Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)

1991-03-04 / 13. szám

r~ / / N 1991. március 4. ÚJSÁG / ■V Földművesek a vízlépcső árnyékában Talpon maradni A hat falu: Csölösztő, Tejfalu, Bacs­­fá, Vajka, Doborgaz és Keszölcés, valamint Somorja határát magába fog­laló Kék Duna Efsz a bösi vízerőmű építése következtében elvesztette szántóterületének kb. egyharmadát (mintegy ezer hektárt), elsősorban a Duna mellett húzódó legterméke­nyebb földjeit. Mintegy 140 hektárnyi szántójuk a Vajka-Doborgaz köz­ségek alkotta szigetre szorult, akár­csak az ottani lakosok köréből kikerülő 51 dolgozójuk. Őket naponta autó­busszal szállítják munkahelyükre, ami évente 600-700 ezer koronával növeli költségeiket. Az egykor öntözést nem igénylő területeiket ma aszály fenye­geti, csökken a talajvízszint, és fák hiányában állandó veszélyt jelent a szélerózió. Mindezen problémák el­lenére, amelyekhez tavaly gazdasági nehézségek is társultak, nyereséggél zárták az 1990-es évet. A mezőgazdaság nehézipara A felsorolt tények és mezőgazdasá­gunk bizonytalan helyzetének ismere­tében kérdeztem Móricz Zoltán mér­nököt, a szövetkezet elnökét: mit tesznek további fennmaradásuk ér­dekében?- Szövetkezetünkben, mint a délvi­déki mezőgazdasági üzemekben álta­lában, a növénytermesztés képezte a húzóágazatot. Hacsak valamilyen természeti katasztrófa nem „vitte el“ a termést, nyereséget hozott. Sajnos az állattenyésztésről nem mondható el ugyanez. A hetvenes években a ha­gyományos istállók helyett is „kor­szerűeket“ építettek. A vasrácsok há­rom laktáció alatt teljesen tönkretették az állatok lábát, így a legterméke­nyebb szakaszban kellett kiselejtezni a teheneket. Mozgás hiányában csök­kent az állatok ellenálló képessége, nőtt a borjúelhullás. Sajnos, elég soká tartott, amíg rájöttünk, így nem lehet állatokat nevelni. Most végre visszaál­lítjuk a szabadtartásos mélyalmos módszert. Két telepet alakítottunk ki, s mind a kettőn 400—400 állatot he­lyeztünk el. Tavaly még 850 tehenünk volt, de december végére 800-on ál­landósítottuk az állományt. További csökkenésével nem is számolunk. Hazánkban elsőként alkalmazzuk az amerikai Taurina-rendszert. Lénye­ge, hogy az állatok minél többet legye­nek a szabadban, sokat mozogjanak, sőt a borjazás is a szabadban történik. Tulajdonképpen megtanítjuk újra ter­mészetes környezetben borjazni a te­heneket. Száz ellés közül csupán négyszer volt szükség emberi beavat­kozásra. E tartási mód előnyei közé tartozik még, hogy 400 állat gondozá­sát az eddigi 36 helyett mindössze 17 ember végzi - és ebbe már az éjjeliőrt is beleszámoltam. A sok mozgásnak, egészséges környezetnek köszönhe­tően a tehenek hat laktációt is kibír­nak, és száz tehéntől gyakorlatilag száz borját kapunk. További előny, hogy kiváló minőségű istállótrágyához jutunk. Már az idén 30 százalékkal csök­kentettük az NPK-műtrágyázást, ami- figyelembe véve a mostani árat- nem kis megtakarítást jelent, és persze a talajvíz szennyezése szem­pontjából sem elhanyagolható ténye­ző. Azt akarjuk elérni, hogy háromé­venként trágyázhassuk istállótrágyá­val földjeinket, sőt két éven belül a bú­za alá is szerves trágyát szórhassunk. A fejést Alfa-Laval fejőgépekkel vé­gezzük; a gépen áthaladva a tej lehűl, és tulajdonképpen csíramentesen ke­rül a tárolóba. Tavaly az átlagos tejho­zam 4360 liter volt, s a Taurina-rend­­szer tehenenként évi 400-500 liter növekedést garantál. Kevesebb takarmányból...- Hallom, fel szeretnék újítani a sertésállományt...-A hibridizációs program kereté­ben 30 tenyészállatot vásároltunk Hol­landiából. A hazai nemesítők segítsé­gével olyan fedeztetési tervet állítot­tunk össze, melynek eredményeként gyors növekedésű, kimondottan hústi­­pusú utódokat kapunk. Óriási előnyük, hogy egy kilogramm súlygyarapodás­hoz 40 százalékkal kevesebb takar­mányt igényelnek, mint a hagyomá­nyos fajták. Először saját állományun­kat szeretnénk felszaporítani, ezután eladásra is gondolhatunk. Ez hazánk­ban pillanatnyilag egyedülálló kezde­ményezés. Leveszöldség - júniustól márciusig- A növénytermesztés gazdasá­gosságának növelése szintén a fontos feladatok között szerepel a szövetkezetben...- Elsősorban a zöldségtermesztés­ben vannak komoly terveink. Az idén már 50 hektáron termesztünk sárgaré­pát és 8-10 hektáron petrezselymet. A vetőmagot holland és dán cégektől vásároltuk. A fajtákat úgy választottuk meg, hogy az érés-betakaritás folya­matos legyen. A betakarítást teljesen gépesítettük, és tavaly egy mosó, osz­tályozó és csomagoló gépsort is üzembe állítottunk. Az első szállít­mányt június végén szeretnénk piacra dobni. A régi tehénistállókat raktárak­ká építjük át, ahol 50-60 vagon gyö­kérzöldséget tudunk tárolni. így a gép­sort folyamatosan, egészen március végéig üzemeltethetjük. S hogy júniu­sig se álljon a berendezés, öt hektáron áttelelő hagymát termesztünk, amely május elején szedhető és csomagol­ható. Ezáltal a gépsort egész éven át kihasználhatjuk. A hulladék sárgaré­pát, petrezselymet pedig felvásárolja a konzervgyár, vagy megetetjük az állatokkal. így semmi nem vész kárba. Mindenki részesedik a vagyonból- Nem lenne teljes a kép, ha nem beszélnénk az emberi tényezőről.- Akarva akaratlanul felül kellett bí­rálnunk dolgozóink munkáját, és bi­zony elbocsátásokra Is sor került. Az év elejétől az 505-ös taglétszám 395 főre csökkent. Akik viszont maradtak, a többletmunkát a fizetésükön is meg­érezték. A havi munkadíj - a nyere­ségrészesedést is beleszámítva- mintegy 450 koronával emelkedett. Az idén minden gazdasági egység, részleg külön tervet készített, amely­ben a leírásoktól kezdve az energiafo­gyasztásig és telefonszámláig min­dent figyelembe vettünk. így a nyere­séget is - amitől a részesedés függ- részlegenként tudjuk kimutatni. Sok fejtörést okozott a szövetkezeti va­gyon elosztása. Végül úgy döntöttünk, hogy a közös vagyont - a termőföldön kívül - 70 : 30 arányban osztjuk el, mégpedig úgy, hogy az előbbi a tag­sági részesedés alapját, az utóbbi a szövetkezet kockázati alapját adja. A tagok részesedésénél figyelembe vesszük a ledolgozott évek számát és a létrehozott értéket. Természetesen a nyugdíjasokat sem hagytuk ki: ők részjegyük értéke alapján részesed­nek a nyereségből. A részjegyek örö­­kölhetők, eladhatók - de csak a tagsá­gon belül - és átruházhatók. És még valami: kamatmentesek. Külön meg kell említeni még a földtulajdont. Azok a tulajdonosok, akik tagjai a szövetke­zetnek, évente 10 ezer koronát kap­nak hektáronként. A nem tag tulajdo­nosoknak, ha nem veszik ki a földjü­ket, bérleti díjat fizetünk. Ez a javasla­tunk, amelyet minden egyes taghoz eljuttatunk. A február végi zárszámadó taggyűlésen - a módosító javaslato­kat, észrevételeket figyelembe véve- kerül sor a megvitatására. Azt hiszem, a felsoroltak megad­ták a feleletet a kérdésre: hogyan akar talpon maradni a Kék Duna Efsz tagsága. Ehhez már csak az kell, hogy nyugodtan, létbiztonság­ban dolgozhasson, aki tenni akar a jövőért. S hogy ne vegyék el a földműves munkakedvét, mert nem lesz, aki elvégezze helyette a munkát... KRASZNICA MELITTA Ken tan****! Kiből lesz jó vállalkozó? Vállalkozóvá az ember nem saját kijelentése vagy mások állítása alap­ján, hanem partnereinek bizalma foly­tán válik. A megrendelők, szállítók, hitelezők és bankok csak akkor isme­rik el igazán, ha szakmai és gazda­ságetikai téren egyaránt számíthatnak rá. Sok újdonsült vállalkozóra csaló­dás vár, mert nem mérlegeli kellőkép­pen a vállalkozás előnyeit és hátrá­nyait, nem készül fel arra, hogy a vál­lalkozó a nap minden órájában vállal­kozó. Vállalkozásbarát az olyan környe­zet, melyben érződik a bizalom, érvé­nyesülnek bizonyos viselkedési nor­mák, ahol ritka a megbízhatatlan part­ner. Nehéz vállalkozni, ha a jogok kiharcolása és a kockázat csökkenté­se sok energiát köt le. A vállalkozások jól működhetnek, ha a törvényszegő­ket és az íratlan szabályok ellen vétő­ket a törvényhozók és a gazdasági élet résztvevői elszigetelik. Sajnos, nálunk egyelőre nincs megfelelő tanácsadó-szolgálat. Pedig fontos lenne előre felhívni az érdeklő­dők figyelmét a nehézségekre, előse­gítem a csalók leleplezését, hogy ked­vező légkör - a bizalomé - alakuljon ki. Akadnak olyan „tanácsadók“, akik visszaélnek helyzetükkel, hivatali állá­sukkal, megszerzett információikkal. Kockázatuk a nullával egyenlő, kezes­séget semmiért nem vállalnak. Ha a vállalkozó lépre megy, az az ö baja. S hogy ezt elkerülhesse, sok min­dent kell(ene) tudnia. Az, hogy képes valamit gyártani, nem elég. Milyen tanácsokat, javaslatokat ad egy ko­moly tanácsadó-szolgálat? Mire fi­gyelmeztet? A tanácsadó-szolgálat a vállalko­zás céljának megfelelő társasági for­mát, a tőke nagyságát és összetételét, bizonyos cégekkel való kapcsolatok tartását javasolja. Figyelmeztet a fel­merülő nehézségekre, rámutat a koc­kázat megelőzésének módjára. Ajánl­ja a pénzforrások előteremtésének al­kalmas formáit (bank-, szállítói hitel stb.). Minden másra fokozatosan egyedül kell a vállalkozónak rájönnie. A ta­nácsadó figyelmeztethet még például a viszonteladókkal kötendő szerződé­sek buktatóira, amennyiben a partner nem rendelkezik komoly tökével, vi­szont nagy a szállítói hitelekből finan­szírozott forgalma. A viszonteladó azon nyer, hogy a kockázat terhét a készleteit feltöltő szállítók viselik. A fizetés halogatása a gyártó-vállalko­zót arra kényszeríti, hogy vagy a banktól, vagy pedig alszállítóitól hi­telt vegyen fel. Nyugaton ez közis­mert, nálunk még ezt tanulni kell. A jó tanácsadó nagy előnyt jelent a pénzforrások felderítése során. A spekuláns viszont könnyen pénzzé teheti a kezdő vállalkozótól kapott in­formációkat. Hogyan lehet ennek ele­jét venni? Célszerű a spekuláns által kínált, a konkurens cégekről szóló bi­zalmas információk megvétele helyett inkább a károsultat értesíteni. Magára valamit is adó nyugati cég így tesz, bár ez nem jelenti azt, hogy ott nem létez­ne ipari kémkedés. A kereskedők állítják: a zavarosban halászva nem lehet hosszútávon vál­lalkozni. Aki kereskedői vagy vállalko­zói becsületét eljátssza, megszűnik kereskedő vagy vállalkozó lenni. Áru- és információhiány esetén a viszonteladók és a spekulánsok nem keresnek új forrásokat, egyszerűen kihasználják a helyzetet. A kockázat másé, a nyereség az övék. Társadal­munk hasznára csak az igazi vállalko­zók lehetnek. (HN) 5 Hurcolkodunk. (A szerző felvétele) .. Balról Gál Sándor és Tőzsér Pál Gömörpéterfalvai és serkei helyzetkép Osztozkodás után Január elsején újabb efsz-ek váltak külön, hogy saját elképzeléseik szerint folytassák tovább a termelést. Nehéz lenne most itt valamennyi különvált szövetkezetét felsorolni, még nehe­zebb gondjaikat, terveiket külön-külön részletezni, egy azonban - azt hiszem - minden „új“ szervezetre jellemző. Most, a tavalyinál is sokkal nehezebb gazdasági helyzetben és körülmények között is bíznak saját erejükben. A gömörpéterfalvaiak már tavaly ilyenkor elhatározták, hogy kiválnak a gömöralmágyi szövetkezetből, és saját szövetkezetét alapítanak. Ez év januárjában mindez megtörtént, szét­osztották a közös vagyont. Az osztoz­kodás mindig vitákkal jár... Ádám Ist­vánnal, az újonnan alakult szövetke­zet elnökével azonban nem a válás bonyodalmairól beszélgettünk, hanem azokról a lehetőségekről, amelyeket a szövetkezet kínálni tud tagságának.- Kezdeném a választásokkal. A vezető dolgozókat, valamint az ellenőrző bizottság tagjait is a szövet­kezeti tagok választották, titkos szava­zással. 860 hektár mezőgazdasági földterülettel rendelkezünk, induláskor kilenc vezető posztot jelöltünk ki (bele­értve az adminisztrációs munkaerőket is). Mindezt a nyár derekáig átértékel­jük. Addigra ugyanis felmérjük, hány vezetőre van szükség, így az első félév végén még növekedhet ez a lét­szám, de az sincs kizárva, hogy csök­kenteni fogjuk. A háztáji föld területének meghatá­rozását is a tagsággal közösen dön­töttük el. Abban állapodtunk meg, hogy minden tag kap 15 ár szántóterü­letet, ezen kívül még bérelhet 25 árig kaszálót is. A kaszáló bérleti díja egyelőre még nincs meghatározva. Lehet, hogy első hallásra soknak tűnik ez a terület, de tudni kell, hogy szövet­kezetünk területén a meredek lejtők miatt sok a kaszáló és kevés a szántó­föld. A közös szövetkezet működésé­nek idejében a 860 hektár mezőgaz­dasági területből csak 239 hektárnyi volt a szántó, a többi pedig legelő és kaszáló. Mi a szántóterületet 400 hek­tárra szeretnénk növelni; már erre az évre is közel 300 hektár földterületet szántottunk fel. A nem dolgozó nyugdíjasainknak 1 ár kertföldet mértünk ki, és az év végéig 2 mázsa szemes terményt vá­sárolhatnak tőlünk. Serkében, a SimonyitóJ különvált szövetkezetben a tagság Madarász Emil mérnököt választotta meg elnök­nek. Vele és a termelésért felelős Danko Barnával beszélgettem a kez­déssel járó gondokról. Elmondták, hogy Serkében nem is a vagyonelosztás, hanem inkább a volt közös szövetkezet túlzott spe­cializálódása okozza a legtöbb gon­dot. A jól felszerelt javítóműhely Simo­­nyihoz tartozik, az újonnan alakult szövetkezet gépeit egy tatarozás alatt levő épületben készítik elő a tavaszi munkákra. Sajnos, az évekkel ezelőtt elvett (akkor úgy mondták, hogy: köl­csönvett) 300 hektár földterületet sem kapták vissza a szomszédos mező­gazdasági üzemektől, így jelenleg csak 602 hektáron kezdhetik meg a termelést. Nagy előny, hogy a serkei szövet­kezetben még az egyesülés előtt sok gazdasági épület került tető alá, ame­lyek kisebb-nagyobb javítás után használhatók lesznek. A serkei telep sertéstenyésztésre specializálódott, most azonban át kell építeni az istál­lókat.- Miben bízik a vezetőség és miben a tagság? - kérdeztem végül a szö­vetkezet elnökétől.- A vezetőség abban bízik, hogy a közeljövőben visszakapjuk földjein­ket, és mind a nyolcvan állandó dolgo­zónknak tudunk folyamatosan munkát adni. Továbbá bízunk abban is, hogy normális gazdasági feltételek között tudjuk biztosítani dolgozóink számára a megélhetést. A tagság pedig abban bízik, hogy az a többletmunka - ame­lyet már az induláskor kifejtettünk - ha nem is mindjárt az elején, de idővel anyagiakban is megmutatkozik. FARKAS OTTÓ Lakásépítők figyelmébe ajánljuk! A habkönnyű beton A habbeton a hagyományos és ter­mészetes építőanyagokhoz képest nagyon olcsó és gyors falazóelem. Egy átlagos családi ház felépítéséhez 80-100 ezer korona értékű téglára van szükség, míg ugyanilyen nagysá­gú lakás habbeton elemekből már 37 ezer koronáért felépíthető. A habbetont - mint ahogy azt mi­nap a szlovákiai gyártó vállalatok és üzemek képviselőinek sajtóértekezle­tén megtudtuk - hazánkban 1959-ben Nemeskosztolányban kezdték gyárta­ni. A szükséges hulladékhőt és a kötő­anyagokat a nováki erőmű biztosí­totta. Szlovákiában jelenleg 5 habbe­­tonelem-gyártó működik, amelyek égy év alatt 400 000 tonna hőerömüvi hul­ladékot hasznosítanak. Termékei elő­állításához egyedül a sasvári gyár használ homokot. Az országban éven­te 2 millió köbméter habbeton építő­elem készül, amelyekből egy év alatt 26 ezer családi házat lehetne felépí­teni. Habbetonból nemcsak családi há­zak, hanem gazdasági épületek és garázsok is készül(het)nek. Alkalmazásától sokan az erőművi hulladék úgymond természetes radio­aktivitása és arzéntartalma miatt ide­genkednek. Mint azonban országré­szünk közegészségügyi főorvosa 1991. január 25-én keltezett elemző jelentésében részletesen is kifejtette, a habbetonelemek nem károsak az emberi szervezetre. -Icz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents