Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)
1991-04-26 / 58. szám
Gazdasági és érdekvédelmi napilap Kiadja a GAZDA Magyar Mezőgazdasági Lap- és Könyvkiadó. Főszerkesztő: MÉSZÁROS JÁNOS, telefon: 210-39-98,210-39-94. Főszerkesztő-helyettesek: BÁRDOS GYULA és KÁDEK GÁBÍOR.Szerkesztőség: 819 11 Bratislava, MartanoviJova 25., 12 emelet Telefax 210-39-92 210-36-00.Telex92 516. Fényszedéssel készül a DaÉubiaprint á. v. 02-es Szemében, valamint a Gazda Kiadó számítógépes rendszerén, az AGROINFORM, a HOKI RADE Co.Ltd. és a NET COM Számítástechnikai és Kereskedelmi KfL támogatásával. Nyomja a Danubiaprint á. v., 851 80 Bratislava, Martanoviéova 21. Felelős a GAZDA Kiadó igazgatója:MIHÁLY GÉZA és főszerkesztője: HARASZTI MÉSZÁROS ERZSÉBET. Teijeszti a Postai Hírlapszolgálat Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk viszsza. _ Index 48 301 % / Változó könyvtárak Olvasni, de mit? Egy-egy ország, vagy régió kultúrájának fejlettségi fokán lemérhető a gazdasági színvonala is. Az utóbbi évtizedekben éppen azok az országok törtek a világgazdaságban az élre, ahol a nemzeti jövedelem jelentősebb hányadát áldozták fel a közművelődésre. A Dunaszerdahelyi járásban egy lakosra számítva a félmúltig kb. nyolc korona ötven fillért fordítottak a könyvtárak könyvkiadványok és sajtótermékek vásárlására. A helyzet 1991. január elsejével megváltozott. Idén ugyanis a Dunaszerdahelyi Járási Könyvtár mindössze 7 ezer (!) koronáért vehetett könyveket. A járás többi településén még rosszabb a helyzet. Nagymegyeren április derekáig összesen 5 ezer korona értékben kerültek új könyvek a polcokra, de ennek az volt a feltétele, hogy a kiselejtezésre váró könyveket eladták, és a tagsági igazolványok árát is felemelték. Beszélgetőtársaim: Hodossy Dezső, a könyvtár igazgatója, Horváth Ágnes igazgatóhelyettes és Lacza Ilona, a könyvtár mezőgazdasági részlegének alkalmazottja. Horváth Ágnes: — A legszembetűnőbb gond az, hogy nincs egész évre szóló költségvetésünk. Ez azt jelenti, hogy az első három negyedévre ígérkezik — negyedévenkénti — támogatás. A negyedik negyedévre vi(Folytatás a 2. oldalon) Nagy László felvételei szerdán a parlament előtt készültek Kényszerszüneteltetett európaiság A forradalom ‘fattyú”-dala Ismét, újra, megint... tüntetnek, tiltakoznak, ordítoznak, öklöt ráznak, mocskolódnak a Szlovák Nemzeti Tanács épülete előtt. Egyesek ma azt átkozzák, akiért tegnap még tűzbe tették volna a kezüket. Mások az “új királyt” kívánják pokolra. S holnap talán azok ellen tombolják ki magukat, megvető haragjukat, akik ezt az egész békés forradalmat kitalálták. Tovább zeng a forradalom “fattyú”-dala. Sztrájkra is buzdítanak. De egyszer az esetleges munkabeszüntetésnek is végeszakad. És mi következik ezután? A holnaputánokra senki sem gondol(t)?! Pedig a nemzetmentő brigádosok, demokratikus(s) platformon áll(ó!)k olyan nagy vehemenciával járnak a politikai kegy(vesztő)helyekre, ahol olyan mennydörgő, “hithű” kinyilatkoztatásokat tesz' nek, mintha a hamisság páncél-planetáriuma hasadt volna meg fölöttük, hogy egy nemzet lássék szellemszemekkel... De mégsem lát(hat)nak tisztán, mert tarkóra festett szemmel nem lehet “előretekinteni”. S így a helyzet szégyenét sem érzik, mint ahogy a sárdagasztást, a tehetetlen vergődést sem képesek felfogni. Berúgtunk a szabadság mámorától, és már az igazság sem kötelez. Hiába tettük le a garast (1989 decemberében a szabadság, barátság, egység és európaiság nevébenjegyében), ha másnapos fejjel újra meg újra meglopjuk saját lelkiismeretünket. ITT nincs “egyszemélyes” szabadság, aki európaiságát vállalja, annak a KÖZÖS múltat, történelmet és kultúrát is KELL vállalnia. Két ezredév történetét a kereszténység tanításával és a humanizmussal együtt... A múltat készen kapjuk, nem választhatjuk, vállalnunk kell. A múlt köt össze a közösséggel, a világgal. Következésképp: ha nem vállaljuk, nincs is. Történelem és történelmi összefogás nélkül atomizálódik a közösség... Hát most itt tartunk. Még mindig egy helyben toporgunk ahelyett, hogy elindultunk volna. Pedig oly hosszú az előttünk kígyózó út. De egyik út sem végtelen, járván rajta mindegyik csak rövidül(ne). (korcsmáros) Lépésről lépésre a békekonferencia felé Szovjet-amerikai tárgyalások Az észak-kaukázusi Kiszlovodszkban tárgyalt tegnap Besszmertnih szovjet és Baker amerikai külügyminiszter. Először négyszemközt tárgyaltak, azután bevonták a tanácsadókat is. A TASZSZ értesülése szerint a megbeszélések fő témája a közel-keleti kérdés komplex megítélése és a helyzet rendezésének konkrét módjai. Besszmertnih a találkozó előtt kijelentette, hogy sok probléma, köztük a palesztin kérdés előtt is lehetőség nyílt a megoldásra. Olyan lépésekről van szó, amelyek “kielégítenék a palesztinokat és senkit sem ingerelnek”. A két külügyminiszter valószínűleg tárgyalt a leszerelésről is, valamint a szovjet-amerikai csúcstalálkozó előkészületeiről.A tárgyalások befejeztével mindkét miniszter elégedettségét fejezte ki. Besszmertnih Moszkvába, Baker Jeruzsálembe utazott. A Szovjetunió kész az Egyesült Államokkal karöltve védnökséget vállalni a közel-keleti konferencia fölött — jelentette ki Besszmertnih külügyminiszter. A stratégiai fegyverkorlátozások kérdésében Gorbacsov levelet kapott Bush amerikai elnöktől és most tanulmányozza. Az Al-Ahram egyiptomi lap értesülései szerint az amerikai külügyminiszter pénteken Egyiptomba utazik. Véget ért a Palesztin Felszabadítási Szervezet Központi Tanácsának ülése Tuniszban. A háromnapos értekezletről közleményt adtak ki, amely hangsúlyozza, hogy a közelkeleti térség békéjét nemzetközi konferencián kell biztosítani az ENSZ égisze alatt, valamint az öszszes érdekelt fél részvételével. A PFSZ elutasít minden egyéb területi vagy más konferenciát, amely nem rendelkezik a legmagasabb nemzetközi szervek státuszával. Főleg farmergazdaságoknak szánja a prostéjovi Agrozet a kétsoros burgonyaültető gépét. Ára 15 785 korona. Fotó: FARKAS OTTÓ Csernobil —1986. április 26. Nem csak évforduló A csernobili erőműben történt katasztrófa az atomenergia-előállítás történetének legtragikusabb mementója. A baleset következményeiről már sok helyen hallhattunk, olvashattunk. Tálán mégsem ártana felidézni néhány adatot: A Szovjetunióban 10 500 négyzetkilométer földterület rádioaktívan szennyeződött. Ezen a területen 217 ezer gyermek él. A baleset következtében 31 ember életét vesztette, 300-an sugárbetegségben szenvednek. A szovjet kormány az elkövetkező 70 évre további 40 000 halálos áldozattal “számol”. Előrejelzések szerint az egész világon még kb. 500 000 ember halálát okozza a baleset. (A mellékelt ábra a radioaktivitás terjedését szemlélteti ) Az ötödik évforduló napján az egész világ megemlékezik a tragikus eseményről. Nálunk például a dél-csehországi természetvédők egyéb csehszlovák és külföldi szervezetekkel közösen szervezik a Föld Gyermekei akciót. A Tyn nad Vltavouból Temelínbe tervezett menettel nemcsak a csernobili katasztrófára emlé(Folytatás a 2. oldalon) Kétperces Az újságírónak az a dolga, hogy szemfüles legyen. Jelenjen meg mindenütt, ahol valami érdemleges történik — gondolom én. Hírét vettem: egy dán küldöttség érkezett fővárosunkba, hogy feltérképezze az itt élő kisebbség helyzetét. Szerdán többek között a Vazov utcai gimnáziumot majd a Hydrostav szakmunkásképzőjét látogatja meg, ez utóbbi pedig lakhelyemhez köze! esik. Bejelentkeztem hát az intézmény igazgatónőjénél: szeretnék a delegáció tagjaival beszélgetni. Miután elmondtam jövetelem célját, az éltes, a nyugdíjkorhatárt szemmel láthatókig már rég túlhaladott hölgy rezignálton végigmért, s Ken Kesey Főnénijéhez méltó tekintettel közülié velem, hogy 10 perc leforgása alatt én vagyok a második magyar újságíró, aki megjelent nála. — Hol vannak a szlovák újságok képviselői? — kérdezte, s jeges pillantása éreztette velem: felháborítja őt az ilyen aránytalanság. —Nem az én dolgom, hogy a szlovák kollégákat tájékoztassam, de számukra ez az esemény valószínűleg nem olyan fontos, mint nekünk — mondom —, de értesíteni sose késő, hívja fel a Národná obroda vagy a VeOemík szerkesztőségét, talán eljön valaki. Zavarni azonban nem akarok, a várakozás perceit majd kinn töltöm eL Újságíró betegség, hogy míg várok, közben is tájékozódom. Megtudom, hogy az igazgatónő — 63 évesen —januárban vette át az intézmény vezetését, s úgy tűnik, a meglévő 18 szlovák osztály mellett zavarja őt a 3 magyar osztály léte. Szeptembertől szeretné megszüntetni ezeket az Sssssz—H! osztályokat. Nem szereti a magyar szót hallani, s ilyen természetű érzéseit nem nagyon palástolja. Tudom, ilyesmi nem létezik, azonban szerettem volna hinni, hogy a kép mégsem ilyen sötét. Másfél óráig várakoztam, közben mindenkivel elbeszélgettem, akivel lehetett. A küldöttség azonban csak nem érkezét. Mennem keli Neveltetésem azt diktálta, ha valahová már beköszöntem, távozáskor a búcsúzásról se feledkezzem meg. Bekopogok az igazgatónőhöz, szar badkozva, hogy nem várhatok tovább, egyéb kötelességem elszólít. Az igazgató-' nő is sajnálja, s elmondja, mennyire bosszantja őt, hogy a szlovák újságírók közül nem jött el senki. Kötelességemnek érzem, hogy mondjak valamit, pszichológiai érzékem teljes csődjét kell azonban átélnem, mert megnyugtatására szánt mondatom, miszerint: “Ne aggódjon, az újságíró, aki informált akar lenni, az tájékozódik.'” az általam remélt hatás ellenkezőjét váltotta ki belőle. Fúriákhoz méltó hirtelenséggel felugrott, s szikrázó szemmel vágta a képembe: “Vegye tudomásul, hogy ezzel a kijelentésével engem, szlovák nőt, szlovák földön nagyon megsértett!” Dühkitörése okát nem értettem, azonban látván, amint szlovák levegő után kapkodva fehér—kék—piros köd ereszkedik az ékes hölgy szeme elé, s rekedten még hozzáteszi: “Ezt is megírhatja abba a maga újságjába”, a szlovák földön megsértett szlovák hölgy gondolkodásmódjából sok mindent megértettem. Mint ahogy kezdtem megérteni az iskola magyar diákjainak és 3 magyar pedagógusának helyzetét is. CSANAKY ELEONÓRAj
