Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)
1991-04-22 / 54. szám
1991. április 22. | ( ÚJSÁG ) I Lejár a jogérvényesítés határideje Sa jót érdekünkben... 1991. október 2-án fogadta el a Szövetségi Gyűlés az ötvenes és hatvanas évek elején elkobzott, illetőleg kisajátított vagyontárgyak visszaadásáról szóló törvényt, amely a törvénytárban a 403/1990. számot viseli. A közvélemény ezt a törvényt restitúciós törvényként ismeri. A hathónapos időszak A viszonylag kis terjedelmű, mindössze 26 paragrafusból álló, tartalmilag azonban annál nagyobb jelentőségű törvény szerkezeti szempontból öt részre oszlik. Az első rész a szabályzás tárgyát és a jogosult személyek kategóriáit határozza meg; a második a vagyontárgyak kiadásának szabályait taglalja; a harmadik a pénzbeli kártérítésekkel foglalkozik; a negyedik rész a további feltételeket tárgyalja; az ötödik rész pedig az érvényben lévő jogszabályok rendelkezéseit egészíti ki vagy szünteti meg. A törvény egyik jelentős cikkelye a 19., annak is első bekezdése, amely a jogérvényesítés határidejére utal. Eszerint a jogosult személyek a jogszabály hatályba lépésétől számított 6 hónapon belül érvényesíthetik jogaikat. A törvényhozó testület döntése értelmében a hathónapos időszak 1990. november elsejével kezdődött, ezért törvényszerűen 1991. április 30- ával lejár. Mindazon jogosultak, akik a határidő lejártá* előtt nem tudják érvényesíteni jogaikat, vagy azok érvényesítését elmulasztják, végérvényesen elvesztik reményüket arra, hogy az egykoron tőlük vagy jogelődeiktől jogtalanul elkobzott, illetve kisajátított vagyontárgyakat visszaszerezzék, mivel azok továbbra is az állam tulajdonában maradnak. Mire vonatkozik a törvény? Mi is a törvényes szabályozás tárgya? A törvény rendelkezései vonatkoznak mindazon fizikai vagy jogi személyek ellen elkövetett vagyonsérelmekre, akik (amelyek) a tulajdonukat képező ingatlanok esetleg ingóságok tulajdonjogától a 15/1959. sz. kormányrendelet, a 71/1959 sz. törvény, valamint az ágazati minisztériumok 1955 után kiadott, ám az 1948-as államosítási előírásokra hivatkozó rendelkezései alapján lettek megfosztva. Az anyagi sérelmek következményeinek mérséklése a törvény rendelkezéseinek értelmében abban rejlik, hogy az elkobzott vagy kisajátított tárgyakat vissza kell adni mindazon fizikai vagy jogi személyeknek, akiktől azokat az állam jogtalanul eltulajdonította. Amennyiben ezen személyek már nincsenek az élők sorában, vagy holtakká lettek nyilvánítva, jogosult személyként léphetnek elő a törvény szerinti felsorolás alapján; 1. az örökhagyó végrendelete alapján megjelölt örökös, ha megérte e törvény hatályba lépésének napját; 2. a tulajdonos gyermekei és házastársa, amennyiben megérték a jogszabály érvénybe lépésének időpontját; ha a tulajdonos gyermekei közül a törvény hatályba lépésekor valamelyik már nem él, jogosult személyként helyét gyermekei foglalják el, és ha közülük sincs valamelyik már az élők sorában, az ő utódai; 3. a tulajdonos szülei, ha nincsenek az élők sorában az előbb említett személyek, akik megérték a tulajdonos halálának napját; 4. a tulajdonos testvérei, akik a törvény hatályba lépésének napját megérték, ha valamelyikük a törvény hatályba lépése napján nem él, jogosult személyekként helyébe lépnek élő gyermekei. Amennyiben az előbb felsorolt személyek közül senki sem jöhet számításba, a tárgyak visszaadhatok a tulajdonos más örököseinek vagy az ö elhalálozásuk folytán élő gyermekeiknek. Ha ez elkobzott vagy kisajátított vagyontárgyak több személy társtulajdonát képezték, jogosult személyekként a társtulajdonosok, illetve azok örökösei léphetnek fel tulajdonhányaduk nagyságának értékéig. Hangsúlyozni kell, hogy az adott törvény, bár főleg ingatlanokra vonatkozik, nem vonatkozik a mezőgazdasági földterületekre, felépítményekre vagy egyéb termelőeszközökre. Az elkobzott vagy kisajátított vagyontárgyakra vonatkozó korábbi jogok viszszaállítása elsősorban az egykori üzletek, műhelyek, kisüzemek, szolgáltatóegységek, vendéglők visszaadására irányul a hozzájuk tartozó lakásokkal és a telkekkel együtt. A jogvisszaállítás módjai Az eredeti jogok visszaállítása a jogszabály rendelkezései értelmében több módon is történhet: a vagyontárgyak eredeti állapotban történő visszaadásával, anyagi kártérítés folyósításával, esetleg, ha a kisajátítás eredetileg névleges felvásárlás útján történt, a vásárlási ár és az anyagi kártérítés összegét kitevő különbség megfizetésével. A vagyontárgyakat használó vagy kezelő szervezetek a jogosult személyek írásbeli felszólítása alapján kötelesek azokat kiadni. A használó szervezet és a jogosult személy a tárgyak visszaadásáról és a törvény szerinti igények kölcsönös rendezéséről írásbeli egyezséget kötnek. Ez az egyezség közjegyzöség általi regisztrációs kötelesség alá esik, viszont a jogi aktus végrehajtása után a jegyzőség illetéket nem ró ki. Az egyezség megírásával és a vagyontárgyak kiadásával járó költségek a szervezeteket terhelik. Az olyan esetekben, amikor a szervezetek nem teljesítik a jogszabályból eredő kötelességeiket, a jogosult személyek jogaikat bírósági eljárás folyamán érvényesíthetik. A törvény szerinti jogainak biztosításáért pereskedő személyt bírósági költségek nem terhelik. A jogaikat eredeti állapotba visszaállítani kívánó személyek a szervezetekhez írásbeli felszólításuk mellékleteként eljuttatnak további iratokat is, például a járási bizottság igazolását, amelynek közigazgatási területén a visszaadandó tárgy található vagy az illetékes ágazati minisztérium igazolását az államosítás tényéről, annak arányáról (nagyságáról), valamint arról a személyről, akitől a vagyontárgyakat eltulajdonították. Ezeket a dokumentumokat, esetleg más hiteles okmányokkal is helyettesíteni lehet. Tekintettel arra, hogy a jogosult személyek zöme a jogszabályok sűrűjében járatlan, melegen ajánlható, hogy jogaik érvényesítése érdekében forduljanak szakemberekhez, kérjenek gyakorlati tanácsokat vagy ügyeik teljes elrendezését bízzák jogászra, ügyvédre. Mivel közeleg a jogérvényesítés lehetőségének utolsó napja, azaz 1991. április 30, a jogosult személyek a viszszaigénylendö vagyontárgyaikra vonatkozó felszólításaikat saját érdekükben juttassák el a megjelölt napig az azokat használó szervezetekhez. Dr. FEHÉR TIBOR Húshasznú galambfajta n Pion THE TEXAN PIONEER AT7TO-SEXING SS7J Az alábbi cikk írója, Viktor Engl a galambtenyésztők közt hosszú évek óta igazi szakembernek számít. Sok tapasztalatot szerzett több más fajtával, most pedig a húshasznú galambok tenyésztése terén kamatoztathatja tudását. A csehországi galambtenyésztó az amerikai fajta egyetlen hazai törzstenyészetének tulajdonosa. (A szerk. megj.) A texasi Houston városban élő J. V. Delwin galambtenyésztőnek sikerült kinemesítenie a szintén amerikai eredetű King és a francia Mondaine fajták keresztezéséből, egy új húshasznú fajtát, amelyet 1961- ben ismertek el nemzetközi fórumon, és Texan Pioneer néven terjedt el. Ami a súlygyarapodást, a szaporodóképességet, s a betegséggel szembeni ellenálló képességét illeti, a fajta kiválónak minősült. Felbecsülhetetlen értékű tulajdonsága, továbbá az ún. autosexing. Ez annyit jelent, hogy már a kelés időpontjában megállapítható a fiókák neme, mivel félremagyarázhatatlan biztos jelek mutatják a különbségeket. A szóban forgó fajta iránt a kiváló húsprodukcióra való tekintettel - óriási az érdeklődés mind a tenyésztők, mind a „nagyüzemek“ részéről. Az amerikai fajtaleírás szigorú szabályok szerint bírálja a küllemet, a tömeget, s pontrendszerben tünteti fel a testtartással, a szemöldökkel, a szemmel, a fejjel, a szárnnyal, a farokkal, a végtagokkal, de a tollal kapcsolatos elvárásait. Tartalmazza továbbá azokat a pontosan leírható okokat is, amelyek az esetleges díjazáskor kizárják a hibás egyedet. A hazai tenyésztők, méginkább az európai és az amerikai szakemberek gazdag tapasztalatai alapján a kezdők könnyen elkerülhetik a kudarcokat, az ezzel járó károkat, a felesleges csalódásokat és a kiábrándulást. Viktor Engl A tápanyagok hatása a gyümölcsök minőségére A növényi szervezetben eddig kimutatott mintegy 70 kémiai elemből a gyümölcstermő növények számára 15-nek a nélkülözhetetlensége bizonyított. A nélkülözhetetlen elemek közül a termés minősége szempontjából különösen nagy szerepe van a nitrogénnek, a káliumnak, a kalciumnak, valamint az egyes elemek arányának a termésben. Nitrogén A gyümölcsfajok többségét illetően a hajtásnövekedés mértéke és a terméshozam nagysága határozottan a nitrogénellátottság mértékétől függ. Ha a nitrogénellátottság alacsony szintű, akkor a gyümölcsfa - összes tartalékait felhasználva - kimerül, és a rügydifferenciálódás elmaradása következtében elkezdődik a szakaszos terméshozam. Szélsőséges esetben gyenge a hajtásfejlődés, a levelek kicsik, kezdetben világoszöldek, majd elsárgulnak, és idő előtt lehullanak. Az elégtelen nitrogénellátottság esetében a gyümölcsök, rosszul kötődnek, és erős a gyümölcshullás. A nitrogénhiányos gyümölcsök aprók, nem lédúsak, és idő előtt megérnek, egyszóval rosszminőségűek. Sok esetben színelváltozás is észlelhető. A gyümölcstermő növények közül az elégtelen nitrogénellátottságra különösen érzékeny a szilva, az őszibarack, a dió, a meggy, a málna és a feketeribiszke. A többi gyümölcstermő növény nitrogénigénye is jelentős, különösen az intenzív ültetvényekben. A bőséges, de különösen egyoldalú nitrogénkínálat is káros. Ha a túlzott nitrogénellátottság kielégítő vízellátottsággal párosul, akkor a fák később fordulnak termőre, a gyümölcsök nagyok, laza szövetűek, rosszul tárolhatók, érésük késleltetett, a levélzöld, a klorofill lassú elbomlása következtében rosszul színeződnek. Szélsőséges esetekben szövettani elváltozások is észlelhetők. Kálium A gyümölcstermő növényeknek nagy a káliumigényük. Többségüknek a nitrogénnel közel azonos mennyiségben szüksége van tápelemre. Nélkülözhetetlen a gyümölcstermő növények szénhidrátforgalmában. Elégtelen káliumellátottság esetén a gyümölcstermő növények szintetizáló tevékenysége erősen csökken. A gyümölcstermő növények által felvett kálium elsősorban az erősen fejlődő hajtásokba és gyümölcsökbe vándorol. Amennyiben a rügydifferenciálódás időszakában hiányos a kálium-utánpótlás, gyengébb lesz a termőrügyek képződése. A gyümölcstermő növények nagy teljesítőképességének egyik meghatározója szénhidráttermeiésük, amelynek egyik alapvető tényezője a kedvező káliumellátottság. Egyértelmű a kedvező vagy kedvezőtlen káliumellátottság és a gyümölcs savtartalma, a zamat és az aromaanyag közötti kapcsolat. A túlzott káliumellátottság akadályozza a gyümölcstermő növények kaleium- és magnéziumfelvételét. Ilyen esetben a káliumbőség következtében indukált, úgynevezett „telatív“ kalcium- és magnéziumhiányról beszélünk. Bőséges káliumellátottság esetén nagyfokú káliumfelhalmozódás következhet be. Az ilyen gyümölcs rosszul tárolható. Kalcium A növények viszonylag nagy kalciumszükséglete ellenére e tápelem hatása elsősorban közvetett, és kevésbé szembetűnő. A gyümölcstermesztésben már régóta ismert a kalcium hatása a gyümölcsök tárolhatóságára. A külterjes almatermesztés úgynevezett „kultúrbetegségei“ (Jonathanfoltosság, tápfoltosság, keserűfoltosság stb.) az elégtelen kalciumellátottság következményei. Bebizonyosodott, hogy sok esetben határozott összefüggés van e betegségek és a gyümölcsök kalciumtartalma között. Hazánk egyes almatermő vidékein észleltek már kalciumhiány okozta betegségeket. Az alma kalciumellátottsága akkor kedvező, ha a gyümölcs húsában a szüret idején átlagosan 0,2 százalék a nitrogén és 0,02 százalék a kalcium. Már 20:1 nitrogén-kalciumarány esetén súlyos raktározási veszteségre számíthatunk. Ebből következik, hogy a nitrogén és a kalcium, valamint a kálium között minden esetben meghatározott egyensúlynak kell lennie a növényi szervezetben, elsősorban a levelekben és a gyümölcsökben. A kalciumelátottság fontos mutatója a kálium+magnézium-kalcium aránya is. Ha az arány 40 feletti, mindenképpen a kalciumháztartás zavarára mutat. Ez az arány elsősorban a gyümölcsök káliumtartalmától függ. A talaj túlzott magnéziumellátottsága az ionantagonizmus következtében ugyancsak csökkenti a gyümölcsök kalciumtartalmát, és ezzel együtt növeli a gyümölcsök foltosodását. Az alma keserű-foltossága pozitív összefüggést mutat a gyümölcsök káliummagnézium arányával. A kalciumhiány tünetei az almatermésűeknél jelentkezhetnek savanyú kémhatású talajokon is. Ilyen esetben a meszezés egyértelműen szükséges. Szárazság esetén, különösen a gyümölcsök sejtoszlódási időszakában a kalcium a fiatal gyümölcsbe vándorol, növeli a gyümölcsök különböző foltosodási betegségek iránti fogékonyságát. A beárnyékolt gyümölcsök sokkal fogékonyabbak a fiziológiai eredetű megbetegedésekre. Kalciumhiány esetében a fákat kalciumtartalmú sók (kalcium-nitrát, kalcium-klorid) híg oldatával kell permetezni. E permetezések hatására javul a gyümölcsök kalciumellátottsága, a gyümölcshéj és az alatta levő néhány sejtsor kalciumtartalma növekszik, s jelentősen csökkennek a hiányos kalciumellátásból eredő fiziológiai megbetegedések. A gyümölcstermő növények nitrogén-, kálium- és kalciumellátottságát levél- és gyümölcsanalízissel lehet a legmegbízhatóbban ellenőrizni. (Föld népe)
