Szabad Földműves Újság, 1991. május (1. évfolyam, 62-86. szám)
1991-05-16 / 73. szám
I ( ÚJSÁG ) Lebecsüljük a munkavédelmi előírásokat A számok figyelmeztetnek A munkabalesetek és megbetegedések gyakoriságát tekintve a mezőgazdaságban sosem volt a legkedvezőbb a helyzet, bár az egykori Szövetkezeti Földművesek Szövetsége társadalmi ellenőrzés formájában némileg hozzájárult a dolgozók egészségvédelméhez. Utódszervezete, a Földműves-szövetkezeti Szövetség szintén feladatául kapta a munkavédelmi előírások betartásának ellenőrzését. Frantiáek Mandával, az FSZSZ osztályvezetőjével arról beszélgettem, mennyire sikerül megfelelniük ezen a téren az elvárásoknak. • A múlt év baleseti és megbetegedési statisztikája riasztó képet nyújt. Honnan származnak ezek az eredmények és melyek a legsúlyosabb problémák?- Az általunk, valamint a Szlovákiai Statisztikai Hivatal által végzett felmérés Szlovákia 644 mezőgazdasági szövetkezetének 271 744 dolgozóját érinti. A munkaképtelenség és a munkabalesetek aránya 4,9 százalékra nőtt (Csehországban 4,7 százalék); ilyen magas érték 1975 óta nem fordult elő. Emelkedett a megbetegedések száma is, és tavaly az össz-munkaképtelenség csaknem 80 százalékát a megbetegedések tették ki. Az okok között szerepel, hogy megromlott a szövetkezetek és a körzeti orvosok közti együttműködés és a járási egészségügyi hivatalok már nem ellenőrizték a gyógykezelési előírások betartását. • A társadalomban uralkodó bizonytalanság is kedvezőtlenül hat az emberekre, akik nem egyszer lebecsülik egészségüket és a biztonsági előírásokat.- Ezt bizonyítja a sok munkabaleset is, számszerint 92 221. Igaz, 1989-hez képest 248-al csökkent a munkabalesetek száma, de azt is tudnunk kell, hogy a dolgozók száma viszont 14 500- al lett kevesebb. Naponta 13 460 szövetkezeti dolgozó hiányzott munkahelyéről, 617-el több mint 1989-ben. A szövetkezetek által kifizetett kártérítési összeg 4,5 millió korona volt, és további 4 millió koronát tettek ki a visszamenőleges térítési költségek. • Mi a helyzet a nem munkabalesetekkel?- Sajnos, ezek száma is nőtt, több mint 27 600 esetet jegyeztek fel. A legtöbb helyen nem is foglalkoznak azokkal a nem munkabalesetekkel, amelyek alkoholfogyasztás, verekedés következményei. • Szóljunk néhány szót a legszomorúbb esetekről, a halálos kimenetelű munkabalesetekről is.-Tavaly összesen 35 ember vesztette életét munkabaleset következtében, ami 6-tal több, mint 1989-ben. Tizenhárom alkalommal alkoholfogyasztás okozta a tragédiát. Sajnos, ezen a téren nem változott a helyzet, mindig is az alkohol követelte a legtöbb áldozatot. Ez azt bizonyítja, hogy a munkahelyeken nem ellenőrzik eléggé az alkoholfogyasztást. További 12 ember közlekedési baleset következtében vesztette életét, 9-en magasból zuhantak le. A fennmaradó esetekben elektromos áram, munkagépek és állatok is szerepelnek a halált kiváltó okok között. Szinte kivétel nélkül a figyelmetlenség, a veszély lebecslése vezetett tragédiához. • Ne feledkezzünk meg a veszélyeztetett munkahelyekről sem.- Sajnos, itt is romlik a helyzet. Ezeken a munkahelyeken mintegy 14 500 személy dolgozik, tehát a szövetkezeti tagok mintegy Magánkézben a zöldfelület-gondozás Követendő példa? A nyilvános zöldfelületek fenntartása elsősorban városainkban jelent gondot. Falvaink lakóinak zöme kötelességének tartja, hogy rendet tartson portája előtt, a templomok környékét a pap, az egyház és a hívek tartják rendben, a futballpályát és környékét pedig a helybeli sportrajongók. Ha ezen felül marad még nyilvános zöldfelület, a lakosok mindig eredményesen mozgósíthatók a helyi hangosbemondó ,,közérdekű“ felhívásával. Ezzel szemben a városi közeg anonimitása, a lakók „gyökértelen“ részének vandalizmusa, az általános közöny mind-mind nehezíti a város szépítéséért folytatott küzdelmet. A városi zöldfelületek fenntartása mindmáig a városi, járási költségvetési szervezetek feladata volt. Ezek a szervezetek a nemzeti bizottságoktól évente nem kis összeget kaptak a zöldfelületek fenntartására, amivel azután - tisztelet a kivételnek - inkább rosszul, mint jól sáfárkodtak. Az intenzív zöldfelület-fenntartás általában a város hangsúlyos részeinek (főtér, „jelentős“ épületek környéke stb.) tavaszi-őszi nagytakarítására, állami ünnepek előtti kötelező „tisztába tételére“ 5,3 százaléka. S ez a szám csak tovább növekszik. A veszélyeztetett munkahelyek megjelölése a higiéniai szervek hatáskörébe tartozik, de a megállapított munkafeltételek betartásának ellenőrzését a szövetkezet és a társadalmi ellenőrző szervek végzik. Ha végzik! • Tulajdonképpen mit jelent a munkavédelmi óvintézkedések társadalmi ellenőrzése?- Lényege, hogy az ellenőrzést a dolgozók képviselői végzik, akik lehetnek tagok vagy szövetkezeti dolgozók. Ez az elv az 1961 -ben Genfben elfogadott nemzetközi egyezményből indul ki, amelyet Csehszlovákia is hitelesített. Szlovákia kormánya a 131/1974- es határozatában foglalta össze az egyezményből ránk vonatkozó feladatokat, amelyek ma is érvényesek. A határozat kimondja, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekben a munkavédelmi óvintézkedések ellenőrzését a FSZSZ végzi, munkavédelmi bizottságai közvetítésével. A bizottságot a tagság választja. • Hogyan működnek ezek a bizottságok az egyes szövetkezetekben és az Önök szövetségén belül.- A mezőgazdasági szövetkezetekben eléggé áttekinthetetlen a helyzet. Néhol, az említett határozattal ellentétben megszűntették ezeket a bizottságokat. Sok helyen ugyan léteznek, de nem fejtenek ki semmilyen tevékenységet. Vannak olyan vezetők, akik ezen a téren tehernek és feleslegesnek tartják a társadalmi ellenőrzést. Ha a szövetkezetben nincs ellenőrző bizottság, ott az elnökségnek kellene átvennie feladatait. De ezt bele kell foglalni a szövetkezet alapszabályzatába. Ami szövetségünket illeti, mi felelünk a társadalmi ellenőrzés megszervezéséért az egyes szövetkezetekben. Irányítjuk a bizottságokat és segítjük munkájukat. Járási szinten ez a feladat szociális-társadalmi kamara, vagy a munkavédelmi óvintézkedésekért felelős bizottság hatáskörébe tartozik. De meg kell hogy mondjam, nem vagyunk megelégedve járási szerveink munkájával, ezért kérjük, minél előbb vizsgálják felül a problémát, és találjanak megoldást a társadalmi ellenőrzés fellendítésére. XXX A beszélgetésről egy megszívlelendő tanulságot szűrhetünk le: e szomorú mérleg előidézői elsősorban maguk az emberek. Sokan büntetésként fogják fel a balesetvédelmi előírásokat, feleslegesen kockáztatják egészségüket és életüket. Az Ellenőrzést kényszerítő eszköznek tekintik. Pedig a megoldás egyszerű, megfontoltan kell hozzáállni a munkához és figyelembe kell venni az összes előírást. Végül is a piacgazdaság már a( küszöbön áll, és bizony nem fog senkit elkényeztetni. Tudatosítani kell, hogy csak az egészséges emberek dolgozhatnak majd, és nem lehet azokra a szociális előnyökre számítani, amelyek ez idáig léteztek, és amelyeket sokan jogtalanul ki is használják. ÉVA NAGYOVÁ korlátozódott, a város félreeső részeire pedig az elhanyagoltság, a szemét volt jellemző, a lakótelepek zöldfelülete pedig kimondottan „mostohagyerek“ volt. Érdekes kezdeményezésnek lehetünk tanúi napjainkban Érsekújvárott. A Városi Hivatal Zöldfelület Gondnokságának vezetője, Babka Vádav mérnök ötletének alapján a város 75 hektárnyi nyilvános földfelületének gondozása háromnegyed részben magánkézbe került. 23 szerződéses vállalkozó kaszál, gyepet telepít, gyomlál, ültet és öntöz a város területén, s ha jól végzi munkáját, a terület nagyságától, munkaigényességétől függően szép pénz üti a markát. Meg kell jegyezni azt is, hogy az eddig monopolhelyzetben levő Műszaki Vállalat is „csipkedi magát“, a számára fennmaradt területen példás munkát végez. Nincs már szükség az alacsony órabérben érdektelenül kapát, lapátot támasztok seregére. Ma még korai lenne az eredményhirdetés. Az első, kézzelfogható eredmények szerint azonban az irány jó, s ha kitart az érdekeltek lelkesedése és lendülete, Érsekújvár ápolt, tiszta, virágos várossá válhat. SZAMÁK ESZTER A alábbiakban ismertetésre LA 7 kerülő kiadvány címét inl\Lm kább meg sem próbáljuk lefordítani. Egyáltalán: a borítólapról úgy érezzük, fölösleges többet mondani annál, mint amennyi a fotoreprodukción is olvasható. A könyv több mint három oldalas, részletes tartalomjegyzéke azonban legalább címszavakban feltétlenül ide kívánkozik, mert ennyi mindenre kiterjedő, ilyen alaposságú, komplex útmutató eddig még nem jelent meg Szlovákiában a magánvállalkozók számára. Az első fejezet a vállakózás bejegyzésével foglalkozik. Gyakorlatilag aesiarsasagrui vagy a konzorciumról - is minden lényeges tudnivalót tartalmaz. Külön fejezet tárgya a külföldi érdekeltségű magánvállalkozás valamennyi jogi és egyéb gyakorlati feltétele; itt a tájékozódást szintén az idevágó törvények és előírások pontos ismertetése könnyíti meg. Végezetül, de nem utolsósorban a 170 oldalas kiadvány talán legnagyobb pozitívumáról: a magánvállalkozással kapcsolatos VALAMENNYI hivatalos irat - adóív, pénzügyi napló, leltári kártya, bérlista, különféle szerződések stb. - mintapéldányát ismerteti. Legtöbbjüket az odavágó fejezet Magánvállalkozók „ábécéskönyve“ felöleli a magánvállalkozói szféra minden lehetséges területét, a tervezői munkától az iskolaügyön, a jogi tevékenységen, a közlekedéssel kapcsolatos vállalkozásokon keresztül egészen a geodéziáig és a térképészetig. Ugyanitt találhatók azok a külön előírások, amelyek tiltják, illetve korlátozzák a magánvállalkozást bizonyos szférákban. Három külön fejezet tárgyalja az alkalmazottak munkajogi viszonyait, a bértarifákat, a vállalkozó és alkalmazottai nyugdíj- és betegbiztosításával kapcsolatos kérdéseket, valamint az adóbevallás módját. Ugyancsak külön fejezetben esik szó a magánvállalkozókra érvényes deviza- és vámelőírásokról, valamint a biztosítás különböző formáiról. A nem lakáscélú helyiségek bérletével és bérbeadásával kapcsolatos valamennyi jelenleg érvényes törvényt, hirdetményt és törvénymódosítást áttekinthetően foglalja össze, illetve magyarázatokkal egészíti ki egy további fejezet. Több szempontból hézagpótló információkat tartalmaz a könyv „elméleti" része, amelyben a kereskedelmi társaságok különböző formáiról, azok ismertetőjegyeiről, illetve működési mechanizmusáról esik szó. A legrészletesebben a korlátolt felelősségű társaságról olvashatunk ebben a fejezetben, de más formákról - pl. a csenszerves részeként, a többit külön függelék formájában. Pótolhatatlan segítségnek számít ez a még mindig uralkodó és a magánvállalkozókat különösen sújtó adminisztrációs zűrzavarban! A könyv az Omega rt. kiadványaként jelent meg, és a könyvesboltokon kívül megvásárolható, illetve megrendelhető a következő címen: OMEGA a. s., Frantiskánske nám. 8., 811 01 Bratislava. Példányonkénti ára 50 korona. (vass) JVDr. MIKULÁS TRSTE\SKY, CSc. a kolektív * Rady a vzory písomností a spolocenskych zmlúv pre zacínajúcich podnikatel'ov a podnikajúcich 1991. május 16. Kommentár Demokráciánk margójára Mindenki, aki napjaink történéseit elfogulatlanul szemléli,, és a dolgok mélyére lát, valószínűleg arra a meggyőződésre jut, hogy a közelmúltban hozott radikális kormányhatározatok sok esetben megkerülték mindazt, amit a demokrácia fogalma takar. A demokrácia - magyarul népuralom- politikai és gazdasági életünk olyan elcsépelt kifejezésévé vált, mint a totalitárius rendszerben a szocialista munkabrigád megnevezése. A mozgalmas novemberi napokat követően, átmenetileg belekóstolhattunk a demokratikus légkör valódi ízébe, ami azonban - előbb nemzeti színeket öltve, majd gazdasági köntösbe bújva - csakhamar megváltozott. Állításomat befolyásolja ugyan a terményfelvásárlás gyors változása, mégsem elhamarkodott. Tévedés ne essék, én lelkes támogatója vagyok a jelenleg még monopolhelyzetben lévő vállalatok átalakításának. Kell a vállalatok közötti konkurencia, mert ez az út vezet a leggyorsabban a termékek és a szolgáltatások minőségének javulásához. Abban sem kételkedem, hogy radikális intézkedések nélkül, pusztán „népi“ gazdasági megfontolásból nem következne be érzékelhető javulás, de a sietetett és túlerőszakolt lépés éppen olyan káros lehet, mint az egy helyben topogás. A mezőgazdasági felvásárló és ellátó vállalatok januártól arra készültek, hogy április végéig részvénytársaságokká válnak. Március végén, amikor már valamennyi vállalat saját elképzelései szerint kidolgozta a részvénytársaság belső szabályait, az SZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma közbeszólt. Betiltotta a mezőgazdasági felvásárló és ellátó vállalatok részvénytársaságokká válását, és májustól elrendelte (szám szerint harmincnyolc) állami terményfelvásárló vállalat létrehozását. Nyomatékosan kifejezésre juttatta itiég azt a javaslatát is, hogy az egyes felvásárló központok járásokon belül önállósodjanak, vagyis válljanak állami vállalatokká, pontosabban fogalmazva: minden terménytároló legyen egy állami vállalat. Annak ellenére, hogy a fent említett minisztériumi rendelet nem volt éppen demokratikus, még nem találtam benne kivetnivalót. Egészen addig amig nem került sor a rimaszombati terményfelvásárló vállalat nagygyűlésére, ahol a dolgozók tiltakoztak az állami vállalat létrehozása ellen, és újra a részvénytársaság megalapítását kérték. A vállalat vezetősége tudomásul vette ugyan a dolgozók álláspontját, de a minisztériumi határozaton már nem változtathatott. A három felvásárló központ dolgozói már csak arról dönthettek, hogy a továbbikban önálló vagy közös állami vállalatot alakítanak-e. A nagygyűlés résztvevői egyhangúlag a közös teherviselésre- egy járási állami vállalatra - voksoltak. Ez a döntésük nem aratott osztatlan sikert bizonyos „fenti körökben“, ugyanis a gyűlést követő héten egy névtelen telefonáló, általánosított érvekkel igyekezett rábírni a felvásárlóhelyek vezetőit a szavazással hozott döntésük megváltoztatására, vagyis arra, hogy adják be önállósulási kérelmüket. Nem tartom becsületesnek ezt az eljárást, az önállósodás mellett felsorakoztatott érveit korábban, a nagygyűlés összehívása előtt kellett volna ismertetnie .'Azt sem értem, hogy - legyen a telefonáló akár laikus, akár szakember, miért burkolódzott névtelenségbe. ~ Egyelőre túlzás lenne azt állítani, hogy a terményfelvásárló vállalatok „feldarabolása" nehezíti majd meg a mezőgazdasági termékek értékesítését, de azért ez is elképzelhető. Egy ilyen, aratás előtti mesterségesen keltett „zűrzavar" nem gyorsítja meg az amúgy sem zökkenőmentes terményfelvásárlási folyamatot. Ellenkezőleg, legfőképpen azoknak a szövetkezeteknek a helyzetét rontja, amelyek az elmúlt évben, esetleg hónapokban önállósultak, és még nem rendelkeznek megfelelő tárolótérségekkel. Nem hiszem, hogy a másfél évvel ezelőtt még reformokért lelkesedő nép hátsó szándékoktól sem mentes döntésekre vár. FARKAS OTTÓ
