Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)
1991-03-21 / 28. szám
1991. március 21. ( ÚJSÁG ) I Még egyszer a földtörvénytervezetekről Érvek és ellenérvek Az utóbbi hetekben szinte naponta jelentek meg a sajtó hasábjain a földtörvénytervezetekkel kapcsolatos nézetek. Felemelték hangjukat az egyszerű szövetkezeti dolgozók, elnökök, igazgatók; nyilatkoztak a különböző pártok képviselői. Mégsem állíthatjuk, hogy túlbeszéltük a témát, hiszen egy olyan súlyos problémáról van szó, amelynek helyes vagy helytelen megoldása évekre meghatározhatja mezőgazdaságunk további sorsát. Ezúttal néhány olyan agrárértelmiségit kérdeztünk meg, akik különbözőképpen vélekednek a törvényjavaslatokról, így számítani lehetett a vélemények ütköztetésére és egészséges vita kialakulására. A szerkesztőségünkben rögtönzött kerekasztal-beszélgetésen dr. Csala Sándor, a Bősi AG jogásza, dr. Fehér Tibor, az lllésházai Efsz jogásza, Könözsi László mérnök, a Muzslai Efsz agronómusa, az FMK agrárprogramjának kidolgozója, Petrányi Gyula mérnök, az Izsai Efsz elnöke, Patasi Ilona mérnök, a Dunaszerdahelyi Járási Földműves-szövetkezeti Szövetség elnöke, valamint Nagy László mérnök, a Csallóközaranyosi Efsz elnöke, a Komáromi Járási Földműves-szövetkezeti Szövet-Dr. Csala Sándor ség elnöke vett részt. Az újságírónak ezúttal tényleg nem volt más dolga, mint felvetni a témát, és lejegyezni az elhangzottakat. Könözsi László: - Először is tisztázzuk, miért alakult ki ez a vita a törvénytervezetek körül. Véleményem szerint azért, mert nem mérték fel kellően a mezőgazdaság helyzetét. Az ágazatot stabilizációs tényezőként kezelik, pedig- szerintem - csak stabilizált tényező volt, amelyet évente 14 millió koronával dotált az állam. A fő problémát a helytelen tulajdonosi struktúrában látom, amelynek megoldása nélkül elképzelhetetlen a piacgazdálkodás. A tulajdonos lehet magánszemély vagy csoport, de alkalmazott semmiképpen, mert az munkavállalói érdekeit a tulajdonosi érdekek fölé helyezi. Helytelennek tartom azt a nézetet, hogy azok között osszuk szét a szövetkezeti vagyont, akik épp az adott pillanatban tagjai a szövetkezetnek. Ez a rendszer teljesen alkalmatlan arra, hogy működtesse a mezőgazdaságot. Szerintem csak a földtulajdont lenne szabad alapul venni. Dr. Fehér Tibor: - Nekem erről teljesen más a véleményem. Én- és nálunk ez a tagság túlnyomó többségének is az álláspontja- nem tartanám helyesnek, hogy azok, akik több évtizede dolgoznak a szövetkezetben, kimaradnának a vagyonosztásból. Ezek az emberek tudják, miért „húztak“ eddig, bizonyítottak már, és tudatosítják, hogy a szövetkezetben lévő értékek valahol az övék is. Csodálom, hogy Önöknél, Muzslán, nem így vélekednek a tagok. Könözsi István: - Hozzáállás és tájékoztatás kérdése az egész. Az egyik gyűlésünkön felállt egy dolgozó, és azt kérdezte: Azért, mert nincs földem, még dolgozhatok az állattartási részlegen? Én azt feleltem, természetesen. Ezen túlmenően már nem is volt számára fontos, ki lesz a tulajdonos. És még valami. Arra senki nem gondol, mi történik akkor, ha veszteséggel zár a szövetkezet. Azok, akik most a vagyonrészt követelik, az első rossz év után esetleg tömegesen hagynák ott a szövet-Dr. Fehér Tibor kezetet, hiszen nekik kellene öszszeadni a hiányzó pénzt, vagy - kevésbé súlyos esetekben - hónapokig nem kapnának fizetést. Nagy László: - A vagyon nevesítését nem úgy kell értelmezni, hogy a szövetkezet egész vagyonát felosztjuk a tagság között; mindössze annak 50, legfeljebb 70 százalékát. A többi közös vagyon maradna, amellyel el lehetne kerülni az ingadozásokat. Természetesen nem tartom kizártnak, hogy egyes szövetkezetek esetleg tönkremennek. Azt is tudom, hogy a jövőben kialakul a tulajdonosok és a munkavállalók tábora. Aki a vagyonnevesítés után lép be a szövetkezetbe, az csak munkavállaló lehet. Esetleg - ha a tulajdonosok között lesz, aki eladja vagyonrészét - tulajdonossá is válhat. Nem tudom viszont elképzelni azt a helyzetet, hogy örökösödés útján a tulajdonosok tábora állandóan növekedjen. Könözsi László: - Ez elkerülhető egy egyszerű törvénnyel, amelyet a Morva folyótól nyugatra évszázadokon keresztül alkalmaztak. A földtulajdon és az ehhez tartozó vagyonrész oszthatatlanságára gondolok. Dr. Csala Sándor: - Engedjék meg, hogy én egy kicsit „hazabeszéljek“. A törvények kimondják, hogy fel kell számolni az állami tulajdonokat. De kérdezem én; miért ne működhetnének tovább az eddigi formában a jól menő állami gazdaságok? Mi lesz azok vagyonával? Mint már annyiszor a múltban, megint rólunk döntenek nélkülünk. Könözsi László: - Én még a demokratikus államot is jobb tulajdonosnak tartanám, mint ahogyan a kormánytervezet javasolja a kérdés megoldását. Ez ugyanis visszalépést jelentene és belső széthúzások, viszályok, marakodások állandó forrása lehetne. Tudjuk, a földtörvény összefügg a kárpótlási törvénnyel is. Ha a Tyl-féle tervezetet fogadnák el, a földhöz járó vagyonrésszel kárpótolnánk azokat a tulajdonosokat, akik annak idején földjükkel együtt kénytelenek voltak jószágukat, gépeiket is beszolgáltatni. Igaz, hogy ez a vagyonrész a több évtizedes műszaki haladás következtében kétségtelenül nagyobb lenne, de funkcióját tekintve ugyanazt a cél szolgálná. A másik dolog: e tőkehiányos időszakban a termelni vágyóknak jelentős anyagi eszközökre van szükségük. Ha kivennék a földjüket és az ezzel járó vagyonrészt, ez utóbbi a szövetkezetnek nem hiányozna, hiszen arányosan csökkenne a földterület nagysága is. Ezek a személyek kaphatnak használt gépeket, szerszámokat, de a szövetkezet szolgáltatások nyújtásá-Patasi Ilona val is „kifizetheti“ őket. így talán könnyebben beindulna Dél-Szlovákíában a magángazdálkodás, amelyre - főleg a zöldség- és gyümölcstermesztés terén - nagy szükség lenne. Nagy László: - Szavaiból arra következtetek, hogy Ön csupán a földet és az akkori vagyont ismeri el értékképző tényezőként. Hol marad akkor az emberi munka? Könözsi László:-Természetesen a munka is értékképző tényező, amely közvetve vagy közvetlenül megjelent az értékesíthető termékekben, az áruban. Ám ezért a munkáért fizetést kaptak az emberek. Nagy László: - Szerintem nagyon is fontos tényező a munka, és jelentősége egyre inkább növekszik. Sőt, nem szabad megfeledkezni a szervezésről, a tudományról, az irányításról sem. Több konkrét példán tudom bizonyítani, hogy szomszédos szövetkezetek, azonos természeti adottságok között, mennyire különböző eredményeket érnek el. Különbség „csupán“ a szervezésben, a menedzselésben van. Egy másik dolog, amire fel szeretném hívni a figyelmet. Nem vitatom, hogy esetleg lesznek, akik magángazdálkodást folytatnak, és nemcsak 5-10, hanem 100—150 hektáron. De hány emberrel? A negyedével, mint ahányan most a szövetkezetekben ugyanilyen nagyságú területre jutnak. Mi lesz a többi dolgozóval? Könözsi László: - Ez már szociális kérdés. Nagy László: - Valóban, de egy ilyen ország, amelynek szociális védőhálóján egy tíz emeletes tömbház is kiesne, nem lesz képes eltartani a mezőgazdaságból felszabadult több ezer munkanélkülit. A kormánytervezet kidolgozásakor valószínűleg ezt a szempontot is figyelembe vették az illetékesek. Dr. Fehér Tibor: - Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a hatvanas évek végéig a szövetkezetek a bevitt értékek 80 százalékát a már közösen létrehozott vagyonból fizették ki. Most ismét csak ezek a volt tulajdonosok részesedjenek a vagyonból? Elismerem, közben pénzbeváltás is történt, de ez már egy másik probléma. Patasi Ilona: - Szerintem a múlt sérelmeinek orvoslása csak újabb sérelmeket von maga után. Nekem ugyan van földem, Nagy László mégis igazságtalannak tartanám, hogy akinek viszont nincs, de 30 éve dolgozik a szövetkezetben, most nincstelenné váljon. Biztos vagyok benne, hogy öt év múlva már őt rehabilitálnánk. Menjünk csak a falusi emberek közé, őket kérdezzük meg, mit is akarnak. Ők tudják, mivel támogatták a szövetkezetek a községeket. Az államnak viszont nincs pénze. Ha Petrányi Gyula kárpótolni akarunk mindenkit, még unokáink is e döntés következményeit viselnék. Külföldön árgus szemekkel figyelik, mi történik nálunk, mikor áraszthatják el termékeikkel az itteni piacot. És ha ez egyszer megtörténik, nehezen állíthatjuk újra talpra a hazai mezőgazdaságot. Könözsi László: - Csak azt érheti sérelem, akitől valamit elveszünk. A mostani szövetkezeti tagságtól azonban senki sem akar elvenni semmit. Az a vagyon ugyanis, amelynek nevesítéséről most szó van, soha nem volt az övék. A szövetkezet vagyona mindig azé volt, aki éppen ott dolgozott. Még egy mondattal visszatérnék az előbb említett szociális szempontokra is. Ha jól működő farmergazdaságok alakulnának, azok gyarapítanák az államkaszszát is, és lenne miből fizetni a szociális juttatásokat. De Tyl úr nem azt mondja, hogy szűnjenek meg a szövetkezetek, hanem éppen a megfelelő tulajdonosi struktúrával adja meg az esélyt fennmaradásukra. Általa szigorúbbá válna a vállalatokon belüli gazdálkodás, megszűnne a pazarlás, mert, valljuk be őszintén, akárhogyan igyekeztünk magunkat az „agrárollóra“ kibeszélni, jobban is takarékoskodhattunk volna. Patasi Ilona: - De mit tesz a „föld nélküli“ munkás, ha jön a tulajdonos - aki máshol, esetleg különböző okok miatt nem kap munkát -, és azt mondja: én lépek a helyedbe, mert nekem földem is van itt. Könözsi László:-Egy menedzsergárda veszi majd fel az embereket munkaviszonyba, nem pedig a szövetkezet elnöke, aki csupán egy a tulajdonosok közül. Lesz egy igazgató, aki a személyzeti ügyekért felelős, és aki nem engedheti meg, hogy egy jól dolgozó földnélkülit elbocsásson csakis azért, hogy egy tulajdonost felvegyen. Ezt az alapszabályzatnak is tartalmaznia kell. Hiszen a tulajdonosoknak is az az érdekük, hogy minél jobban menjen a szövetkezet. Petrányi Gyula: - Különböző vélemények hangzottak itt el. Én amondó vagyok, hogy a föld és az ehhez tartozó vagyonrész könnyű visszaszerzésének lehetőségével elhúztuk azt a bizonyos mézesmadzagot az emberek orra előtt. Mi a szövetkezetben még csak 5 Könözsi László egy pár hektárnyi területet mértünk ki a földigénylők számára, mégis komoly problémák adódtak. Olyan emberek, akik éveken keresztül békességben éltek egymással, most kis híján ölre mentek. A továbbiakban is nagy bonyodalmak származhatnak ebből. Nagy László: - Sokszor a szemünkre vetik, hogy mi, elnökök, vezető beosztású dolgozók azért kardoskodunk a kormány törvénytervezete mellett, hogy megtarthassuk állásunkat. Ez nem így van. Éppen ez a gárda az, amely mer vállalkozni, amely kezdi elsajátítani a menedzselés fortélyait. Mi elsősorban azokat az egyszerű embereket védjük, akikkel éveken keresztül együtt dolgoztunk, közben voltak jó és rossz évek, de valahogyan mindig átvészeltük a nehezebb éveket is. Most átmeneti időszak következik, de azt úgy kell megoldani, hogy ne sértse az egyszerű embereket, és ne érezzék magukat kitaszítottnak, fölöslegesnek. Könözsi László: - Még egyszer szeretném hangsúlyozni, a szövetkezetek jövőjét csak a Tyl képviselő által beterjesztett törvényjavaslat elfogadásával lehetne megmenteni. Ellenkező esetben - pontosan a rossz tulajdonosi struktúra miatt - néhány éven belül megszűnnek a szövetkezetek. Ez az én szilárd meggyőződésem. KRASZNICA MELITTA (A szerző megjegyzése: a beszélgetés a földtörvénytervezet elfogadása előtt készült.) (Nagy László felvételei)
