Szabad Földműves Újság, 1991. május (1. évfolyam, 62-86. szám)
1991-05-25 / 81. szám
1991. május 25. c Kultúra J Oktatásügy Magániskola nyílik Gútán Ez év szeptemberétől Gútának is lesz magán szakközépiskolája. A Hidaskürti Magániskola három osztályt helyez ide 72 tanulóval. A gútaiak az elmúlt rendszerben is gyakran kérték, hogy városukban nyissanak középiskolát. Kérésüket azonban minden esetben elutasították, legtöbbször azzal az érveléssel, hogy Gúta közelében nincsenek falvak. Mindezt Szokol Dezső mérnöktől, a Gutái Mezőgazdasági Szövetkezet alelnökétól tudtam meg, aki menedzsere és legnagyobb szorgalmazója a leendő magániskola létrehozásának ebben a 11 ezer lakosú városban. A középiskola létesítésének gondolatáról, megvalósításáról kérdezem öt. „Ez a gondolat már régóta érlelődött bennünk. Engem különösképpen fűtött a vágy, hogy legyen saját középiskolánk, elvégre 3 lányom van és gutái vagyok. Most, hogy a kevés gyerek miatt alaposan megürültek városunkban az óvodák, a helykérdés is megoldódott, adottak a lehetőségek. A lakosok között sok támogatója van az ötletnek. Arra is van módunk és erőnk, hogy az óvodákat iskolákká alakítsuk át és berendezzük. Elmentünk Hidaskürtre, az ottani magániskola igazgatójához, aki nagyon segítőkésznek bizonyult elképzelésünk valóraváltásában. Kezdetben ö úgy gondolta, hogy önállóan vágjunk neki, de szerintem nincs annyi tapasztalatunk, hogy erre vállalkozhatnánk. így azonban a felmerülő problémákkal elmehetünk hozzá, segít azok megoldásában.“ A gútai szakközépiskolában szakácsokat, pincéreket, varrónőket, fodrászokat, kozmetikusokat és autószerelőket képeznének. A kozmetikus szakon 4 évig tanulnak majd a diákok és érettségivel zárják tanulmányaikat. Az igazgatói tisztségre egy matematika -fizika szakos tanárt jelöltek ki és mellé hat tanerőt szeretnének biztosítani állandó jelleggel Az iskola magyar tannyelvű lesz. Olyan tanerőket szándékoznak felvenni, akikről elmondható, hogy jobbak, mint az állami iskolák pedagógusai. Az oktatás az állami tanterv szerint folyik majd. Az iskola fenntartásához hozzájárul az állam is, (te különböző módon besegítenek a városi szervek, a városban működő politikai szervezetek, pártok és mozgalmak is. Az általános tantárgyakat - a magyar és szlovák nyelvet, történelmet - a városi alapiskolák legjobb szaktanítói tanítják majd. A már említett tantárgyakat és a matematikát az egyes osztályok tanulói együtt tanulnák. A szaktantárgyakat viszont a különböző szakosított osztályokban és kisebb csoportokban. A magániskola létesítésének szorgalmazói nagyon sokat várnak a pedagógusoktól, elsősorban nagyon nagy odaadást, következetesebb hozzáállást és magas színvonalú oktatást. A szülök cserébe minden támogatást megadnak, viszont pénzükért minőségi munkát várnak. A felvételi vizsgákon megmutatkozott, hogy a tanulók többsége nagyon tehetséges. Szakmai kérdésekben szinte egymást múlták felül. A felvételizés módszere is eltért a megszokottól. Többek között pszichológiai tesztlapokat is ki kellett tölteniök a felvételizőknek. Aki ide bejutott, az megérdemelten jutott be. S most már mind a tanulók, mind a szülök egyre türelmetlenebbül várják a beindulást. A magán szakközépiskola megvalósulása nagyon sok gútai régi álmát váltja majd valóra. Kíváncsian várjuk az iskola eredményeit.is. Reméljük, a gútaiak nem fognak csalódni. KOLOZSI ERNŐ A Kassán 1990-ben havonként megjelent Keleti Napló főszerkesztőjeként egy tanácskozásra voltam hivatalos. Igaz, támogatás hiányában ezt a lapot sem kerülte el a Csipkerózsika-sors, mégis, akik csinálták, abban reménykednek, hogy a lap jövőjét jelentő kedvező fordulatra nem kell annyit várni, mint a mesebeli királynak. A tanácskozásra szóló meghívó is amolyan biztatóként hangzott a sokszor parttalan csüggedés ellen. Az említett tanácskozásra és találkozóra május 3-5-én került sor Keszthelyen a Festetics-kastélyban a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti [ ( ÚJSÁG ) I Társaság rendezésében „Kisebbségi magyar sajtó és tömegtájékoztatás Európában, nemzetiségi sajtó és tömegtájékoztatás Magyarországon“ címmel. A rendezvény témája egyenes ágon kapcsolódott a tavaly ugyanitt megrendezett tanácskozáshoz, amelynek „Magyar kisebbségek a Kárpát-medencében" volt a témája A rendezők nem titkolt szándéka mindkét esetben az volt, hogy a rendszerváltások után lehetőséget biztosítsanak az ismerkedésre, a rendkívüli szétszórtságban is egymás számbavételére és - az új politikai és gazdasági helyzetre való tekintettel - a tapasztalatcserére. Az itteni országok politikai vasfüggönyének a megszűnését jól érzékeltette mindjárt az első témakör, amely „Kisebbségi magyar sajtó a Kárpátmedencében" címmel került megvitatásra A beszámoló mellett a korreferátumok és vitafelszólalások egyaránt szóltak a kisebbségi magyarság sajtójának, könyvkiadásának, rádió és tvadásainak sokszor felemás helyzetéről. Az újjáéledő többségi nacionalizmusok mellett a tudatosan leépített állami támogatások, azok elmaradása volt a sokszor visszaköszönő téma. A jelenlegi állapotok ismeretében nem csoda, hogy az egyik felszólaló „a gazdasági vasfüggöny“ időszakának nevezte a mostani helyzetet, ami egyaránt jelenti az utazási költségek emelkedését és az utazási megkötéseket, valamint a folyóiratok, könyvek árának a csillagos égig történő emelését. A találkozón szóltak a tömegmédiumok pótolhatatlan szerepéről a kisebbségi szellemiség kialakításában, nyelvápoló és nyelvmegtartó küldetésének fontosságáról. A találkozón megvitatták a magyarországi nemzetiségi sajtó, rádió- és tv-adás helyzetét is. Szomorú szívvel kellett megállapítanunk, hogy az „odaáti" kisebbségi sorsot ugyanolyan szeplök csúfítják, mint a határokon túli magyarságét, s amelynek a diagnózisa ugyanaz: a beleélés, odafigyelés és a megértés hiánya. Csak természetes, hogy ebben az esetben működni kezdett a kisebbségi szolidaritás, amit jól jellemzett a MTV Szegedi Stúdiója román nyelvű szerkesztőjének megállapítása: „Mi inkább szót értünk az erdélyi magyarokkal, mint az itteni többség és az odaáti románság képviselőivel." Nem ünneprontásként, de sokszor mintha kísértene Fábry Zoltán megállapítása: A kisebbség eszköz az itteni és az odaáti többség számára...(?) A magyarországi nemzetiségek helyzetének elemzése kapcsán többször elhangzott ama bibliai kitétel: Amit nem akarsz magadnak, ne kívánd felebarátodnak - ilyenfajta értelmezésben: Csak annyit kívánj magadnak, amit másnak is kívánsz, ilíetve: Amit magadnak és nemzetednek kívánsz, azt add meg másoknak is! A különböző megfogalmazásban, de ugyanannak az elvnek a maradéktalan érvényesülése még sok kívánnivalót hagy maga után, nemcsak az utódállamokban, de - ezt pedig különösen a határokon túli magyarság képviselői tették szóvá - Magyarországon egyaránt. Látszólag a tanácskozás témájával nem függött össze, mégis gyakran szóba került - különösen a magyarországi nemzeti kisebbségek képviselői hozták fel - az iskola. Itt is bebizonyosodott, hogy a kisebbségi oktatásügy minden nemzeti kisebbség létének és jövőjének a fundamentuma, gondjai, problémái bármilyen kisebbségi kérdés megtárgyalásánál elkerülhetetlenek. Szó esett még a magyar sajtó és könyvkiadó helyzetéről Európában. Katartikus erővel hangzott el Antall Istvánnak, a Magyar Rádió Irodalmi 5 Osztálya munkatársának előadása a magyarországi sajtó helyzetéről Éles bírálatot mondott a pártfrakciózásba feledkező, sokszor csip-csup botrányokkal foglalkozó, olcsó népszerűséget hajhászó és gyűlöletet sugalmazó sajtóáradatról, aminek sem a demokráciához, sem a magyar sajtó európai mértékeket felmutató hagyományához egyaránt nincs semmi köze. A tanácskozás résztvevői ajánlásaikat egy memorandumban juttatták el a magyar kulturális kormányzat címére. Többek között javasolják a magyar rádió és tv vételének javítását az országhatárokon kívül élő magyar nemzeti kisebbségek számára, a magyarországi kisebbségi tömegmédiumok hatékonyabb támogatását és munkafeltételeinek a javítását, a magyarországi sajtótermékek árának elfogadható rendezését a szomszédos országokban, illetve a régiók közötti természetes együttműködés elsösegitését és támogatását. A kaposvári székhelyű Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság idei keszthelyi tanácskozására Európa közeli és távolabbi vidékeiről érkeztek vendégek: jövőre itt rendezik meg a magyar Írók első világtalálkozóját. MÁTÉ LÁSZLÓ A zsűri elnöke, Novák Ferenc értékeI A szolnoki fesztivál után egy héttel, május 25-én és 26-án hasonló rendezvényre kerül sor tájainkon. Zselizen immár harminchatodszor rendezzük meg az Országos Népművészeti Fesztivált, s noha az idén gyermekverseny lesz, azért a korábbi gyakorlathoz híven a legjobb felnőtt együttesek is bemutatkoznak a fesztiválon. Zseliz hazai csoportjaink megmérettetésének színhelye, ahol ezúttal a közönség még a korábbinál is többet tehet néptáncmozgalmunk támogatásáért. Elsősorban azzal, ha minél többen látogatnak el e kétnapos fesztivál műsoraira, hogy táncosaink s a mozgalom vezetői is érezzék: erkölcsi és anyagi értelemben is támogatják őket. Hogy ne bizonytalanodjanak el, hogy érezzék, mi sem hagyjuk anyagi megkötöttségek miatt sárba taposni legnagyobb tömegeket és a legtöbb fiatalt kultúrateremtő munkára ösztökélő mozgalmunkat. CSANAKY ELEONÓRA Néptánc „Itt élsz ujjongva, sírva.. A néptánc színpadra vitelében, a működő együttesek, néptáncosok számát és előadásaik színvonalát tekintve - túlzás nélkül állíthatom: Magyarország világnagyhatalom. Köszönhető ez elsősorban az 1960-as években indult nagy nemzedéknek, melyet Vásárhelyi László, Rábay Miklós, Györgyfalvi Katalin, Martin György, Novák Ferenc, Tímár Sándor, Fojtin Jolán és mások neve fémjelez, akik megszállottan gyűjtötték a táncanyagot, a folklór értékeit. E nemzeti kincs, a „tiszta forrás“ anyaga az ó közreműködésükkel került fel a színpadra, ók indították be a néptáncmozgalmat s teremtettek olyan néptánc-koreográfiái iskolát, melyet ma már mindenütt a világon elismernek és sok helyütt követni szeretnének. A magyarországi néptáncmozgalom elterjedtségét és magas színvonalát a május 17-18-19-én Szolnokon megtartott XV. Országos Néptáncfesztivál is bizonyította, mely versenyen 22 csoport s mintegy 800 szereplő, közreműködő vett részt. A működő néptánccsoportok legjobbjai, élvonalba tartozó óriásegyüttesek. Két évvel ezelőtt a mozgalom irányítói s maguk a táncosok is kétségbeestek, miután megszűnt egy intézményrendszer, mely a mozgalmat A Vidróczki Néptáncegyüttes nagydíjjal távozott pénzzel támogatta. Féltek, veszélyeztetett az a folytonosság, mely 1964 óta kialakult. Akkori helyzetük nagyon hasonlít a mi jelenlegi bizonytalanságunkhoz. Az idei verseny azonban azt bizonyította, a túlzott aggodalom nem volt indokolt. Ha nem is rózsás az együttesek anyagi helyzete, találtak maguknak szponzorokat, mecénásokat, akik számára fontos kultúránknak ez az ága is, ugyanakkor azt is bizonyították, hogy a mozgalom léte immár nem csupán anyagi kérdés: a tánc sokak lételemévé vált. Művelői önkifejezési formának tekintik ezt a műformát, s ami szintén nagyon fontos: nyelvezetét valóban sokan értik, tömegek érzik sajátjuknak. Az idei versenyen természetes volt, hogy a néptánc elemeiből építkező dramatikus koreográfiákkal, illetve a színpad követelményeihez idomított autentikus anyaggal jelentkeztek a koreográfusok. Ma már senki sem vonja kétségbe, hogy mindkét irányzatnak helye van a nap alatt, a lényeg, hogy a színpadi mű stílusban jól előadott, tiszta, jól felépített legyen. A zsűri a dramatikus koreográfiák értékelésekor fő szempontnak tekintette, hogy kerek egész volt-e a dramaturgia, hogy a mondanivaló és a mozgásvilág között sikerült-e kialakítani az összhangot, hogy élt-e a koreográfus a színház korszerű eszközeivel, s ezt arányba tudta-e hozni a nyelvezettel, amit felhasznált. Az autentikus táncok elbírálásának is fő kritériuma az volt, figyelembe vette-e a koreográfus a színpadképek kialakításakor, a sűrítésekkor, hogy mit bír el a néptánc s mik azok a színpadi törvényszerűségek, amiknek alá kell vesse magát. Végeredményben mindkét esetben az billentette erre vagy arra a mérleg nyelvét, hogy kellő arányérzékkel felépített műsort láttunk-e avagy sem. Minden esetben természetes elvárás volt, hogy az előadásra kiválasztott tájegység anyagát anyanyelvi (anyalábi?) szinten táncolják a táncosok. Ezt a nem szakértő közönség kevéssé érzékeli, zsűritagok annál érzékenyebben reagálna« egy-egy szakmai „félrelépésre". Mondanivalójában a legtöbb koreográfus a Kárpát-medence történéseit próbálta megfogalmazni, a Nagy László által megfogalmazott „Itt élsz ujjongva, sírva...“ tényét; az erdélyi magyarságra rákényszerített jelenkori népvándorlás képi megjelenítése viszsza-visszatérö téma volt. Ez erdélyorientáltságnak köszönhetően túltengtek a moldvai, a gyimesi, a kalotaszegi és mezöségi táncok, ami nem lenne baj, ha emiatt nem szorult volna teljesen háttérbe a többi tájegység. A versenyműsorok megtekintése után jóleső érzéssel állapítottam meg, hogy a fellépett nagynevű, népes magyarországi csoportok mellett indulhatott volna néhány csehszlovákiai magyar együttesünk is - megállták volna helyüket a mezőnyben. Furik Rita, az Apró Szőttes vezetője például Zempléni karikázót tanított be a martonvásári Százszorszép Táncegyüttes lányaival, s koreográfiájával nívódijat nyert.-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------' Májusi levél Egy tanácskozásról s____________________________________________________________________________________________________________>
