Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)
1991-03-22 / 29. szám
5 1991. március 22. Kisüt-e a nap a Szoroskő felett? újjászületés A négy falu határát egyesítő Almás-Görgői Efsz fennállásának egyik legfontosabb eseményeként könyvelheti el azt a fórumot, amelyen az érdekeltek 540 szövetkezeti tag és a faluközösség további sorsának várható alakulásáról döntöttek. A 3238 hektáron gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzem a múlt évet 10 millió 674 ezer korona nyereséggel zárta. Ez a számadat már önmagában is okot szolgáltathatna az ünneplésre. A görgői, almási, jablonicai és körtvélyesi mezőgazdászok összejövetelét azonban a múlttal való számvetés és a jövő felé vezető út keresése jellemezte. Az állítás módosításra szorul Az alábbiakban lesó Jánosnak, a szövetkezet elnökének felszólalása alapján tekintjük át a sajátságos, ám egyben általános jellegű helyi gazdálkodási rendszer vitatott kérdésköreit.- Egy évvel ezelőtt - mondta az elnök - még azzal biztattam Önöket, hogy a mezőgazdásznak nincs mitől tartania, hiszen élelmiszerre, kenyérre, mindig szükség lesz. Ez az állításom ma már módosításra szorul: szükség lesz ugyan, de csak bizonyos határokhoz mérten, s ez a termékre és munkaerőre egyaránt vonatkozik. Mi nem tartanánk igényt állami támogatásra, ha elfogadható árat fizetnének termékeinkért. A mezőgazdasági termeléshez szükséges berendezések, munkaeszközök és egyéb alapanyagok árát azonban a kereskedők - a gyors meggazdagodás reményében - a csillagos égig emelték. Ezek a tények arra kényszerítettek bennünket, hogy ésszerűbben gazdálkodjunk meglévő eszközeinkkel. A rossz gazdálkodás ugyanis a szövetkezeti forma felbomlását, a részleges vagy teljes privatizálást vonhatja maga után. Nagy szükségünk lenne manapság a múlt intelmeire és tapasztalataira, mert a szakoktatás sajnos továbbra is mellőzi a gyakorlatot. Ezért kéréssel fordulok minden magángazdálkodóhoz: ha teheti, adjon képet ezekről az időkről a fiatal generációnak. Erre elsősorban azért van szükség, hogy változás álljon be értékrendszerükben, megtanulják becsülni az előállított értékeket, a közösség nehéz munkával megszerzett vagyonát. Többet ésszel Nem a magángazdálkodást ellenzem, de meggyőződésem, hogy tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a parasztra újra rákényszeríthető, hogy éjjel-nappal és ünnepnapokon is látástól-vakulásig a földjein dolgozzon, ugyanúgy, mint a múltban. Ezért azt javaslom: próbáljuk meg a szövetkezetét olyan színvonalon gazdálkodó egységgé formálni, amely képes az itt élő embereknek biztos megélhetést nyújtani. Ez csak akkor lehetséges, ha összefogunk, becsületesen és tisztességesen dolgozunk, s a reá háruló feladatot mindenki maradék nélkül elvégzi. Arra kell törekednünk, hogy a szövetkezetben vagy a magángazdaságban előállított élelmiszer-alapanyagból kész terméket állítsunk elő. A nagyüzemi gazdaság technikusainak, a farmereknek és magángazdáknak is érteniük kell a gépekhez, a feldolgozáshoz, az értékesítéshez. A jövő gazdaembere eme képességek nélkül nem juthat előbbre. Pénz beszél... Pénzügyi gazdálkodásunkat érzékenyen érintette . a melléküzemági tevékenység teljes leépülése. Ehhez még a termékeink értékesítése kapcsán felmerülő problémák is társultak. Lassan vége az első negyedévnek, de mindmáig nem rendelkezünk pénzügyi gazdasági tervvel, adásvételi szerződésekkel. Nincsenek törvényes kiindulási alapjaink. Ellenben megszereztük az engedélyt az önálló árusításra, a kül- és belkereskedelmi tevékenységre. Most már minden azon múlik, hogy mennyi terméket tudunk a piacra vinni. Változtatnunk kell termelési struktúránkon is, mert a marha-, a sertés- és a juhhús nem mindig lesz eladható. Megpróbálkozhatnánk a dámszarvas, a csincsilla és a csiga tenyésztésével, valamint a laskagomba termesztésével is. Ha terveinknek csupán a felét megvalósítjuk, nem lesznek anyagi gondjaink. Merre halad(jon) a szekér A tagság a hagyományos gaz-A dálkodási formához ragaszkodik. Hiába van azonban 200 darab, egyénként hat mázsán felüli vágómarhánk, 300 túlhízott sertésünk és ennél is több selejtbárányunk- ha sem a hazai feldolgozóipar, sem pedig a külföld nem tart rá igényt. Dolgozóinknak meg kell végre érteniük: a tönk szélére jutunk, ha nem tudunk olyan termékeket előállítani, amelyeket meg is vesznek. Ha nincs szükség sertéshúsra, tenyésszünk csigát, amit - valutáért - minden mennyiségben el tudunk adni. Nem kell a szarvasmarha - de elkelnének a kihasználatlan legelőinken felnevelhető dámszarvasok. Vagonszámra értékesíthetnénk a laskagombát. Meglévő épületeinkben zöldségszárítással, húsfeldolgozással, pékáru készítésével _és saját termesztésű durumbúzából készített koleszterinmentes tészta gyártásával is foglalkozhatnánk. Ha a tagság is úgy akarná... Technikusaink sajnos nem elég készségesek. Még a biohumuszkészítés is a terhűkre van: feleslegesnek, nevetségesnek tartják. ,,Az elnök újabb mániája“ mondják átgondolt és részleteiben is kidolgozott javaslataimra. A földtörvény jóváhagyása után- a vagyonjegyesítés körüli vitás kérdéseket és a „hogyan tovább“-ot tisztázandó - újra öszszehívjuk a tagságot. Mindenki saját maga dönthet sorsa felől. Jó lenne, ha tudatosítanánk a helyzet komolyságát, és nem szalasztanánk el a lehetőséget. Ne felejtsük, csak úgy kerülhetünk ki a kátyúból, ha azonos irányba húzzuk a szekeret... Lejegyezte: K. L. ( ÚJSÁG ) I Egy földműves-szövetkezet a sok közül Válás után - „ítélet“ előtt Az egymástól eltérő eredményekkel és természeti adottságok közepette gazdálkodó palásti és túri földmüvesszövetkezetet 1975-ben egyesítették. A „kényszerházasság“ alig pár héttel ezelőtt, kölcsönös megegyezéssel, több mint másfél évtizedes együttélés után, válással ért véget. A tagság döntött így, de a határozat érvénybelépésével korántsem vonultak el a vészfelhők egyik gazdaság fölül sem végérvényesen. A most már csak két település, Ipolyfödémes és Palást földjeit egyesítő szövetkezet jószerével a tönk szélén áll. Ahogy mondani szokás, az operáció sikerült, csak - úgy tűnik - a beteg nem éli túl a műtétet... De vajon hogyan Ítéli meg a cseppet sem rózsás helyzetet a gazdaság három vezető szakembere: a közgazdász, a növénytermesztési főágazatvezető, valamint az elnök? Tudatos leépítés? A „válással“ - jelenti ki Pásztor Lajos közgazdász - senki sem járt jól, bár ezt még csak túlélnénk valahogy. A lábunk alatt a talaj elsősorban az új gazdasági szabályozók bevezetése miatt ingott meg. Az árpótlék megvonása, az állami hozzájárulás lefaragása, az üzemanyag és a termelőeszközök árának drasztikus emelése, a vágóállatok értékesítése körüli huzavona, meg az aszály miatt bekövetkezett tetemes termés- és jövedelemkiesés még tovább szaporította gondjainkat. A Nagytúrral és Felsőtúrral közösen gazdálkodó szövetkezet 1989-ben még 4,5 millió korona nyereséggel zárta az évet, tavaly viszont - az állami támogatás csökkentése után- már 5 600 000 korona veszteséget kellett elkönyvelnie.- A vagyon- és értékelosztást- jegyzi meg a szakember - aránylag zökkenőmentesen lebonyolítottuk, s a szomszéd gazdasággal korrekt partnerviszonyt igyekszünk kiépíteni. Most már csak melléküzemágunk hoz némi nyereséget. Ám ez a talponmaradáshoz édeskevés. Állami támogatás nélkül, a mai viszonyok között nem tudjuk fenntartani magunkat. Sok embernek egyszerűen nem tudunk valamirevaló, jól jövedelmező munkát adni, kénytelenek vagyunk „kényszerszabadságra“ küldeni őket. Egyelőre mindez dolgozóinknak csupán a 15 százalékát érinti, de szinte napról napra változik a helyzet. Átlagbéreink 30-40 százalékkal csökkentek. A tavaszi munkálatokat még elvégezzük, de lehet hogy aratni már nem fogunk... Mindezt nehéz megértetni az emberekkel. A közös végnapjai Ez idáig szövetkezetünk tagjai, ha jól tudom, mindössze 20 hektár földet kértek vissza a közösből - újságolja Zounek Tibor, a növénytermesztés ágazatvezetője -, a többi tulajdonos vagy örökös inkább bérleti díjat szeretne kapni parcelláiért. Sajnos, fizetni senkinek sem tudunk. Nem titok, bevallom, egyik napról a másikra élünk.- Mihamarabb termelési profilt kellene változtatnunk. Addig azonban, amíg nincs érvényes földtörvényünk, kötve a kezünk, hisz azt sem tudjuk, kié a közös? A földről a tulajdonos döntsön Biric György szövetkezeti elnök szerint is eléggé kilátástalan a közös helyzete.- Minél előbb tiszta vizet kellene önteni a pohárba - mondja -, sokszor az a gyanúm, hogy a szövetkezeti gazdálkodás tönkretétele a cél. A gazdasági megszorítások nem csak a döcögő mezőgazdasági üzemeket kényszerítik térdre. A kormánynak mérlegelnie kellene, mi olcsóbb: bizonyos állami támogatással idehaza termelni az egyes terményeket, vagy ezeket valutáért importálni? A privatizációt messzemenően támogatom. A föld a jogos tulajdonost vagy az örököst illesse meg, s mindenki maga dönthesse el, miként óhajtja hasznosítani vagyonát. A kárpótlás jogosságát sem lehet kétségbe vonni, elvégre a földműves-szövetkezetek vagyona az elkobzott, kollektivizált paraszti vagyonból keletkezett. Manapság sokan a földnélküli szövetkezeti tagok kisemmizéséről szónokolnak. „A vállalatok vagyonát - nyilatkozta a minap egy agrárszakember - sehol a világon nem osztják fel egy bizonyos ledolgozott idő után az alkalmazottak között." A földtulajdonosok vagy maguk művelik majd földjeiket, vagy bérbe adják azt a szövetkezetnek. A tagtulajdonosok a jó munkát végző dolgozókhoz ragaszkodni fognak továbbra is, s a társulás irányításával minden bizonnyal menedzseri képességekkel is rendelkező szakembert bíznak majd meg. Egyes terményeinkre nincsenek garantált árak. Létbizonytalanságban élünk... Fel szeretnénk értékelni a földalapon kívüli szövetkezeti öss2vagyont, s ezt az adósságok törlesztése után egy bizonyos kulcs alapján- a gazdaságban ledolgozott évek számát is figyelembe véve -, esetleg részvények formájában dolgozóink között felosztjuk. A palástihoz hasonló gondokkal küzdő szövetkezetek akár meg is alakíthatnák a halódó (vagy halálra ítélt?) gazdaságok országos tanácsát. A számuk bizonyosan napról napra gyarapodna. A boltokban meg egyre drágább lesz a tejföl, az étolaj, a felvágott ... ZOLCZER LÁSZLÓ (A szerző felvétele) 200 liter űrtartalmú permetezőgépet kínálunk! A csúcstechnikájú külföldi cégek által gyártott alkatrészekből álló permetezőgép az üzemelés összes műszaki követelményeinek megfelel. Mobil gépekre alkalmazva Németországba is szállítjuk. A ZS3-010. 1 (12 V) típusú önjáró gépekhez (járva-szecskázó) alkalmazható szilázsnak való terimés takarmány konzerválására. A ZS3-010. 2 (220 V) magtárban való tárolás esetén stacioner berendezésként gabonacsávázásra lett kifejlesztve. Egyszerű alvázra szerelve üvegházakban stb. is jól kihasználható. Továbbá kerettel és szintmérővel ellátott önálló polietilén tartályt is szállítunk, amely tárolóként használható. A permetezőgép alapkivitelben egy réses fúvókával ellátott szórófejjel van felszerelve. ’ Az alapkivitel ára 12 V......................................21 000 korona 220'V......................................15 000 korona A berendezés több fúvókával is ellátható. Az érdeklődők további információkat a következő számokon kérjenek: telex 67241, tel. Zlín 94 2243, 94 2263 34-es mellék. Személyesen az alábbi címen kereshetnek fel: AGROPODNIK, oddelení vyvoje a konstrukce Zámoraví 436 763 61 Napajedla Kistermelők számára kistraktorhoz kapcsolható 200, illetve 300 liter űrtartalmú és egyéb permetezőgépeket ajánlunk. Az érdeklődők a fenti címen írásban vagy telefonon jelentkezzenek. FÚP-15
