Szabad Földműves Újság, 1991. május (1. évfolyam, 62-86. szám)
1991-05-08 / 67. szám
Az állatorvos tanácsai Előkészületek az elletéshez Előrebocsátom, hogy ezen nem a több hetet, vagy hónapot igénybe vevő felkészítést, hanem közvetlenül az eilest megelőző teendőket értem. Természetes körülmények közt látszólag kevesebb gonddal jár az állatok szaporodása. Leginkább azért, mert a nemesített fajták „kényesebbek“, gyakrabban jelentkeznek náluk a hiánybetegségek, kevésbé ellenállóak a fertőző betegségekkel szemben. Sokszor azonban a gazda türelmetlensége, szakszerűtlen beavatkozása okozza a gondot. Ezért az extenzíven, a levegőn tartott állatok általában könnyebben ellenek. Minden esetben kellően fel kell készülni az ellésre, ezért ne hagyjuk az utolsó pillanatra. Legyen kéznél elegendő mennyiségű fertőtlenítőszerek (Ajatin sol, Ajatin tinkt., Chloramin, Chlordetal, Septonex... stb ), ezenkívül tiszta alomszalma. Természetesen különbség van a nyúl, a kutya vagy a kérődzők elléséhez való készülődés között. Leginkább a kérődzők, a koca és a kanca elléséhez kell alapos felkészülés. Az elles idején fordítsunk megkülönböztetett gondot a tisztaságra. Az állatokat már jóval az ellés előtt tartsuk száraz, a szokásosnál kissé mélyebb almon, hogy tiszták legyenek. A kanca, a tehén, a koca, a juh és a kecske esetén gondoskodjunk az istállón belül nyugodt, félreeső helyről, ahol zavartalanul megellhet, s ha szükség van rá, segítségnyújtás sem okoz gondot. A nyulaknak készítsünk külön ellető bokszot (ládát). Az esetek nagy többségében az ellés zavartalan, könnyű lefolyású. Ne türelmetlenkedjünk, ok nélkül ne zavarjuk az ellő állatot, de azért tartsuk szemmel. Jó, ha az ellést megelőző néhány órában megjáratjuk az állatot, a magzat jobban helyezkedik, az enyhe mozgatás serkenti a vérkeringést és az elléshez szükséges humorális „ráhangolódást“. Készüljünk fel a nehezebb ellésre, ha az állat túlzottan hosszú ideig erőlködik minden eredmény nélkül, okvetlenül értesítsük az állatorvost. Még a könnyű ellést követően is figyelni kell a magzatburkok és a méhlepény távozását. Megeshet ugyanis, hogy - több okból kifolyólag - visszamaradnak. Ebben az esetben is szükségünk van az állatorvosi segítségre. Lehet, hogy éppen egy további magzat az akadály, s megfelelő időben történő beavatkozás esetén még megmenthető. A magzatburok eltávozása éppen olyan fontos mozzanat, mint az ellés maga, ráadásul jóval nagyobb a fertőződés veszélye, az anyaállat és környezete szempontjából is. ' Az anya a fertőzést követően könnyen belázasodhat, s ez a továbbiakban az újszülött állatok felnevelésére is kihat, hiszen a láz miatt elapadhat a tej, megváltozhat a minősége, sőt a közvetlen fertőzés veszélye is fennáll. Az előkészületekhez tartozik továbbá az anyaállatok takarmányozása is. Általános szabály, hogy közvetlenül az elles előtt, valamint az ellés napján lehetőleg kevesebbet vagy semmit ne etessünk. Ivóvíz viszont mindig álljon az áltatok rendelkezésére. A kanca, tehén, kis kérődző vagy koca, első takarmánya langyos, korpás „ivós“ legyen. Az ivós híg, kevés gabonadarát, korpát, konyhasót, esetleg cukrot tartalmazó moslék. Jó hatású lehet egy csésze babkávé is. Általában a megszokott daraadag egy negyedét használva többször kínáljuk meg az állatokat. Megeshet ugyanis, hogy az ellés miatt fáradt állat étvágytalan. Ha lehetőségünk engedi, viz helyett használhatunk gyenge köménymagos, ánizsos, édesköményes teafőzetet. Étvágygerjesztő, tejképző hatása miatt ajánlott. Ne feledjük, a fokozott folyadékigényt a tejképzés reflexe váltja ki, az állatokat mindenkor állott vízzel, vagy teafőzettel kínáljuk. Az állatok nitrátmérgezése Bármennyire is furcsán hangzik, gyakori esettel állunk szemben. Az állatok nitrátmérgezése épp oly gond, mint az embereké. A különbség csupán annyi, hogy kevésbé ügyelünk rá. Háziállataink leginkább a rosszul kezelt és tárolt takarmányok etetése révén betegszenek meg. Fennáll annak is a veszélye, hogy az emberi használatra alkalmatlan, magas nitráttartalmú kútvíz, esetleg a salétromvirágos vakolat fogyasztását követően szenvednek mérgezést. A takarmányok közül a rosszul tárolt, a fagyos vagy befülledt, a rothadó burgonya, a takarmányrépa, a mértéken felül nitrogéntrágyával kezelt takarmányféleségek etetése jelent közvetlen veszélyt. Az emésztés folyamán a nitritek nitrátokká, végül ammóniává alakulnak. Mivel a nitrátok könnyen felszívódnak, a vérbe jutva nagy bajt okozhatnak. A vörös vérsejtekben lévő hemoglobinnal reagálnak, megbénítva ezzel az egyik fontos funkcióját, a szövetek számára nélkülözhetetlen oxigén szállítását. Az első fázisban a nitrátmérgezés megtévesztésig hasonlít a konyhasómérgezéshez. A kínzó szomjúságérzet, a hastájéki fájdalom, a nyugtalanság az állatok heveny mérgezését jelzi. Ekkor még ivóvíz adagolásával a kedvezőtlen állapot befolyásolható. Természetesen a nitrátmentes vízellátás meggyorsíthatja a sók távozását az emésztőrendszerből, más esetben a tünetek 5-6 óra múltán súlyosbodnak. A látható nyálkahártyák elkékülnek, a pulzus és a légzés száma szaporodik, gyakorlatilag a fulladás jelei jelentkeznek. A gyors elhullást a vérnyomás rohamos csökkenése okozza. Ne várjuk meg amíg a mérgezés tünetei fokozódnak, azonnal keressük fel az állatorvost, s igyekezzünk a kiváltó ok felderítésében együttműködni vele. Az állat megmentésére csak így lehet némi esély. Az idült mérgezés leginkább a tejprodukcióra hat negatívan. Az állatok nyálkahártyája sötétebb, mint a megszokott, kifolyó vére szintén sötétebb, kevésbé alvad. Ilyen esetekben vizsgáltassuk meg a használt kút vizét, különös tekintettel a nitrát- és nitrittartalmára. Kerüljük a valamilyen oknál fogva rosszul kezelt takarmányok etetését (fő adagként). A nitrátmérgezés tünetei csökkennek, ha az állattal jó minőségű szénát etetünk. r7 I í ÚJSÁG )l ______________________________________ 1991. május 8. Az új Polgári Törvénykönyv a lakáshasználati jogról Ismét előtérben a tulajdonos Mint azt már egy korábbi számunkban említettük, új Polgári Törvénykönyv van készülőben, ám kéthárom év múlva tervezett megjelenéséig a régi gyűjtemény 1991-ben történt módosítása érvényes. Az alábbiakban ennek a módosított változatnak a lakáshasználati joggal kapcsolatos kitételeit ismertetjük vázlatosan. A PT módosításának az egyik igen nyomós oka éppen az állampolgár földhasználati és lakáshasználati jogainak teljes átértelmezése volt. Bár az ilyesmi az eddigi törvényekben sem volt ismeretlen - még 1966-os keltezésű, az ún. egyéni földhasználati törvény -, ez lényegében nem volt egyéb szemfényvesztésnél, és nemegyszer alaposan ráfizettek azok, akik egyben tulajdonosnak is hitték magukat. A földtulajdon és a földhasználat kérdéseivel - bár ezekről is szó esik a novellizált Polgári Törvénykönyvben- nem lenne szerencsés dolog szólni a földtörvény elfogadása előtt, ezért, mint ahogy ígértük, tekintsük át egyelőre a lakáshasználati jogokkal kapcsolatos változásokat. Mindenekelőtt: az egyéni lakáshasználat a jövőben - egy bizonyos ideig tartó átmeneti állapotot követően- kizárólag a bérlői viszonyon alapul majd, a mindkét fél által jóváhagyott és aláírt bérleti szerződés értelmében. Ennek a változtatásnak az egyik .célja a tulajdonos személyének védelme és ismételt előtérbe helyezése; eddig ugyanis a bérlő volt előnyben, míg a tulajdonosnak csupán formális jogai voltak, és gyakorlatilag mások (pél-A Őeskoslovensky profit 14. számában egy, a mezőgazdaságban tevékenykedő vállalkozó fejtette ki a véleményét az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban uralkodó jelenlegi helyzetről. Az alábbiakban az írást rövidített formában közöljük. A megnövekedett élelmiszerárakra a piaci viszonyoknak megfelelően reagált a lakosság: kevesebbet vásárolt. Januárban 25-30 százalékkal viszszaesett az élelmiszerek iránti kereslet, ugyanakkor elterjedt az utcai árusítás. A kereskedelem és a gyártók kénytelenek voltak néhány termék esetében engedni az árból, de arra senki sem gondolt, hogy az aránytalanul magas önköltségekből kellene elsősorban lefaragniuk. A magánkereskedők is úgy szabják meg áraikat, hogy azok az állami boltok áraitól fillérekkel legyenek csak alacsonyabbak. A vásárló pedig szinte tehetetlen a gyártók monopolhelyzetének következtében. Pedig volna megoldás: az állami intézetek betiltanák az utcai árusítást mindaddig, míg végbe nem ment a privatizáció. A kereskedelem többé-kevésbé megtartaná az eredeti árait és két-három hónapon belül 30-35 százalékkal csökkene az élelmiszerforgalom, ami tulajdonképpen meg is felelne a valós piaci szükségleteknek. Mindez pedig a gyártó és kereskedelmi vállalatok monopóliumának megszűnéséhez vezetne. A jelenlegi viszonyok leginkább a mezőgazdaságot sújtják, olyannyira, hogy sok helyütt a termelés csökkentését fontolgatják. A felvásárlók az előállítási költségeket figyelmen kívül hagyva határozzák meg a mezőgazdasági termékek árát, a mezőgazdasági üzemek pedig az állami támogatásoktól remélik problémáik megoldását. A helyzet komolyságát bizonyítja, hogy ugyanazon élelmiszerek ára különböző helyeken igen eltérő. A nemegyszer előforduló 20 százalékos különbség arra enged következtetni, hogy a vásárlók nem tekintik a mezőgazdasági-élelmiszer-ipari komplexum irányító elemének. Kevesen tudatosítják, hogy a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalatok végső soron azoktól a háziasszonyoktól függenek, akik megvásárolják termékeiket. Nagyon fontos lenne, hogy a gyártó és a vásárló között közvetlen kapcsolat alakuljon ki, ami jelenleg sajnos még hiányzik. dául a nemzeti bizottságok) rendelkeztek az ilyen lakásokkal. Mindez természetesen csak azokra a lakásokra vonatkozik, amelyek egyéni tulajdonban vannak; az állami vagy újab,ban a községi tulajdonban lévő lakások esetében az „egyszemélyi“ döntés nem lenne szerencsés dolog, mivel pl. a lakáshivatal igazgatója rendelkezne a lakásról a tulajdonjog érvényesítésével. Itt az elosztási rendszer érvényesül majd, amelyről a helyi önkormányzati szervek döntenek; a lakáshivatal e döntés értelmében köti majd meg a bérleti szerződéseket. Természetesen a bérlő megfelelő jogvédelmére is szükség van, annak ellenére, hogy tavaly már elfogadták a lakások és a nem lakás céljára szolgáló helyiségek használatáról szóló törvényt. Ez azonban sok esetben gyakorlatilag használhatatlan, mivel irreális feltételből: a szabad lakáspiac törvényeiből indult ki, ahol a kínálat meghaladja a keresletet. Márpedig azt nem kell külön hangsúlyozni, hogy nálunk a helyzet éppen ennek fordítottja. Továbbá: az említett törvényben a bérlő - főleg a nem lakás céljára szolgáló helyiségek esetében - gyakorlatilag ki van téve a tulajdonos kénye-kedvének, aki bármikor útilaput köthet a talpára. A PT módosított változatának értelmében viszont a tulajdonosnak már megfelelő módon meg kell indokolnia az esetleges felmondást, sőt másik helyiséget is biztosítania kell a bérlő számára. Egy bizonyára sokakat érintő és érdeklő dologról, a lakásvásárlásról is A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek exportja csak tovább mélyítené a válságot. Látszólag megszabadulnánk a feleslegtől, a valóságban azonban állami pénzek elherdálását jelentené. A termékek ugyanis már az elődleges termelés szintjén támogatást élveznek, és ugyanúgy támogatott kivitelük is. További destabilizáló tényezőnek tekinthető az egyes élelmiszerek maximális árának meghatározása. Különösen érezhető ez a húspiac terén. A marhahúsfelesleg, a kereslet hiánya és a szarvasmarha-állomány csökkentése azt eredményezte, hogy a marhahús-felvásárlást sok helyen a leadott sertések számától tették függővé. A relatív sertéshúshiányt nem lehet a felvásárlási ár növelésével megoldani, hiszen adott a tiszta hús maximális eladási ára. A húsüzemek nem emelhetik a sertéshús árát, így nem csökkenthetik ezzel arányosan a marhahúsét sem. Következésképpen a szarvasmarha az istállókban rostokol. Arra pedig szintén nem gondolnak, hogy ugyanezekkel a problémákkal kell majd megbirkózniuk a termelőknek és a malomiparnak a gabonafélék betakarítása után. Megelőző intézkedések ezen a téren sem történtek. Ezzel a kereskedelemtől eljutottunk a lánc másik végéhez, a termelőkhöz. A földtörvény hiánya abszurd helyzetet teremtett. A mezőgazdasági üzemek vezetői nem tudják mihez tartani magukat, a földtulajdonosok körében szintén bizonytalanság uralkodik. Közben pedig lassan tönkremennek a szövetkezetek. Tudjuk, a mezőgazdasági termelés hazánkban igen költséges. Legtöbben ezentúl is állami támogatásra számítanak. Igaz, a fejlett államokban is támogatják a mezőgazdaságot, de ott a fejlett ipar és az átgondolt adórendszer megteremti rá az anyagi feltételeket. Abban ne reménykedjen senki, hogy nálunk magasabb lesz a mezőgazdasági termékek felvásárlási ára, mint a környező országokban. A felesleges közvetítő szervek kiiktatásával kell csökkenteni a költségeket, és nyugati típusú gazdasági szövetkezeteket kell létrehozni, amelyek azonban teljesen mások, mint a mostani szövetkezeteink. Ez viszont megvalósíthatatlan a tulajdonviszonyok rendezése, a vagyonért viselt jogi felelősség tisztázása nélkül, és nem lehet csak felülről jövő kezdeményezés. új rendeletek olvashatók a novellizált Polgári Törvénykönyvben. Míg eddig különböző feltételekhez volt kötve - például magánszemély nem vehetett meg olyan lakást vagy helyiséget, ahol valamilyen szervezet, intézmény vagy más jogi személy működött ezek a korlátozások megszűntek. A lakáshivatalok által gyakorlatilag „blokkolt“ állami lakások megvásárlásának lehetősége sem várat már sokáig magára, ha hihetünk a Szövetségi Pénzügyminisztérium nyilatkozatának. Az ilyen lakások eladását ugyanis nem törvények vagy rendeletek tiltották, hanem a lakáshivatalok egészen egyszerűen vártak az árváltozásokra. Nos, az illetékes minisztériumban a közelmúltban kijelentették, hogy nem terveznek ilyen változásokat, vagy ha igen, csakis a vásárlók javára. Václav Klaus még azt is hozzátette: bizonyos esetekben, ha a lakás rendbehozatala, gondozása vagy karbantartása más eszközökkel nem lehetséges, ingyenes kiutalásról is szó lehet. Köztudott ugyanis, hogy az államnak erre most nemigen van pénze. Tény azonban, hogy ez az esetleges lehetőség egyelőre ütközik a községek vagyonáról szóló, nemrég elfogadott törvénnyel, így megfelelő jogi biztosítékaira lenne előbb szükség. S végezetül: az új Polgári Törvénykönyv hatályba lépésével természetesen érvényét veszti a lakásgazdálkodásról szóló eddigi törvény. VASS GYULA A gazdasági szövetkezetekben a termelő közvetlenül részesedik a feldolgozásból és az élelmiszerek értékesítéséből, így meghatározza az egész rendszer hatékonyságát. Az állam csupán a beszolgáltatások nagyságát állapítja meg, esetleg különböző kedvezményeket nyújt. Egyidejűleg védett a belső piac is, így nem fordulhat elő olyan paradox helyzet, mint jelenleg nálunk: a hazai tej és tejtermékek eladhatatlanságával egyidejűleg Németországból és Ausztriából exportálunk ilyen áruféleségeket. Nagyon jó lenne, ha ezek a torzulások az élelmiszeripar terén mielőbb megszűnnének, akár az ideiglenes hiány kockázatának árán is. Azt viszont joggal elvárnánk cserébe, hogy valóban piaci áron jussunk hozzá az élelmiszerekhez. FELDOLGOZTA: KRASZNICA MELITTA Könyvespolcra Teknősbékát tartunk F. Szalay és H. Szalayová szlovák nyelvű kiadványa (Chováme korytnaóky) 3. változatlan kiadásban jelent meg a Príroda Kiadó gondozásában. A könyv a szabad természetben és a fogságban élő teknősbékákról szóló ismereteket foglalja össze. A szerzők ismertetik a leggyakoribb teknősfajtákat, takarmányigényüket, a tenyésztés és a szaporítás formáit, leggyakoribb betegségeiket és gyógyításukat. A kiadvány több tollrajzot és színes fényképet is tartalmaz. Ára 29,- korona, az érdeklődők a pozsonyi Príroda Kiadóban megrendelhetik vagy megvásárolhatják, (sz) Az egyik megoldás: Gazdasági szövetkezetek
