Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)
1991-04-10 / 44. szám
4 Az állatorvos tanácsai Kedves Olvasóink! Új rovatot indítunk, amelyben ismertetjük Önökkel az aktuális állategészségügyi és állattenyésztési problémákat, helyet kapnak a tenyésztők tapasztalatai, gyakorlati ismeretei és válaszolunk kérdéseikre. Megfelelő információkkal rengeteg gond és anyagi kár elkerülhető. Szaporodásbiológia dióhéjban I. Az állattartás és a tenyésztés közti különbség nem is annyira a szavak értelmében, mint inkább a tevékenység tartalmában kereshető. A tenyésztés lényegesen igényesebb állattartás, a cél ugyanis az állatok szaporítása. A háziállatok szaporodásbiológiájának alapismerete feltétlenül szükséges a sikerhez. A gazdasági haszonállatok igényeik különbözőek, más-más feltételek mellett szaporíthatok eredményesen. A sikeres tenyésztés előfeltételei közt szerepel a környezet higiéniája, a fajnak és a fajtának megfelelő tartáskörülmények, a minőségi takarmányozás és nem utolsósorban a könyvelés. Az egyes fajták igényeit előre tanulmányozzuk, akár vállalkozási formáról, akár kedvtelésből tartott állatok tenyésztéséről legyen szó. A megfelelő istállózási lehetőségek és a takarmányféleségek beszerzése szerepeljenek a legfontosabb tényezők közt. Az alapkövetelmények ugyanis messzemenően kihatnak az állatok szaporodókészségére és -képességére és közvetve gazdaságosságukra is. Többszörösen érvényes, megfontolandó tény, hogy minden mindennel összefügg. Az előkészítés folyamán alapozzuk már a következő generációk egészségi állapotát, egyben befolyásoljuk gazdasági hasznukat is. Bármilyen kitűnő genetikai adottságokkal rendelkező törzsállat haszontalan, ha rossz tartáskörülményei és hiányos takarmányozása meggátolják képességei kibontakozását. Gyakori, hogy az egyik tenyésztőnél jó formát mutató állat szaporodókészsége a másik tenyésztő háza táján elmarad a kívánttól. Az is megeshet, hogy „időszakos meddőség" lép fel a nem megfelelő körülmények közt tartott állat esetében, míg egy újabb helyen minden gond nélkül szaporodik. A helyes takarmányozás nehézségeire és buktatóira egy későbbi időpontban külön is kitérünk. Haszonállatok ivarzása Minden egyes állatfaj esetében az ivarzást követő tünetek megjelenése más és más, s alapjában véve meghatározzák az eredményes vemhesítés időpontját is. Az optimális időpont fajonként különböző, egyedi eltérések természetesen lehetségesek. A fajok biológiai adottságai és az egyedi követelmények figyelmen kívül hagyása nagyon rossz gazdasági eredményhez vezet. Az ivarzás kezdetét a nyugtalanság, a szokványos viselkedés megváltozása, az ivarszervek duzzanata, esetleges váladéka jelzi. A kanca - rendszeres időközökben, 21-28 naponként sáriik. A vemhesítés optimális időpontja a petefészek rektális ellenőrzése nélkül nehezen állapítható meg. A szakszerű ellenőrzést - ügyelve a munkavédelem szabályaira - végezze állatorvos. Különben veszélyes lehet a meggondolatlanul elővezetett csődör jelenléte. A gyakorlat az, hogy a sáriás e|ső jeleit követő 2., 3., (néha a 4.), és az 5. napon vezetik csődörliöz a kancát. Vemhessége 333 napig tart, néhány nap eltérés megengedett. Az ellés időpontja meglehetősen pontosan kiszámítható. Az elléshez leameafelelóbb a szabad mozgást lehetővé tevő elletőboksz alkalmazása. A kanca általában éjszaka, külső segítség nélkül egy csikót ellik. Ügyeljünk a magzatburok eltávozására, mert visszamaradása súlyos egészségügyi gondokat okozhat. Esetleges eltávolítást bízzuk állatorvosra. Gyakori eset, hogy az újszülött csikó köldökét el kell kötni, mivel nagy az elvérzés esélye. Ne felejtsük megfelelő fertőtlenítőszerrel (Ajatin tinc., Septonex spray) fertőtleníteni. A tehén (üsző) - huszonegy napos időközökben üzekedik. A vemhesítés az ivarzás első tüneteit követő 17-36 órán belül a legeredményesebb. Az első az üszőkre, a második érték inkább a tehenekre vonatkozik. A megtermékenyítés pontos időpontját a petefészkek rektális ellenőrzésén kívül a pérarésen keresztül kifolyó váladék minősége szerint határozhatjuk meg. A szinte földig nyúló, kristálytiszta váladék esetén fedeztetünk, a későbbi időpontban megjelenő vér már az ivarzás végét jelzi. A vemhesség 285 napig tart. Természetesen eltérések egyedenként lehetségesek. Elléskor ne siessünk, feleslegesen ne nyúljunk „segítőkészen“ a pérarésbe, netalán a méhbe! Az ellés elhúzódásakor azonnal forduljunk állatorvoshoz, mivel a meggondolatlan beavatkozások jóvátehetetlen elváltozásokat okozhatnak egyrészt a szülöutakon, másrészt közvetlenül veszélyeztetheti az anyaállat és a borjú életét. Az újszülött borjú köldökét fertőtlenítsük, nyílt seb lévén nagy a fertőződés veszélye. A nyugodt anyaállat a többi teendőt elvégzi, lenyalja a borját. Ezzel elősegíti a borjú vérkeringését, serkenti a reflexek kialakulását. Az ellenálló képesség kialakulása szempontjából fontos, hogy a borjú a megszületését követő két órán belül legalább egyszer szopjon föcstejet. A koca - szintén 21 naponként zúg, ez az időszak a süldők esetében lerövidülhet 20 napra. Az állat nyugtalansága, párájuk duzzadt volta, kipirosodása mellett a tűrési reflex kialakulása a legbiztosabb támpont a vemhesítés időpontjának megállapításához. Az első ivarzási tüneteket követő 34-36 óra elteltével lehet eredményes a fedeztetés. Általános szabály, hogy az ivarzó állatokat reggel és este válogatjuk. A reggel kiválasztottakat másnap reggel és este, az este különzárt kocákat pedig másnap este és a következő nap reggelén fedeztetjük. Az ivarzás 2-3 napig tart. A vemhesség ideje 3 hónap 3 hét 3 nap. A malacok száma általában 8-12. Ügyeljünk arra, hogy meg ne fázzanak az újszülött malacok, mivel hőszabályozó rendszerük rendkívül fejletlen. Ezenkívül fontos, hogy a malacok számának, megfelelő tejelő emlővel rendelkezzék a koca, ellenkező esetben megtörténhet, hogy a „kirekesztett" malac(ok) a későbbiekben jelentősen visszamaradhat(nak) a növekedésben. Hatvanmilliárd dollár - erdővédelemre Évente 60-70 milliárd dollárt kellene erdővédelemre fordítani Európában az elkövetkezendő huszonöt év során ahhoz, hogy megmentsük erdeinket attól a katasztrófától, amelybe a növekvő környezetszennyezés taszította őket - jelentette ki Sfen Willson, az Alkalmazott Rendszereket Elemző Nemzetközi Intézet (HASA) professzora bécsi sajtóértekezletén. Az erdővédelemre specializálódott szakértő szerint Nyugat- és Kelet-Európa erdőségeiben az elkövetkező száz évben legalább évi 30 milliárd dolláros kárt okoz a környezetszennyezés. Pedig a professzor számításaiban csupán a kén-dioxid szennyező hatását vette figyelembe, amelynek kibocsátásában mindenekelőtt a szén-, illetve olajtüzelésű hőerőművek a ludasok, 60 százalékban járulva hozzá a talaj elsavasodásához. A kárösszeg Wilsson számításai szerint a fák értékének 6,3 milliárd dolláros, az ipari fa értékének 7,2 milliárd dolláros és az erdőterületek társadalmi értékének, vagyis turisztikai, szórakoztatóipari, állat-, víz- és napvédelmi hasznosságának 16,5 milliárd dolláros csökkenéséből tevődik össze. A nemzeti, illetve európai szintű nemzetközi szerződések és programok - amelyek a levegőszenynyezés korlátozására vonatkoznak - évente összesen csak mintegy 9 milliárd dollár kiadást irányoznak elő erre a célra - állítja Wilsson. Intézete egyébként - amely 1972-ben alakult, és a bécsi Luxemburg-kastélyban székel - a környezetvédelmi kérdések mellett gazdasági, demográfiai és műszaki problémákkal is foglalkozik. (Mm) Magyar gond is Európa merre van? Mai mezőgazdaságunkban lényegesen több a kérdés, mint a válasz. Nem azért, mert nincs szándék, akarat, törekvés a kérdések megválaszolására, hanem mert hirtelenjében tömegesen összetorlódtak a kérdések. A kérdőjelek zöme azért született, mert egy rendszer és korszakváltás idejét éljük. Azt tudjuk, hogy mit szándékozunk magunk mögött hagyni. Azt azonban csak nagy vonalaiban ismerjük, hogy merre megyünk. De a merre kérdésre megvan a válasz: a piacgazdaság felé, olyan gazdasági berendezkedés felé, amely a világ gazdaságilag fejlett országaiban már kialakult, működik. A hogyan, mi módon, milyen úton kérdésekre, vagyis a részletekre kell keresni a feleletet. Az köztudott, hogy a gazdaságilag fejlett országok mezőgazdasága a magántulajdon alapján áll. Azt azonban, hogy milyen közgazdasági, piaci környezetben működnek, hol, milyen szabályok vonatkoznak rájuk - nagyobbrészt segítő szándékkal -, már kevésbé tudjuk. Nem csoda. Magyarországon sok mindenben alapvetően mások voltak a játékszabályok, amelyeket termelők, forgalmazók a mezőgazdaságban megismertek. Megismertek, mert benne éltek. Most viszont - azért, hogy lehetőleg ne fizessünk túl sok tanulópénzt - nagyon jó lenne több ismeret arról, hogy miként is működik a gazdaságilag fejlett Nyugat-Európában, Észak-Amerikában a mezőgazdaság. Több ismeretet igényelnek azok, akik itthon a búzát termelik, a tehenet fejik, s azoknak akik a mezőgazdaság irányító posztjain dolgoznak. Ha minden igaz, egy-két éven belül társult tagjai leszünk az európai Közös Piacnak, s aztán majd rendes, teljes jogú tagjai. Ez a magyar gazdaságnak, b$nne a mezőgazdaságnak sokat ígér. De jó lenne - kellő tudás birtokában - ezeket az ígéreteket pontosabban ismerni, ismertetni. Jó lenne a kedvező lehetőséget, annak minél több elemét a lehető legjobban kihasználni, s a buktatókból a legtöbbet elkerülni. Ehhez ma nagy szellemi ráfordítás kell. S ez a tőke létezik. De élni kell vele. (Magyar Gazda) Alternatív gyógyászat a kórházi gyakorlatban Létezik pszichoenergia... .. .állapította meg nyolc évi vizsgálatokat követően a Hustopece u Brna-i kórházban egy orvoscsoport. Lubomír Oliva, a kórház belgyógyászati osztályának vezető orvosa szerint a pszichotronika módszerei leginkább a pontos és gyors diagnózis megállapítása során használhatók. A természetgyógyász ugyanis nem szünteti meg a betegség eredeti okát, csupán a fájdalmat képes mérsékelni. A gyakorlatban kísérletekkel bizonyították feltevésüket: a természetgyógyászokkal együttműködve 88 páciensük - akik negyven éven át napi tizenkét (!) féle gyógyszert szedtek kínzó fejfájásuk ellen - 60 százalékánál rövid időn belül lényeges javulást értek el. Gondot okoz azonban együttműködésük megoldatlan jogi alapja. Nem tudni még, ki választhatja ki majd a természetgyógyászokat, s ki jogosíthatja fel őket a kórházi kezelés elvégzésére. (sz) 1991. április 10. / Erői évre egyre több farkas, hiúz és medve járja a gömöri erdőket. Mire vigyázzunk?! Rájuk vagy magunkra... ? Lőni vagy nem lőni? - ez itt a kérdés... Ki, melyik megoldást választaná, ha fagyos téli éjszakán fegyverrel a kezében tanúja lenne a jelenetnek: az erdőn átvágó őzcsapatot hangtalanul suhanó sötét árnyék követi? Ott van már ugrásnyira a leggyengébb őztől, egy villanás, s az agyarnyi fehér fogak lerántják a zsákmányt. Az acélizmú ragadozónak Ne lőjj! elegendő néhány pillanat, hogy győztesként kerüljön ki az egyenlőtlen küzdelemből. Ha az őz az ellenfél, diadalmaskodhat a farkas. De a háttérben ott leselkedik az ember is, és sok vadász a lövést választja. A remélt zsákmány elnyom minden megfontolást. A farkasra lőni kell! - ez a puskás ember ösztönének parancsa. De van-e esélye e nemes vadnak arra, hogy megéljen az ember árnyékában? Voltak idők, amikor a farkasok falkába verődve kóboroltak a téli erdőn, a nyári nádasokban. Csakhogy a települések terjeszkedése és az erdők megfogyatkozása azt eredményezte, hogy Gömörországban évtizedek óta kipusztult fajként tartották számon. így volt ez a legutóbbi évekig, mígnem a környék hegységeiben újra megjelentek a farkasok. Ne féljünk a farkasoktól! - biztatnak a vadászati szakemberek. A hozzánk költözött néhány (tucat) állat nem jelenthet veszélyt sem a vadállományra, sem a háziállatokra s az emberekre sem. Nemhogy szegényedne, inkább gazdagszik jelenlétével amúgyis egyre sivárabb környezetünk. Néhányan nem örülnek annak sem, hogy több „vendégmedve" is érkezett erdőségeinkbe. Vita alakult ki a természetszerető közvéleményben akörül, hogy mi legyen a hozzánk kóborolt macik sorsa? A megfontolatlanok szerint nincs más lehetőség, mint lelőni őket. Szerencsére azonban többségben vannak a józanabbul gondolkodók. A hiúzról - Európa legnagyobb termetű vadon élő, a macskafélékhez tartozó ragadozójáról - is szólni kell. A vadvédelemnek köszönhetően erdeink legvédettebb zugaiban újra feltűnt ez a hatalmas termetű „cica". A hiúz nagyon óvatos, fél az embertől, ha teheti elkerüli őt. Tulajdonképpen minden hazánkban élő nagyobb állatra érvényes ez a megállapítás. Persze, nem okos dolog a véletlenül megtalált farkaskölyköket a farkaslyuk torkában cirógatni, vagy a hiűz vackába mászva cicanézőbe menni. Egy terület állatvilága sohasem teljesen állandó. Az, hogy milyen állatok élnek valahol, jellemző az adott vidékre, de mindig van némi ingadozás az állatállományban. Manapság ez az ingadozás, - a ritka kivételtől eltekintve - fogyatkozást mutat, azt, hogy az ember ilyen-olyan tevékenysége következtében kipusztulnak az állatok, szegényedik a fauna. A visszatelepülések a ritka kivételek sorát gyarapítják. A természetvédelem jelentősége nem merülhet ki abban, hogy egy-két faj egyedeit védjük, óvjuk, olyan környezetben amelyben már idegenek. A feladat sokkal nehezebb: környezetünket kell úgy megóvnunk, hogyne érezze magát „ vendégnek" egyetlen élőlény sem lakóhelyén. S ha lehet, mi magunk, emberek sem... (korcsmáros)
