Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)
1991-04-19 / 52. szám
1991. április 19. íí ÚJSÁG ==)[ Bodrogi rianások RÉVEK és VÁMOK A mintegy tucatnyi község határát összefogó Bodrogszerdahelyi Állami Gazdaságot annak idején a gyengélkedő, gyógyterápiára szoruló szövetkezetek „gyűjtőtáboraként“ hozták létre. A sok szegény eleve nem alkothatott egy gazdag közöst. Hosszú éveken át az állami dotációkra voltak utalva. Négy évvel ezelőtt még 6 millió korona veszteséget „gazdálkodtak ki“, de a konszolidációs program sikeres végrehajtása után 1989-ben végre megtörtént a kedvező fordulat. Tavaly pedig már 4 millió korona nyereséget könyvelhettek el. De vajon mi történt? S mi lesz ezután? Szigorítások A mezőgazdasági nagyüzem fő közgazdásza, Lubinszky József szerint az 5580 hektár mezőgazdasági földterülettel rendelkező (ebből 4500 a szántó) gazdaság a tiszavirágéletűnek bizonyuló fellendülés után újabb - s talán a végső - válságszakaszába jutott. Bár egyelőre még fizetőképes, de az állami támogatások megvonása után az idén 40-50 millió koronával A gyapjú iránti érdektelenség a juhászatot is a csőd szélére juttatta. A juhállományt a teljes felszámolás veszélye fenyegeti, pedig a 3500 merinóval hatalmas legelőterületet hasznosítottak. ’91 -es lépések Az idei elképzelésekről és próbálkozásokról Gál Dezső agrármérnök, a gazdaság termelési igazgatóhelyettese nyilatkozott. Elmondta, hogy a növénytermesztésben jelentős szerkezetváltásra került sor. A takarmánynövények vetésterülgjét 500 hektárral csökkentették, ugyanakkor a cukorrépáét 130-ról 210-re, a napraforgóét 130-ról 400-ra, a repcéét 115- ről 240-re, a szójáét pedig 50-ről 80 hektárra növelték. Hetven hektáron a paradicsom termesztésével próbálnak szerencsét. A fejőházat fűthető baromfiistállóvá alakították át, ahová hamarosan megérkezik az első, felhizlalandó csirkeszállítmány. Az országban másodikként rendhagyó vállalkozásba kezdtek: 900 pár Bodrogközi táj kevesebb „bevételre" számíthat. Az eddigi 180 dolgozót foglalkoztató, az összüzemi termelésnek több mint egynegyedét - 40 millió koronát - produkáló melléküzemág a privatizáció folytán leépült, s elveszítette stabilizáló szerepét. Pedig volt olyan év, amikor 13 millió korona tiszta nyereséget hozott a gazdaság konyhájára. Ez nem kis tétel, ha meggondoljuk, hogy az állattenyésztés 14 millió korona veszteséggel zárta a tavalyi évet. Ehhez azonban tudni kell, hogy óriási költségráfordítással 600 darab elad(hat)atlan szarvasmarhát takarmányoznak... Bár a tehénállományt a felére csökkentették, a maradék 500 darab tejelő jószágtól is szeretnének mielőbb megszabadulni. A tejtermelés ugyanis a mostani felvásárlási árak és a magas önköltség miatt ráfizetéses. (Bogoly János illusztrációs felvétele) Texánt vásároltak és beindították a galambtenyésztést. Számításaik szerint, ha az év végéig 3 ezerre gyarapíthatják az alapállományt, akkor a jövő esztendőben havonta négyötszáz kilogramm galambhúst értékesíthetnek az olasz piacon. A költségek csökkentése érdekében 840-ről 600-ra csökkentették a dolgozók számát, 8-9 millió koronával kevesebb értékű műtrágyát használtak fel az idén, és leállították a költségesebb beruházásokat. Ellenben szorgosan dolgoznak egy, a környék falvait majdan kenyérrel ellátó péküzem építésén. Továbbá megtették a szükséges előkészületeket a gabonatermés jelentős részének feldolgozására alkalmas malom beindítására. Mi több: egy olajütő beszerzésének gondolatával is foglalkoznak. Jövő(telenség) Az állami gazdaság jövőjéről, aszakemberek féltő aggodalommal szóltak. A gazdaság széthullása, illetve valamilyen formában történő megreformálása immár elkerülhetetlen, mivel tartalékaikat is felélték. Csak az a kérdés, hogy mivé alakuljanak át? Eddig ugyanis egyetlen társközségből, azaz egyetlen volt termelőtől sem érkezett jelzés, ötlet vagy szándék az esetleges kiválások, önállósodások, új típusú társulások lehetőségére vonatkozólag. Ezért halvány fogalmuk sincs a „hogyan tovább“ alternatíváiról. A számításba jöhető - kényszerű vagy önkéntes alapon történő - feldarabolódás is számos olyan problémával járhat, amelyeket nem lesz könnyű az igazságosság és méltányosság elveinek betartásával megoldani. Közel félmilliárd korona értékű közös vagyon sorsáról és jövőbeni gazdaságos kihasználásáról van szó... Abbéli aggályaiknak is hangot adtak, hogy - szerintük - a nyugati társadalmak a mi „segítségünkkel“ szeretnének megszabadulni saját gazdaságuk (áru)tehertételeitől. A korona leértékelésével máris remekül érvényesíthetik a „drágán adok, olcsón vásárolok“ kizsákmányolás elvét. Nyugati üzletfeleink azt mondják: „Mi ugyanannyiért adjuk Önöknek gépeinket, mint tavaly.“ Igen ám, csakhogy az 1990-ben még 700 ezerért beszerezhető paradicsomkombájnért az idén mégis 1 millió 250 ezer koronát kellett fizetniük... A támogatásokat illetően egy új és tisztességesen működtetett elosztási rendszer mielőbbi kidolgozását sürgetik. Nem videókra, meg divatcikkek behozatalára van most a legnagyobb szükség, hanem a külföldi - például élelmiszer-alapanyagokat feldolgozó - csúcstechnológia tömeges behozatalát lehetővé tevő támogatásra. Továbbá, haladéktalanul meg kellene kezdeni fiatal szakembereink külföldön, állami ösztöndíjon történő ki- és átképzését. Zavaros a „folyó“ • Egy gyökeresen új gondolkodásmód meghonosodása, és a piacorientáltság elterjedése nélkül hiába is ábrándozunk egy sikeres - következményeiben is áldásos - gazdasági rendszerváltásról. Könnyen megeshet: < mindazon értékek, amelyeket a mezőgazdasági nagyüzemek összegyűjtögettek a szocializmus „révkorszakában“, most elveszíthetik a szabadon, zavarosan hömpölygő demokrácia vámján. Pillanatnyi megnyugtatásként: A Bodrog békésen folydogál medrében. Elmúltak tavaszi vad rianásai. A partján most tanácstalan földművelők ácsorognak, egyre csak bámulva a zavaros víz vonulását, kezükben ásókkal és lyukas vödrökkel várják az isten tudja hányadik újrakezdés „lehetőségét“. KORCSMÁROS LÁSZLÓ JJ Munkanélküli-segélyre vágyom! íí Kísértet riogat mostanság Nagykürtösön és környékén: a munkanélküliség réme tartja már jó ideje rettegésben az Ipoly menti járásban az embereket. Hamarosan több száz személyt foglalkoztató üzemek zárják be kapuikat, a földműves-szövetkezetek némelyikéből tömegesen bocsátják el az alkalmazottakat. Hetek alatt nők és férfiak tömege marad - szinte egyik napról a másikra - állás nélkül. Az emberek félnek a létbizonytalanságtól, s foggal-körömmel ragaszkodnak munkahelyükhöz. Éppen ezért nagyon meglepődtem, amikor egy olyan fiatalemberrel ismerkedtem meg, aki a többséggel ellentétben, minden áron ki akar lépni biztos állásából, s munkanélküli segélyre vágyik. . ,,Hősünkkel" Nagykürtösön, a bányászvároska buszpályaudvarán találkoztam ... A füstszagú magánvendéglő egyik asztalánál harmiricvalahány éves hölgy üldögélt. Kisvártatva hozzá telepedett a fiatalember. Szlovákul szólalt meg, ám kisvártatva magyarra váltott, és menten támadásba lendült: heves udvarlásba kezdett.- Szépasszony - duruzsolta a nő fülébe - jöjjön el hozzám, legyen az enyém. Nem leszek hálátlan, ötszáz koronát adok. ..Ma- folytatta, miután egy jókorát kortyolt a söréből - alaposan kirúgok a hámból, ugyanis ünnepelek. Utoljára megyek be a munkahelyemre. Az üzem is jól jár, és végre fellélegezhet a főnököm is. Bizonyára örül, hogy nem keserítem tovább az életét, megszabadul tőlem. A szüleim rég lemondtak rólam. Három kilométerre innen, Kékkőn laknak, de már jó ideje feléjük sem nézek. Minek is mennék? öregek már mind a ketten, édeskevés a pénzük...- Tudja - tör rá kisvártatva egy újabb őszinteségi roham - soha sem szerettem dolgozni, a munka mindig büdös volt nekem, valójában csakis a csavargáshoz, a szélhámoskodáshoz fűlik a fogam. Elhatároztam hát, hogy munkanélküli leszek. Kiszámítottam, hogy ha 1800 korona segélyt kapok havonta, abból futja sörre meg cigarettára is. A magam ura leszek, s ha kedvem szottyan rá, délig az ágyban maradok. Nos, kedves, indulhatunk? Jobb kezével átölelte volna a fiatalasszony vállát, aki azonban a hidegbe, a legközelebbi kocsiállás peronjára menekült ,,alkalmi lovagja“ elöl... zé-ell 5 A Dunaszerdahelyi járásban március 9-én kezdődött el a kisprivatizáció. Azóta, ha hétvége, akkor - a húsvéti ünnepek kivételével - árverés. Eddigi lefolyásukról a tapasztalatokról beszélgettünk Mariáit Balázival, a járási privatizációs bizottság elnökével. • Tulajdonképpen mi került itt kalapács alá?- Számszerűleg nem tudnám megmondani, mert a privatizáció alá eső üzemegységek listája még nincs lezárva, s újabbak kerülhetnek fel rá. Általában az állami kereskedelem, a vendéglátóipar és a szolgáltatóüzemek cserélnek gazdát. A Jednota fogyasztási szövetkezet vagyona nem, verésre bocsáthassuk az egységet. Ennek ellenére április első szombatján és vasárnapján Dunaszerdahelyen rendkívül sikeres árverést tartottunk. Azt hiszem rekordot döntöttünk, amikor a szintén a Vámbéry téren található alig pár négyzetméteres alapterületű tévéjavító műhelyt kerek ötmillióért, a mellette álló még kisebb villamosgép-javító műhelyt pedig az ötszázezres kikiáltási ár után 5 millió 650 ezer koronáért adtuk el. A dolog érdekessége, hogy mindkét műhelyt egy és ugyanazon személy vette meg. • Éppen ennek és az ehhez hasonló eseteknek a kapcsán az emberek gyanúsnak találják, honnan lehet valakinek annyi Kisprivatizáció a Csallóközben Senki többet harmadszor? mert a szövetkezetekre érthetően nem vonatkozik a privatizációról szóló törvény. Mivel járásunkban elsősorban - és a falvakon kizárólag - Jednota boltok és vendéglők vannak, a privatizálás nem sok üzemegységre terjed ki. Privatizálni kell a községi kisüzemeket is, de a helyi önkormányzatok a bizottság felszólítása ellenére is letagadják, hogy kisüzemet üzemeltetnek, meg akarják őket tartani, s minden lehető módon igyekeznek kibújni a privatizálás alól. • Mi nem kerül magánkézbe?- Olyan üzemegységek, amelyeknek rendezetlen a vagyonjogi hátterük, amelyek részvénytársaságokká alakultak, vagy a nagyprivatizáció alá esnek. Azt, hogy melyek ezek, a két minisztérium, a vagyonkezeléssel és a privatizációval megbízott, illetve a kereskedelmi minisztérium közösen határozza meg. Általában nagyobb, esetenként többmillliót érő és nagy forgalmat lebonyolító egységekről van szó, amelyek így már nagyvállalkozásnak minősülnek. • Milyen volt a kisprivatizáció eddigi lefolyása?- Az első árverést március 9-én rendeztük Bősön. Sajnos, nem sikerült, abszolút érdketelenség kísérte, senki sem licitált. Ebben szerintem közrejátszott az is, hogy mit kezdjen valaki egy többmillió koronára- tartott vendéglátóüzemmel a vízerőmű mellett, ha még senki sem tudja, mi lesz annak a sorsa. így ez meggondolatlan befektetés lenne. Ráadásul nem tisztázottak a szóban forgó egység körüli vagyonjogi kérdések sem. Egy héttel később Dunaszerdahelyen már sokkal sikeresebb árverést tartottunk, 4 kereskedelmi és 2 szolgáltató üzemegység kelt el. Nagymegyeren az öt üzemegységből csak 2 zöldségüzlet talált új gazdára. Meglepett, hogy a városközpontban, a tulajdonképpeni főutcán található, még elég új játék- és papírbolt iránt senki sem érdeklődött, pedig a kikiáltási ár csak 850 ezer korona volt a teljes megvételre a telekkel, az épülettel és az anyagkészlettel együtt. Nem konkrétan itt, de több esetben az anyagkészlet hiúsította meg a licitálást. Ezért nem kelt el Dunaszerdahelyen, a rendkívül előnyös helyen, a Vámbéry téren levő sportszerüzlet sem. A vevőket elriasztotta a hatalmas eladhatatlan árukészlet. Ilyen esetben az eddigi tulajdonos kénytelen lesz valamit tenni a felhalmozott készlettel, hogy újra árpénze, hogy a csillagos égig felsrófolja az árakat?- Ennek megállapítása nem tartozik ránk, a privatizációs bizottságra. A mi dolgunk gondoskodni arról, hogy minden simán, törvényes keretek között folyjon, az árverés alá kerülő egység körül legyen tisztázva minden vagyonjogi kérdés. így is van éppen elég dolgunk, pedig csak társadalmi munkában látjuk el a teendőket. • Az sincs rendben, hogy a kikiáltási ár tíz- húszszereséért kelnek el az üzemegységek. Nem túl alacsony áron vesztegetik az állam vagyonát?- Általában ott alacsony a kikiáltási ár, ahol csak az egység bérbevételéről van szó két évre. Ez valóban rövid idő, az embernek alaposan fontolóra kell vennie, hogy megtérül-e két év alatt a befektetett néhány tíz- vagy százezer korona. Hogy őszinte legyek, ilyen rövid időre én sem kockáztatnék nagyobb összeget, mert senki sem garantálja a megtérülést. A parlamentben már fel is merült, hogy a bérleti időt öt évre meghosszabbítják. így elejét vennék a korrupciónak, amely esetleg a két év elteltével a további bérlés ügyében felmerülhetne. Szerintem is ez lenne a jobbik megoldás, mert félő, hogy aki csak két évre kap meg egy üzletet, semmit sem invesztál bele, legfeljebb csak eladni igyekszik, hogy viszszakapja a pénzét. A boltok pedig maradnak olyan állapotban, amilyenben vannak, sőt, még tovább romolhat állaguk. • Sokan kérdezik, miért ilyen sürgős a privatizálás, miért nem láttunk hozzá megfontoltabban, körültekintőbben?- Azért, mert lényeges hiba történt, hogy az árliberalizálás megelőzte a privatizációt. Ennek következménye az árak felszökése. Az állami és szövetkezeti kereskedelem monopolhelyzeténél fogva hallgatólagosan megegyezett egymással a magas árakban, a szegény vevő úgysem mehet máshová. Mindez óriási társadalmi feszültséget és elégedetlenséget váltott ki. Ha a privatizáció jött volna először, akkor a magánkereskedők, vendéglősök mára versengenének egymással, hogy ki mit ad, nyújt olcsóbban. Elkerülhettük volna a hatalmas árrobbanást és a társadalmi feszültséget. Hát ezért sürgős a privatizáció, hogy egészséges versenyhelyzetet teremtsen. PALÁGYI LAJOS
