Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)
1991-04-29 / 60. szám
< I í ÚJSÁG )l Ha az Ipoly mente összefog Eredményes szakszövetség alakul(hat) Ipolyságon, a Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet tanácstermében 1991. ápri- . lis tizedikén Ipoly Menti Mezőgazdasági Szaktanácsadók Szövetsége néven érdekvédelmi szervezet alakult. Az előkészítő munkák oroszlánrészét Danis Ferenc, a szövetségnek állandó székhelyet biztosító alma mater igazgatója, valamint Kajtor Pál, a helyi földműves-szövetkezet elnöke végezte. Érdemes belelapozni a gondosan kimunkált egyesületi alapszabály-tervezetbe. Az önkéntes társulás - áll a határozatban - az Ipoly mente egész területén földművelésből, mezőgazdasági jellegű tevékenységből élő személyek és szervezetek érdekképviseletét óhajtja felvállalni. A cél világos, egyértelmű:- Elsősorban a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelést támogató szaktanácsadó szervezetek, illetve egyének munkáját szeretnénk segíteni - összegezte a feladatokat néhány pontban Kajtor Pál, az előkészítő bizottság ügyvezetője. - A szaktanácsadók számára - munkájukhoz - folyamatosan akarunk információkat szolgáltatni és szakmai továbbképző tanfolyamokat szervezni. Képviseljük tagságunk érdekeit a vállalkozóknál és a mezőgazdasági termelést irányító kormányzati szerveknél, s részt veszünk azon országos és külföldi szervezetek munkájában, amelyeknek célja a mezőgazdasági szaktanácsadás támogatása, továbbfejlesztése. Mindezen túlmenően a mezőgazdasági szaktanácsadás módszereinek fejlesztésén és tehnikai felvételeinek megteremtésén is fáradozunk. ' - Elsősorban tehát - egészítette ki az elhangzottakat Danis Ferenc - elméleti és gyakorlati szaktanácsadást nyújtunk, remélhetőleg hamarosan gyarapodó tagságunk számára. Baráti kapcsolatainkra alapozva tanulmányi utakat szervezünk magyarországi „sikergazdaságokba“, eredményesen működő termelőszövetkezetekbe, hogy az ott nyert tapasztalatokat idehaza, a mi viszonyainkhoz igazodva hasznosíthassuk. Bűn lenne elszalasztani a kínálkozó lehetőségeket. A kor követelményeihez igazodó anyanyelvi szakirodalmat is szeretnénk - Magyarországról behozott vagy a Gazda Magyar Mezőgazdasági Lap - és Könyvkiadó jóvoltából nálunk megjelentetett könyvek segítségével * biztosítani minden érdeklődőnek. Üzletközvetítésre: piacfelkutatásra és árucsere lehetőségek teremtésére úgyszintén vállalkoznánk. A Szaktanácsadók szövetségébe magánszemély és intézmény, valamint gazdálkodó és egyéb Ipoly menti szervezet kérheti felvételét. Pártoló tag lehet a célkitűzések erkölcsi és anyagi támogatását nyilatkozatával felvállaló bel- és külföldi jogi személy és szervezet. A gazdakör alakuló összejövetelén a megjelentek döntése értelmében a szövetség elnöke Danis Ferenc, alelnöke Kajtor Pál, titkára Horváth Ferenc, szakmai felügyelője Bodonyi János, az Ipolybalogi Földműves-szövetkezet elnöke, gazdasági felelőse pedig Zsolnay Ernőné lett. Az Ipoly mentén dolgozó mezőgazdasági szakemberek közül sokan éppen az ipolysági tanintézményben vértezték fel magukat a munkájukhoz szükséges szaktudással.- A létünkért is harcolunk - jelentette ki az iskola igazgatója -, s ha továbbra is meg akarjuk tartani helyünket, igazodnunk kell a valós helyzethez. Amennyiben jól képzett, a modern földműveléshez értő fiatalok kerülnek ki iskolánk padajaiból, megmarad továbbra is iránta az emberek bizalma. A szövetség minden érdeklődőt vár és örömmel fogad. ZOLCZER LÁSZLÓ A tanácskozáson az asztalfőn ülő Kajtor Pál elnökölt (A szerző felvétele) Újabb szakosztály az Állattenyésztők Szlovákiai Szövetségében Hármasfogat Tavaly az Állattenyésztők Szlovákiai Szövetsége keretén belül juhok, kecskék és lovak tenyésztőit tömörítő szakosztály alakult. Feladata, fellendíteni a „központban“ eddig mostohán kezelt, politikai okok miatt visszaszorított juhászatot, ezen felül elhárítani a háztáji lótenyésztés nehézségeit, illetve erkölcsi és nem utolsósorban anyagi támogatásban részesíteni a juh-, a kecske és lótenyésztőket. Ján Juríkot, a szakosztály titkárát időszerű gondjaikról kérdeztük. • Az állattenyésztés megfelelő szakismereteket kíván. Önöknek miként sikerült az e téren feltehetőleg elö-előforduló hiányosságokat rövid időn belül pótoni?- Még tavaly nyáron megszerveztük a fajtabírálók és a bírálójelöltek oktatását. A sikeres tanfolyamnak - amelyen huszonegy szakember vett részt - 1990. június 30. és július 1. közt a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola Speciális Állattenyésztői Tanszéke adott otthont. Azóta - hogy gyakorlati tapasztalatra is szert tegyenek -, rendszeresen látogatják szakosztályunk juhokat és kecskéket tenyésztő tagjainak háztáji gazdaságait. Az információk cseréje természetesen kölcsönös. Azt szeretnénk elérni, hogy a tagok lehetőleg fajtatiszta állatokat neveljenek és bekapcsolódjanak a teljesítménymérésbe és az állománynemesítésbe is. Mindegyikük érdeke, hogy hasznot és a lehető legjobb eredményt érje el. • Érdemes fajtatiszta állománynyal foglalkozni, amikor amúgy is értékesítési nehézségek állják a tenyésztők útját?- A fajtatiszta állatok tartása és szaporítása mindig többletmunkát jelent. Idei adatokról még nem számolhatok be, de tavaly például a tejelő keletfríz tenyészkosok átlag 6190 koronáért keltek el. A napjainkban egyre inkább keresett fehér szarvatlan kecskék ára is elfogadható. A bakok átlag 2931, a nőstények 2293 koronáért keltek el. Ha ebből le is számítjuk az árverések szervezőit megillető 2,5 százalékot, nem csekély összeg vándorolhatott a tenyésztők zsebébe. Mondanom sem kell, megérdemelték. A magángazdák közt nagyobb kereslet természetesen a nőstények iránt volt. A bakokat az Állami Törzsállattenyésztő Vállalat vásárolta fel, hogy a természetes úton történő fedeztetésre bérbe adja. Más kérdés a vágóállatok, a gyapjú, a tej napjainkban tapasztalható értékesítési nehézsége. A gyapjú felvásárlási ára a világ piacain általában meglehetősen alacsony, óriási a túlkínálat. Ebben az esetben csak a legjobb minőségű áru lehet versenyképes, s ez érvényes számunkra is. A hús és a tej értékesítése inkább a feldolgozóipar, a kereskedelem, valamint a fogyasztó lehetőségein, illetve igényein múlik. Ebben pedig a magánkézben levő tejfeldolgozók, vágóhidak és a magánkereskedők segíthetnek leginkább. • A fajtatiszta állatok nevelése nem csekély költséggel jár. A nagy vállalatokhoz hasonlóan, az egyéni gazdálkodók is kaphatnak állami támogatást?- A gyakorlatban azok az ÁSSZ- tagok, akik kimagasló eredményeket érnek el a tenyésztőmunkában vagy kevésbé kifizetődő, de genetikailag értékes fajtát nevelnek, állami támogatásban részesülhetnek. Tavaly például ilyen okból 150 ezer koronát osztottunk szét a tenyésztők között. Az idén is várható támogatás, amely - bár sokszor nem arányos a kifejtett munka súlyával - ösztönző lehet. • A továbbiakban melyek a szakosztály legfontosabb feladatai?- A fő hangsúlyt a szervezőmunkára helyezném. Tevékenységünk hatékonysága elképzelhetetlen koordinálás nélkül. A szakosztály tagjai számára a legfontosabb feladat az értékesítés. Szoros kapcsolatot tartunk fenn a csehországi szövetséggel. A szakmai tájékoztatók időszakos kiadványok, kiállítások, árverések szervezése egyre fontosabb szerephez jut. Az év másik felében kell a tenéyszállatokat minőségi osztályokba sorolni, ennek fő kritériuma pedig a teljesítménymérés eredménye. Tehát tennivaló van bőven. A továbbiakban fel szeretném hívni az érdeklődők figyelmét az állatvásárokra, árverésekre, értékelő bemutatókra: Merino fajtájú juhok (kosok, jerkék) vására lesz május 21-22-én Körömcsén, 28-30 Gálszécsen (Terebesi járás), június 4-6-án pedig Nagyszombatban. A cigája június 11-13-án Gálszécsen, 18-20-án Körömcsén, 25-27-én Gálszécsen, nemesített valaskafajta kerül eladásra. SZTRUHÁR GYŐZŐ 1991. április 29. Sajnos a Kocovcéban megtartott tanácskozás alkalmával nem tudtam Veletek kapcsolatot teremteni, ezért most bővebben írok. Először is örömmel közölhetem, hogy a Hidak a Dunán c. kezdeményezésünk egészen jól alakul, bár még sok, főleg anyagi természetű problémát kell megoldanunk. A lényeg az, hogy a német, osztrák, szlovák, magyar, jugoszláv és román tárgyalófelek, akik tulajdonképpen egyetemeket képviseltek, teljes mértékben állást foglaltak a Duna völgyében élő népek együttműködésének fontossága mellett. A dolog véleményem szerint azonban nem ilyen egyszerű, hiszen az értelmiség elvi egyetértése a mindennapi gyakorlatban „zátonyra" futhat. Hiába beszélünk tehát arról, hogy a Duna hosszában víziútként, a víz fölött mint átívelő hidak pedig keresztben kötik össze a népeket, s a nemzetek közötti szellemi, kulturális, kereskedelmi kapcsolatok gyakorlati lehetőségét kínálják, ha nem élünk ezekkel a lehetőségekkel. Úgy látom, amennyiben elindítanánk jelképes kis hajónkat, hogy azzal a Dunán végighajózva a népek egyenjogúságára építkező baráti együttműködést hirdessük, gyakran elakadnánk a tudatlanság és az abból fakadó bizalmatlanság, rosszindulat zátonyán. Ezt annak ellenére látom így, hogy az említett tanácskozásunk pozitívabb képet mutatott. Abból indulok ki, hogy most már több mint egy évtizede foglalkozom kissé behatóbban technikatörténettel. Többfelé hangoztatom, le is írtam, Levélféle Budapestről Tisztelt Szerkesztőség, Barátaim! hogy a technika története nem a királyok, hadvezérek vagy bármiféle címet, rangot viselők, tehát az egymással hatalmi összeütközésbe kerülők története, hanem a házakat, városokat, utakat, hidakat, gyárakat építő, a társadalmi élet számára értéket létrehozó népé. Azé a népé, mely évszázadokon keresztül etnikumi hovatartozástól függetlenül együtt tudott élni és dolgozni. Ha visszalapozunk a technikatörténelemben, akkor annak minden szakmai-ágazatában a nemzetek közötti együttműködést, egymás eredményeinek átvételét, hasznosítását és általában a technika fejlődésének nagy nemzetközi összefüggéseit találjuk. Mégis a legújabb kori történeti szemlélet arra törekszik, hogy a természettudomány- és technikatörténetet etnikai hovatartozás szerinti részekre bontsa. Ez a módszer a történeti emlékekből, az azokat létrehozó személyekből torzókat csinál azáltal, hogy a más nemzethez kötődő részeket elhagyja, elhallgatja, letagadja vagy egyszerűen nem vesz róluk tudomást. A mai nemzedék tehát ilyen csonkítással hamisított történeti leírásokat kap a kezébe. Minthogy természeti törvény, hogy ha valamiről nem tudunk, az számunkra nem létezik, ezért a csonkított történetet megismerőknek hiányérzetük sincs. Véleményem szerint a csonkítással hamisított történelemből, azaz az ismeretek hiányából épülnek fel azok a zátonyok, amelyek az együttműködés szálainak összekötésére indítandó jelképes kis hajónkat mozgásképtelenné tehetik. Ebből a helyzetből csak egyetlen kiutat látok: korrekt történeti ismeretekkel a tudatlanság zátonyait közösen számoljuk fel. Ennek egyik módja lehet, ha az egyes jeles jubileumokhoz kapcsolódó ismeretanyagot minél szélesebb körben terjesztjük. Ilyen céllal vetettem fel azt a gondolatot, hogy jó lenne, ha Széchenyi István születésének 200. évfordulójáról részben közösen is megemlékezhetnénk. Széchenyi életműve annyira gazdag, hogy az emlékév számos rendezvénye közül csak az általunk (azaz a Hidak a Dunán szerv, biz.) kezdeményezett rendezvényre gondolok aktív részvétellel. Ezt mi október elejére tervezzük, az alábbi két előadással: A Lánchíd története, a másik pedig: A Vaskapu hajózhatóvá tétele. Az előadáshoz kapcsolódóan evezősverseny megrendezését is tervezzük a Lánchíd feletti Dunaszakaszon, ugyanis Széchényi rendezte a Dunán ugyanott az első evezőversenyt a híd építése közben. Az Összmagyar Testület támogatja a Széchenyi-emlékév programját, s örülnénk, ha szlovákiai magyar szervezetek, egyesületek egymással kapcsolatba lépve csatlakoznának programunkhoz. A technikatörténeti eredményeket, mint megannyi ,,mérföldkövet" tekintem, amelyek a múltból a mába vezető utat jelzik, s azok sora a múltból csak a mába vezet, a jövőbe nem! Tehát nincs olyan mérföldkő, amelyik a jövőbe vezető út mentén készen állna, éppen miránk várna. Ezért a jövő minden jelentős eseményt jelző mérföldkövét nekünk kell megépítenünk, lehetőleg egyre több pozitív elemből, és törekedjünk arra, hogy a negatív elemeket hagyjuk abból ki. Röviden: úgy nézzünk a múltba, hogy az abból merített tanulságok megvilágítsák a jövőbe vezető utunkat. Baráti szeretettel Laár Tibor Maria Treben: Egészség Isten patikájából Édesanyja Kneipp tisztelendőnek, a vízkúrák apostolaként ismert természetgyógyásznak híveként arra törekedett, hogy rájuk, gyermekekre semmiféle kémiai szer ne hasson. Két ízben személyesen tapasztalta, hogy a füvesasszonyok - két kórházból elbocsátott - gyógyíthatatlannak minősített beteget kigyógyítottak halálosnak hitt betegségükből. A gyógynövények alkalmazásának tudományával 1961 óta foglalkozik. Nem gyógyász, nem fogad látogatókat, senkinek nem küld gyógyfüvet, és kéri, hogy ne keressék őt se telefonon, se levélben. De mivel hisz a Teremtő patikájában nőtt gyógyfüvek hatásában, s tudományosan elemzi, vizsgálja a hatásukat, megírta ezt a könyvét. Több évtizedes tapasztalata nyomáh elsősorban azzal foglalkozik, hogy miként, mikor, és hogyan kell gyűjteni, szárítani, feldolgozni a gyógynövényeket. Megtanítja az olvasót a teakészítés kilenc módjára, valamint arra, miként kell tinktúrát, gyógynövénypépet, dunsztkötést, kenőcsöt, növényolajat, borogatásokat, és gyógynövényfürdőket készíteni. Önálló, szépen illusztrált fejezet könyvében a 31, hazánkban is honos gyógynövény ismertetése. A növények leírása rendkívül tömör, de pontos. Terjedelmesebb a velük kapcsolatos tapasztalatok sora, melyek után közli, mintegy használati utasításként, a növény felhasználásának módozatait is. Ebben a fejezetben található a svédfüvek néhány receptje, valamint a szívbetegek számára készítendő gyógybor több szempontú ismertetése. A könyv másik, nagyon érdekes és értékes fejezetének címe: Tanácsok különböző betegségekben. Az utána közölt Tárgymutató összegezi, hogy 412 különféle panaszra, betegségre 868 tanáccsal, javaslattal szolgál a szerző. A természetgyógyászok kézikönyvként ismert - legalábbis a német nyelvterületen - kiadvány utolsó oldalain Utiszó címmel Szigeti Jenő tanulmány jellegű írását olvashatjuk. A színes borítólapú, 120 oldalas, 1985-ben 24. kiadásként megjelent, német nyelvű könyv szövegét Csokonai Attila fordította magyarra. Három tudományos dolgozó lektorálta, dr. Fekete Farkas Pál, dr. Kéry Ágnes és D. Nagy Éva. A HUNGARPRINT szövetkezeti kiadó jelentette meg, ára 199,- Ft. Pozsonyban a Slovenská Kniha magyar könyvesboltjában is megvásárolható. (hajdú)
