Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)
1991-03-09 / 18. szám
Szombat, 1991.március 9. ♦ I.évfolyam > 18. szám # Ára 2,30 korona Kiadja a GAZDA Magyar Mezőgazdasági Lap- és Könyvkiadó az Apollopress Kiadóvállalat közreműködésével. Főszerkesztő: MÉSZÁROS JÁNOS, telefon: 210-39-98,210-39-94. Főszerkesztő-helyettesek: BÁRDOS GYULA és KÁDEK GÁBORSzerkesztőség: 810 11 Bratislava, Martanoviíova 25., 12. emelet Telefax: 210-39-92, 210-36-00. Fényszedéssel készül a Danubiaprint á. v. 02-es üzemében, valamint a Gázda Kiadó számítógépes rendszerén, az AGROINFORM, a HOKTRADE Co.Ltd. és a NET COM Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft támogatásával. Nyomja a Danubiaprint á. v., 851 80 Bratislava, MartanoviCova 21. Felelős a GAZDA Kiadó igazgatója:MIHÁLY GÉZA és főszerkesztője: HARASZTI MÉSZÁROS ERZSÉBET. Teijeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Kéziratokat nem őizűnk meg és nem küldünk vissza. Index 48 301 \ Gazdasáai és érdek na| V védelmi pilap 7 s Ma a rádió magyar adása 13 órától stúdióbeszélgetést közvetít a hallgatók bevonásával Mezőgazdaságunk jövőjéről címmel. A műsor telefonszámai: 495644és497363. V____________________________________________ Az IM oldalain: SEGÉDANYAG az iskoláknak: Kányádi Sándor ^______________________-------------------------------------Hétfői számunkban: Vélemények a földtörvénytervezetről (összeállítás) v____________:__________________ Csallóköz Az önigazgatás útvesztői A társadalmi átalakulás, a rendszerváltás rengeteg problémát vet fel. Az alábbiakban csallóközi polgármesterek vallanak új eddigi tapasztalataikról, a helyi jellegű és általános gondokról. Dr. Lojkovics Sámuel, Nagymegyer: — Elöljáróban csak távirati stílusban szeretnék szólni a megoldásra váró feladatokról. A 63-as számú főút Nagymegyer körzetében katasztrofális állapotban van. A termálfürdő melletti autókemping műszaki felszereltsége sem felel meg a mai követelményeknek: tervezzük, hogy egy új kempinget építünk. A kamionparkoló megszüntetése is sok gondot okoz. A járművek nemcsak a város úthálózatában tesznek nagy károkat, hanem a környezetét is szennyezik. Nagymegyer roma származású polgárai a turistaidényben a városunkba érkező üdülőket riasztották el. Az áldatlan helyzet rendezésére már tettünk intézkedéseket. Csiba Vince, Nagylég: — a község vezetősége a közzellátásban, valamint a környezetvédelem területén elért eredményekkel egyaránt elégedett. Nagylégnek van vízvezeték-hálózata, a gázvezeték építését pedig idén fejezzük be. Csakhogy a faluhoz csatolt településeken már más a helyzet. Lelkes Vince, Dióspatony: Csaknem két és fél évtized után Dióspatonyból ismét különválik Dunakisfalud. A település képviselőivel jelenleg vagyonjogi tárgyalásokat folytatunk. Ennek során sok kérdés merült fel, amelyre választ kell találnunk. Mint minden község, a mi településünk irányítását is bonyolítja a községek vagyonáról szóló törvény hiánya. A falunkban működő kisüzem eddig 60-70 alkalmazottat foglalkoztatott. így nyeresége ötszázezer és egymillió korona között mozog. Ha a kisüzem a privatizáció “áldozatává” válik, akkor ez a jövedelemforrás is megszűnik számunkra, s közben be kell fejeznünk a község gázmúvesítését. A csatornahálózat is a szennyvíztisztító kivi(Folytatás a 2. oldalon) Útban a piacra... Kedves Olvasóink! Az elmúlt évben — hetilapunk napilappá szervezésének időszakában — megígértük, hogy dolgaink alakulásáról időnként, ha valami fontosabb történik velünk, beszámolunk Önöknek. Még nincs egy hónapja, hogy itt van a Szabad Földművesből Újsággá alakított napilap. Hogy egyáltalán megjelenhetett, elsősorban szövetkezeteinknek, állami gazdaságainknak köszönhető: Vásárút, Pozsonyeperjes, Somorja, Nyárasd, Nagymegyer, Dióspatony, Geile, Ekecs, Várkony, Nemesócsa, Madar, Bátorkeszi, Vágfüzes, Izsa, Csallóközaranyos, Lakszakállas, Sőkszelőce, Vezekény, Bény, Szalka, Kéménd, Ipolyság, Kálcsa, Gömöralmágy, Újbást, Hanva, Királyi, Pelsőc, Almásgörgő, Szepsi, Pólyán, Nagykapos földműves-szövetkezetének, Bős, Dunatőkés, Sőkszelőce, Bátka állami gazdaságának, a Rozsnyói Mezőgazdasági Vállalatnak, s néhány magánszemélynek, akik betétjegyzésükkel szintén növelték az induláshoz szükséges alaptőkénket. Most — végre — itt van a Szabad Földműves Újság. Forgatják, lapozgatják, s véleményt mondanak róla. Sokan örülnek neki, van, aki őszintén megírja, még mi mindent szeretne benne olvasni, miért nem tudta még “megszokni” új formáját, rovatszerkezetét. Bizony, minden kezdet nehéz. Hát még a mostani körülmények közöt napilapot indítani mennyire nehéz volt. Legkevesebb három hónapra lett volna szükség az előkészületekhez, s nekünk alig másfél hónap alatt kellett nemcsak az új szerkesztőség munkaközösségét ki-, alakítanunk, megszerveznünk a nyomdai feltételeket, a postai hírlapterjesztést, megszerkeztenünk a napilapot tartamilag és formailag, hanem más bevételi forrásokat Parlament: Második “menet” Szinte már hagyományosan jelentős késéssel kezdődött az SZNT 11. ülése pénteken délelőtt. Már a bevezető után Jozef ProkeS, a SZNP képviselője élesen elhatárolta magát Miroslav Kúsznak, a NYEE képviselőjének csütörtök esti tévészereplésétől, amelyet a Párbeszéd-stúdió nézői láthattak. S akik látták, meggyőződhettek róla, hogy a Tanár úr — ökölvívónyelven szólva — a “padlóra” küldte vitapartnerét, Andrej Ferko írót, egykori diákját. Az SZNP képviselője szerint Miroslav Kus? durva módon megsértette a szlovák nemzetet, amelytől bocsánatot kellene kérnie. Peter Tatár (NYEE) védelmébe vette, Marián Andel (SZNP) pedig újfent elítélte Havel elnök szlovákiai “helytartóját”. Miután Vladimír CeCetka (NYEE) kijelentette: “ Az az érzésem, hogy jó és rossz szlovákokra osztjuk magunkat még itt a parlamentben is ”, Milan Zemko az elnökségi asztaltól arra figyelmeztette a képviselőket, hogy ideje lenne az eredeti program szerint folytatni a parlament ülését. Csak részben sikerült... is keresnünk kellett. Ugyanis az összegyűjtött alaptőke csak kiadásaink egy részének fedezésére, kiadónk tevékenységének megalapozására elegendő. Tudjuk, lapunk még gyermekkorát éli. Sok-sok gondoskodásra, törődésre van szüksége ahhoz, hogy felnőjön Olvasóink igényeihez. Ezért rovatszerkezetét, összetételét, tartalmát tovább alakítjuk. Most nyomdai előkészítése kétféle technikával folyik, s ez az egyes oldalak időszerűségét éppúgy meghatározza, mint formai kivitelezését. A belső, a 4-5. oldal napokkal korábban kerül a nyomdába, mint a többi, amelyet egy — az Újsággal induló — műszaki csoport szerkeztőségünkben készít. E “friss” oldalak zárásának időpontja is nagyon korai, de el kellett fogadnunk ezeket a feltételeket, hiszen még így is a nyomda jóindulata, segítőkészsége révén indulhattunk február 18-án, azért, mert helyet szorítottak nekünk a zsúfolt programú, tele kapacitású nyomdagépeken. Alakítjuk, naponta értékeljük, vizsgáljuk tehát erőfeszítésünk, munkánk “termékét”, az Újságot. Közben alakul, ismerkedik, vitatkozik, egymás és saját képességeit vizsgálja az új szerkesztőség is. Mindezt azonban végső soron az olvasó végzi el, amikor megvásárolja vagy megrendeli a lapot. Bizony, a postai terjesztés első hetei — a hírlapterjesztők minden igyekezete ellenére — tele vannak nehézségekkel. Van, ahova túl sok lapot küldtek, másutt még nem is látták. Több népszerűsítés kellett volna, szórólapok és néhány figyelmet fölkeltő mondat a többi hazai magyar újságban, lapban. Most, utólag pótoljuk ezt a mulasztásunkat, s egyben (Folytatás a 2. oldalon) Birkas Feriről mindenki tudja a falunkban, hogy valamennyi felmenőjével ellentétben, nemcsak művelni, de emlegetni sem szerette a földet. Emlékszem, az iskolában az osztályfőnökünk mindig úgy harangozta be az esedékes társadalmi munkát, hogy no, Feri, kezdheted gyakorolom a sántítást, mert pénteken paradicsomszüret. Képzelhetik, mennyire meglepődtem, hogy a minap épp egy magkereskedésben találkoztam Ferivel. — Földtúró lettél? — csíptem bele az általa egykor előszeretettel használt kifejezéssel, miközben a degeszre tömött bevásárlótáskára böktem. —A, csak egy kis vetőmagot vettem. Nálunk soha nincs tavasszal csemegekukorica. — Ha ez mind kukorica, két árat is bevethetsz vele. Talán visszakérted az atyai jussod? — Bolond lennék, amíg más megműveli, és még fizet is érte. — Akkor minek neked a vetőmag? — Természetesen annak, hogy \_______________________ elvessem. De kapálni nem én fogom, afelől nyugodt lehetsz. — Afost már végképp nem értem... — Pedig egyszerű, csendestárs vagyok. Nem zúgolódok, hogy a szövetkezet használja a földjeimet, hanem betársulok, és én is megtermelek a határban ezt-azt. Megvárom, amíg a legjobb földeken elvetik a kukoricát, aztán éjszaka kisétálok a határba, és a tábla közepén én is elvetek magamnak néhány sort. Persze csemegekukoricát. Tudod milyen jó ára van nyáron a piacon? — Ezt kitervelted. — Ugyan, csak odatartom a saját pecsenyémet is a közös tűz fölé. Egyébként nem én vagyok az egyetlen. A háztáji állattartók közül sokan még a marharépát és a takarmánytököt is a szövetkezet földjein termelik meg. Te csak ne féltsd a szövetkezet kukoricáját, nem hiányzik annak az a két pohár víz, három-négy deka műtrágya, amit a "társnövények” felszippantanak előle. (kádek) ________________________/ Csendestárs (Archív felvétel)
