Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)

1991-03-01 / 11. szám

1991. március 1.

A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlése egyes, 1948 és 1989 között történt vagyoni, valamint egyéb sérelmek következményeinek enyhítésére törekedve,

tudatában annak, hogy ezeket a sérelmeket s még kevésbé az időben nálunk is távolabb eső igazstágtalanságokat, beleértve a német és magyar nemzetiségű polgárokat ért sérelmeket, sohasem lehet teljesen orvosolni,

azonban azon akaratának tanúsítására törekedve, hogy hasonló sérelmek többé sohase történjenek, a következő törvényt hozta:

Első rész

A szabályozás tárgya

1. paragrafus

1) A törvény egyes olyan vagyoni és egyéb sérelmek következményeinek enyhítésére vonatkozik, amelyek az 1948- február 25-étői 1990. január 1-jéig terjedő időszakban (a továbbiakban csak “döntő időszak”) folytatott polgárjogi és munkajogi eljárások, valamint államigazgatási ténykedés következtében keletkeztek, amely ténykedés ellentétes volt a demokratikus, a polgárok jogait tiszteletben tartó társadalomnak az Egyesült Nemzetek Szervezetének alkotmányában, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és a hozzájuk kötődő polgárjogi, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezményekben lefektetett alapelvekkel.

/T A külügyminiszter 1960/120-as számú, az Állampolgári és Politikai Jogok Nemezetközi Egyezségokmányról, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egységokmányáról szóló rendelete/

2) A törvény szabályozza azon igények érvényesítésének feltételeit is, amelyek a már hatályon kívül helyezett vagyon-, illetve vagyontárgy-elkobzási vagy -lefoglalási rendelkezésekkel kapcsolatosak, valamint a kártérítés módját és ezen igények érvényesítésének terjedelmét.

f2 Az 1990/119-es számú, a bírósági rehabilitációról szóló törvény 23. paragrafusának második bekezdése, az 1991/47-es számú törvény értelmében, továbbá az 1968/82-es számú törvény, az 1970/70-es törvény értelmében./

3) Ez a törvény nem alkalmazható olyan sérelmeknek az enyhítésére, amelyek külön törvény rendelkezésének tárgyai

f3 Például az 1990/288-as számú törvény, amely a szerzetesrendek és kongregációk, valamint az olomouci érsekség egyes vagyoni viszonyait módosítja, továbbá az 1990/403-as számú törvény, amely az 1990/458-as számú törvény szellemében némely vagyoni sérelmek következményeit enyhíti./

Második rész

Polgárjogok és államigazgatás

2. paragrafus

1) Azon anyagi és egyéb sérelmek, amelyeket a polgárjogi eljárások, államigazgatási ténykedés vagy egyéb jogellenes eljárások okoztak, s a döntő időszakban történtek, a tulajdon visszadása, pénzebeli kártérítés vagy egyes államigazgatási aktusok hatályon kívül helyezése, s esetleg a szociális biztosításra vonatkozó rendelkezések révén történik,

a, ha ezt a törvény kifejezetten tartalmazza,

b, ha olyan jogi rendelkezések alapján került rájuk sor, amelyeket ez a törvény hatályon kívül helyez, vagy

c, ha politikiai üldöztetés vagy olyan eljárás következménye volt, amely sérti az általánosan elismert emberi jogokat és szabadságjogokat.

2) Politikai üldöztetésben e törvény szempontjából a személyek olyan megbüntetése értendő, amely

a, közvetelen összefüggésben volt demokratikus indíttatású politikai és társadalmi ténykedésükkel és állampolgári állásfoglalásaikkal, vagy

b, /bizonyos szociális, vallási, vagyon szerinti vagy egyéb csoporthoz, illetve réteghez való tartozásuk következménye

Kárpótlási törvény

__________|( ÚJSÁG )l

volt.

3) Az általánosan elismert emberi jogokat és szabadságjogokat sértő eljáráson e törvény szempontjából olyan eljárás értendő, amely ellentétes a törvény első paragrafusának első bekezdésével. Abban az esetben, ha a tulajdonjogtól való megfosztás az 1945 és 1948 közti, az államosításra vonatkozó előírások alapján a döntő időszakban történt megfelelő kártérítés nélkül, a jelen törvény szerint jogosultnak számító személyeknek jogi igényük keletkezik, amely egy külön törvény értelmében érvényesíthető.

/4 Az 1994/... számú, az állami vagyon átruházásáról szóló törvény.

Első fejezet

Polgárjogi viszonyok

3. paragrafus Jogosult személyek

1) Jogosult személyen olyan valódi személy értendő, akinek a tulajdona a törvény 6. paragrafusában felsorolt esetekben került az állam tulajdonába, feltéve, hogy a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság állampolgára, és az ország területén van az állandó lakhelye.

2) Ha az a személy, akinek vagyontárgy^ a 6. paragrafusban felsorolt esetekben az állam tulajdonába került, az 5. paragrafus 2. bekezdésében megjelölt határidő letelte előtt meghalt, vagy e határidő letelte előtt holttá nyilvánították, jogosult személynek — feltéve, hogy a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság állampolgárai, és állandó lakhelyük az ország területén van — sorrendben a következő valódi személyek tekintendők:

a) a hagyatéki tárgyaláson előterjesztett végrendelet által kijelölt általános örökös,

b) végrendeletben megjelölt részörökös, de csupán örökrésznek megfelelő mértékben, ez azonban nem érvényes, ha az örökösre csupán egyes, a végrendeletben megjelölt dolgok vagy jogok szálltak; azonban ha a végrendeletben kijelölt örökösre a dolgok olyan része szállt, amlyre a 6. paragrafus értelmében vonatkozik a kiadási költségvetés, jogosult ezekre.

c) annak a személynek, akinek tulajdona a 6. paragrafusban felsorolt esetekben az államra szállt, a gyarmekei és házastársa, mindnyájan egyenlő arányban; ha a gyermek meghalt volna, az 5. paragrafus 2. bekezdésében megjelölt határidő letelte előtt, helyébe jogosult személyként gyermekei lépnek, s ha közülük valaki meghal, annak a gyermekei,

d) annak a személynek a szülei, akinek a tulajdona a 6. paragrafusban felsorolt esetekben az államra szállt, és ha meghalt közülük valaki, helyébe jogosultként gyermekei lépnek.

3) Azokban az esetekben, amelyeket a 6. paragrafus első bekezdésének f. pontja sorol fel, a jogosult személyek az ott megnevezettek, s a 2. bekezdés c—e pontjainak rendelkezései hasonlóan érvényesek.

4. paragrafus Kötelezett személyek

1) A kötelezett személyek az állam vagy olyan jogi személyek, amelyek e rendelkezés kibocsátásának napján az illető vagyontárggyal rendelkeznek, a következő kivétekkel:

a) külföldi tőkeérdekeltségű vállalatok és kereskedelmi társaságok, amelyek tulajdonosai vagy részvényesei kizárólag valódi személyek; ez a kivétel azonban nem érvényes, ha jogi személytől 1990. október 1-je után a birtokába került dologról van szó,

b) idegen államok.

2/ A kötelezett személyek lehetnek valódi személyek, ha az illető dolog az államtól került a tulajdonukba, az pedig a felette való rendelkezésre a 6. paragrafusban felsorolt körülmények között szerzett jogosultságot; mégpedig olyan esetekben, amikor ezek a személyek az

illető dolog birtokába vagy az akkor érvényes előírásokkal ellentétes módon jutottak, vagy jogellenes kivételezés révén, továbbá az ezekhez a személyekhez közelállók, ha a követelés tárgyát képező dolgot időközben rájuk ruházták át.

A dolgok visszaadása

5. paragrafus

1/ A kötelezett személy a dolgot a jogosult személy írásbeli felszólítására adja ki — miután az utóbbi bizonyította a dolog kiadására való jogigényét —, s meghatározza az államnak való átadás módját. Ha ingóságról van szó, azt is bizonyítani kell, hol található. Ha több jogosult személy van, s a dolog kiadására való igénnyel csupán egyesek lépnek fel közülük a 2. bekezdésben megszabott határidőn belül, az egész dolgot ki kell adni nekik.

2/ A dolog kiadására a jogosult személynek a kötelezett személyt a törvény hatályba lépésének napjától számított hat hónapon belül joga van felszólítani, máskülönben jogigénye elveszik.

3/ A kötelezett személy a jogosult személlyel szerződést köt a dolog kiadásáról, s a dolgot legkésőbb a 2. bekezdésben megadott határidő letelte utáni 30. napig kiadja neki. Ezt a szerződést, ha ingatlanról van szó, az állami közjegyzőseg nyilvántartásba veszi, s ennek során hasonlóan jár el, mint az ingatlanátruházási szerződések nyilvántartásba vételekor. ^

4/ Ha a kötelezett személy nem tesz eleget a 2. bekezdésben említett felhívásnak, a jogosult személy jogigényét bíróság útján érvényesítheti a jelen törvény hatályba lépésétől számított egy éven belül.

5/ Ha a dolgot kiadták, azok a személyek, akik igényét a 2. bekezdésben megadott határidőn belül nem elégítették ki, ezt az igényt bíróság útján érvényesíthetik azokkal a személyekkel szemben, akiknek a dolgot kiadták, mégpedig a törvény hatálybalépésének napjától számított egy éven belül.

6/ Közjegyzői illeték a 6. bekezdés szerinti szerződés-nyilvántartásba vételért, valamint az ingatlan kiadásával összefüggő hatósági illetékek nem róhatók ki.

6. paragrafus

1/ A tulajdon-visszaadási kötelezettség azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben a dolog a döntő időszakban a következő módon szállt át az államra:

a) a Polgári Törvénykönyv 453-as paragrafusa vagy az 1950/87-es számú törvény 287-es számú paragrafusa alapján, az 1952/67-es törvény értelmében,

b) az ország elhagyása esetére vonatkozó jogigény-érvényesítési eljárásról kiadott rendelet (ún. renunciációs rendelet) és szerződés alapján,

c) azokban az esetekben, amikor a külföldre távozó polgár az illető vagyontárgyat a köztársaság területén hagyta,

d) kényszerű ingatlanajándékozási szerződés révén,

e) az állami követelés rövidített árverési eljárás útján való érvényesítésével

f) olyan bírósági ítélet alapján, amely érvénytelennek mondta ki azt a vagyonátruházási szerződést, amellyel az állampolgárt külföldre való távozása előtt másra ruházta át a követelés tárgyát képező dolgot, mégpedig abban az esetben, ha az érvénytelenítés oka az ország elhagyása volt; ilyen esetben azonban jogosult személynek az számít, akire a dolgot átruházták, mégpedig az említett szerződés szerint akkor is, ha az nem lépett hatályba,

g) kényszerű, nyilvánvalóan előnytelen feltételekkel kötött adásvételi szerződés alapján,

h) örökségről a hagyatéki tárgyalás során való kényszerű lemondás útján,

i) anyagi térítéssel járó kisajátítással, amely után azonban a dolgot sosem használták arra a célra, amelyre kisajátították, s még létezik,

j) anyagi térítés nélküli kisajátítással,

k) az akkori érvényes jogszabályokkal ellentétesen végrehajtott államosítással.

2/ A dolog visszaadására való kötelezettség egyéb, az első bekezdésben fel nem tüntetett esetekre is vonatkozik, amelyek a 2. paragrafus 1. bekezdése a) pontjának hatálya alá esnek, -továbbá olyan esetekre, amikor az állam a dolgot jogi indok nélkül vette át.

7. paragrafus

1/ A tulajdont a jogosult személynek olyan állapotban kell kiadni, amilyenben azon a napon volt, amikor a kiadásra való írásos felszólítást a kötelezett személynek kézbesítették.

2/ Ha a kötelezett személy az említett nap előtt szerződést kötött építési munkákra vagy a kiadandó ingatlan felújítására, korszerűsítésére, illetve egyéb szerződést, amely ezt az ingatlant érinti, megőállapodást kell kötni arról, milyen teljedelemben veszi át a jogosult személy az említett szerződésből származó jogokat és kötelezettségeket.

3/Ha a kiadott ingatlan ahhoz az állapothoz képest, amilyenben az átvétel idején volt, olyan mértékben értékét vesztette, hogy nem használható lakás, termelés, kereskedelmi tevékenység vagy egyéb szolgáltatás céljára azonnali rekonstrució nélkül, a jogosult személy az ingatlan kiadása helyett pénzbeli kártérítést kérhet a 13. paragrafus szerint.

4/ Ha az ingatlan becsült értéke a jogosult személy írásos felszólításának kézbesítésekor lényegesen meghaladja az eredetileg elvettnek az értékét, a jogosult személytől függ, hogy pénzbeli kártérítést kér-e a 13. paragrafus szerint, vagy az ingatlan visszaadását. Ha az ingatlan visszaadásához ragaszkodik, a jogosult személy megtéríti a kötelezett személynek az előző mondtaban említett árak közti különbözeiét. Mindkét árat az ezen törvény életbelépésének napján érvényes ármegállapítási előírások alapján kell megállapítani.

5/ A 4. paragrafus szerint kell eljárni azokban az esetekben is, amikor a követelés tárgyát képező dolog egy másik dolog elválaszthatatlan részévé vált.

8. paragrafus

1/ Azokat az építményeket, amelyek teljes átépítéssel elvesztették eredeti építészeti-technikai jellegüket, nem kell kiadni.

2/ A kötelezett személy köteles kiadni azt a telket, amelyen a megsemmisült építmény volt, ha csak nem a 3. bekezdésben említett esetről van szó.

3/ Azt a telket, ahol olyan építmény áll, amely csak a terület állami tulajdonba vétele után létesült, nem kell visszaadni.

4/ Az olyan telket, amelyhez személyes használati jog kötődik, nem kell kiadni a jogosult személynek.

5/ az 1—4. bekezdésben felsorolt esetekben a jogosult személynek pénzbeli térítésre van joga a törvény 13. paragrafus értelmében, ha nem adták ki neki a követelés tárgyát képező dolgot.

6/ Az olyan építményt, amelyet műemléknek nyilvánítottak, nem kell kiadni, mindaddig, míg a Cseh Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Tanács új törvényt nem hoz a műemlékek kezeléséről és védelméről.

9. paragrafus

1/ A kötelezett személy köteles a követelés tárgyát képező dolgokkal a jogosult személynek való kiadásukig jó gazda módjára bánni; ennek a törvénynek a hatályba lépése után nem ruházhatja át őket másra sem teljes egészükben, sem részeiket, illetve tartozékaikat, s nem adhatja használatba másnak, kivéve a lakáshasználati szerződések esetét, amikor ezeket lakáscsere-szerződés alapján kötötték. Az ilyen jogügyletek érvénytelenek.

2/ Az azon kár megtéríttetésére való jogot, amelyet a kötelezett személy a jogosult személynek az első bekezdésben ismertetett kötelességeinek figyelmen

kívül hagyásával okozott, a törvény 10. paragrafusának rendelkezései nem érintik.

10. paragrafus

1/ A kötelezett személy nem léphet fel a jogosult személlyel szemben semmiféle pénzbeli vagy egyéb igénnyel a követelés tárgyát képző dolog kiadásával összefüggésben. Ugyanígy a jogosult személy, akinek a dolgot kiadták, sem élhet a kötelezett személlyel szemben egyéb igénnyel a kiadott dologgal kapcsolatban, mint amit ez a törvény tartalmaz.

2/ Ha az ingatlant az állam általi átvétel napján pénzintézetek részéről követelések terhelték, amelyek kielégítését az ingatlan átruházásának korlátozása garantálta, s amelyeket külön előírások szerint egyenlítettek ki, a jogosult személy megtéríti azt az összeget, amelyet az állam ily módon kifizetett.

3/ Ha a követelés tárgyát képező dolog kiadása idején elidegenítési tilalom alá esett, s kiadják, a kötelezett személy köteles az illető dolgot terhelő követelés kiegyenlítésére vagy más megoldásra, amely lehetővé teszi az átadást.

4/ Ha az állam az átvett dologért vételárat vagy egyéb térítést fizetett, az a személy, akinek kiadják, köteles a kifizetett összeget megtéríteni az illetékes államigazgatási szervnek. Ha a jogosult személy pénzbeli kártérítést kér ki nem adott dologért, az említett összeg a térítési összegből leszámítódik.

11. paragrafus

1/ Ha az ingatlant nem az állam, hanem más személy adja ki, ennek a személynek jogigénye keletkezik a követelés tárgyát képező dolog megvásárlásakor fizetett vételárnak a megtérítésére. Ezt az igényt az illetékes központi államigazgatási szervnél kell érvényesíteni.

12. paragrafus

1/ Az ingatlan átvételének napján a jogosult személyre szállnak át a bérbeadónak, aki lakáshasználati szerződést vagy egyéb helyiség- illetve épületbérleti szerződést kötött az átvett ingatlanra vonatkozóan, a jogai és kötelességei.

2/ A lakás, illetve egyéb helyiségek vagy épületek esetében, amelyek

a) diplomáciai és konzuláris képviseletek céljaira,

b) egészségügyi és szociális célra,

c) oktatási célra,

d) kulturális célra,

e) munkarehabilitációra és egészségileg károsodott személyek foglalkoztatására szolgálnak, a használónak jogigénye keletkezik a jogosult személlyel szemben — akinek az ingatlant kiadták — lakáshasználati, illetve helyiség- vagy épületbérleti szerződés kötésére: a Polgári Törvénykönyv, a helyiség- és épületbérleti törvény, valamint a velük összefüggő egyéb előírások rendelkezéseinek megfelelően a jogosult személy a szerződést legkorábban ennek a törvénynek az életbe lépése után 10 évvel mondhatja fel. A jogosult személynek ez a kötelezettsége átszáll minden következő tulajdonosra is az említett határidőn belül.

3/ Ha nem történik megállapodás a bérleti díj összegéről és fizetésének feltételeiről a jogosult személy és a 2. bekezdésben említett lakás és egyéb helyiségek vagy épület használója között, a bérleti díjat az illetékes állami szerv állapítja meg, az érvényben levő árelőírások szerint.

4/ A lakás vagy egyéb helyiség, illetve épület használója, aki az építészeti előírásokkal összhangban a saját költségére olyan módosításokat hajtott végre, amelyek növelték a lakás, helyiségek vagy épület értékét, joga van a különbözetnek az érvényes előírások szerinti megtérítésére, mihelyt megszűnik használati joga.

13. paragrafus

1/ Pénzbeli kártérítést a jogosult személy csak olyan ingatlanért kaphat, amelyet nem lehet neki visszaadni, vagy ha a pénzbeli térítést a törvény 7. paragrafusának 3., 4. és 5. bekezdése alapján kéri.

A törvény második részét holnapi számunkban közöljük.

3