Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)

1991-03-27 / 33. szám

Szerda, 1991. március 27._____•______I. évfolyam ♦ 33. szám ♦ Ára 2,30 korona

Kiadja a GAZDA Magyar Mezőgazdasági Lap- és Könyvkiadó az Apollopress Kiadóvállalat közreműködésével. Főszerkesztő: MÉSZÁROS JÁNOS, telefon: 210-39-98, 210-39-94. Főszerkesztő-helyettesek: BÁRDOS GYULA és KÁDEK GÁBORSzerkesztöség: 81911 Bratislava, Martanovi&wa 25., 12. emelet. Telefax: 210-39-92, 210-36-00. Fényszedéssel készül a Danubiaprint á. v. 02-es üzemében, valamint a Gazda Kiadó számítógépes rendszerén, az AGROINFORM, a HOKTRADE Co.Ltd. és a NET COM Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft. támogatásával. Nyomja a Danubiaprint á. v., 851 80 Bratislava, MartanoviCova 21. Felelős a GAZDA Kiadó igazgatója:MIHÁLY GÉZA és főszerkesztője: HARASZTI MÉSZÁROS ERZSÉBET. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Index 48 301

Gazdasági és érdekvédelmi napilap--------------------------------------------^--------------------------------------------------------------s

Ma 8 oldalas

MŰSORMELLÉKLET!

Ne szalassza el!

v______________________________:____________________________

r \

Az AGROWAR üzeni a kertészkedőknek:

“Házhoz

megyünk”

Vass Gyula írása a 4. oldalon

V___________________________)

Környezetkímélő

traktorok

...ahol csak szóba került a termelési szerkezet, a farmerek a legszívesebben termesztett növényféleségek közül az olajnövényeket említették az első helyen...

Kádek Gábor ausztriai riportja az 5. oldalon

V ■ ________)

Gyanú és árnyéka

Kelet-Európábán, sőt a Szovjetunióban is kipukkadt a “kollektív illúzió” léggömbje. Ezzel szemben Nyugaton a “siker” káprázata erősebb, mint valaha, s immár valós a veszély, hogy bűvkörébe vonja a diktatúráitól megszabadult Keletet is. Súlyos hibát követünk el, amikor azt hisszük, hogy a Nyugat mindenre tudja a választ. Sajnos, nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy a mi társadalmunkban is terjedőben van a nyugatiaskodó életszemlélet, illetve életforma, mint követendő-elérendő cél. Egyik végletből a másikba esünk.

Tudnunk kellene, hogy a nyugati társadalmak a bőség ellenére is óriási problémákkal küzdenek. Mi pedig egy az egyben le akarjuk másolni a nyugati kultúrában rejlő legnagyobb veszélyt, amit szerintem éppen azok a dolgok jelentik, amikhez a leginkább vonzódnak az emberek, nevezetesen a tévéadó-áradat, a videó, a rögzített zene és a pornóhullám. Elvileg .nem vagyok ellensége a televíziónak, a videónak vagy a hangfelvételeknek, amelyeknek megvan a maguk szerepe és értéke. De mi állíthatja meg a középszerűség és a közönségesség térhódítását?

Egyfajta kábítószer ez, amelynek máris élvezői lettünk. Marx szerint a vallás a nép ópiuma, Nyugaton — s lám, már hazánkban is — ez a “kábítószer” a televízió.

Lassan már úgy nőnek fel a gyerekek, hogy naponta legalább négy órán át; vagy még tovább bámulják a tévét. Es lám (ezzel kapcsolatosan is árnyékot vet a gyanú), már az iskolák környékén is megjelent a kábítószer. A feltartóztathatatlan elszegényedéssel párhuzamosan fokozódik a fásultság, a közöny, a megújhodás reményéből való kiábrándulás.

Forradalom utáni társadalmunknak páratlan lehetősége volt (van?) új megoldások keresésére, a nyugatinál jobb út kifürkészésére. Kiválogathatnánk minden jót a “szocializmus” eszményeiből, meg a szabadpiaci tőkés rendszer pragmatizmusából és nagyvonalúságából. Megrettenek, ha a tőkés beözönlés (Folytatás a 2. oldalon)

Bodrogközi tavasz

Serény munka a földeken

Bodrogköz földművesei jól kihasználják a nem túl meleg, de napos időt a tavaszi munkák végzésére. A Királyhelmeci Állami Gazdaság határában szinte órák alatt földbe került az árpa, a tavaszi keverék és a borsó. Tegnap a gépek már a kukorica, cukorrépa és napraforgó — melyeket 400, 200, illetve 150 hektáron termesztenek — magágyát készítették. Ősszel 2300 hektáron vetett kalászosokat a gazdaság, ebből 400 hektáron repcét, amelyet egyes helyeken fagy- és más károsodás miatt be kellett szántani.

— Az ősszel elvetett növényeink jól megbirkóztak a téllel — mondta Leczo István igazgató. Már elvégeztük a fejtrágyázást is. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy saját repülőtérrel rendelkezünk, és az időjárás is kedvező. Ideális az idei tavasz, még a nagyböjti szelekkel egyetemben is, amelyek bár kissé kiszárítják a talajt, de simítózással megprőbál(Folytatás a 2. oldalon)

Az utóbbi negyven évben nehéz sora volt Vincent Gúlának, aki a Nagyszombati járásban levő Ratkócon él. Verejtékes munkával művelte a szövetkezeti földek közé “szorult” tizenegy hektáros földecskéjét. Saját vetésforgót dolgozott ki, és vetélkedett a mezőgazdasági nagyüzemekkel is. Mára megérhette, hogy legalább erkölcsi elégtételt kapott, saját bankszámlája van, és magánvállalkozóként jegyzik őt. Drahotín Sulla felvétele

előtt

hatása alá kerülnek és valóban eredményesek. Sajnos, nálunk ez a múltban fordítva volt.*A gyengék olyannyira uralták a mezőnyt, hogy még a jó tanulók teljesítménye is elhalványult. A múlt szeptemberben mintha megszűnt volna ez a lidércnyomás. Végre van egy olyan osztályunk, ahol tizenegy jeles és öt kitüntetett tanuló alkot valódi közösséget.

• Úgy hallom, idén is óriási az érdeklődés az intézet iránt, tehát lesz miből válogatni.

— Soha nem tapasztaltunk ilyen mértékű túljelentkezést. Úgy látszik, csődöt mond az az elképzelés, hogy az általános iskola elvégzése után a tanulók 60 százaléka gimnáziumban tanuljon tovább. Ennek oka két tényező függvényében keresendő: a munkáscsaládokból kikerülő gyerekek gyakran a szülő szakmáját vagy ahhoz hasonlót választanak. Másodsorban pedig az egyre nehezebb létfeltételek keresztezik a gyerekek továbbtanulási szándékait.

• A túljelentkezés tehát minőségi változást eredményez...

—Olyannyira, hogy bizonyos problémáink majd éppen ebből adódnak. Önellátókká lettünk, ami annyit jelent, hogy az intézetünk fenntartásához, eredményes működtetéséhez szükséges összeget magunknak kell előteremtenünk. Az oktatásügyi minisztériumtól kapunk bizonyos anyagi támogatást, (Folytatás a 2. oldalon)

Kormánytanácskozás

Csökkentik a sajtó adóterheit?

Lapunk tegnapi számában rövid hírt közöltünk a szövetségi kormány hétfői üléséről. Mivel a tanácskozásról a Csehszlovák Sajtóiroda nem adott ki közleményt, mai számunkban az ülést követő, késő este tartott sajtóértekezlet alapján számolunk be a kormánytanácskozás programjáról.

A sajtótájékoztatón Vladimír Dlouh^ gazdasági miniszter a radikális gazdasági reform véghezvitelének megerősítéseként jellemezte a csehszlovák föderáció gazdasági helyzetéről szóló jelentést, amelyet a kabinet hétfő délutáni tanácskozásán tekintett át.

A gazdasági tárca vezetője megállapította, hogy a dokumentum az 1990-ben, illetve az idei év első három hónapjában elért eredmények gazdasági szempontok szerinti értékelését tartalmazza. Egyúttal ki(Folytatás a 2. oldalon)

A félelmetes ember

Az utca lucskos. Óvatosan kerülgetem a járda pocsolyáit. Trolibusz robog el mellettem, kereke rámfröccsenti a szennyes vizet. Ejnye, ejnye! Sajnos, későn vettem észre a veszélyt, már nincs időm a fal mellé húzódni. Morcos arccal vizsgálgatom a pantallóm szárát, feszeng bennem a sanda indulat.

Egyszerre érzem, valaki rám bámul. Az utca túlsó oldalán atlétalermetű alak áll, egy buldogképű ember. All és kitartóan néz felém. Micsoda pofa! Előreugró, hatalmas állkapocs, kiülő járomcsontok, bozontos, sűrű szemöldök, szúrás, sa-~ vószínű szemek. Brrr. Lerí arcáról a kegyetlenség. Nem szeretnék vele az erdőben találkozni.

Vajon mit akar? Mért néz rám olyan mereven. Vagy talán nem is engem röntgenez? Hát akkor kit? Nincs körülöttem senki. Részeg a pasas, belém akar kölni? Ni csak, már indul is felém. Úgy inog, mint a tengerészek, ha partra lépnek. Már egészen közel került hozzám, itt lógatja az orrom előtt hatalmas lapát tenyerét. Es néz, néz rám mereven, kegyetlen, zavaros szemekkel.

V_________________'____________

Mért haragszik ez rám? Találkoztunk volna már valahol? Úgy érzem, sohasem láttam. Borsózik a hátam. Nem tudom elképzelni, mit akar. Na, most már mindegy. Ha így hozta a sors, állok elébe.

Már itt áll mellettem. Villával súrolja a váltam. Most, most! Reflexszeren behúzom a nyakam. De ő nem szól semmit, csak néz mereven, és egyszerűen ellép mellettem. Megkönnyebbülve felsóhajtok. Tehát mégsem akar agyonverni. Mit akar hát? Furdaló kíváncsisággal figyelem. Még néhány lépést tesz a fal felé és lehajol. Valamit fölszed a járdáról, és a bal tenyerébe helyezi. Gyöngéden, óvatosan. Az arca egészen ellágyul, attól tartok, sírva fakad.

Vajon mit talált ez a különös ember? Ez a félelmetes hústorony. Nézem a tenyerét: kis madár csücsül benne. Közönséges szürke veréb. Azt simogatja, becézgeti.

Rám néz, és végre megszólal:

— A troli áramszedője verte le... Szegény... Hazaviszem, talán megmarad.

Dénes György

: : j

Látogatás a dunaszerdahelyi szakmunkásképzőben

Fénykor után és

A dunaszerdahelyi Gorkij utcai Szakmunkásképző Intézet két évtizeddel ezelőtt élte fénykorát. Népszerű szakmákra oktattak itt; később a direktív irányítási elvek hangoztatóit nem érdekelte, hogy az intézet körül egyre ritkább a levegő — elkezdődött a visszafejlődés.

Ma a nappali tagozaton hatszázan, a levelezőn pedig több mint százan tanulnak. A korábban az ISTER vállalathoz tartozó intézet 1991. január elsején függetlenné vált, és a szlovák oktatásügyi minisztérium irányítása alá került, amely a Nyugat-szlovákiai kerületben 53 szakmunkásképző intézetet vett át.

A felvállalt örökség korántsem kellemes, hiszen nyílt titok, hogy nemcsak a Gorkij utcai intézet az egyetlen,, amely felett úgy viharzott el az utóbbi húsz esztendő, hogy korszerűtlenné vált. Az is köztudott, hogy ezek az iskolák fogták fel a kevésbé kreatív, gyengébb képességű tanulókat. Szerencsére az új idők változásai a szakmunkásképző intézetek belső világát is megbolygatták. A békés forradalom után Bordás Ilona lett az iskola igazgatója. Némi indulattal emlékezik az addigi gyakorlatra:

— Akkor jó egy osztály, ha a tanulók 40 százaléka legalább jeles, 20-25 százaléka pedig kitüntetett. Ilyenkor a közepes tanulók is a jók