Szabad Földműves Újság, 1991. február (1. évfolyam, 1-10. szám)
1991-02-19 / 2. szám
r \ Kiskorú munkanélküliek? Vészhelyzetben a mezőgazdasági szakképzés — Perbenyikben pénzgondokkal küzdenek.—Megszűnnek a szakcsoportok? V_______’__________) (---------------------------------------------\ Újdonság.figyelem! Hatfordulós rejtvénypályázat indul! Keddről keddre, naponta fejtse, egyszerre küldje! V_________________ —-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Holnapi számunk műsormelléklettel jelenik meg. A részletes tévé- és rádióműsor mellé szórakoztató írás, jótanács, gyermekolvasmány, humor és ínyenc recept is kerül. Ne felejtse, ha szerda, akkor heti műsor! v______________________________________________________________________________________________) Gazdasági és ^ . ■ * érdekvédelmi napilap Kiadja a GAZDA Magyar Mezőgazdasági Lap- és Könyvkiadó az Apollopress Kiadóvállalat közreműködésével. Főszerkesztő: MÉSZÁROS JÁNOS, telefon: 210-39-98. Főszerkesztő-helyettesek: BÁRDOS GYULA és KÁDEK GÁBOR. Szerkesztőség: 810 11 Bratislava, Martanovicova 25., 12. emelet. Telefax: 210-39-92. Készül a Danubiaprint á. v. 02-es üzemében, 851 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Felelős a GAZDA Kiadó igazgatója, MIHÁLY GÉZA és főszerkesztője, HARASZTI MÉSZÁROS ERZSÉBET. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 48 301 Koncsol László A böjti szelekkel föltámadt Örvendve állok az új napilapiinkat köszöntők csoportjában. Szabad Földművesünk mint hetilap a tavalyi növényzettel enyészetbe hullt, de az idei tél végjátékéban, farsang végén, a böjti szelekkel, lám, napilapként föltámadt. Soha üyen szép, diadalmas föltámadást! Örömünket sokszorozza, hogy többi lapunk is él vagy ébredezni kezd a tavasszal, sőt új folyóiratok világra jövetelének lehetünk tanúivá. Nincs ebben semmi különös, csupán az zajlik, ami a szabad társadalmakban mindenhol: a megkötetlen szellemi alkotóerő működni kezd. Tiszteletünk azoknak, akik nem siránkoznak fejvesztetten, és nem a kezüket tördelik, hanem kisebbségi kultúránk eszközrendszerét ezekben a nehéz, sokszor zűrzavaros átmeneti időkben szinte a semmiből, a fölkutatott erőforrásokból fölfakasztják, s tiszteletünk és köszönetünk azoknak; akik ma még szűkös forrásaink egy részét bölcs előrelátással kultúránk részére buzogtatják föl. Nemcsak erkölcsi bérük lesz meg érte, ők már egy másfajta, modern közép-európai jövő alapozói, s megérdemlik a segítségükkel talpra álló sajtó megkülönböztetett figyelmét. Immár két napüapunk verseng az olvasó figyelméért, s ez nagyszerű. Ne féltsük tőlük az olvasót, se az igazságot, se az egyik fórumot a másiktól. Az igazságnak úgy jobb, ha többen és több irányból firtatják, az olvasónak, ha választhat és mérlegelhet, a lapnak pedig, ha a versenytárs is mellette vágtázik a cél felé. Nagy teljesítmények csak nagy versenyben születnek, a klasszis csak klasszikusok közt döntheti meg a csúcsokat. Közben arra is ügyelniük kell, hogy verseny közben ne acsarkodjanak egymásra, és vidáman versenyezzenek. Ez a sportszerűség követelménye, s aki vét ellene, büntetik, aki pedig mintáját adja, jutalmazzák. Ezt még politikusainknak s az őket figyelő, közvetítő és értékelő sajtónak is tanulnia kell. Azt, hogy az ellenfél, a másként gondolkodó ember a demokráciában végképp nem ellenség, hanem épp független gondolkodásával tölti be a demokrácia betűjét és szellemét. Azt, hogy minden párt ptogramja tartalmaz valamit a teljes, de egészében birtokolhatatlan igazságból, s egyik párt, ember, politikus és újságíró sem az abszolútum, hanem csak részérdekek szószólója. Ez pedig mindenkit alázatra, tiszteletre, figyelemre int. A demokrácia a másként gondolkodó és szabadon cselekvő emberek társadalma, s amiképp a zeneművek cselekményében, itt is a disszonanciák, a szabadon kifejezésre jutó konfliktusok követelik ki az új harmóniában való föloldódást. A jó demokrácia, mint a jó zeneszerző és előadóművész nem kerüli, nem is keni el a disszonanciákat, a szólamok és vélemények ószinte ütköztetését, hanem ellenkezőleg, kihívja és a szükséges mértékben, ízléssel kiemeli, hogy föl-, ületve megoldhassa őket. Az újságírónak éreznie kell a jó, erős, magabiztos demokrácia működési elveit, s azt is tanulnia kell, amit megtanulnunk valójában nem lehet: a bölcsességet. Az okossághoz feltétlenül szoktatnia kell magát. Az átmenet nem lesz könnyű, félelmekkel, áldozatokkal, konfliktusokkal jár, sokaktól lemondást követel, de sosem szabad megfeledkeznünk arról, hogy most valóban van értelme az áldozatnak, mert végre nem egy elérhetetlen társadalmi utópiáért és különösen nem a szovjet minta követéséért kell hoznunk. Minden emberséges kortársunk siratja évezredek kizsákmányoltjainak álmát, a szocializmust, mely nemzedékem szeme láttára, füle hallatára és bőrére züllött az eszme karikatúrájává, egy véres, borzalmas, tehetetlen, cinikus, konzervatív eurázsiai világbirodalom nagyhatalmi terveinek taktikai fedőnevévé, s még inkább siratjuk magunkat, akika példátlan és küátástalan vüágtörténelmi kaland kísérleti nyulaivá gyaláztattunk. Egyetlen dolog világos hát: el attól a politikai, gazdasági és ideológiai konstrukciótól, amilyen gyorsan és messzire csak lehet, s miközben úszunk a túlsó part felé, egy pillanatra se vágyjunk vissza az elhagyottra, ne féljünk az ártól, se attól, ami a másik parton vár bennünket. Értem az emberek szorongásait, de elítélem a rossz hangulatot keltó kommentárok borúlátását, nem szabad hagynunk, hogy ránk ragadjon a magyar sajtó affektált, divatossá lett pesszimizmusa. Társadalmaink meg fogják oldani az átmenet gondjait, mi itt most nem új gazdasági és politikai alapelveken törjük a fejünket, hanem visszatérünk azokhoz a több ezer éves, a jól működó emberi közösségekkel egyidős működési törvényekhez, amelyek a tólünk térben pár küom^terre fekvő országokat oly csodálatosan fölvirágoztatták. Az üdvtörténet egyik ószövetségi jelenete jut eszembe. Vonulnak a zsidó Mózes után a négyszázharminc esztendős egyiptomi rabszolgaságból a “tejjel és mézzel folyó föld”, Kánaán felé, s vánszorog a nyomorult tömeg nehéz kerülő utakon, “a veres tenger pusztájának útján”, nappal felhőoszlop, éjjel tűzoszlop nyomában, mikor egy erős, modem fegyverzetű, gyors egyiptomi különítmény űzőbe veszi őket. A nép rémületbe esik, Mózest vádolja, s visszasíija rabságát: “Hát nincsenek-é Egyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedtél velünk, hogy kihoztál minket Égyiptomból? Nem ez volt-é a szó, amit szóltunk vala hozzád Egyiptomban, mondván: Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az Égyiptombélieknek, mert jobb lett volna szolgálnunk az Égyiptombélieknek, hogynem mint a pusztában halnunk meg ...” A folytatást ismerjük. A.ztán éhezniük kell ebben a szó szoros értelmében vett átmeneti helyzetükben, s megint kifakadnak: “Bár megholtunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazék mellett ültünk vala, amikor jóllakhattunk vala kenyérrel, mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg...” (Folytatás a 2. oldalon) fr - ^ Szabad Földműves Újság Kedves Barátaim! Örömmel értesültem lapjuk születéséről, annál Is inkább, mert ezzel a magyar nyelvű napilapok száma Szlovákiában megduplázódik. Örömmel értesültem azért is, mert lapjuk címéből ítélve a Szlovákiában élő valamennyi magyar gondjai között elsősorban a falun élők gondjaival kíván foglalkozni. Mikor őszinte jókívánságaimat küldöm Önöknek és sikert kívánok munkájukhoz, talán fölösleges Is figyelmüket felhívnom arra, amiben nyilván egyetértünk, hogy a szlovákiai forradalom győzelme óta, mikorls saját sorsuk kovácsai és nem elszenvedői lettek, az ott élő magyarokat fokozott felelősség terheli a magyaraság egészével és a szlovák nemzettel szemben is, akikkel mindnyájunk közös érdekében ki kell építenünk az egyenrangú és békés együttélésünket. Budapest, 1991. január18. Meleg barátsággal: A Szabad Földműves ÚJSÁG szerkesztőségének Pozsony Tisztelt Barátaim! Életem néhány évét magam is szerkesztőként szenvedtem végig. Ez a szenvedés, természetesen, öröm volt számomra: mindenki, aki valaha is a sajtó vonzásába került, átélte azt a gyönyörűséges kínlódást, amelyet az újságcsinálás jelent. Azt hiszem, nincsen lényeges különbség ebben a vonatkozásban egy folyóirat és egy napilap előállítása között. Tehát nem kívánhatok mást Önöknek indulásuk alkalmából, mint azt: érezzék át ezt a szép.kínlódást, azaz azt a felelőséget, amely a közvélemény irányításával, befolyásával szükségszerűen együtt jár. Szeretném remélni, hogy Budapesten Is azzal az érzéssel mutathatom be majd az Önök újságát, amely méltán képviseli a szlovákiai magyarok érdekeit, és híven tükrözi közös hazánk, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság valóságát. Jó munkát és sok szerencsét kívánok ennek a komoly feladatnak a teljesítéséhez. Dr. Rudolf CHMEL A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete A Perzsa-öböl hírei Gorbacsov politikai megoldást javasol Tegnap röviddel 9 óra előtt a Kremlben megkezdődtek Tarik Aziz iraki külügyminiszter és Mihail Gorbacsov szovjet államelnök tárgyalásai. A szovjet küldöttséget kiegészítette Alekszandr Besszmertnih külügyminiszter és Jevgenyij Primakov, az elnök külőnmegbízottja, aki a múlt héten Bagdadban tárgyalt. Az iraki külügyminisztert Hammadi iraki miniszterelnök—helyettes kíséri. A találkozón Mihail Gorbacsov konkrét intézkedési tervet javasolt az öböl—válság politikai rendezésére. Ezt az elnök szóvivője közölte délutáni sajtóértekezletén. Közlése szerint az iraki fél megértéssel és érdeklődéssel fogadta a tervet. Gorbacsov a tervezet részleteit néhány órán belül közli Bush elnökkel és a többi nyugati ország vezetőivel. A szóvivő reményét fejezte ki, hogy az iraki válasz rövidesen megérkezik. M. Gorbacsov tegnap telefonon beszélt Helmut Kohl német kancellárral az Öböl—helyzetről. A moszkvai találkozót nagy érdeklődéssel figyeli a világ közvéleménye. Aziz már Teheránban kijelentette, hogy nem visz Moszkvába új javaslatokat. Carter egykori amerikai elnök véleménye szerint nem lenne szabad elvetni a fegyverszünet lehetőségét. Ellenkező esetben ugyanis hosszú és nagy károkat okozó háborúra van kilátás, amely felmorzsolhatja a szövetségesek koalícióját, és destabilizálhatja a Közel Keletet. A francia lapok Tarik Aziz moszkvai tárgyalásaira és a szövetségesek láthatóan közeledő szárazföldi offenzívájára öszpotosítják figyelmüket.A France Soir szerint nem elég, ha Aziz Szaddám Húszéin kivonulási hajlandóságát tolmácsolja Moszkvában. Valószínűtlen, hogy az Egyesült Államok (Folytatás a 3. oldalon)
