Szabad Földműves Újság, 1991. május (1. évfolyam, 62-86. szám)
1991-05-31 / 86. szám
1 1991. május 31. |( ÚJSÁG )l Előtérben az alternatív mezőgazdaság Termeljünk „tiszta“ élelmiszert! Az elmúlt évtizedek intenzív mezőgazdasági termelése nagymértékben csökkentette a töld termőképességét és rontotta annak minőségét. Az utóbbi időben egyre inkább aggaszt bennünket a szennyező, sőt toxikus anyagok jelenléte a felszíni, de nem egy esetben a talajvizekben is. Mindez leginkább a műtrágyázásnak „köszönhető“. Ha nem akarjuk, hogy növény-, illetve állatvilágunk egyes képviselői örökre eltűnjenek a természetből, változtatnunk kell ezen a termelési módszeren. Ennek egyik módja az alternatív termelésre való áttérés. Az alternatív mezőgazdasági termelés maximális mértékben figyelembe veszi a biológiai törvényszerűségeket, a minimumra csökkenti vagy teljesen kiiktatja a szintetikus vegyszerek használatát, és a természetes tápanyagokat helyezi előtérbe. Az alternativ mezőgazdaság több válfaja is ismeretes: biológiai-dinamikus, biológiai-organikus, ökologikus, organikus. A. N. O. G. módú stb. Az európai országokban ez ideig a mezőgazdasági terület nem egész egy százalékát művelik csupán így, de az új termelési mód iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Hazai viszonyaink között az organikus mezőgazdaság mutatkozik a legmegfelelőbbnek. Ez a mód a zárt tápanyagkörforgású, a föld természetes termőképességének megőrzését célzó termeléssel az etikus állattenyésztéssel, a növénytermesztés biológiai módjával jellemezhető. Az organikus mezőgazdaság termékei a „bioélelmiszerek“. Ezek minősége garantált és a „bio“ megjelölés a törvény által védett. A termelőnek a hagyományosról az alternatív termelésre való áttérésre kidolgozott tervezettel kell rendelkeznie, és a termelés során pontos feljegyzéseket kell vezetnie, amelyekből megállapítható, hogy nem szegte meg a termelési előírásokat. A „biotermékek" csak a biotermelésre való áttérés utáni harmadik évben dobhatók piacra. Ezeknek az élelmiszereknek az árát természetesen a kínálati-keresleti arány határozza majd meg. A nyugati országokban ez az ár általában 10-40 százalékkal magasabb a normál élelmiszerek áránál. Az alternatív termelésben általában csökkennek az energetikai és anyagi beruházások, viszont növekszik az emberimunkaszükséglet és csökken a terméshozam. Ennek ellenére a nyugati tapasztalatok alapján gazdaságos ez a termelés, ami elsősorban a végtermék magasabb árának köszönhető. Az 1990-es évben Csehországban 83 szubjektum, magángazdálkodó és mezőgazdasági vállalat 14 118 hektáron folytatott alternatív termelést. Ez a mezőgazdasági összterület 0,33 százaléka. A Cseh Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ezt a termelést hektáronként átlagosan 1844 koronával támogatta, ami 25 millió korona állami dotációt jelentett. Az idei évre ezt az összeget 80-100 millióra tervezik. Előzetes számítások szerint 1995-re 42 ezer hektáron folytatnak majd alternatív mezőgazdasági termelést, ami az össztermelés egy százalékát tenné ki. Jó lenne, ha ezt a példát minél előbb követnénk, mert „szegény“ természet nem sokáig bírja már ezt a mostoha bánásmódot, amiben eddig részesítettük. Feldolgozta: Gaál László Már nem csak kedvtelés Paradicsomlugasban Vincze Miklós huszonkét éve a feledi vasútállomás forgalmistája. Szabadidejében mostanság fóliázik.- Három évvel ezelőtt megismerkedtem egy újvári fiúval, aki sokat mesélt a fóliázásról. Kedvet kaptam hozzá, és pár négyzetméteren elkészítettem első fóliasátramat. Kicsi volt, de annál nagyobb örömöt leltem benne. ízletes és gyönyörű paprikával, paradicsommal láttam el a konyhát. Tavaly, amikor már megdupláztam a területet, még eladásra is jutott. Közben persze, többször is meglátogattam újvári barátomat, nála gyakorlati tapasztalatokra is szert tettem. Ebben az évben aztán belevágtam. Most több, mint ötszáz négyzetméter területet borít fólia. • Inkább hobbiból vagy a mellékjövedelem kedvéért fóliázik?- Kedvtelésnek költséges lenne, vonzalom nélkül - csupán a pénzért - pedig lehetetlenség csinálni. • Jövőre ismét nő, esetleg megkétszereződik a fóliával borított terület?- Még nem tudom. Ha jövőre is érdemesnek tartom, bérelek egy nagyobb területet. Családon belül egy hektárra gondoltunk, de a növekvő energiaköltségek és a lakosság egyre romló anyagi helyzete egyelőre visszatart a nagyobb vállalkozástól! (farkas) A paprikának is készül a támasz (A szerző felvétele) A mézeltetés fogásai Méhészsa rok Mint azt a hazai méhészek tapasztalatai is igazolják, a Kárpátmedence időjárása mindig sok meglepetést okoz. A mézeltetés volt és maradt a legeffektívebb foglalatosság, amely amellett, hogy kedvtelésnek is kitűnő, anyagi forrásként sem utolsó. A méhészetnek - mint az időjárás abszolút függvényének - még azzal is súlyosbodott a helyzete, hogy a környezet devasztálása katasztrofális méreteket öltött szinte minden természetes zónában (értsd: a délvidéki akácosok monokultúráját és főleg a felsöszlovákiai fenyvesek kénesővel, valamint egyéb vegyi szennyeződéssel sújtott területeit). Ilyen, rendkívül nehéz körülmények között még fontosabbá válik az erős méhcsaládok körültekintő kifejlesztése a föhordásra. Ezúttal néhány alapvető műveletre hívnám fel méhésztársaim figyelmét: Túzdelés - rakodó kaptárak esetében használatos méhészfogás, amely erős családok rajzásgátlására s új lépek kiépítésére is szolgál. A munka lényege: a család nagyságától függően 3—4 fiasításos keretet teszünk fel a mézkamrába, és helyébe műlépes keretet helyezünk a fészektérbe. Ezáltal eredményes beavatkozásunk az anya „petésítésébe“ - korlátozzuk öt főhordás előtt. A célja, hogy a kirepülő méhek száma növekedjék, ugyanis a tapasztalat szerint a csökkentett fiasítás következtében a gondozó méhek korábban felszabadulnak és már föhordás idején 5-7 napos méhek is bekapcsolódnak a nektárgyűjtésbe. így 20-30 százalékkal is növelhető a nektárhozam, amely a mi viszonyaink között felettébb örvendetes, hiszen időjárásunk szeszélyei csupán 10-14 napos hordást tesznek lehetővé. Néha megesik, hogy igen bőséges a nektárforrás. Ilyenkor éppen az erős családok állnak le gyakran, kezdenek lustálkodni a nektárböség miatt. Ekkor alkalmazhatjuk eredményesen azt a méhészfogást, hogy a gyengébb családok helyére erős, megrekedt családot helyezünk, és ezzel elérjük a két család ún. kiegyenlítését. Méhésztársaim figyelmébe ajánlom még a méhcsaládok vándoroltatáskor történő elhelyezésének problematikáját, amely a következő. Amennyiben a nektártermelés nagymértékben függ a levegő viszonylagos páratartalmától (a hőmérséklettől függően 6-tól 9 óráig tart), a legelőnyösebb, ha a lerakodási hely - vándoroltatás esetén - a keleti, délkeleti irány. Még jobb, ha a nektárforrások szélcsendes helyen találhatók. Ez még hosszabb hordási időszakot eredményez, hiszen az erős levegőáramlás (szél vagy huzat) a mézelés legnagyobb ellensé-ZÁBRENSZKY IMRE A magyar népiskolai oktatás Csehszlovákiában 1918—1938 V. „Csehszlovákosítás“ Kárpátalján Az iskolai „csehszlovákosítás“ érdekes módon Kárpátalján még intenzívebben folyt, mint Szlovákiában. A köztársaságnak ebben a tartományában az állami és iskolaügyi hatóságok szinte minden visszaélést megengedhettek maguknak, a magyarság, sőt részben még a rutén lakosság iskoláinak felszámolása érdekében is. Az 1937. évi hivatalos csehszlovák kimutatás szerint Kárpátalján összesen 769 elemi-iskola működött 146 681 tanulóval. Ebből rutén, ukrán és orosz tanítási nyelvű volt 465 iskola 102 520 tanulóval. A „csehszlovák“ - voltaképpen cseh - elemi iskolák száma 158 volt, az azokat látogató tanulóké pedig 22 178. A magyar iskolák száma 118 volt 18 171 tanulóval. A teljesség kedvéért még megemlíthetjük, hogy a felsorolt iskolákon kívül volt még Kárpátalján 17 német, 7 zsidó és 4 román elemi iskola. A polgári iskolák viszonylatában még kiugróbb a magyarság hátránya. A tartományban az említett évi kimutatás szerint működött 18 rutén, ukrán és orosz tanítási nyelvű polgári iskola 5311 tanulóval, valamint 14 „csehszlovák“, azaz cseh polgári iskola 3626 tanulóval, önálló magyar polgári egyetlenegy sem létezett, csupán egyes rutén iskoláknak voltak magyar párhuzamos osztályai; összesen 24 osztály 988 tanulóval. Volt mégezenkívül a Kárpátalján 3 német polgári iskolai osztály 139 tanulóval. Ezek az adatok annál is inkább megdöbbentőek, mivel - amint az köztudott - Kárpátalján a „csehszlovák“ elem teljesen gyökértelen, telepes és hivatalnokréteg volt. A legutóbbi, az 1930. évi csehszlovák népszámlálás adatai szerint Kárpátalja 709 129 rendezett állampolgárságú lakosságból mindössze 33 961 volt „csehszlovák“ (ebből 13 242 szlovák és 20 719 cseh), ezzel szemben 446 916 volt az orosz, rutén és ukrán, 109 472 magyar stb. nemzetiségű. Tehát amíg a 33 961 kárpátaljai „csehszlovák“ 158 elemi, illetve 14 polgári iskolával rendelkezett, addig a 109 472 magyarnak csupán 118 elemi iskolája volt, polgárija pedig egyetlen egy sem, csak néhány párhuzamos magyar osztálya, a masaryki és benesi „demokrácia“ legnagyobb dicsőségére. A kárpátaljai magyarság azonban mindvégig kitartóan küzdött a magyar polgári iskolák engedélyezéséért, illetve a régi magyar iskolák visszaállításáért, ám mindhiába. Az Ugocsa megyei Nagyszöllós és környékének magyarsága például évenként újból és újból kérvényezte az iskolaügyi hatóságoknál az impériumváltás után felszámolt polgárijuk újbóli megnyitását. 1931 nyarán egyenesen a prágai Iskolaügyi és Népművelési Minisztériumba nyújtották be kérvényüket, amelyet a nagyszöllösi magyar szülőkön kívül néhány közeli község - Tiszaújlak, Fancsika, Feketeardó, Királyháza - magyarai is aláírtak. A kérvényezők kifejtették, hogy Nagyszöllösön és környékén mintegy ezer magyar iskolásgyemek várja a magyar polgári iskola megnyitását. A szülök 1933-ban újból kérvénnyel fordultak a minisztériumhoz, de ismét eredménytelenül. Nagyszöllós és környékének magyar gyermekei továbbra is a helyi rutén polgárit voltak kénytelenek látogatni, vagy naponta vonatozhattak a meglehetősen távoli Beregszászra, ahol a rutén polgárinak magyar párhuzamos osztályai is voltak. A tanügyi hatóságok viszonyulását a felvidéki magyar közoktatáshoz, valamint azok magyarellenes beállítottságát már pusztán az a tény is jól illusztrálja, hogy sem magyar nemzetiségű tanfelügyelő kinevezésére soha nem kerülhetett sor, sem az Iskolaügyi és Népművelési Minisztérium kihelyezett részlegeként működő pozsonyi Iskolaügyi Referátus vezető tisztségviselői között nem akadt egyetlen magyar sem. Végezetül a felvidéki magyar elemi iskolákkal kapcsolatban még megemlítendő, hogy azok zöme felekezeti iskola volt. Szlovákiában például a harmincas évek elején működő 736 magyar tanítási nyelvű iskolából csak 74 volt állami, 77 községi, 585 iskola pedig öt vallásfelekezet között oszlott meg. Az 585 felekezeti iskolából 340 volt római katolikus, 189 református, 28 evangélikus, 10 görögkatolikus, 18 pedig zsidó hitközségi iskola. Nem vitás, hogy az állami iskolák általában jobban megfeleltek a modernebb oktatás követelményeinek, mint a sokszor nagyon is mostoha körülmények között működő felekezeti iskolák. Az egyes vallásfelekezetek iskolaépületei - főleg a falvakban - nem mindenütt feleltek meg rendeltetésüknek, mivel egy részük szűkös és egészségtelen volt. Hátrányosan hatott az is, hogy a magyar felekezeti iskolák többsége egytanerős osztatlan iskola volt, ami azt jelentette, hogy az iskola valamennyi osztályával egyetlen tanító volt kénytelen egyszerre foglalkozni. Másrészt azonban a felekezeti, főként a református iskolák nagyobb gondot fordítottak a gyermek nemzeti öntudatának fejlesztésére, ami kisebbségi sorban a nemzeti kisebbség fennmaradása szempontjából ugyancsak nélkülözhetetlen velejáró a miszsziós feladatot betöltő anyanyelvi iskolahálózatnak. POPÉLY GYULA llllllllllllllllllllllll^
