Szabad Földműves Újság, 1991. május (1. évfolyam, 62-86. szám)
1991-05-23 / 79. szám
1991. május 23. _____________________________________ I [ ÚJSÁG Az árliberalizáció következményei Vészhelyzet a mezőgazdasági termékek piacán (Az alábbi írásban a Szövetségi Pénzügyminisztérium két munkatársa foglalja össze az árliberalizációnak a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek piacára gyakorolt hatását, és véleményt mond az árszabályozás eddigi módszereiről is. A Hospodárské noviny című lapban megjelent cikket rövidítve és átdolgozva közöljük - a ford, megj.) >___________________________________________________________________________> Az árak felszabadítását követően az élelmiszer-ipari termékek árindexe 1990 decemberéhez képest 132 százalékkal növekedett. Ugyanez a mutató a feldolgozók esetében megközelíti a 120 százalékot, míg a mezőgazdasági termékek felvásárlási árai 1989- hez viszonyítva mindössze 0,2 százalékkal emelkedtek. (Ez országos átlag: az egyes köztársaságok adatai: CSK: -3,6 százalék, Szlovákia: +9,6 százalék.) Ezen belül a legnagyobb mértékben a vágómarha felvásárlási ára csökkent: a Cseh Köztársaságban kerek 20 százalékkal. A tej ára ugyanitt 6 százalékkal csökkent, és növekedés csak a vágósertések (+6,6 százalék), illetve a vágóbaromfi (+10,4 százalék) esetében volt, de még e két utóbbi adat is lényegesen elmarad a Szövetségi Pénzügyminisztérium által tervezettek mögött. Februárban ugyan némi javulás állt be a felvásárlási árak terén, de a helyzet továbbra is rendkívül kedvezőtlen. A kereskedelem haszna Mindebből egyértelműen következik, hogy az élelmiszerek árainak nagymérvű emelkedését döntő mértékben a kereskedelmi árrés tágulása okozta; az ebből eredő nyereség gyakorlatilag megduplázódott. Megtették azonban a magukét a feldolgozók is, akik szintén jelentős mértékben megemelték áraikat. Ma már - a januári kimutatások elkészültével - egyértelműen bizonyítható az a tény, hogy az élelmiszerárak drasztikus emelkedésében éppen a termelőknek van a legkisebb szerepük, a hasznot egyrészt a feldolgozói szféra, másrészt (és főleg) a kereskedelem fölözte le. Az adatok itt az egy évvel korábbi időszakkal szemben a többszörösére növekedett nyereségről árulkodnak, míg a mezőgazdasági üzemek esetében egyértelmű csökkenést mutatnak. Csökkenő kereslet Erre nézve meggyőző bizonyítékkal szolgál az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalmának 1991-es januári mutatója, amely - az áremelkedések közvetlen hatásából eredő összeget leszámítva - 66,75 százalékkal kisebb, mint tavaly januárban volt. Mindez ráadásul annak ellenére történt, hogy a lakosság az áremelkedések biztos tudatában jelentős készleteket halmozott fel egyes élelmiszerfajtákból, de ugyanígy korrigálható lenne ez a mutató azokkal az összegekkel, amelyeket a statisztika nem tartalmazhat ( pl. a teherautókról vagy a rögtönzött utcai standokon történt közvetlen árusítás). Hozzá kell tenni, hogy az élelmiszer-ipari termékek forgalmának ez a nagymérvű csökkenése nem a lakosság élelmezésének színvonalát érintette elsősorban. A hús- és a tojásfogyasztás terén ugyanis még mindig az élenjáró országok közé tartozunk, és hasonló a helyzet a zsír és a cukorfogyasztást illetően is. Amit a leginkább sújtott, az a mezőgazdasági termelői szféra, amely erre a hirtelen fogyasztói csökkenésre képtelen volt rugalmasan reagálni. Tegyük hozzá: önhibáján kívül, hiszen sokszor megoldhatatlan helyzet elé állították. Az egyik napról a másikra óriási értékesítési problémák születtek, a legmarkánsabban éppen a vágómarhaeladás területén: 1990. június 9-éig ugyanis itt volt a legnagyobb az állami támogatás. Pedig a szarvasmarha és a tej eladásából származó jövedelem gyakorlatilag minden mezőgazdasági termelöüzenxgazdasági stabilitásának az alapja. Nem elhanyagolandó az a körülmény sem, hogy a szarvasmarha-tenyésztés igen hosszú reprodukciós idejű folyamat; kényszerű csökkentése tehát hosszú távú következményekkel jár majd. Az állattenyésztés értékesítési gondjait jól tükrözi a statisztika. Az idei év első két hónapjában - 1990 hasonló időszakához viszonyítva - a feldolgozó üzemek 35,5 százalékkal kevesebb vágómarhát, 19,7 százalékkal kevesebb vágósertést, 17,5 százalékkal kevesebb tejet, 1,2 százalékkal kevesebb vágóbaromfit és 25,7 százalékkal kevesebb tojást vásároltak fel a termelőktől. A csökkenés még 1990 decemberéhez viszonyítva is számottevő: ugyanilyen sorrendben 25,15 és 10 százalék, és csak a vágóbaromfi, valamint a tojás esetében maradt megközelítőleg ugyanazon a szinten. Ez viszont megint csak országos átlag, amelytől területenként jelentős eltérések mutatkoztak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy a mezőgazdasági üzemek is közvetlenül árusították egyes termékeiket a lakosságnak; főleg a tojást, de nem egy esetben a vágósertéseket is. Pontosabb eladási statisztikákat tenne lehetővé a mezőgazdasági termékek börzéinek megszervezése. A kereskedelem e formája azonban ezen a téren még csupán a kezdetek kezdeténél tart. Eddig mindössze 3 alkalommal rendeztek ún. húsbörzét, de a felvásárlók nem mutattak túlságosan nagy érdeklődést. Túl magasnak találták az árakat, így alig egynéhány adásvételi szerződés köttetett ezeken a fórumokon. Igaz, ebben az is közrejátszott, hogy a termelők és a felvásárlók egyaránt számoltak az állami „mentőakcióval“, vagyis a nagyobb tételű felvásárlásokkal, magasabb árakon; azóta viszont nyilvánvalóvá vált, hogy erre nem kerül sor, illetve csak korlátozott mértékben, és csak a marhahús esetében. A jövőben tehát reálisan számolni lehet a húsbörzék iránti megnövekedett érdeklődéssel. Az állami szabályozás tehát elmaradt a várakozástól, és a mezőgazdasági üzemek szempontjából inkább csak némi kárpótlásként értékelhető. Az említett, ún. intervenciós felvásárlások 1991. február 1 -je óta folynak, és szabályozásukat a Cseh, illetve a Szlovák Köztársaságban külön előírások határozzák meg. Ezzel együtt például a tejfeldolgozó üzemek továbbra is átalányos állami támogatást kapnak minden liter feldolgozandó tejért, anélkül, hogy ezt az összeget termékeik csökkentett árában is meg kéne jelentetniük. Szlovákiában ráadásul még területi differenciálódás is érvényes pl. a tej fogyasztói árát illetően (5,40, 5,60 és 5,80 korona), ami maga után vonta az állami támogatás különböző mértékét is. Ez tulajdonképpen kényszerhelyzet, és a feldolgozó üzemek rossz területi eloszlásából eredő következmények részleges enyhítését szolgálja. A legnagyobb baj azonban, hogy az államnak ezek a lépései csupán az előállt vészhelyzet sürgős szükségmegoldásainak tekinthetők, semmi esetre sem egy átgondolt, hosszú távú koncepció megvalósítására tett intézkedéseknek. Bizonyítja ezt az idevonatkozó törvények, valamint a piac szabályozáshoz szükséges intézmények születésének lassúsága is. Hiányzik a koncepció A gondokat csak növeli, hogy a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságban a mai napig nem létezik a szarvasmarha-tenyésztésre kidolgozott koncepció, amely segítségével tervszerűen - szükség esetén a rövidebb vagy a hosszabb célkitűzések figyelembe vételével - lehetne irányítani ezt az ágazatot. A mezőgazdasági termékek árainak piaci szabályozásán kivül az alapvető élelmiszereket illetően a fogyasztói árszabályozás is érvényben van. A liszt legtöbb fajtájának, a kimért sertéshúsnak, a vágott csirkének, a burgonyának, a kristálycukornak, az A osztályú tojásnak, valamint a zsíros tejnek maximált ára van, míg a kenyér, a péksütemények, az alapvető tejtermékek, a zsírok, a növényolajok és a baromfi (a csirkét leszámítva) esetében ún. tárgyi árszabályozásról beszélhetünk. Idén március 1-jétól a húskészítmények, a baromfi és a tejtermékek piacán maximálisan megengedett kereskedelmi árrések is érvényesek. Az árszabályozások célja mindenekelőtt az alapvető élelmiszer-ipari termékek aránytalan fogyasztói árnövekedésének megakadályozása. E szabályozók nélkül ugyanis több ilyen termék ára a jelenleginél jóval magasabb lenne. További pozitívumuk, hogy kedvezően befolyásolják az egymással kölcsönösen helyettesíthető termékek árait. Például a kimért sertéshús és a vágott csirke maximalizált ára több más húsféleség árára van kedvező hatással. A kereskedelmi árrés szabályozásának célja ugyanígy nyilvánvaló: a kereskedelem és a feldolgozók áremeléseitől hivatott védeni a termelőt. Szabályozók működnek azonban több ún. mezőgazdasági belépő árait illetően is (gépek, műtrágyák, vegyszerek). Betartásukra éppen ebben az időszakban kezdtek nagyobb figyelmet fordítani az ellenőrző szervek, mivel az év elején főleg az üzletekben feltüntetett árakat kisérték figyelemmel. A cél: kiegyensúlyozott árak • Az elmondottakból következik, hogy az állam - a saját hatáskörén belül - úgy igyekszik irányítani az árképzést, hogy a liberalizáció kellemetlen következményeit minél nagyobb mértékben enyhítse. Teljes mértékben kiegyenlíteni azonban természetesen nem lehet; ezzel értelmét vesztené a tulajdonképpeni árliberalizáció, tehát a reális, kiegyensúlyozott árak kialakulása. Mivel a piaci mechanizmusok az első. fázisban á mezőgazdasági termelésben különösen lassan hatnak, ott segítségre van szükség. Meg kell teremteni és hatékonyan működtetni a piaci árszabályozáshoz szükséges pénzalapot az egyes köztársaságokban, de ugyanúgy át kell gondolni az új körülményeknek megfelelően a szubvenciók rendszerét is, amelyre mindkét köztársaságban szintén külön pénzalap áll rendelkezésre. (Feldolgozta: -ss) 5 Az óbásti gazdaságban havonta több mint száz tenyészsütdöt tekint meg az értékeid bizottság Tenyészállatokból túlkínálat van Válságban a fajtaszaporítók A tavalyi általános áremelkedések után bizony a hús és húskészítmények iránt is erősen csökkent a kereslet. Ezáltal nemcsak a vágóhídra termelő mezőgazdasági üzemek kerültek nehéz helyzetbe, hanem a fajtaszaporító gazdaságok is. A szövetkezetek egy része - hogy csökkentse a vágóállatok eladási gondjaival járó takarmányozási többletkiadásokat - ágazatleépítésbe kezdett. Másik része - ismerve a degenerálódás veszélyeit - mivel fizetésképtelen, szükség törvényt bont alapon saját állományából pótolja a selejtezés után keletkezett hiányt. Ezek után nem véletlen, hogy a piacon a szakemberek által felértékelt tenyészállatkínálat napról napra növekszik, még az eddig jól eladható tenyészsüldők iránt is rohamosan csökken a kereslet. Július Antaltól, a Rimaszombati Fajtanemesítő Központ munkatársától tudom, hogy közép-szlovákiai méretben az anyakocák kétharmada - tehát évente több, mint négyezer darab - a rimaszombati fajtaszaporító gazdaságokban nevelkedik. A piaci helyzeten még az sem segít, hogy a vásárló szemszögéből nézve az előző évekhez képest most lényegesen kedvezőbben alakult az adásvételi forma. Az értékelő bizottság által meghatározott összeget eddig hivatalos és megváltoztathatatlan vételárnak kellett tekinteni, ma viszont nem több egy irányárnál. Mivel a fajtaszaporító gazdaságoktól egyes magánvállalkozók is előszeretettel vásárolnak tenyészkocákat, jó tudni, hogy a vásárlónak - ha az állaton rendellenességet észlel - nem a fialásig, hanem csak negyvenkét napig van joga reklamálni (utólag árcsökkenést kérni, kicserélni, esetleg visszaadni a vásárolt tenyészállatot). Magánvállalkozók egyelőre még nem végezhetnek hivatalosan is elismert fajtaszaporítást. Az erre vonatkozó törvénytervezetet most készítik elő. A kérdés csupán az, hogy vajon mi történik abban az esetben, ha a fajtaszaporító gazdaságok is állományleépítésbe kezdenek? Nekik'erre fél év bőségesen elgendő lenne, nem valószínű azonban, hogy később fél évtized elegendő lenne állományuk felújítására. FARKAS OTTÓ (A szerző felvétele) Könyvespolcra —---------------------------Gyógyító zónák Ősi, természetes gyógymód a reflexológia, vagyis a reflexzónaterápia, amely Kínából és Indiából származik. Alkalmazásának kérdéseivel már évtizedek óta foglalkozik mind a moszkvai, mind a floridai kutatóintézet, de széles körű az angol, a német, a francia és japán nyelvű szakirodaima is. Csak éppen mi nem ismertük. Még ennek a 88 oldalas kézikönyvnek az orvosírója is véletlenül ismerte meg a gyógymódot amerikai tanulmányútja során, de miután kipróbálta saját magán, és fél év alatt véget vetett idült hólyaghurutjának, fogínysorvadásának, rendszeres alkalmazója. Természetes gyógymód a reflexzóna-terápia, nincs kóros mellékhatása, de előfeltétele a kellő szakismeret. Alapelve, hogy a központi, valamint a vegetatív idegrendszer és a lábon, kézen található mintegy 250 érzékeny, de kitapintható pont, zóna kapcsolata bizonyított, s ezek szakszerű, módszeres nyomkodásával, masszírozásával gyógyító hatást lehet elérni. A könyv írója, dr. Palágyi Jolanda, tehát legelőször is a reflexzónák helyének meghatározásával foglalkozik. Érdekes, hogy a fülzónát a kis lábujjon kell keresni, mégpedig tükörkép szerint, a bal fülnek megfelelő zónát a jobb lábbujjon és fordítva. A könynyebb meghatározásés felismerés érdekében a szöveg között 21 szemléltető, magyarázó ábra található. Utána kellő részletességgel foglalkozik a tüneti, az oksági, az érzékeny és abnormális zónák ismertetésével, majd a láb és kéz vizsgálatának, a reflexzónák kezelésének leírásával. Könyvének Esetismertetések című fejezetében saját, dokumentált, gyakorlati tapasztalatait írja le, 52 különféle (arcidegzsába, asztma, hormonzavar, lumbágó, anginás roham) betegkezelési esetet ismertetve. Végül kezelési útmutatót is közöl. A magyarországi Mezőgazdasági Kiadó és a Planétás Kft. közös gondozásában megjelent könyv ára 85,- Ft. Értesülésünk szerint nemsokára a Csemart boltjaiban is megvásárolható lesz. (hajdú) ‘Dr.'PatdgyiJoCanda gyógyító zónáig Ta[p-és tenyérmasszázs
