Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)
1991-03-20 / 27. szám
I ( ÚJSÁG ) 1991. március 20. Kinek és miért fontos a bősi vízerőmű? Vigyázat! Demagógia! A totalitárius rendszer talán legterhesebb ,,kézzelfogható“ öröksége Szlovákiában a bősi vízerőmű. A pártállam merev, hajlíthatatlan álláspontja után egy időre mintha az objektivitás felé vettek volna irányt a körülötte gyűrűző viták. Természetesen a szlovák fél hozzáállására gondolunk, mivel, mint az köztudott, Magyarország az építkezés teljes leállításával mondott végleges véleményt az ügyről. Ezerkilencszáznyolcvankilenc novemberét követően egy darabig joggal bizakodhattunk, hogy Szlovákia is ezt a megoldást választja. Felerősödött a környezetvédők hangja, hozzáférhetővé váltak a mindaddig üldözött elítélő szakvélemények, s az első eufóriában maga a lakosság is szinte egy emberként fordult szembe a kommunista diktatúra eme ökológiai szörnyszülöttével. Aztán valahogy - megállt ez a folyamat. Sőt, nemcsak hogy megállt: kezdett a visszájára fordulni. Az erőműről ma már újra egyre sűrűbben jelentik ki a legmagasabb fórumokon is, hogy márpedig szükség van rá, és be kell fejezni. Nem az ilyen vélemények szakmai alaposságát kívánjuk most elemezni, bár nagyon sok esetben megtehetnénk. Egyáltalán: nem szigorú értelemben vett szakmai szempontból térünk vissza az ügyhöz; ilyesmire csak akkor lesz utalás, ha az óhatatlanul szükséges. Sokkal inkább az egészet körülvevő társadalmi-politikai vélemények, hozzáállások új fajtáira szeretnénk felhívni a figyelmet, mert azok - érzésünk szerint - egyre riasztóbb irányba mutatnak. Ékes példája ennek a Národná obroda c. lap március 1-jei számában „Emlékeztetjük a feledékenyeket“ cimmel megjelent írás. Már az alcíme: (Bős: villamos áram, hajózás és árvízvédelem) hamis, tudatosan félrevezető, és egyértelműen a régi pártfrazeológiából építkezik. Aki csak ennyit tud Bősről, aki úgy véli, hogy „csak“ ennyit jelentene az erőmű, és semmi mást, jobban tenné, ha tovább nem is folytatná. P. Martinicky azonban folytatja. Méghozzá azzal, hogy felteszi a kérdést: a csallóközi települések polgármesterei - akik petícióban kérik az építkezés leállítását, illetve a szerződés hatályon kívülre helyezését - miért nem az Ausztriá' ban működő kilenc dunai vízi erőművet akarják lebontatni? Vagy ha ezeket nem, hát akkor legalább a tiszalökit? Mit lehet az ilyen kérdésre felelni? Egyáltalán: érdemes-e bármit? Már a második bekezdésben beveti szerzőnk a „nehéztüzérséget“, vagyis az erőműpártiak két legfontosabbnak vélt érvét: a hajózhatóságot és az árvízvédelmet. Drámai szavakkal szól az 1965-ös pusztító árvízről, gondosan utalva arra, hogy az egész ország adófizetőinek pénzéből építették újjá a magyar nemzetiségű állampolgárok elpusztult házait. Ez utóbbi kitételre megint csak kár vesztegetni a szót. Legfeljebb annyit, ha Martinicky úr nem tudná: ugyanúgy benne van az adófizetők pénze egy észak-morvaországi bányaszerencsétlenség következményeinek eltávolításában is. Ami pedig a hajózhatóságot illeti: tény, hogy a Dunán vannak ilyen jellegű problémák, főleg a Rajka és Gönyú közti gázlószakaszon. Csakhogy ezek eltávolításához, tisztelt Martinicky úr - nem feltétlenül szükséges vízerőművet építeni. Az effajta indoklás nem áll messze Lokvenc úrétól, aki annak idején azt találta mondani: az erőműre azért is nagy szükség van, mert a Duna mentén sok a szúnyog... Szerzőnk a továbbiakban lelkesen példálózik az Árván és a Vágón épült vízerőművekkel: mennyi energiát adnak, és - idézzük -: „hazánk polgárait szolgálják". Igazán csak a „szocialista“ jelző hiányzik ebből a magvas megállapításból, de nem is ez lenne a legnagyobb baj. Hanem az, hogy a cikkíró sajnálatos módon megfeledkezett néhány apróságról. Például arról, hogy az Árva nem Európa második legnagyobb folyója, sőt, még a Vág sem az. Vagy arról, hogy síkvidéki és hegyi szakaszon épült vízerőmű között a ráfordítási költségek nagyságrendekben különböznek: míg az utóbbihoz elég egy alkalmasan megválasztott antacedens folyóvölgy, ahol felépül a gát, s egyben adott a tározó természetes medre, az előbbi esetében köbméterek millióit kell megmozgatni, kiásni, elszállítani - s jelen esetben történetesen éppen az ország egyik legjobb termőtalajából. Folytathatnánk még Martinicky úr „érveinek“ elemzését, de úgy érezzük, fölösleges. Vagy jobban mondva: ennyi éppen elég. Az utolsó mondatot- a csattanót, a koronát az egészen- azonban szó szerint idéznünk kell. [gy hangzik: „Üzembe kell helyeznünk a bősi vízerőművet a mi területünkön, s a termelt energiával pótolni minden kárt.“ No comment... VASS GYULA Hogyan tovább...? (A szerző felvétele) Felszínre kerülnek az érdekellentétek Mitől fő a szövetségi kormány feje? A szövetségi kormány közelmúltban lezajlott ülésének váratlan napirendi pontja akadt. A Szövetségi Gyűlésben kialakult válsághelyzetet is meg kellett tárgyalnia. A honatyák tanácskozása a restitúciós törvény javaslatának vitája kapcsán feneklett meg. Nem csupán a restitúciók (vagyoni kárpótlások) körüli éles viták eredményezték az áldatlan helyzetet, de az egyes parlamenti erők közti egyre mélyülő ellentétek is. A kormánypárti politikai tényezők érdekellentétei mindinkább felszínre kerülnek. A parlamenti válság sokkal mélyebb problémára enged következtetni: a hangoztatott jövőkép sorsa forog kockán. S tét persze, az ezzel kapcsolatos felelősség vállalása is. Milyen kérdésekben éleződnek leginkább az ellentétek? A képviselők egy csoportja azt követeli, hogy a törvény rehabilitálja azon 1945 májusa után elfogadott törvényeket is, amelyeket az 1948 után érvényesítettek. További sarkalatos módosító javaslat, hogy kártalanítsák rqindazon személyeket (vagy törvényes leszármazottaikat), akik Csehszlovákia elhagyásával vesztették el vagyonukat. Összesen 580 ezer személyről lenne szó. A kormány kártalanítást csak azok számára javasolt, akik visszatelepednek, és felveszik a csehszlovák állampolgárságot. A kártalanítás egyszeri összegben (100 ezer korona) készpénzben, esetleg részvények formájában történne. Pavel Rychetsky kormányaiéi nők ezzel kapcsolatban megjegyezte, ha a kártalanítási összeget mindenki kivétel nélkül megkapná, az 30 milliárd koronát jelentene. Ez végzetes módon veszélyeztetné országunk további fejlődését. Ezen véleményét és aggodalmait - a jelek szerint - a honatyák döntő többsége támogatja. Az is vita tárgya, hogy ne csak a fizikai, de a jogi személyek is részesülhessenek kártalanításban. A kormány törvényjavaslata csak a fizikai személyeket, illetve örököseiket érinti. Széles körű polemika tárgya az egyházak vagyonjogi kérdésköre is, amelyet a szövetségi kormány csakis a köztársasági kormányokkal egyetemben akar rendezni. Nem kis gondot okoz a kormánynak, hogy nem tudni pontosan milyen nagyságú a visszaszolgáltatásra, illetve kártalanításra esedékes vagyon. Úgy tervezik, hogy a bíróságokon kívüli rehabilitáció törvénye hatályba lépése után hat hónapig lenne érvényben. A valóságban azonban, a kérelmek jogosságának vizsgálata, elbírálása hosszú hónapokat igényel majd. S az sem kizárt, hogy a bíráskodások új sebeket ejtenek. Arról nem is beszélve, hogy a törvény körüli hosszadalmas vita közvetlenül fékezóje volt a gazdasági reformnak is. Miatta eltolódott a nagyprivatizációs törvény elfogadásának időpontja. S az olyannyira áhított külföldi tőke, bizonytalanságot tapasztalva nem áramlik az országba, nem segíti a gazdasági fellendülést, a szerkezetváltást. Nincs aki beruházná a tőkéjét olyan országban, ahol rendezetlenek a tulajdonviszonyok, ahol még nem tudni melyik üzemet, gyárat, épületet vár vagyoni kárpótlás. Vein még tehát bőven tennivalója a Szövetségi Gyűlésnek és a kormányrak annak érdekében, hogy a restitúciós törvény késlekedés nélkül valóban a gazdasági reform ügyét szolgálja. (móló) A Shopping City Nord Bécs 21. kerületében, az Ignác Köck Strassén található. Ez is nagy bevásárlóközpont, mégis lényegesen különbözik névrokonától a Shopping City Süd- tői. A Shopping City Nord csaknem összenőtt a Lutz bevásárlóközponttal, amelynek fő profilja a lakberendezés, de más üzletek is helyet kaptak itt. A Strumpfl und Socki ruházati szaküzlet például jó minőségű árukat kínál, jutányos áron. Strech farmernadrág - három színben kapható: fekete, fehér a blue jeans - csupán 299 schilling. Az olcsó alsónemúk is figyelemre méltóak, harisnyanadrág már 6,90-ért is kapható. Divatos nyakkendőhöz 9,90 schillingért lehet hozzájutni. A Strumfpltól nincs messze az Adler ruházati szaküzlet. Az árukínálat is bőséges. Nemcsak a karcsú vásárlók találják meg a számításukat, hanem 44-es méretűnél nagyobb női és 54- esnél nagyobb férfi ruhák is kínálják magukat. A bő választékból kiemelnénk a különböző fazonú női blú-Hol? Mit? Mennyiért? nek. A DM illatszerbolt, majd a Bijou Cotris divatbizsu üzlet mellett sétálunk el és gyönyörű bizsu fülbevalókat, nyakláncokat látunk. Egy olcsóbb, mégis ízléses fülbevaló 39 schilling. Az üzlet előterében kiárusítás van, de a divatjamúlt színes gumicsövek olcsók: 20 schillingért. Szintén a földszinten található a barkácsolók paradicsoma, az Eisenwaren Werkzeug szaküzlet. Az eladók szerint a legnagyobb érdeklődés a Black & Decker Aligátor univerzális fűrész iránt van, amely 2998 schillingbe kerül. A barkácsbolt mellett a Lacoste krokodil árulja márkás termékeit. Az árak elég magasak: egy Lacoste pulóver 1500 schillingtől kezdődik. A Vinothek a márkás borok ezreivel várja a kifinomult íziésúeket. Az első emeleten az Elisabeth Butik tűnik szembe. Itt sem fukarkodnak a jó ajánlatokkal egy idei divat szerint „Stég-nadrág“ aranyozva mindössze 399 schilling. A hozzá tartozó kapucnis kabátka már kicsivel drágább, 599 schilling. Hogy a kedves vásárló olcsó, Tanácsok Bécsben vásárlóknak zokat 299 schillingért, a férfi szvettereket - egyszínűek, vagy csíkosak - mindössze 199 schillingért, és a meleg pamutból készült gyermeknadrágokat 199 schillingért. Néhány méterrel arrébb a vásárlók akár jól is lakhatnak. Egy elfogadható ajánlat: Surbraten káposztával és zsemlegombóccal 49 schilling. A Shopping Gty Nord és Lutz bevásárlóközpont között a Turbo-Schuh cipőbolt hatalmas, ám ez az üzlet kong az ürességtől. Nem csoda, hisz a kedvező ajánlatok mellett rengeteg a bóvli. Az 5000 m2 területű üzletben három eladó próbálja rábeszélni a nézelődöket a vásárlásra. Egy pár velúr csizma 299 schilling, a vízálló vászonból készült lábbeli felnőttek és gyermekek számára egyaránt csupán 79,90 schilling. A Turbo-Schuh szaküzlettel közvetlenül szemben van a Shopping City Nord. Lényegesen kevesebben látogatják, mint névrokonát, a Shopping Gty Südöt. A választék persze a két emeleten óriási. A földszinten Lollipopp játékbolt található. Gyakori a kiárusítás, a Nintendo komputerjáték például csak 1498 schillingbe, a Matchbox autók csupán 19 schillingbe, a Keyboard SA-1 -es gyermek szintetizátor 698 schillingbe kerül. A földszinten kapott ugyancsak helyet a Kleider Bauer konfekcióüzlet. A Sweatshirt-ök ára 258 schillingtől, jó minőségű divatos bársonynadrágoké pedig 198 schillingtől kezdődnek. A Humanic cipőbolt garantálja a jó minőséget, de egy cipőért átlagos keresetünknek megfelelő összeget kérde mégis jó minőségű cipőhöz jusson, erről a DELKA-Schuh gondoskodik. Egy egyszerűbb sportcipő 180 schillingbe kerül. A Krakovsky ékszerbolt csodálatos jegygyűrűket ajánl, egy olcsóbb, ám szépen kidolgozott jegygyűrű a mi tetszésünket is megnyerte. Ara 795 schilling. A következő teszthelyünk a Shopping City Süd új szárnya. Két üzlet méltó említésre: a Media Markt és a Baby-Fant csecsemőbolt. A Media Markt még szomszédaink számára is újdonság. Garantált a teltház. Két emelet zsúfolásig tömve a legkorszerűbb elektronikai és háztartási gépekkel. A Media Markt mindazonáltal a legolcsóbb elektro üzletekhez tartozik. SABA M5105 színes tévé 4990 schilling, SIEMENS videomagnó 5990 schilling, PHILIPS CD 630 lemezjátszó 2990 schilling, ATARISTFM 1040 homecomputer 6990 schilling, AEG Boogie porszívó 1790 schilling, Bauknecht WA 9552 mosógép 6990 Schilling. Rendkívüli a választék az új CD lemezekből: 95 schillingért. A csecsemők boltjában a Baby- Fant-ban minden leendő anya megtalálja azokat az árucikkeket, amire a kicsinek szüksége van, legyen az gyerekkocsi vagy etetőszék. Sajnos a nagy tömeg lehetetlenné tette a nyugodt nézelődést. Ezért csak pár terméknek tudtuk feljegyezni az árát. Buggy összecsukható sportkocsik, 399 schillingtől. Kombinálható, sportkocsivá alakítható mélykocsi 1599 schilling, etetószék 399 schilling. (W-t) Negyvenezer hazai autós (is) kérdezi: Mi lesz veled, Oltcit? A román kormány bejelentése, miszerint fel kívánják számolni a craiovai Oltcit gyárat, nemcsak Romániában kavarta fel a közvéleményt, hanem idehaza is. Csehszlovákia ugyanis azon kevés országok egyike, amelyek az utóbbi években nagyobb tételben importáltak Oltcit személygépkocsikat, és behozatalukkal - tekintettel a hazai autópiac ínséges helyzetére - a jövőben is szívesen számolnánk. Az utóbbi hónapokban - a 126-os Polski Fiatokat nem számítva - gyakorlatilag ezek voltak az egyedüli, elfogadható áron hozzáférhető autók hazánkban, most viszont már hiába keresnénk őket a Mototechna üzleteiben. És a jövő? Nos, nem ígérkezik túl rózsásrak. A craiovai üzem, bár a legkorszerűbbek közé tartozik Romániában, egyre nagyobb pénzügyi problémákkal küzd, amelyek következtében a termelés fokozatosan az eredeti mennyiség 50 százalékára esett viszsza. Gyakorlatilag megszakadt az együttműködés a francia Citroen vállalattal, amelytől az Oltcit kocsik licencét vásárolták. A kormány mégis tett még egy utolsó kísérletet a vegyestársaság formájában működő gyár megmentésére: befagyasztotta valamenynyi tartozását a román hitelezőknél, egészen 1992 végéig. Ez alatt az idő alatt teljesen át kellene szervezni a termelést, mégpedig lehetőleg olyan részvényesek bevonásával, akik a Citroen számára is újra partnerek lehetnének. Hogy ez mennyiben sikerül majd, azt a jelenlegi romániai gazdasági viszonyok ismeretében nehéz lenne megjósolni. A következményeket már könnyebb előre látni: egyszer s mindenkorra eltűnhet a hazai autópiacról az átlagpolgár számára egyedül megvásárolható személygépkocsi, és további negyvenezer hazai autós - enynyi Oltcitot hoztak be eddig Csehszlovákiába - kopogtathat hiába a Mototechna boltjainak ajtaján, alkatrészeket keresve... (Az Automarket nyomán)
