Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)
1991-03-12 / 20. szám
4 Templomépítés Ajnácskőn Harmadik nekifutásra Ajnácskőn az elmúlt hat évtized politikai változásai már kétszer meghiúsították a templom építésének tervét. A közelmúlt politikai fordulata az utódokban is felszínre hozta az ősökben szunnyadó vágyat: abban reménykednek, hogy a hívek adakozásából - harmadik nekifutásra - végre sikerül felépíteni a község templomát. Külső támogatásban is bíznak. Novák István, Ybl-díjas főépítész, szellemi tőkével járul hozzá a templom építéséhez.- Főépítész úr, ön Szegeden él. Honnan hallott az ajnácsköi templomépítésről?- Komlós Attilával, a Magyarok Világszövetségének megbízott főtitkárával (aki mellesleg református lelkész), egy általam tervezett iskola átadásánál találkoztam, ó közölte velem a hírt és megkérdezte, nem tudok-e segíteni. Miután megismerkedtem Ajnácskő gazdag történelmi múltjával, boldogan vállaltam a megbízatást. Magyarországon már több templom átépítését terveztem. Számomra templomot építeni a legcsodálatosabb feladat.-A község lakossága három helyszínt javasol a templom építésére. ön melyiket ajánlja?- Mindhármat megfelelőnek tartom. Előnyeit, hátrányait már kifejtettem a község vezetőinek. A templomokat elődeink általában a falu közepére, vagy dombra építették. A helykiválasztásnál ezt figyelembe Vették az ajnácskőiek is. Különösen az a javaslat tetszik, amely a környezet természetes varázsát is figyelembe veszi. E szerint a templom egy fákkal körülvett dombra épülne, Ám azoknak is igazuk van, akik a falu közepére építtetnék. Rövidesen több változatban is elkészítem a tervrajzot, hogy az ajnácskőiek kiválaszthassák a legmegfelelőbbet. Elmondhatom, hogy Magyarországról nem én vagyok az egyedüli, aki támogatni fogja a templom építését. A Kurír című napilap is elküldte munkatársait a falugyűlésre, ahol a lap szerkesztősége felvállalta, hogy nyomon követi a templomépítést és támogatókat szerez olvasói körében. Hunyák József, Ajnácskő polgármestere derülátó. A községben, a szakmunkások támogatásukról biztosították a bizottságot. A lakosság körében végzett felmérések szerint, 1992 végéig várhatóan több mint 700 ezer korona gyűlik majd össze a templomépités kiadásainak fedezésére. (Február közepén a folyószámlán már közel 300 ezer korona volt.) A falugyűlés színvonalát emelte dr. Taba Lajosnak, Magyarország pozsonyi konzuljának jelenléte. Ő szintén bízik abban, hogy ez a harmadik nekifutás már sikeres lesz. FARKAS OTTÓ I ( ÚJSÁG ) 1991. március 12. Válaszút előtt a mezőgazdasáp Lesz még szőlő, lágy kenyér?... Nehéz napokat él át most a mezőgazdasági termelőágazat. Bizonytalanság uralkodik mind a fizikai dolgozók, mind a műszaki gárda körében. Késik a földtörvény, találgatások folynak a szövetkezetek és a mezőgazdasági állami vállalatok jövőjéről. Termelni viszont kell, nehogy eltűnjenek asztalunkról a legalapvetőbb élelmiszerek. Felmerül azonban a kérdés, szükség van-e valójában a mezőgazdaság gyökeres megváltoztatására. Az erőszakos szövetkezetesítések óta több mint négy évtized telt el. A mezőgazdasági üzemek évtizedek óta ellátnak bennünket kenyérrel, hússal és tejjel. A nagyüzemileg előállított kenyér minőségéről persze vitatkozni lehet, ezért nem csoda, hogy gombamódra szaporodnak a magánpékségek. A mezőgazdasági szövetkezetek és állami gazdaságok eredményeit nagymértékben meghatározzák a természeti viszonyok. Az elmúlt évtizedekben a hegyaljai mezőgazdasági vállalatokra is rákényszerítették a nem kifizetődő gabonatermesztést, annak ellenére, hogy ott a termelési feltételek erre nem voltak megfelelőek. Az állami támogatástól a restitúcióig A 60-as évek végén a nemzeti jövedelem hazánkban a második világháború befejezése óta a legmagasabb szintet érte el, így 1968-ban elérkezett az idő a fájdalommentes rendszerváltásra. Ekkor adva voltak mindazok a tényezők, melyek elősegíthették volna, hogy időben felzárkózzunk a nyugat-európai államok közé. Ezt az össznépi törekvést tankokkal tiporták le. A szomorú következmények a közelmúlt történelméből mindannyiunk számára ismeretesek. A hetvenes évek elején a fejlődés állandósult, az évtized végétől a nyolcvanas évek végéig a termeléskieséseket a pártállam támogatásokkal igyekezett „kivédeni“. A gyengéd forradalom után csökkentették az állami támogatásokat, s fokozatosan nyilvánosságra kerültek a valós termelési eredmények. Persze, nem minden vállalat gazdálkodott rosszul, sőt vannak olyan mezőgazdasági üzemek, amelyek a mai nehéz gazdasági körülmények ellenére is kitűnő eredményeket érnek el. És erre oda kellene figyelni. A többi volt szocialista országtól eltérően kormányunk és parlamentünk nagy hangúlyt helyez az 1948. február 25-e utáni kártalanítási igények kielégítésére. Sajnos, a mostani helyzetben sem tudjuk felmérni, hogy ez az összeg hány milliárd, netán hány tízmilliárd koronát tesz majd ki. Ez a kártalanítás országunk lakosságának mintegy 10 százalékát érinti, a többség, a 90 százalék azonban majd évekig nyögi a következményeit. Sajnos, erre nemcsak a mostani fiatal nemzedék fizet majd rá, hanem a további generációk is. Mivel a parlament mégis megszavazta a kártalanítási (restitúciós) törvényt, azt a bizonyos nadrágszíjat- az államkassza megüresedése miatt- majd még szorosabbra kell húznunk. A restitúció érzékenyen fogja érinteni a mezőgazdaságot is. Eddig mintegy féltucat földtörvényjavaslat látott napvilágot a szövetségi és a köztársasági parlament berkeiben. Vannak köztük elfogadhatóbb javaslatok, vannak szélsőségesek is. Valamennyi javaslat számol azzal, hogy a földet visszaadják eredeti tulajdonosaiknak, akiktől annak idején erőszakkal elvették. Helyénvaló ez a gondolat, főleg azon mezőgazdasági vállalatok esetében, amelyek veszteségesen gazdálkodnak a mai napig, s nincs is kilátás arra, hogy a továbbiakban jobb eredményeket érnek el. A jól gazdálkodó vállalatok megerősödnek, a veszteségesen termelők pedig tönkremennek. Ez törvényszerű, s ezen csak kemény külső beavatkozással lehet változtatni. Erre lesz jó a földtörvény. A veszteséges szövetkezeteket és állami gazdaságokat privatizálni kell abban a reményben, hogy a volt földtulajdonosok vagy gazdálkodni akaró leszármazottaik majd jobban gondját viselik a szétosztott vagyonnak. Mi lesz a mezőgazdasági üzemekkel? A szövetkezetek megmaradhatnak szövetkezeteknek a tulajdonjog megváltoztatása után is, éppen csak belső szerkezetük változik. Nem egyértelmű azonban az állami gazdaságok helyzete. Mivel ezek a mezőgazdasági üzemek állami vállalatként működnek, a törvényhozó testületek minden erejükkel felszámolásukra törekednek, pontosabban transzformálni, átváltoztatni igyekeznek minden javaslatuk által. Személy szerint ki vállalja majd a felelősséget, hogy az utódszövetkezet vagy részvénytársaság eredményesen fog tovább gazdálkodni? Nem lesz-e az üzem kárára, ha teljesen felszámolják belső szerkezetét? Az ilyen és hasonló elhamarkodott és meggondolatlan döntések szenvedő alanya a vállalat dolgozó gárdája és a fogyasztói társadalom lesz. Még a fejlett országokban sem oszlatják fel teljesen azokat az állami vállalatokat, amelyek eredményesen gazdálkodnak. Ezért is figyeli némi rosszallással törvényhozóink tevékenységét a Nyugat. Persze, felmerülhet a kérdés, hogyha a nyereséges állami gazdaságok megmaradnának állami vállalatként, hogyan lennének kártalanítva az ingó és ingatlan vagyon volt tulajdonosai, akiknek földje a jelenlegi állami gazdaságok alaptulajdonát képezi? A kártérítés folyamatából ők sem maradnának ki. Nem kellene visszakapniuk eredeti tulajdonukat, viszont ott ahol lehetőség lenne rá, pénzbeni kártérítésben részesülhetnének, ahol pedig nincs erre mód, ott értékjegyekkel kellene őket kártalanítani. Bizonytalan jövő Az 1989-es novemberi napok óta csökkent az emberek bizalma az új vezetés iránt. Megrökönyödve olvastam nemrég Pozsony egyik lakótelepén a „Kommunisták, megbocsájtunk nektek“! szövegű, tömbházra festett feliratot. Azt hiszem ehhez nem kell különösebb kommentár. Bizonytalanná vált a földnélküliek jövője, akik eddig becsületesen dolgoztak,és oda tették, asztalunkra teremtették a mindennapi kenyeret. Sajnos, azoknak a jövője is bizonytalan, akiknek van ugyan földtulajdonuk, de az évek során szülőfalujuktól távol alapítottak családot, a férj vagy a feleség munkát talált az új lakhehye szerinti mezőgazdasági üzemben. Mivel azonban itt nem rendelkeznek földtulajdonnal, rákényszerülnek, hogy visszatérjenek szülőfalujukba, ahol saját földjeiken gazdálkodhatnak szövetkezeti tagként vagy magángazdaként, hogyha nem akarnak a munkanélküliek népes táborába kerülni. Vajon melyik képviselő számolt ilyen problémával? Hogyha a törvényhozó testületek meggondolatlan lépései következtében a mezőgazdasági dolgozók és szakemberek is munkanélküliekké válnak, az elégedetlenség a tetőfokra hághat, és ez elősorban a termelésben mutatkozik meg. Ezek után ki garantálja, hogy „lesz még szőlő, lágy kenyér“? Eddig ugyanis minden jel arra vall, hogy a néhány hónapos demokrácia úttörői tönkreteszik a mezőgazdasági termelést, ahelyett, hogy a különböző termelési módok érvényesítését, a szerkezet átalakítását e létfontosságú ágazat fejlesztése érdekében végeznék. CSALA SÁNDOR Piaci történetek Viktus néni és a tojástolvaj- Egyszer - fogott egy emlékezetes piaci élménye elmondásába az ipolysági piacon Sebestyén Viktória néni -, amikor minden asztal foglalt volt, mellém kéredzkedett egy pereszlényi asszony. Sok jó ember elfér kis helyen, feleltem, és szorítottam is neki egy kis helyet magam mellett. Aztán, mivel sok volt a vevő, ügyet sem vetettem rá... Időnként felvállalom a rokonok, ismerősök terményeinek árusítását, akkor is volt nálam ötven darab „vendégtojás.“ Kis idő múltán észrevettem, hogy padtársammal együtt ezek közül a tojások közül tíz szőrén-szálán eltűnt. Dühös lettem, de nem tehettem semmit, nem hagyhattam el helyemet, meg aztán bizonyítani sem tudtam volna, hogy meglopott az illető, hisz nem voltak megjelölve a tojások. Pár nappal később ismét megjelent ökelme, s egyenesen felém tartott. Persze „néhány keresetlen szóval“ eltanácsoltam magam mellől. Egy ideig az asztalok körül téblábolt, aztán ismét visszajött hozzám. A markában tíz koronát szorongatott. ,,A múltkor megloptam, bocsásson meg - rebegte lesütött szemmel -, máskor nem fog előfordulni.“ Keresztény ember vagyok, természetes hát, hogy megbocsájtottam neki. „Nyúzott nyulat nem árusítunk“ Nyúzott nyulat a sági piacon nem árusíthat senki. Ennek okát Kovács István piacfelügyelő magyarázta el.- Két esztendeje - mondta mosolyogva - egy túri asszony nyúl helyett nyúzott macskát kínált megvételre. Igyekezetét majdnem siker koronázta. Szerencsétlenségére azonban egy szemfüles vásárló a körmökről felismerte, hogy nyúl helyett macska teteme fekszik a standasztalon... A néni lebukott!-Icz-
