Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)
1991-04-06 / 41. szám
r IRODALOM • MŰVÉSZET Szemelvények a jugoszláviai magyar irodalomból alap- és Szerkeszti: Balázs F. Attila Gion Nándor Rezsőt. A boltos levegő után kapkodott, kötényére szorította a kezét, és nyögve leguggolt.- Szerencséd volt, mi? - vicsorított rá a magasból Török Ádám. - Neked volt szerencséd, te meztelen csiga? Azt hiszed, téged jobban szeret az Isten, mint engem? Ha tudnád, milyen vagy... Nézz végig magadon. Olyan vagy, mint a meztelen csiga.- Ne nyúljon hozzám - viny-Latroknak is játszott (Részlet a regénytől) Török Ádám egy havas téli délután állított be Kudlik Rezső boltjába. Nagy volt a forgalom a boltban, tíz-tizenöt vevő válogatott a legkülönfélébb áru között, a segédek és az inasok szolgálatkészen hajlongtak előttük, Kudlik Rezső pedig Sava Jaksictyal tárgyalt az újabb disznózsírszállítmányról. Török Ádám kíváncsian forgatta a fejét, lassan végigsétált a hosszú boltban, elégedetten bólogatott a sok áru láttán, és végül a kerékpároknál és a Singer varrógépeknél állapodott meg. Fenyvesi Mihály, az egyik kisinas, aki Zöld utcai gyerek volt, és jól ismerte Török Ádámot, meghatódva hajolt meg előtte, és megkérdezte, hogy mit parancsol.- Küldd ide a gazdádat.- A gazdám foglalt - mondta az inasgyerek én is kiszolgálhatom, tudom, hogy mi hol van.- Küldd ide a gazdádat. Az inasgyerek elkotródott. Csakhamar Kudlik Rezső sietett oda Török Ádámhoz, a meggyfa szipka remegett a szájában, kezét tördelte, hasán megfeszült a kék kötény, széles mosollyal mondta:-Tessék parancsolni.- Zárja be a boltját - mondta Török Ádám.- Miért? - ámult Kudlik Rezső.- Miért zárnám be az ajtót? Hiszen dolgozunk, láthatja, hogy dolgozunk, még fényes nappal van.- Seperje ki a vevőket, és zárja be a boltajtót. Kudlik Rezső egyszerre megváltozott, méltóságteljesen kihúzta magát, és megkérdezte:- Kicsoda maga? Mit akar tulajdonképpen?- Török Ádám vagyok. Kudlik Rezsőnek kissé visszagörbült a háta, és sápadozva mondta:- A Csoszogó Török Ádám?- Nem szeretem, ha Csoszogónak neveznek - magyarázta Török Ádám. - Az öregapám volt a Csoszogó, mert ó sántított. De én nem sántítok, és nem szeretem, ha Csoszogónak neveznek.- Nem akartam megsérteni, és nem...- Maga sem szeretné, ha mondjuk, Kehes Kudliknak vagy Dadogós Kudliknak, vagy Lyukas Kudliknak neveznék.-Tényleg nem akartam megsérteni - mondta Kudlik Rezső -, és nem ismertem meg mindjárt. Lefogyott, és az arca nagyon fehér lett.- Bezárja hát az ajtót?- Miért zárnám be az ajtót? Mit akar tőlem?- Beszédem van magával.- De hát beszélhetünk...- Mozgás! - förmedt rá Török Ádám a boltosra. Nem törődött vele, hogy a vevők esetleg mindent hallanak. Szétgombolta a télikabátját, és megmutatta az övébe dugott fényes csendórpisztolyt.- Mozgás, te meztelen csiga, mert kilyukasztom azt a kemény hasadat.- Ki akar rabolni? - kérdezte rémülten Kudlik Rezső, és elfelejtette tördelni a kezét. - Segítségért kiáltok, öt perc múlva itt lesznek a csendőrök.- Nem baj - vigyorgott Török Ádám. - A csendőrök között is vannak barátaim, szeretném már látni őket. Mozgás! Kudlik Rezső nem ellenkezett tovább. Fiát, Kudlik Oszkárt a boltajtóba állította, hogy ne engedjen be újabb vevőket, a bent levőket pedig gyorsan, széles mosoly és hajlongás nélkül kiszolgálta. A vevők csodálkoztak a furcsa bánásmódon, de senki sem tiltakozott, egyenként, engedelmesen kimentek a boltból. Kudlik Rezső összevonta a széles, szárnyas ajtót és belakatolta. Meglepően nyugodt arccal ment vissza Török Ádámhoz, és azt mondta:- Kirabolhat, ha úgy tetszik. De a csendőrök még ma letartóztatják.- Nem akarom én kirabolni magát - mondta Török Ádám -, a kerékpárokat nézegetem. - Az egyiken kipróbálta a csengőt, a bámuló segédek és inasok ijedten összerezzentek az éles, berregő hangra. - Küldje ki a segédeket és az inasokat.- Hová küldjem őket?- Menjenek az udvarra. Hólabdázzanak, amíg mi beszélgetünk. Kudlik Rezső intett a segédeknek és az inasoknak, és azok a hátsó ajtón kimentek a havas udvarra. Az ajtóból lopva visszapillantottak a báránybör kucsmás, hatalmas termetű Török Ádámra.-Tényleg nem rabolni jött?- kérdezte Kudlik Rezső. - Én sohasem rabolok ki senkit - mondta szinte ünnepélyesen Török Ádám. - Csak kikérem a nekem járó részt.- Én nem tartozom magának semmivel.- Dehogynem. Maga megvett négy lánc földet az apámtól.- Kifizettem az utolsó dinárig.- Új szerződést kötünk- mondta Török Ádám. - Túl keveset kaptunk a négy lánc földért, ma már sokkal többet ér.- De kérem... - méltatlankodott Kudlik Rezső. - Én sem tudhattam, hogy meghozzák a törvényt ...- Dehogynem tudta. Hány lánc földet vásárolt a törvény meghozatala előtt?- Harminc láncot - mondta Kudlik Rezső. - Mi lenne, ha most mindenki a nyakamra jönne, hogy fizessem ki a különbözetet? Mehetnék koldulni a templom elé.- Engem a többiek nem érdekelnek - mondta Török Ádám.- Az én négy lánc földem érdekel.- Kifizettem az utolsó dinárig- mondta Kudlik Rezső. - Igaz, szerencsém volt, hogy később meghozták a törvényt... Török Ádám belecsöngetett a szavába. Az egyik kerékpár kormányának támaszkodott, most háttal állt a boltosnak, ujjával nyomkodta a csengőt, élvezte, hogy a boltot megtölti a hangos berregés.- Szerencséje volt?- Szerencsém volt. Török Ádám hirtelen megfordult, ököllel gyomron vágta Kudlik nyogta Kudlik Rezső. - Sérvem van. Török Ádám elővette a csendórpisztolyt, ö is leguggolt a görnyedező boltos elé, a pisztolyt a homlokának szegezte, és azt mondta:- Elfakasztom a sérvedet. Utána agyonlőlek, mint a kutyát. Kudlik Rezsőnek fájdalmasan eltorzult az arca, rettenetesen meg volt ijedve, de még mindig meglepően bátran viselkedett.- Nincs pénzem - nyögte.- Alig van valamennyi pénz a kasszában.- Nem baj - mondta Török Ádám. A pisztollyal feldöntötte Kudlik Rezsőt, a boltos meghemperedett a fűrészporos, olajos padlón. - Áruval is kifizethetsz. A boltos az áliáig húzta a térdét, gömbölyűre csavarodott mint egy vacogó kutya.- Ne nyúljon hozzám - könyörgött. - Vigyen a boltomból, amit akar, csak ne nyúljon hozzám. Sérvem van. Török Ádám felrángatta a padlóról, egy széket kerített, és ráültette Kudlik Rezsőt.- Válogathatok az áruban?- kérdezte udvariasan.- Vigyen, amit akar, csak ne nyúljon hozzám. Raboljon ki, és menjen innen. ' - Csak a nekem járó részt viszem el - mondta Török Ádám.- Vigyen, amit akar. Török Ádám belerúgott a székbe, a boltos megint a padlóra hemperedett. Török Ádám a hasára lépett, és türelmesen magyarázott.- Csak a nekem járó részt viszem el. Egy rozsdás szeggel sem többet. Én nem akarok semmit sem elrabolni, de maga tartozik nekem. Igaz?-Igen - nyöszörgött Kudlik Rezső. Török Ádám visszaültette a székre, és barátságosan vállon veregette.-így már sokkal jobb. Csak a magam részét viszem el. Nem feledkezik meg erről, igaz?- Nem feledkezem meg- mondta Kudlik Rezső.- Kihordom a holmit az udvarra- mondta Török Ádám.- Aztán majd elküldöm érte Haramász Andrást, ő a legjobb fuvaros Szenttamáson. Egyenként kihordom a holmit, maga figyelje, hogy mit viszek el, és szóljon, hogyha kiegyenlítettük a tartozást. Rendben van?- Rendben van.- Elviszek három kerékpárt- mondta Török Ádám. - A bátyáimnak. Sohasem ültek még kerékpáron ... Három kerékpár, az nem sok, igaz?- Nem sok. Török Ádám egyenként kitolta a kerékpárokat az udvarra, a ház falához támasztotta őket, a két boltossegéd és a három kisinas félrehúzódva, ijedten figyelték. Török Ádám azután a Singer varrógépeket vette szemügyre.- Elviszek egy-ket varrógépet is - mondta töprengve. - Vannak fiatalasszonyok a családban, megtanulhatnak varrni. Ismerek egy szorgalmas német asszonyt, az szívesen megtanítaná őket varrni. Elvihetek két varrógépet?- Elvihet. Török Ádám kicipelt két varrógépet az udvarra, aztán megkérdezte Kudlik Rezsőtől...- Vihetek még valamit?- Vihet.- Hol van a raktár?-A pincében. Az udvarból van a lejárat. Török Ádám kiment az udvarra, és lement az áruval telezsúfolt, hideg pincébe. Akkor megérkeztek a csendőrök, betörték a boltajtót, öt csendőr rontott be a boltba, Karagic, a kövér csendórtiszt vezette őket; bal arcán ronda, fekete folt éktelenkedett.- Hol van? - kérdezte Kudlik Rezsőtől.- A pincében - suttogta Kudlik Rezső. Révetegen ült a széken, fel sem nézett a csendőrökre.- Az udvarból van a lejárat. A csendőrök az udvaron félrelökdösték a segédeket és az inasgyerekeket, és a pince ajtajához álltak. Karagic kedélyesen leszólt Török Ádámnak.- Feljössz magadtól, vagy lemenjek érted? - Mivel Török Ádám nem válaszolt, rosszallóan hozzáfűzte: - Csúnya dolgokat művelsz, Török Ádám. Alighogy kijöttél a börtönből, máris csúnya dolgokat művelsz. És, ami azt illeti, még ostoba is vagy. Fényes nappal megtámadod a tisztességes embereket, és tanúk előtt kirabolod őket.- A magamét viszem - mondta ekkor Török Ádám a pincéből.- Valóban? - csodálkozott Karagic. - Ami azt illeti, nem hiszem, hogy a magadét viszed.-Sejtettem, hogy nem fogod elhinni - mondta Török Ádám.-Gyere fel szépen, ne várakoztass bennünket ebben a hidegben - mondta Karagic. A pincében csönd volt, Karagic várt egy kicsit, akkor bosszankodva azt mondta: - Kénytelen leszek lemenni érted. - Óvatosan elindult lefelé, és figyelmeztette Török Ádámot: - Pisztoly van nálam.- Nálam is pisztoly van- mondta Török Ádám. Karagic megtorpant, tétován kémlelt a félhomályba, és kibiztosította a pisztolyát.- Valóban?- Valóban.- Nincs neked pisztolyod, Török Ádám - mondta Karagic.- Nincs neked az égvilágon semmid. Már sétapálcád sincs.- Majd megbizonyosodsz róla, te meztelen csiga - hangzott lentről, a pince sötétjéből.- Nem hiszem, hogy pisztolyod van - mondta Karagic. - De még ha lenne is... Nem vagy talán olyan őrült, hogy megölj. Fel akarod köttetni magad?- Nem öllek meg - mondta Török Ádám. - Csak megnyomorítalak. Karagic riadtan felkapta a lábát, ment volna felfelé, vissza a havas udvarra, ahol öt csendőr várakozott készenlétben, de akkor Török Ádám elsütötte a pisztolyát. Karagic szétroncsolt térddel bukfencezett lefelé a lépcsőkön, és elnyúlt a pince nyirkos földjén. Kisvártatva magasra tartott kézzel megjelent Török Ádám a pinceajtóban. A csendőrök megbilincselték és elvezették Török Ádámot. Valamelyik Nagy utcai paraszttól gyorsan kerítettek egy szánkót, felrakták rá az ájult Karagicot, és orvoshoz vitték. Á Kudlik-bolt előtt vastag, téli gúnyába öltözött emberek gyűltek össze, kíváncsian bámulták a megbilincselt Török Ádámot, a szitkozódó csendőröket és a sebesült Karagictyal elsuhanó szánkót. középiskolások számára Estefelé megérkeztek a Kudlikbolthoz Török Ádám fivérei, Pál, István és Sándor. A boltajtót zárva találták, bementek hát az udvarba, és onnan havas facipőjükkel Kudlik Rezső lakásába. Kudlik Rezső ágyban feküdt, egész testében remegett, felesége borogatást rakott a fejére, és a gyomrára.- Ne nyúljanak hozzám - kérlelte őket Kudlik Rezső. - Ott vannak a kerékpárok és a varrógépek az udvaron, vigyék haza az egészet.- Miért? Mit vigyünk haza?- néztek értetlenül a boltosra a Csoszogó Török fivérek.- Benne van a négy lánc föld árában.- Mi történt az öcsénkkel?- kérdezte István.- Lelőtte Karagicot - remegett Kudlik Rezső a borogatások alatt.- Engem is majdnem megölt. Istenem, ha rágondolok, hogy engem is lelőhetett volna.- Miért jött ide az öcsénk?- El akarta vinni a kerékpárokat és a varrógépeket. Itt vannak kint az udvarban, vigyék haza őket. Ez még jár maguknak a négy lánc földért.- Ha ez még jár nekünk, akkor miért hívtad a csendőröket? - kérdezte Sándor.- Nem én hívtam a csendőröket.- Hazudsz.- Ne nyúljatok hozzám - könyörgött Kudlik Rezső. - Esküszöm, hogy nem én hívtam a csendőröket.- Valaki az embereid közül?- Nem. Ők itt voltak az udvarban.- Ki látta még az öcsénket?- Sokan látták - mondta Kudlik Rezső. - Rengeteg vevő volt az üzletben. Bárki szólhatott a csendőröknek.- Akárki volt, meg fogjuk találni- mondta Csoszogó Török István.- Megmondhatod neki.- Nem tudom, hogy ki hívta ki a csendőröket - mondta Kudlik Rezső. - Kérem, vigyék el a kerékpárokat és a varrógépeket. Ä Csoszogó Török fivérek még akkor este hazatolták a három kerékpárt, és hazavitték a két Singer varrógépet. Török Ádámot tizenkét évi börtönbüntetésre ítélte a bíróság. Az ítéletről rövid cikk jelent meg a szenttamási újságban. Péter, a kisebbik Krebs fiú, aki Major Lajos nyomdájában dolgozott, ahol a vasárnaponként megjelenő, négyoldalas újság készült, ebből a számból hazavitt három példányt. Később a három újságot átadta Gallai Istvánéknak. Ács Károly Kéz a kilincsen Nagy a kéz titka, amint mozdul, hogy intsen, vagy megáll a kilincsen, mielőtt benyitna. öt ujj, öt furfang s öt buta ügyetlenség. Barátnál boldog vendég, s egymagába bús rab. Tudok-e kérni? tudok-e szépen adni? ökölként odacsapni, és lenni tenyérnyi? Kezemet nézem: az oldalamnál fekszik, s a halálnál is'messzibb. Enyém és mégsem: annyi a titka, ha idegené horgad, kicsit vár, majd kopogtat, s az ajtót kinyitja.
