Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)

1991-04-26 / 58. szám

Gazdasági és érdekvédelmi napilap Kiadja a GAZDA Magyar Mezőgazdasági Lap- és Könyvkiadó. Főszerkesztő: MÉSZÁROS JÁ­NOS, telefon: 210-39-98,210-39-94. Főszerkesztő-helyettesek: BÁRDOS GYULA és KÁDEK GÁBÍOR.Szerkesztőség: 819 11 Bratislava, MartanoviJova 25., 12 emelet Telefax 210-39-92 210-36-00.Telex92 516. Fényszedéssel készül a DaÉubiaprint á. v. 02-es Szemében, valamint a Gazda Kiadó számítógépes rendszerén, az AGROINFORM, a HOKI RADE Co.Ltd. és a NET COM Számítástechnikai és Kereskedelmi KfL támogatásával. Nyomja a Danubiaprint á. v., 851 80 Bratislava, Martanoviéova 21. Felelős a GAZDA Kiadó igazgatója:MIHÁLY GÉZA és főszerkesztője: HARASZTI MÉSZÁROS ERZSÉBET. Teijeszti a Postai Hírlapszolgálat Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk visz­­sza. _ Index 48 301 % / Változó könyvtárak Olvasni, de mit? Egy-egy ország, vagy régió kultú­rájának fejlettségi fokán lemérhető a gazdasági színvonala is. Az utóbbi évtizedekben éppen azok az orszá­gok törtek a világgazdaságban az él­re, ahol a nemzeti jövedelem jelen­tősebb hányadát áldozták fel a köz­­művelődésre. A Dunaszerdahelyi já­rásban egy lakosra számítva a fél­múltig kb. nyolc korona ötven fillért fordítottak a könyvtárak könyvkiad­ványok és sajtótermékek vásárlásá­ra. A helyzet 1991. január elsejével megváltozott. Idén ugyanis a Duna­szerdahelyi Járási Könyvtár mind­össze 7 ezer (!) koronáért vehetett könyveket. A járás többi településén még rosszabb a helyzet. Nagyme­gyeren április derekáig összesen 5 ezer korona értékben kerültek új könyvek a polcokra, de ennek az volt a feltétele, hogy a kiselejtezésre váró könyveket eladták, és a tagsági igazolványok árát is felemelték. Beszélgetőtársaim: Hodossy De­zső, a könyvtár igazgatója, Horváth Ágnes igazgatóhelyettes és Lacza Ilona, a könyvtár mezőgazdasági részlegének alkalmazottja. Horváth Ágnes: — A legszembe­tűnőbb gond az, hogy nincs egész év­re szóló költségvetésünk. Ez azt jelen­ti, hogy az első három negyedévre ígérkezik — negyedévenkénti — tá­mogatás. A negyedik negyedévre vi­­(Folytatás a 2. oldalon) Nagy László felvételei szerdán a parla­ment előtt készültek Kényszerszüneteltetett európaiság A forradalom ‘fattyú”-dala Ismét, újra, megint... tüntetnek, tiltakoznak, ordítoznak, öklöt ráz­nak, mocskolódnak a Szlovák Nem­zeti Tanács épülete előtt. Egyesek ma azt átkozzák, akiért tegnap még tűzbe tették volna a kezüket. Má­sok az “új királyt” kívánják pokol­ra. S holnap talán azok ellen tom­bolják ki magukat, megvető harag­jukat, akik ezt az egész békés forra­dalmat kitalálták. Tovább zeng a forradalom “fattyú”-dala. Sztrájkra is buzdíta­nak. De egyszer az esetleges mun­kabeszüntetésnek is végeszakad. És mi következik ezután? A hol­­naputánokra senki sem gondol(t)?! Pedig a nemzetmentő brigádosok, demokratikus(s) platformon áll(ó!)k olyan nagy vehemenciával járnak a politikai kegy(vesztő)he­­lyekre, ahol olyan mennydörgő, “hithű” kinyilatkoztatásokat tesz' nek, mintha a hamisság páncél-pla­netáriuma hasadt volna meg fölöt­tük, hogy egy nemzet lássék szel­lemszemekkel... De mégsem lát(hat)nak tisztán, mert tarkóra festett szemmel nem lehet “előretekinteni”. S így a hely­zet szégyenét sem érzik, mint ahogy a sárdagasztást, a tehetetlen vergő­dést sem képesek felfogni. Berúgtunk a szabadság mámo­rától, és már az igazság sem köte­lez. Hiába tettük le a garast (1989 decemberében a szabadság, barát­ság, egység és európaiság nevében­­jegyében), ha másnapos fejjel újra meg újra meglopjuk saját lelkiis­meretünket. ITT nincs “egyszemé­lyes” szabadság, aki európaiságát vállalja, annak a KÖZÖS múltat, történelmet és kultúrát is KELL vállalnia. Két ezredév történetét a kereszténység tanításával és a hu­manizmussal együtt... A múltat készen kapjuk, nem vá­laszthatjuk, vállalnunk kell. A múlt köt össze a közösséggel, a világgal. Következésképp: ha nem vállaljuk, nincs is. Történelem és történelmi összefogás nélkül atomizálódik a közösség... Hát most itt tartunk. Még min­dig egy helyben toporgunk ahelyett, hogy elindultunk volna. Pedig oly hosszú az előttünk kígyózó út. De egyik út sem végtelen, járván rajta mindegyik csak rövidül(ne). (korcsmáros) Lépésről lépésre a békekonferencia felé Szovjet-amerikai tárgyalások Az észak-kaukázusi Kiszlovodszkban tárgyalt tegnap Besszmertnih szovjet és Baker amerikai külügyminiszter. Először négyszemközt tár­gyaltak, azután bevonták a tanácsadókat is. A TASZSZ értesülése sze­rint a megbeszélések fő témája a közel-keleti kérdés komplex megítélé­se és a helyzet rendezésének konkrét módjai. Besszmertnih a találkozó előtt ki­jelentette, hogy sok probléma, köz­tük a palesztin kérdés előtt is lehető­ség nyílt a megoldásra. Olyan lépé­sekről van szó, amelyek “kielégíte­nék a palesztinokat és senkit sem in­gerelnek”. A két külügyminiszter va­lószínűleg tárgyalt a leszerelésről is, valamint a szovjet-amerikai csúcsta­lálkozó előkészületeiről.A tárgyalá­sok befejeztével mindkét miniszter elégedettségét fejezte ki. Besszmert­nih Moszkvába, Baker Jeruzsálem­be utazott. A Szovjetunió kész az Egyesült Államokkal karöltve védnökséget vállalni a közel-keleti konferencia fölött — jelentette ki Besszmertnih külügyminiszter. A stratégiai fegy­verkorlátozások kérdésében Gorba­csov levelet kapott Bush amerikai elnöktől és most tanulmányozza. Az Al-Ahram egyiptomi lap érte­sülései szerint az amerikai külügy­miniszter pénteken Egyiptomba utazik. Véget ért a Palesztin Felszabadí­­tási Szervezet Központi Tanácsának ülése Tuniszban. A háromnapos ér­tekezletről közleményt adtak ki, amely hangsúlyozza, hogy a közel­­keleti térség békéjét nemzetközi konferencián kell biztosítani az ENSZ égisze alatt, valamint az ösz­­szes érdekelt fél részvételével. A PFSZ elutasít minden egyéb területi vagy más konferenciát, amely nem rendelkezik a legmaga­sabb nemzetközi szervek státuszá­val. Főleg farmergazdaságoknak szánja a prostéjovi Agrozet a kétsoros burgonyaültető gépét. Ára 15 785 korona. Fotó: FARKAS OTTÓ Csernobil —1986. április 26. Nem csak évforduló A csernobili erőműben történt katasztrófa az atomenergia-előállítás történetének legtragiku­sabb mementója. A bal­eset következményeiről már sok helyen hallhat­tunk, olvashattunk. Tálán mégsem ártana felidézni néhány adatot: A Szovjet­unióban 10 500 négyzet­­kilométer földterület rá­­dioaktívan szennyeződött. Ezen a területen 217 ezer gyermek él. A baleset kö­vetkeztében 31 ember életét vesztette, 300-an sugárbetegségben szen­vednek. A szovjet kor­mány az elkövetkező 70 évre további 40 000 halá­los áldozattal “számol”. Előrejelzések szerint az egész világon még kb. 500 000 ember halálát okozza a baleset. (A mel­lékelt ábra a radioaktivitás terjedését szemlélteti ) Az ötödik évforduló napján az egész világ megemlékezik a tragikus eseményről. Nálunk pél­dául a dél-csehországi ter­mészetvédők egyéb cseh­szlovák és külföldi szerve­zetekkel közösen szerve­zik a Föld Gyermekei ak­ciót. A Tyn nad Vltavou­­ból Temelínbe tervezett menettel nemcsak a cser­nobili katasztrófára emlé­­(Folytatás a 2. oldalon) Kétperces Az újságírónak az a dolga, hogy szem­füles legyen. Jelenjen meg mindenütt, ahol valami érdemleges történik — gon­dolom én. Hírét vettem: egy dán küldöttség érke­zett fővárosunkba, hogy feltérképezze az itt élő kisebbség helyzetét. Szerdán többek között a Vazov utcai gimnáziumot majd a Hydrostav szakmunkásképzőjét látogatja meg, ez utóbbi pedig lakhelyemhez köze! esik. Bejelentkeztem hát az intézmény igazgatónőjénél: szeretnék a delegáció tagjaival beszélgetni. Miután elmondtam jövetelem célját, az éltes, a nyugdíjkorha­tárt szemmel láthatókig már rég túlhala­dott hölgy rezignálton végigmért, s Ken Kesey Főnénijéhez méltó tekintettel közül­ié velem, hogy 10 perc leforgása alatt én vagyok a második magyar újságíró, aki megjelent nála. — Hol vannak a szlovák újságok képviselői? — kérdezte, s jeges pillantása éreztette velem: felháborítja őt az ilyen aránytalanság. —Nem az én dolgom, hogy a szlovák kollégákat tájé­koztassam, de számukra ez az esemény valószínűleg nem olyan fontos, mint ne­künk — mondom —, de értesíteni sose késő, hívja fel a Národná obroda vagy a VeOemík szerkesztőségét, talán eljön va­laki. Zavarni azonban nem akarok, a vá­rakozás perceit majd kinn töltöm eL Újságíró betegség, hogy míg várok, közben is tájékozódom. Megtudom, hogy az igazgatónő — 63 évesen —januárban vette át az intézmény vezetését, s úgy tű­nik, a meglévő 18 szlovák osztály mellett zavarja őt a 3 magyar osztály léte. Szep­tembertől szeretné megszüntetni ezeket az Sssssz—H! osztályokat. Nem szereti a magyar szót hallani, s ilyen természetű érzéseit nem nagyon palástolja. Tudom, ilyesmi nem létezik, azonban szerettem volna hinni, hogy a kép mégsem ilyen sötét. Másfél óráig várakoztam, közben mindenkivel elbeszélgettem, akivel lehetett. A küldöttség azonban csak nem érke­zét. Mennem keli Neveltetésem azt dik­tálta, ha valahová már beköszöntem, tá­vozáskor a búcsúzásról se feledkezzem meg. Bekopogok az igazgatónőhöz, szar badkozva, hogy nem várhatok tovább, egyéb kötelességem elszólít. Az igazgató-' nő is sajnálja, s elmondja, mennyire bosszantja őt, hogy a szlovák újságírók közül nem jött el senki. Kötelességemnek érzem, hogy mondjak valamit, pszicholó­giai érzékem teljes csődjét kell azonban átélnem, mert megnyugtatására szánt mondatom, miszerint: “Ne aggódjon, az újságíró, aki informált akar lenni, az tá­jékozódik.'” az általam remélt hatás el­lenkezőjét váltotta ki belőle. Fúriákhoz méltó hirtelenséggel felugrott, s szikrázó szemmel vágta a képembe: “Vegye tudo­másul, hogy ezzel a kijelentésével engem, szlovák nőt, szlovák földön nagyon meg­sértett!” Dühkitörése okát nem értettem, azon­ban látván, amint szlovák levegő után kapkodva fehér—kék—piros köd eresz­kedik az ékes hölgy szeme elé, s rekedten még hozzáteszi: “Ezt is megírhatja abba a maga újságjába”, a szlovák földön megsértett szlovák hölgy gondolkodás­­módjából sok mindent megértettem. Mint ahogy kezdtem megérteni az iskola ma­gyar diákjainak és 3 magyar pedagógu­sának helyzetét is. CSANAKY ELEONÓRAj

Next

/
Thumbnails
Contents