatállományok számára szük­séges növényféleségek termesztésé­hez egyelőre kénytelen ragaszkodni. A gazdaság tehenet nem tart, viszont 950 hizómarha áll istállóikban. Közü­lük több már tiónapokkal ezelőtt elérte a vágósúlyát, másfélszázat már régen értékesíthettek volna.- Etetni, gondozni kell őket - ke­sereg az elnök -, felélik a drága takarmányt, s egyetlen korona sincs belőlük. Mint említettem, te­henünk nincs, ezért a hízásra szánt állományt vásároljuk. Ha nem tud­juk eladni hízóinkat, képtelenek le­szünk a helyükre a körforgást bizto­sító borjúkat venni. A közeljövőben ezért állományunk drasztikus csök­kentésére, szarvasmarha-tenyésze­tünk átszervezésére kényszerü­lünk. Mindez persze, nem megy majd máról holnapra, hisz a közös hizóálla­­tok tartására van berendezkedve. A változáshoz az istállókat is át kell alakítani. Igaz, már folynak is ilyen irányú munkálatok.- A juhállománnyal mi a helyzet?- Éveken át két nyájat tartottunk, a hústipusú és nagy gyapjúhozamú fajtákat részesítettük előnyben. A meredek domboldalakon, munka­gépekkel megközelíthetetlen lejtő­kön jól megéltek az állatok. Most viszont nincs keletje sem a bá­rányhúsnak, sem a gyapjúnak. Jó Baj akad bőven...- Mi tagadás - mondja az elnök- elég rosszul áll a szénánk ha egy nyájat tarthatunk. Ráadásul állományunk kiöregedett, fel kelle­ne újítanunk.- A sertéstenyészet marad?- Jó hírű tenyészetünk nemesí­tőállomásként szerepel a nyilván­tartásban. A tenyészkocák mellett kanokat is nevelünk. Törzsállomá­nyunkat 240 anyakoca és húsz kan alkotja. A továbbtenyésztésre leg­érdemesebb malacokat, mintegy 700 darabot évente, törzskönyvez­zük a tenyészsúlyuk eléréséig ne­veljük, aztán pedig lehetőség sze­rint értékesítjük valamennyit. És itt az újabb bökkenő. Nincs kelet­je az állománynak. A szövetkezetek­nek és állami gazdaságoknak nem igen futja mostanában drága tenyész­­állomány vásárlására. Az állatok fe­lét a közös, messze a valós értékükön alul, hízósertésként kénytelen értéke­síteni. Mi tagadás, óriási luxus tenyészál­­lományt vágóhídra küldeni. Azt hi­szem, mindenképpen megérdemelné a gazdaság a legalább részleges meg­oldást adó állami támogatást. Te­­nyósztelepeink törzsállományának fel­számolásával magunk alatt vágjuk a fát. A két falu határát egyesítő közös­ben senki sem kérte vissza földjeit. A nyugdíjasok az irányító testület ha­tározata értelmében nem alkalmazha­tók állandó munkára, ám a minden tagnak kijáró tiz ár földre ók is igényt tarthatnak.- A melléktermelés ma is jövedel­mező?- Vasútépítő csoportunk sok mil­lió korona hasznot hoz évente. Ipari vágányok és szárnyvasutak telepí­tésére szakosodott. Általános épí­tőcsoportunkkal is elégedett va­gyok. Ők hozták tető alá az 1320 tonna alma tárolására szolgáló hű­­töházunkat is. A szövetkezet csakis állami támo­gatással lenne képes gyorsan átszer­vezni, átalakítani termelését. ZOLCZER LÁSZLÓ (A szerző felvételei) Európai mércével mérve, amely ismét kezd számítani tájain­kon, Csehszlovákiában na­gyon kevés a töke, és ami van, azt is jórészt kevéssé hatékonyan fektetik be és kezelik. Már elkezdődtek az - igen nagy - változások s tökeképzésben és -el­helyezésben, vállalatok keletkeznek majd és tűnnek el a porondról, válnak szét és fonódnak össze, új kereske­delmi kapcsolatok alakulnak ki, megé­lénkül a pénzpiac, kölcsönöket fognak nyújtani és törleszteni, beruházási és egyéb értékpapírokat adni-venni. A pénz és a tőke ilyen mozgásai nélkül nem következik be a kívánt gazdasági fordulat, és ezek a mozgá­sok elképzelhetetlenek korszerű bankrendszer nélkül. Az eddig mondottakkal nagyjából mindenki egyetért, s intenzív fejlődést jósol és szeretne a bankrendszerben. Ugyanis a lakosság naponta igénybe fogja venni a pénzintézetek szolgálta­tásait, és nagy szüksége is lesz rájuk. Azoknak, akik ma a bankok és taka­rékpénztárak munkájának lassúságát, a különféle zavarokat, a sorbanállást és a szolgáltatások alacsony színvo­nalát szidják, általában igazuk van. S bizonyára mindenki el tudja képzel­ni, mekkora változásokra lesz szükség a személyzet felkészítésében és a fel­szereltség tekintetében, hogy az euró­pai színvonal közelébe kerüljünk. Azonban kevesen sejtik, hogy ebben a folyamatban nehézségek támadhat­nak a bank céljára alkalmas épületek­kel kapcsolatban, amelyek viszont a bankszolgáltatások kiterjesztésének alapfeltételeit jelentik. Ma 26 kereskedelmi bankot tarta­nak nyilván országunkban. Nagy ré­szük terjeszkedni szeretne, ezenkívül hazai és külföldi érdeklődők várnak működési engedélyre. Ausztriában, amelynek feleannyi lakosa van, mint Csehszlovákiának, több mint 1200 A szennyvizek tisztításakor keletke­ző szennyvíziszap, valamint a hús­kombinátokban felhalmozódó bendő- és béltartalom, illetve egyéb hulladék környezetvédelmi és állategészségü­gyi gondok forrása. Elhelyezésük, ár­talmatlanításuk elemi érdek. Ráadásul e hulladékok jelentős mennyiségű, a növények számára könnyen hozzá­férhető tápelemet tartalmaznak, vi­szont közvetlen trágyázásra nem használhatók fel, mivel sok kórokozó, az emberre, az állatokra és a környe­zetre egyaránt veszélyes nehézfém is van bennük. Szerencsére a lebomlási folyamatok irányításával, szakszerű komposztálással elérhető, hogy a vég­termékként jelentkező, érett kom­­posztban betegséget kiváltó mikrobák ne, nehézfémek pedig csak a megen­gedett mennyiségben forduljanak elő. A szennyvíziszapot és a vágóhídi hulladékot általában külön-külön ártal­matlanítják és hasznosítják. Erre a vi­lágon sokféle eljárást dolgoztak ki. Részben ezért érdekes a Debreceni Agrártudományi Egyetem karcagi ku­tatóintézetének módszere, melynek során a kétféle veszélyes hulladékot együtt dolgozzák fel, a környezetre ártalmatlan komposzttá érlelve a szennyvíziszapot és a vágóhídi hul­ladékokat. A megoldás azért is figyel­met érdemlő, mert a mezőgazdasági vállalatok által épített, üzemi vágóhi­­daknak valószínűleg szintén gondjaik lesznek a hulladékok feldolgozásával, s a módszerrel a szennyvíziszappal együtt a felhalmozódott bendő- és bél­tartalmat is könnyen és célszerűen bank található 14 ezer kirendeltség­gel. A mi 26 bankunk 600 helyen fogad ügyfeleket. Már ebből az össze­vetésből is látható, miért érzik magu­kat bankszakembereink néha kény­szerzubbonyban; főleg az olyan he­lyeken, ahol nagy a kereslet szolgálta­tásaik iránt: Prágában, Pozsonyban és általában a nagyobb városokban. Az épületprobléma annál érthetetle­nebb, mivel az igényelt objektumok közt egész sor olyan van, amely a má­sodik világháború előtt ilyen célra ké­szült: vannak benne páncélszekré­nyek és más, egyébként elég drága speciális berendezések. Ilyen épület az ország területén több mint 200 található. Mai használóik azonban, akik a nagy kollektivizálás idején ilyen­olyan úton-módon jutottak hozzájuk, nem mutatnak hajlandóságot átenge­désükre. S a helyi hivatalok sem na­gyon támogatják a bankhálózat kiter­jesztését. A városi hivatalok legfőbb dolga, hogy a választási programokhoz szük­séges anyagi eszközöket előteremt­sék. Tehát az adófizetőket támogat­ják, a különféle kereskedelmi, szolgál­tatóipari és termelői vállalkozásokat. Ám arra is gondolniuk kellene, hogy a bankkal tőke áramlik be hozzájuk. Innen fogják kapni a vállalkozók, ipa­rosok a hitelt, ide jönnek a számlákkal, megrendelésekkel, az átutalást, kifize­tést elintézni, itt fognak az emberek öregségükre takarékoskodni, lakásra vagy egyéb vásárlásokra kölcsönt fel­venni. Amikor a századfordulón építették a vasutat, egyes falvak megértették az idők szavát, mások bizalmatlanul néz­ték az építkezést. Ezért ma néhol egész közel van az állomás, más településeket meg elkerül a vasút. Száz óv múltán a városok és köz­ségek hasonló döntés előtt állnak. Ahol nem lehet banknak vagy takarék­­pénztárnak fiókintózete, ott legalább képviseletet kellene létesíteni. ártalmatlaníthatnák, hasznosíthatnák, A karcagi kutatóintézetben létesített modellkísérletek során először azt igyekeztek megállapítani, hogy milyen arányban célszerű komposztáláshoz keverni a szennyvíziszapot és a vágó­hídi hulladékokat, illetve milyen adalé­kokra van szükség ahhoz, hogy előse­gítsék a gyors és tökéletes komposz­­tálódást. A kutatóknak sok gondot okozott a szennyvíziszapban lévő ne­hézfémek kérdése, ugyanis ezek a komposztálás során nem tűnnek el. Az alapanyagok pontos összetételé­nek meghatározása után úgy kellett meghatározniuk a keverendő alapa­nyagok arányát, hogy a végtermék nehézfémtartalmát a megengedett szint alá szoríthassák. Mint az dr. Csontos Imrének és őr. Kapocsi Istvánnak, az intézet munka­társainak az Élet és Tudomány idei 10. számában közzétett írásából kitű­nik, legcélszerűbbnek a 10 tonna bú­zaszalmából, 45 tonna (20-30 száza­lék víztartalmú) szennyvíziszapból, 55 tonna (15-30 százalék víztartalmú) béltartalomból és 5 tonna komposztá­­lódást segítő, speciális adalékanyag­ból készült keverék bizonyult. Az alap­anyagokat fóliával szigetelt területen rakták halomba, az érés ideje alatt kétszer megnedvesítették, s levegőz­tetés céljából átrakták. Hogy a komposzt érését segítő ada­lékanyag miből tevődik össze, azt a cikkben a szakemberek természete­sen nem árulják el. Csupán annyit tudhatunk meg cikkükből, hogy a spe­ciális érésserkentő 55 százaléka ás-Meg fogja érni, ha nemcsak a járá­sok, városok és falvak, hanem a kor­mányok és parlamentek is odafigyel­nek a dologra. A bankkapacitások ta­valy mintegy nyolcadukkal nőttek; ez­zel szemben az ügyfelek száma- a vállalatok szétválásával és a ma­gánvállalkozók megszaporodásával- közel háromszorosára, a művelete­ké pedig napi félmillióra emelkedett. Ebből is látható, milyen sürgősek a változások. A bankoknak új törvény­re van szükségük, meg kell indulnia a váltóforgalomnak, új értékpapírokat kell kibocsátani és létrehozni az elő­szőr átmeneti jellegű, később valódi börzét. A bankoknak saját vagyonnal kell rendelkezniük. Nem köthetik őket központi bérezési előírások, mert a külföldi konkurensek könnyen el­szippanthatják tőlük a kiemelkedő ké­pességű alkalmazottakat. Nem fizet­hetnek rá különféle szociális kölcsö­nökre, amelyeket nevetséges kama­tokkal adtak évekkel ezelőtt és fizet­nek mindmáig egyesek. Az élénk pénzpiac s az egészséges bankrendszer képezi a gazdasági re­form gerincét. Olyan szilárd pontok, amelyek körül megvalósítható az any­­nyira szükséges alapvető fordulat. Külföldi partnereink is tudják ezt, s pénzügyi, technikai és szakmai se­gítségnyújtásuk elsősorban ide irá­nyul. Nem volna szabad, hogy támo­gatásuk hatékony felhasználását megakadályozza vagy fékezze a helyi hivatalok rövidlátása. Egyesek közü­lük kritizálják ugyan a pénzügyi szol­gáltatások hiányosságait, és panasz­kodnak a tőkehiány miatt, de semmit sem tesznek azért, hogy a banképüle­tek mielőbb eredeti rendeltetésüknek megfelelően felhasználhatóak le­gyenek. Kiroslav Kerouá, a Csehszlovák Állami Bank elnökhelyettese ványi anyag, 45 százaléka pedig bio­lógiailag aktív anyag (tenyésztett bak­tériumok). Ez megköti a kellemetlen szagú bomlástermékek nagy részét, a komposztálás szakaszában pedig megköti a nitrogénvegyületeket, ked­vezően hat az érési folyamat hőmér­sékletére, Így a kórokozók szaporító­képletei elpusztulnak, de a szerves anyagok nem bomlanak le túlzott mér­tékben. Végül is a kórokozók a bakté­riumok lebontási tevékenységének kö­szönhetően pusztulnak el. így a felhal­mozott anyag - a szerves anyagokat lebontva - a kórokozók számára hasz­nálhatatlan anyaggá alakul. A biológiai fertőtlenítés legnagyobb biztosítéka, hogy a prizmában az összerakást, illetve a két átforgatást követően, ősz­­szesen mintegy tizenöt napon át 70 C- fok fölötti hőmérséklet uralkodik, s ilyen környezetben és ennyi idő alatt az előforduló kórokozók többsége menthetetlenül elpusztul. Sőt. A kísér­leti eredmények tanúsága szerint, a magas hó már a 80 százalékban érett komposztban is megsemmisíti a féregpetéket. Ennek ellenére a szak­emberek nem tanácsolják a kom­posztálás folyamatát megszakítani. A kész komposzt nehézfémtartalma a megengedettnél jóval kisebb, és a szántóföldi kísérletek eredménye szerint, az eredetileg veszélyes alapa­nyagokból készült komposzt a növé­nyek magvainak csírázását nem gátol­ja. Persze négy rész földhöz legfeljebb egy rész komposzt keverhető. (ká) Farkas Ottó illusztrációs felvétele Kié legyen 200 volt banképület? A bankkal jön a tőke Egy gonddal kevesebb Komposzt veszélyes hulladékból

Next

/
Thumbnails
Contents