Szabad Földműves Újság, 1991. február (1. évfolyam, 1-10. szám)

1991-02-28 / 10. szám

1991. február 28. I Egy kistermelő tapasztalatai Dohány - háztájiban ÚJSÁG él-szlovákiai a le a földtörvénytervezetről A földnélkülieket sem kell elbocsátani! • Támogatják a kormány földtör­vénytervezetét, de Tyl urat is meg kell hallgatni... • Épül a vágóhíd, olcsóbb húst kaphatnak a tagok Juhász Erzsébetnél eresz alatt szárad a dohány (A szerző felvétele) Nemrégiben a Rimaszombati Do­hánygyár igazgatóját faggattuk a do­hánytermesztéssel foglalkozó kister­melők helyzetéről. Most Medveshi­­degkúton kerestük fel Juhász Erzsé­betet, aki tavaly 18 áron termesztett dohányt. Megkérdeztük, milyen elgon­dolás vezérelte, miért vágott bele a dohánytermesztésbe?-A szövetkezetben sokat dolgo­zom a dohányban. Értek hozzá, így nem sok rábeszélés kellett, hogy bele­vágjak. Burley típusú, kizárólag termé­szetes úton szárítható dohányt ter­mesztettem. Ez gyakorlatilag azt je­lenti, hogy a letört dohányt egy-két napon belül fel kell fűzni, majd valaho­vá felakasztani, nehogy befulladjon. Nem ismertem ezt a típust, ötször kellett tömi, pedig azt mondták, hogy elegendő lenne háromszor is. Egyéb­ként nem panaszkodom, hiszen nem is a legjobb termőföldbe ültettem, mégis 22 ezer korona volt a bevéte­lem. A dohánygyár a leadást követő héten átutalta a pénzt. • Mennyi idő alatt szárad meg a zöld növény?- A dohány szárítására árnyékos, szellős hely a legmegfelelőbb. Sajnos, Valamiféle második világháború előtti idealista álomhoz hasonlít né­hány szlovák és cseh politikus elkép­zelése a mezőgazdaság privatizáció­járól. Nem tudatosítják, hogy az elmúlt 60 évben Európa fejlett országainak és a világ többi részének mezőgazda­sága lényegesen megváltozott. A 20 vagy 30 hektáros farmok nálunk sem állhatnák a piacgazdasági versenyt. Az USA mezőgazdasági miniszté­riumának statisztikája szerint a legna­gyobb amerikai farmok 15 százaléka állítja elő az ország mezőgazdasági termékeinek háromnegyedét. A töb­biek a nagyüzemi termeléssel csak akkor vehetik fel a versenyt, ha nem gépesíthető ágazatokkal (gyümölcs-, virágtermesztés, díszmadarak te­nyésztése) foglalkoznak. A nagyfokú gépesítésnek köszön­hetően 2 millió farmer képes 240 millió embert élelemmel ellátni, sőt ezen kívül kivitelre is hatalmas mennyiségű ga­bonát s húst termelnek. A tipikus amerikai nagyfarm távolról sem hasonlít a rengeteg idénymun­kást foglalkoztató európai nagybirtok­hoz - rendszerint családi vállalat. Egy 5 tagú család meg tud 1250 hektárt művelni alkalmazottak nélkül. Kivételt képez a betakarítás: amikor általában felvesznek 1-2 dolgozót átlag 200 órára. Az amerikai mezőgazdaság az eu­rópaitól eltérően fejlődött. Az Amerikai Egyesült Államok éléskamrája a kö­­zépnyugau terület. A gyarmatosítás idején a telepes kimért magának 150 hektárt, megfizette a bejegyzési illeté­ket és az adót, majd elkezdett dolgoz­pajtám már nincs, így az előszobába, a melléképületekbe, valamint az eresz alá raktam. Nyáron 3-4 hetet - szep­tembertől ennél is többet - vett igény­be a szárítás. • Ezt a típust két minőségi osz­tályba vásárolják fel. Mire kellett vigyázni az osztályozáskor?- Az aljdohány a II. minőségi osz­tályba kerül, így azt mindjárt külön tettem. Figyelni kellett arra, hogy a le­velek torzsája ne legyen zöld vagy penészes. Azt külön kell szárítani. • Tavaly augusztusban a szö­vetkezet dohányát kártevők támad­ták meg. Hogyan védekezett el­lenük? Szerencsére nekem nem kellett. Ezt a dohányt nem lepték el a rovarok. Csak a palántát permeteztem, a „nagy“ dohányt egyszer sem. • Tervei?- Idén szeretném a parcella másik felét beültetni, jövőre pedig egy másik kertbe tervezem a palántákat. A do­hány ugyanis csak minden negyedik évben termeszthető ugyanabban a földben. Az adó azonban közbeszól­hat, ha túl magas lesz, akkor abbaha­gyom. FARKAS OTTÓ ni. A parcella közepén felépítette a há­zát és a legszükségesebb gazdasági épületeket, így a legközelebbi szom­szédja kb. 3 km-re lakott. Ezért az USA fő gabonatermelő területein nin­csenek a mieinkhez hasonló falvak. A farmernek ekkora földterület megmú - veléséhez gépekre volt szüksége. A piacgazdaságban érvényesülő el­vek szerint a gépgyártás a célszerű­ség szigorú követelményeihez igazo­dik. A gőz cséplőgépeket az első vi­lágháború után gyorsan felváltották a kombájnok. Az USA mezőgazdasági miniszté­riumának adatai szerint egy kombájn 1960-ban megközelítőleg 8 hektárt aratott le egy nap alatt, ma ennek az ötszörösét teljesíti. A farmer beüvege­zett, zajmentes kabinból irányítja a 10 méter széles kaszával felszerelt hatal­mas kombájnt. Rádiótelefonon hívhat­ja a gabonaszállító kocsikat, és utasí­tásokat adhat a betakarítás folyama­tosságának fenntartása érdekében. Az említett kombájn, kb. 100 ezer, a speciális kasza kb. 15 ezer dollárba kerül. A technika tehát nem olcsó, nem készpénzből, hanem hitelre ve­szik a farmerek. Aszály vagy kiviteli gondok esetén - konkrét példa erre a tavalyi év - nehéz helyzetbe ke­rülnek. A családi farmok egy farmerre eső tiszta évi bevétele 12-30 ezer dollár között mozog. Általános jelenség az USA-ban, hogy a kisebb farmok a ke­mény konkurencia miatt nem képesek tartós gazdasági fellendülést elérni. The Economist nyomán A radikális gazdasági reform alap­elveinek következetes betartása és a mezőgazdasági vállalatok teljes va­gyonának privatizálását szorgalmazó, Tyl-féle törvényjavaslat feszült hangu­latot, létbizonytalanságot váltott ki a szövetkezeti dolgozók körében. A törvénytervezet elfogadása esetén a tulajdonosok nemcsak a földjüket kapnák vissza: hanem gépeket, állato­kat és épületeket is - a beszolgáltatott földtulajdon értékének a gazdasági vállalat vagyonához viszonyított ará­nyában. A fennmaradó vagyont, amely iránt senki nem érdeklődne, nyilvános árverésen adnák el. Mindezek nagyjából megegyeznek a kormányjavaslattal, mivel a bevitt (elvett) földtulajdon és az épületek visszaadásának jogosságát, valamint a piacgazdálkodáshoz nélkülözhetet­len tiszta tulajdonosi érdekek megjele­nését senki sem vitatja. A korábbi nézetkülönbség nemcsak a vagyoni helyzetből, hanem abból is adódik, hogy az ellen-törvénytervezet értelmében gyakorlatilag megszűnne azoknak a szövetkezeti tagoknak a tagsága, akik földet a közös megala­pításához nem vittek be, munkájukkal azonban kezdettől fogva hozzájárultak a vagyon gyarapításához. Ez valóban a földdel nem rendelkező földművesek kisemmizését jelentené, hiszen a mostani tagságnak csak egy része földtulajdonos, túlnyomó többsége le­endő örököse szülei földjének. A föld­művesek, agrárszakemberek aggo­dalma kissé oszlófélben van. Az utób­bi hetekben a sajtó nem eléggé objek­­tívan tükrözte Tyl úr programját, és a szövetkezeti dolgozók állítólagos felháborodása sem olyan mértékű a törvénytervezetet illetően, mint azt egyes körök beállították. Nem kisemmizés Január 11 -én Dunaszerdahelyen a földtulajdon- és a használati jog törvénytervezetéről tartott járási érte­kezleten Tyl mérnök beszéde alapján győződhettem meg arról, hogy a tör­vénytervezet nem irányul a szövetke­zet szétverésére, és szó sincs a föld­del nem rendelkező földművesek ki­­semmizéséről. A törvényjavaslat azon szövetkezeti tagok elbocsátását szor­galmazza, akik huzamosabb ideje rossz minőségű munkát végeznek, hat hónap elteltével azonban újra kérhetik tagsági felvételüket. „Azért, mert a tag nem vitt földet a szövetkezetbe, nem mondhatnak fel neki, ezt a törvényja­vaslat nem irányozza elő“ - mondotta Tyl úr, nagy tapsot és elégedettséget kiváltó beszédében. A Galántai járás egyik legeredmé­nyesebben gazdálkodó mezőgazda­sági üzemében, a Nádszegi Földmű­ves-szövetkezetben is élénk érdeklő­déssel figyelik a föld és egyéb mező­gazdasági tulajdon birtoklására és használatára vonatkozó törvényjavas­­la.okat. Ezek ugyanis nagymértékben befolyásolhatják a szövetkezeti gaz­dálkodás alakulását. Győri István mér­nök, alelnök egyebek között elmon­dotta: a lakosság fő megélhetési forrá­sát jelentő szövetkezetben támogatá­sukról biztosítják a kormány által ki­dolgozott földtörvény-javaslatot, amely lehetővé teszi, hogy a reprivati­záció végrehajtása után a megmaradt tulajdonnal szabadon rendelkezze­nek, nem határolják el magukat teljes mértékben a Tyl-féle kezdeménye­zéstől sem. A piacgazdálkodás kiépí­tésére vonatkozó pontjait értékelni kell, főleg azokat, amelyek segítségé­vel hatékony mezőgazdaság alakulhat ki, s amely megállja helyét a hazai és a világpiaci versenyben. A kölcsönös realitások szellemében, a meglévő nézetkülönbségek ellenére sem tart­ják helyesnek a kilátásba helyezett sztrájkokat, munkabeszüntetéseket. Felesleges túlkapásokra nem építe­nek: olyan földtörvényt szeretnének, amelyben erősödik a tulajdonosi szemlélet, és a tagok magukénak ér­zik majd a szövetkezetét. Bíznak ab­ban, hogy egyetlen törvénytervezet­nek sem célja földönfutóvá tenni, ki­­semmizni azokat, akik földdel ugyan nem rendelkeznek, de kétkezi munká­jukkal vagy tudásukkal évtizedeken át nagyban hozzájárultak a szövetkezet fejlesztéséhez. Átalakítás... A gazdasági reformmal együtt járó privatizáció a mezőgazdasági üzeme­ket nem szünteti meg, csupán átala­kítja azokat, és „megteremti“ a szö­vetkezetek versenytársát, a magán­­gazdálkodót. A Tyl-féle tervezet annál is inkább szorgalmazza a privatizációt, mivel a tulajdonosi érdek által vezérelt mezőgazdaság a jelenleginél jobb el­látást lenne képes biztosítani, és a ter­melői árak legalább a földbérlet összegével alacsonyabbak lennének. A szövetkezet tagsága kérdőívet ka­pott a föld tulajdonjogának rendezésé­vel kapcsolatban. Szabadon dönthet­nek, mihez kezdenek földjükkel. Az eddigi visszajelzések alapján Nádszegen (január 11-ig) nem nagy területekre volt igény, 67-en viszont kisebb-nagyobb területen háztáji gaz­dálkodást kívánnak folytatni. Az utóbbiak a földadó terhétől men­tesülnek, a tagok csupán a megmun­kálás és az anyagszükséglet díját térí­tik meg a szövetkezetnek. Az elnöktől megtudtuk azt is, hogy a szövetkezet belső átalakítása során, a vagyon­­elosztásban a tagok ledolgozott éveit, a behozott földterület és ingóság nagyságát szeretnék figyelembe ven­ni. Vagyis a mezőgazdasági eszközö­ket, gépeket, állatokat és épületeket a Tyl-féle törvényjavaslat szerint is értékelni kell, de Tyl úrnak ebbe a ter­vezetbe minden feltétel nélkül bele kell foglalnia a ledolgozott évek arányát, hogy a földnélküliek is megfelelő mér­tékben részesüljenek a vagyonból. Minél nagyobb tehát a föld területe és minél több a ledolgozott év, annál nagyobb a vagyonrész, míg a földnél­küliek esetében a munka és a ledolgo­zott évek száma lenne a meghatározó tényező. A belső privatizáció során a tagok társ-, illetve részvénytulajdo­nossá-válnának. Tulajdonosok Valamennyi termelőegységnek, parcellának, növénynek, istállónak, műhelynek és gépnek tulajdonosai lesznek. A munkához és a termelő­­eszközökhöz olyan lesz a viszonyuk, mintha magángazdálkodók lennének. Ez a feltétele annak, hogy a jelenlegi­nél olcsóbban termeljenek, s így a töb­bi tulajdon- és vállalkozási formával versenyképesek legyenek. A résztu­lajdonosi forma bevezetését a fuvaro­zórészleggel kezdik. A vagyon felosz­tása során már nem pénzben történő kifizetésről, hanem értékpapírok for­májában, vagyonlevél-kiosztásról van szó, amellyel teljes felelősséggel, az eredmények és buktatók kockázatával társulhatnak, például az állattenyész­téshez vagy a burgonyafeldolgozás­hoz stb. így minden tag vagyonrésze arányában részesedne a gazdasági eredményekből. A tulajdonos-taggá válás első lépéseként a sertéste­nyésztés önálló részleget indított. Sa­ját maguk határozzák meg a munka­erő-szükségletet, a többi ágazattól függetlenül részesülnek a nyereség­ből, és az önhibájukból eredő veszte­ségeket is saját pénztárcájukon érzik majd meg. Ezzel a módszerrel 3600 sertés esetében teszik olcsóbbá a ter­melést. Hasonló módszerrel tervezik a termelési költségek csökkentését a többi ágazatban is, hogy az állami áraknál olcsóbban láthassák el a tag­ságot és a falu lakosságát. Jó ütem­ben épül a vágóhíd, amely évente 70-80 tonna tőkehússal látja majd el a falut. A környezetvédelmi, ökológiai előírások betartása érdekében kor­szerű tisztítóállomást vásároltak, és ivóvízkészletüket sem fenyegeti a szennyeződés veszélye. Olcsóbban S hogy olcsóbban adhassák a húst, olcsóbbá teszik a termelés. Csaknem önerőből biztosítják a takarmányszük­ségletet, jelentős mértékben csökken­tik a megdrágult tápok vásárlását. A sertések idei takarmányszükségle­tének 70-80 százalékát maguk terme­lik ki, és saját keverőjükben állítják elő a tápokat. Ehhez fehérje- és vitamin­dús növényeket termesztenek, többek között nagy területen cukorborsót, és a vásárolt húsliszt felhasználásával előállított takarmánnyal olcsóbban hizlalhatnak. A szövetkezet alelnöke azt is el­mondta: ha a Szövetségi Gyűlés napi­rendre tűzi és netán elfogadja a Tyl­­féle földtörvény-tervezetet, ők akkor is elhatárolják magukat a sztrájkkészült­ség és a munkabeszüntetés minden formájától. Cserébe módosítást vár­nak, főleg azt, hogy Tyl úr a vagyon­­elosztást ne csak a bevitt földterületre, hanem a sokat vitatott ledolgozott évekre vetítse, mert a földnélküliek csak így részesülhetnek igazságos vagyonelosztásban. Ha a törvénymó­dosítást és az említett észrevételeket semmibe vennék, akkor megfelelő módszerrel, petíciós, írásos tiltakozás formájában fejeznék ki elégedetlensé­güket a határozatokkal szemben. Pil­lanatnyilag azonban a kormány föld­törvény-tervezetét tartják a legigazsá­gosabbnak és legmegfelelőbbnek, amely azt is kimondja: a föld tulajdon­jogának rendezésével az 1948 febru­árját követően elvett földjét mindenki visszakaphatja - és a piacgazdálko­dás keretében egyenlő esélyt biztosít a szövetkezeti és egyéni gazdálko­dáshoz. Az utóbbitól Nádszegen sem riadnak vissza, hogy végre kialakul­hasson az egészséges konkuren­cia. KRASCSENICS GÉZA Betekintés az USA mezőgazdaságába Nagy farmok előnyben

Next

/
Thumbnails
Contents