Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)
1991-04-16 / 49. szám
1991. április 16. >1 V ásár: Bizonyos cikkeknek csökkentett áron való árusítása.“ (Magyar Értelmező Kéziszótár) mai vasárnapokon vajon miért megy az emberfia falusi vásárra? Hát, hogy száját tátsa, és rácsodálkozzon erre az anyagi(as) világra. Mellesleg: megvegye (s ha lehet, olcsóbban) azt, amire másutt nem tehetnek szert. S nem utolsósorban vásárfiáért. De milyen áruválasztékot talált a modern szegényember az újkori idők első - abaújszina^ - falusi börzéjén?... Vásári keseredés Tavaszi szombaton és vasárnap kakaskukorékolás után a kultúrház helyiségeiben, udvarán és hatalmas kertjében, hazai és külföldi árusok százai várták a vevőket. Sok kofa azonban túllőtt a célon, Azok legalábbis mindenképpen elszámították magukat, akik pálinka és banán helyett magas árakkal riogatták a (le)becsült vásárlót. Az árusok és vállalkozók javarésze bolti eladó volt. Vállalkozásuk célja: drágábban eladni az üzletekben olcsóbban is beszerezhető (eladhatatlan) árut... Meg kell hagyni, agyafúrt antibörze-logika, de a parasztemberen nem fogtak ki. Mert: az üzlet kirakatában nem régen még ezerhétszázért vesztegetett mosógépért most bolond lett volna bárki is négyezret adni. Persze, akinek a bőre alatt is pénz van, az 29 ezerért színes Toshiba televíziót, 45 ezerért luxuskivitelű szekrénysort, 30 ezerért ülőgarnitú-Tűnődések az első szabad falusi vásárról BUDDHAmosolyú VÁSÁRIóvá tettek rát, 22 ezerért használt autót vásárolhatott. A drága farmernadrágokból pedig ruhahegyet lehetett volna emelni. Ám a „krajcáros“ emberkék sem panaszkodhattak. Az ő vásárlóerejükre is gondoltak a számító kereskedők. „Viszonylag“ olcsón vehettek sültkolbászt, hurkát, pörkölt szóját, vajat, sajtot, dughagymát és kvarcórát, bizsut és megannyi csecsebecsét. Sokak véleménye szerint elektroniKUS(S) volt a vásár. Pedig sok egyéb; például igásló, csikó, kecske, tehén, malac vagy fából faragott teknő, fakanál, haluskagyártó, fonott kosár, szekér és lószerszám is elkelt volna. A régi háziipart, a hagyományos falusi szakmákat csupán egy seprűkötő bácsi képviselte. Természetesen erről sem a tisztelt szervezők tehetnek. Még kevésbé a vásárló. Igyál jó barátom... Bizony, nem egy italárus sajnálta tőlünk, vásárlóktól az itókát. Az egyik „szesztárs“ szóvá tette a mércén aluli öntést. A reklamáció eredménye: az árus kisvártatva egy koronával emelte a féldeci árát. A sajátságos szlovák piaci vásártörvények szerint: badar beszédre részegítő árakkal válaszol a (ki)szolgáltató vállalkozó. Akinek nem volt szerencséje a pálinkakimérőkkel, az ihatott palackozott cseh sört, 12 koronáért. S aki még ezzel sem volt megelégedve, kereshetett volna a kákán csomót, de mivel káka sem volt a vásáron, már csak egy utolsó reménysége maradt: tetemre hívni a jövőt. Hátha vár még ránk valamiféle jószerencse is ezen a (s)ártekén, illetve (Földgolyón... Az összes vállalkozó közül a hajdani vásári jövendőmondók, kártyavetők és tenyérjósok kései utódai voltak a legsikertelenebbek. A papagájjal három koronáért egy egész életre szóló „sorsot huzató“ öreg anyóka (sajtó)hibás céduláira valaki még csak-csak, de a „sovány vigaszt“ drágán kínáló horoszkópmásolóra már szinte senki sem volt kíváncsi. Egy arra sétáló pityókás bácsi összes „tudományukat“ kisajátítva szajkózta-dudorászta az alábbi szlogent: „Szóval se többet, mint ami .van. Kevés? Na és? Itt élünk egy káposztán. Hátosztán!“ Szentesülés a múlttal és Buddhával Majd harangszó kondult. A falusi templomban véget ért a vasárnapi istentisztelet. A miséről hazafelé ballagó idős bácsikat és néniket megszólítottam: mondják csak el, milyen is volt hajdanában az abaújszinai vásár, avagy mitől vásár egy falusi vásár? Az elmondottakat ma is megszívlelendő ,,vásártörvények“-be is foglalhatnánk. Egy: A vásárt \ szabad területen, a Vásártéren, és kizárólag hétköznapokon tartották. Kettő: Nem kellett belépőt fizetni, mint manapság. Három: a vásár területén TILOS volt alkoholt mérni! Az „üzletfelek“ a falusi kocsmába.mentek áldomást inni, az fizette, aki pénzhez jutott. Négy: Hangos és kellemesen csalogató volt a győzködő-kínálgatás. (Az áru zömét a gazdálkodáshoz szükséges használati tárgyak tették ki. Egyébként a portékákat olcsóbb áron kínálták, mint az üzletben, ÉS LEHETETT ALKUDNI!!! Hát, főleg ettől volt a vásár a vásár!) Öt Kakastollas csendőr ügyelt a rendre, hogy elő ne forduljon tolvajlás. Az idei vásárt szervező Johny és Béres export-import cég mindent megtett a vásár sikeréért. Csupán a hirdetésekért és a reklámokért mintegy 60 ezer koronát fizetett ki. Vezetői szerint ezért kellett 5 koronás belépődíjat fizetniük a felnőtteknek. S az sem rajtuk múlott, hogy az áruválaszték nem elégítette ki a vásárlók igényét. Természetesen a magas árakról sem ők tehetnek. Mert végső soron kettőn - a vállalkozóárusok tisztesség(telenség)én és a vásárlók „engedékenységén“ - áll vagy bukik a vásár sikere. Ilyen nagyszámú vásárlóközönségre (mintegy 12-15 ezren voltak) talán még a szervezők sem számítottak. Egymás hegyén-hátán tülekedtek az emberek. Vásárfiának rúgós kést, vagy akár pónilovat is vehettem volna potom tízezer kroncsiért. Én mégis egy Buddha szobrot választottam, hogy otthonomban a világvallás-alapító mosolyának árnyékában meditálhassak a vásárLÓVÁ TETT világ fölött. KORCSMÁROS LÁSZLÓ ÚJSÁG ) I Még zsákokban van a vetőmag 5 Késik ca tavasz Úgy tűnik, hogy a novemberi események után nemcsak a politikusok, hanem az időjárás is hátat fordított a mezőgazdaságnak. A gyengéd forradalmat követő csapadékszegény tél, a forró és aszályos nyár bizony sokhelyütt kilátástalan helyzetbe sodorta a mezőgazdasági üzemeket. A bajt csak tetőzte az árpolitika, a mezőgazdaságot érintő törvények késése, a piaci helyzet, egyszóval igazi patthelyzet alakult ki.- Ha egy hétig kegyes lenne hozzánk az időjárás, befejezhetnénk a tavasziak vetését - mondja Foglár András mérnök, a három falut egyesítő gömöralmágyi szövetkezet elnöke. - 100 hektáron árpát, 40 hektáron borsót és 10 hektáron tavaszi keveréket terveztünk vetni. Az őszi vetésünk jól áttelelt, ugyanez viszont nem mondható el a szőlőről, ahol 45-50 százalékos fagykárt állapítottunk meg. • A gömörpéterfalvai gazdaság kiválása után a szövetkezetnek csupán 24 hektár szőlője maradt, milyen hatással lehet ez a gazdasági eredményre?- Valóban így van. Gömörfalvához kétszer akkora szőlőterület került, mint nekünk maradt, s ebben az évben minden kiesés döntő lehet. Úgy érzem, hogy nagyon nehéz esztendő áll előttünk, talán ez lesz Szlovákia mezőgazdasága számára a vízválasztó. A létünk múlik azon, hogy kibírjuk-e a ránk nehezedő nyomást vagy nem. Én ebben a tekintetben optimista vagyok, különben nem is vállaltam volna a további megbízatást. • Gömöralmágyon, ahol nem a legjobbak a termelési viszonyok, mivel lehet stabilizálni a szövetkezet helyzetét?- Nagyon sok olyan tényező van, amire eddig kevésbé figyeltünk oda. Az elkövetkező időszakban sokkal rugalmasabbnak kell lennünk, de talán a legfontosabb, hogy a minimumra csökkentsük a termelési költségeket. A mezőgazdaság Számára nélkülözhetetlen ipari termékek ára az utóbbi években sokkal jobban emelkedett, mint a mezőgazdasági termékeké, miáltal még az eddig nyereséget hozó ágazatok is veszteségessé válhatnak. Az anyagi költségeket - a termék minőségét és mennyiségét nem veszélyeztetve - minimumra szeretnénk csökkenteni. • A szövetkezet nagy területen termeszt dohányt, ami köztudottan nagyon munkaigényes. Megéri-e továbbra is foglalkozni ezzel a növénnyel?- Bízom benne, hogy igen. Ha sikerül 1 hektárról - száraz állapotban - legalább 1,5 tonnát begyüjtenünk már nem veszítünk rajta, mert a rimaszombati dohánygyár ebben az évben 80 koronára emelte az I. osztályú dohány kilónkénti árát. ' A rossz időjárás ellenére sikerült Foglár András, a szövetkezet elnöke időben földbe juttatni a dohánymagvakat, mivel a melegágykészítéshez- a legkeményebb fizikai munkához- még idejében átcsoportosítottuk a gépesítésben és a szőlészetben tevékenykedő dolgozóinkat. Áprilisban szeretnénk a cipőkészítő melléküzemágunk dolgozóinak létszámát a jelenlegi 46-ról 60-ra növelni, így májusban ők is besegítenének a dohánypalánták kiültetésébe. A partizánskéi cipőgyár - melynek cipőrészlegünk termel - májusban 20 százalékkal csökkentette melléküzemágunk tervét. • Mi a helyzet a többi melléküzemággal?- Fémmegmunkáló részlegünknek és építkezési csoportunknak már egész évre van munkája. Szeretnénk, ha minél előbb befejeznénk az új terményraktár építését - ezenkívül külső megrendelésre is dolgoznak. Havonta jelentős összegtől esnénk el, ha őket is bevonnánk a mezőgazdasági munkákba. • Az állattenyésztésben van-e már valami biztató jel?- Ez az ágazatunk van a legnehezebb helyzetben, ennek ellenére tapasztalható némi javulás. Igaz, hogy a bikaborjakért még nem „osromolnak“ bennünket, de az üszőknek már sikerült piacot találnunk. A malac keresett portéka, sőt nem is tudjuk teljes mértékben kielégíteni az iránta megnyilvánuló keresletet. • Gömörpéterfalva kiválásával 1617 hektárra csökkent a szövetkezet mezőgazdasági területe. Ebből mennyit kértek már vissza a volt tulajdonosok?- Ez a terület még teljes egészében a szövetkezet tulajdonát képezi, nálunk egyelőre még nem igénylik vissza a földet. Mellesleg az 1617 hektár a tulajdonjog szerint nem kevesebb, mint 1000-1200 parcellára tagolódik. FARKAS OTTÓ Szép a gömöralmágyi határ, de nehéz megművelni Új stratégiát kell kidolgozni Sok kicsi sokra megy Egyes vállalatok úgy viselkednek, mint a vágóhídra hajtott állatok. Panaszkodnak, segítségért kiáltanak, saját maguk azonban képtelenek megszabadulni régi rossz szokásaiktól és kivágni magukat a bajból. Ezeket a szavakat Hrusák mérnök, a Firmconsult cég főnöke mondta, amelyet a tavalyi év végén a Kovoprojekta vállalatból való kiválás után alakított meg néhány szakember. A vállalkozók belátták, hogy a nagyvállalatok rendszerében nem tudnak érvényesülni, ha egy kis, új irányba fejlődő vállalatot hoznak létre. A Firmconsult többéves tapasztalatokkal rendelkező szakemberei csehszlovák vállalatok és külföldi partnerek közötti kapcsolatok közvetítésével foglalkoznak. A világon mindenütt léteznek hasonló kis cégek, amelyek a nagyvállalatok szállítói hálózatát képezik. A vállalat dolgozói szerint a csehszlovák nagyvállalatok addig nem léphetnek előre, amíg központilag irányított tervrendszerben gondolkodnak, és amíg nem térnek át a piacgazdálkodásra. A vállalatvezetőknek meg kell ismerniük vállalataikat, annak pénzügyi és vagyoni helyzetét, eladósodásának mértékét, illetve jövedelmezőségét. Mindezek ismerete nélkül lehetetlen megtalálni a kiutat. Minden résztevékenységet a vállalati vagyon gyarapítására (vagy legalábbis stabilizációjára) kell fordítani. A második fontos lépés a piackutatás, a kereslet és kínálat felismerése, az áruingadozás figyelemmel kísérése, az árusítási, szállítási és fizetési módszerek elsajátítása. Az ilyen információszerzés azonban nem egyszerű feladat, a Firmconsult munkatársai szerint ennek egyik legjobb módja a külföldi partnerekkel való együttműködés. Joint venture kialakítására a mai helyzetben nagyon kevés csehszlovák vállalat volna képes, ezért az első szakaszban bérmunkával és információcserével kellene próbálkozni, s csak ezután a know-how-val és a kölcsönös együttműködéssel. A vállalatok felértékelése - amelyet sokan megváltásként várnak, valójában csak egy része a megoldásnak, legfontosabb egy összefogó stratégia kidolgozása. Amennyiben a vállalat nem képes kimutatni, hogy jövőbeni tevékenysége jövedelmező lesz, akkor a végleges eladási ár alacsonyabb, annak ellenére, hogy bizonyos vagyonnal rendelkezik. A Firmconsult több vállalat, pl. a roudnicei traktorállomás, a hulini szerszámgyár, a pardubicei malomipari gépgyár számára szerzett már külföldi partnereket. Minden esetben az együttműködés első lépcsőjéről van szó, amely mindkét partner számára előnyös. A továbblépéshez azonban egy újfajta, stratégiai szervezési rendszerre való áttérés szükséges. (HN)
