Szabad Földműves Újság, 1991. február (1. évfolyam, 1-10. szám)
1991-02-27 / 9. szám
4 Gárdonyi Géza Kevi Pál halála (részlet) I ( ÚJSÁG ~) 1991. február 27. Csöngetés hallatszott. A pap érkezett. Néhány percre kivonult a család. A házban ájtatos csöndesség. Az udvaron állók is letérdelnek. A bakter kiveszi a szájából a pipát és a kút mellé térdel. A pitvarból kihallatszik olykor az öreg Keviné halk zokogása. A hold már a ház fölött áll. Olyan, mint valami égből alánéző orca. Néző és várakozó orca. A szobából csendítés hallatszik. Milyen különös a hangja ilyenkor a csengőnek! Ez már a másvilág zenéje. Minden fej leereszkedik. A vén lombos eperfa is, mintha megeresztené a lombját. ... Azután a pap behívta a családot és imádkozott velük. Végül maga mondott egy hosszú imádságot, mely így kezdődik:- „Bízzál, kedves hívem, a te bűneid meg vannak bocsátva...“ És így végződik:- „Az Úr megszabadít téged és az ő jósága fölvesz a mennyország örömébe.“ Az öreg már ekkor félig lehunyt szemmel, mozdulatlan viaszalakként feküdt az ágyon. Mikor a pap elment, fölemelte az ujját az öreg és az ajkai mozogtak. A feleségének oda kellett hajolnia, hogy hallja, mit akar.- A kardomat - suttogta az öreg.- Odatesszük - rebegte könnyben fulladozva az öregebbik fiú. Mert egy szóból is meg lehetett érteni, hogy a negyvennyolcas kardjára emlékezteti őket. Sokszor megmondotta, hogy azt vele temessék el. Úgy látszott, nem fog szólani többet, de néhány perc múlva megint szólott.- A szűröm... Nem tudták, mit akar mondani vele, nagy nehezen kirebegte:- A bakternak hagyom. Aztán kis idő múltán megint szólani akart, de már nem tudott. Csak emelgette a szemét és oldalt fordult a tekintete, arra a székre, ahol előbb a kis unokája ült.- Jóskát akarja?- Azt - mondotta már nem szóval, csak egy mély szempillantással. Behozták a gyereket és fölemelték.- Csókold meg nagyapót. A gyerek átölelte a nagyapót és megcsókolta. Az öregember szempilláin két könnycsepp jelent meg és lefutott sovány, színtelen orcáin. A szoba akkor már megtelt a szomszédokkal, de messzebbről jöttékkel is. A bakter az ajtófélfához támaszkodva állott és szőke birkafejével kifejezéstelenül nézte a haldoklót. Egy nagykendős asszony megfogta az öreg kezét:- Pali bácsi. Az öreg fölemelte a szempilláit.- Az Ilkámat csókolja majd meg odafenn... Leánya volt az Ilka az aszszonynak, egyetlen kis kékszemű gyermeke. Hétéves korában vitte el a torokbaj. Még valamit mondott volna az asszony. (Mit akarhatott még üzenni a leányának?) De a hangja elcsuklott. Kezét az arcára tapasztotta. Elfordult. Aztán egy subás ember lépett az öreghez:- Pali bácsi, mondja meg a feleségemnek, hogy a gyerekekkel jól bánik a mostohájuk. A kezefejét belenyomta a szemébe és más izenőnek engedett helyet. Az öreg hallgatta mindezeket az izeneteket, csak a szemepilláinak rezgéséből lehetett látni, hogy az élet még nem hagyta el. Végre a szeme sem mozdult többet. A szemefénye bádogzani kezdett. A felesége ott térdelt az ágy előtt és fogta az öreg kezét. Egyszer aztán elbocsátotta a kezet és nagy jajjal ráborult az agg ember mellére. A bakter kifordult a pitvarból. Az udvaron megtörülte az öklével a szemét. A kalapját a fejére tette, s elindult a holdvilágos úton nagy sietéssel a templom felé. Vannak emberek, akik különleges adottságaik révén gyógyítani is képesek, mint a kijevi Anatolij Krimusz és Zinaida lljam extraszenszek, akik a dunaszerdahelyi termálfürdő egyik helyiségében fogadták a betegeket. Anatolij Krimusz: Mi, gyógyászok, Isten gyermekei vagyunk. Nagy energiával áldott meg bennünket az Isten, és ezt az energiát át kell adnunk az embereknek, hogy meggyógyuljanak.- Mi a gyógymódjuk léynege? A. K.: Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Magam sem tudom. Megkérdeztem Istent is... Valószínűleg öröklődő képességről Van szó. Nagyapám szintén gyógyász volt, ükapám anyai részről szintén hasonló képességeknek volt birtokában. Van egy tízéves kislányom, akiben szintén felfedezhető az ilyen hajlam. Ám ez a hivatás nagyon veszélyes. A jó harcol a rosszal, s ebben a párbajban az egyiknek győznie kell.- A hit teltétele-e a gyógyulásnak? A. K.: Természetesen a hit segít. Az Istenben való hit erősebbé teszi az embert. S ha az ember hisz a gyógyulás lehetőségében, akkor ez számomra sokkal könnyebbé teszi a gyógyítást. Akaraterővel, biopólussal hatunk a betegekre. Zinaida lljam: Az itt élő embereknek nagyon gyenge az immunrendszerük, mert rengeteg a föld alatti vízörvény. Betegeskedni kezdenek, elveszítik ellenállóképességüket, látási zavarokkal küzdenek, esetleg rákos megbetegedések lépnek fel náluk... Diagnózisukat a kórházban nem állapítják meg, így aztán hozzánk jönnek segítségért. Ez a helyiség különben, ahol dolgozunk, nem a legmegfelelőbb. Itt a termálfürdő területén ugyanis nagyon sok a rossz mágneses hullám, ami rengeteg bioenergiát von el tőlünk. Csak szakemberek tudnák megállapítani, milyen folyamatok mennek végbe itt a föld alatt. Valamikor folyó vagy tenger lehetett ezen a helyen, mert rengeteg a föld alatti víz, amelyekből ezek a mágneses örvénylések keletkeznek. Estére mindig nagyon elfáradunk. Minden reggel fel kell töltődnünk bioenergiával.- Honnan merítik ezt az energiát? Z. I.: Erőnket a világűrből merítjük. Ugyanakkor helyes életmódot folytatunk, ami azt jelenti, hogy különleges energiagyűjtő gyakorlatokat végzünk és főleg zöldséggel táplálkozunk. Reggel mezítláb a földön állva hideg vízzel öntözzük le magunkat, reggel és este futunk. Táplálékunk a világmindenségből merített energia is.- Milyen módon merítik ezt az energiát? Z. I.: Ez teljesen egyéni dolog. Létezik ugyan egy speciális keleti gyógymód, amely aprólékosan leírja ennek módját. Valamennyi extraszensz ember különbözik egymástól, mindegyiknek más-más fokú az ener-Most mór beszélhetünk róla... Éldegélünk-Mint ismeretes, a világ egyik legegészségtelenebb országában élünk, ökológiai katasztrófa fenyeget bennünket, s hogy nem üres képzelgésről van szó, azt szomorú statisztikai adatok támasztják alá. A helytelen energiagazdálkodás, a szűrök nélküli, füstöt okádó gyárkémények, az ólmot kipöfögö autók, a felelőtlen vízgazdálkodás, a vegyi anyagokkal telített termőföldek világában élünk. Már a felsorolás is rémisztő, és még nem is említettük a vegyszerekkel teli tartálykocsikat, amelyek sokszor a legelemibb biztonságra is fittyet hányva száguldoznak közutainkon. Mivel a környezeti ártalmak megelőzése komoly, látszólag hasznot nem hozó anyagi befektetést igényel, a pénzügyi nehézségekkel küzdő országok - köztük hazánk is - képtelenek megfelelő lépéseket tenni a kedvezőtlen, sőt káros folyamatok enyhítéséért. A környezetvédelemre ugyanis a pénzt az ország gazdaságának kell előteremtenie. Ma már nyíltan beszélhetünk giája. Minden extraszensz ember öszszeköttetésben áll a világegyetemmel. Mi az összekötők szerepét játsszuk a páciensek és a világűr között. Az energia a kozmoszból jön, és mi a kezünk, a szemünk által visszük át ezt az erőt a betegre. Tehát amit magunkból átadunk, azt mi is kapjuk. Megesik, hogy rossz energiával, komoly betegséggel töltődünk fel a betegek révén. Ilyenkor mi is elveszíthetjük energiánkat. Naponta bizonyos meghatározott időben gyógyítjuk a különféle betegségeket. A szívbetegségeket 13 és 14 óra között a legjobb gyógyítani, a vesebetegségeket hajnali 5 és 7 között vagy délután 17 és 19 óra között stb. Természetesen sok függ a betegség súlyosságától is. Mi lassan adagoljuk az energiát, és a beteg szervezete ezt magába szívja. Minimálisan hétszer kell megismételni ezt a műveletet ahhoz, hogy eredményes legyen, de úgy, hogy tizenötször, sőt hússzor is. Odahaza, a Szovjetunióban a páciensek harmincszor is részt vesznek az ilyen szeánszokon.- Mikor kezdték gyógymódjukat alkalmazni? Z. I.: 1989-ben kezdtük el a gyógyítást, tulajdonképpen a csernobili eseményeket követően kaptuk az impulzust. Sokan fokozott érzékenységet fedeztek fel önmagukban. Isten ezáltal kárpótolt bennünket. Az önök országában is sok ilyen szenzitív típusú ember él, mi ezt érezzük és látjuk, de ők nem tudják ezt magukról. Nálunk az extraszenszek számára iskolák léteznek, amelyeket elismert és nagy tudású gyógyászok vezetnek. Mi is ilyen iskolába jártunk. Nagy bioenergiával rendelkeztünk, amit nem tudtunk felhasználni, csak az iskola elvégzése után. Anatolij odahaza, Kijevben egy egészségügyi központban dolgozott és nagyon szép eredményeket ért el, ő kivételesen erős extraszensz, erős és egészséges. Főleg a szivet, a tüdőt és a női betegségeket gyógyítja. Az extraszenszek nem gyógyítanak rákos megbeteaedéseket.- Tudják gyógyítani a torokfájást? Z. I.: Attól függ, milyen eredetű a betegség. Anatolijt például vizsgáztatták egy kutatóintézetben, hogy hány másodperc alatt tudja elpusztítani a bacilusokat.- A fejfájást is meg tudják szüntetni? Z. I.: Igen, mert a migrenikus fájdalmak összekötésben állnak a nőgyóde hogyan? a problémákról. Egyebek közt naponta értesülhetünk arról, hogy mennyire szennyezett a levegő, amelyet belélegzünk. „A szénmonoxid-koncentráció helyenként meghaladja a megengedett értéket“ közli velünk a rádióbemondó, talán csak az nem egészen világos mindenki számára, hogy a hazai normák nem egészen azonosak a nyugati elvárásokkal. így esetenként szervezetünk - mint organikus műszer- kénytelen jelezni, hogy elég, nem bírom már. Ezt az állapotot nagyon sokféle anyag okozhatja. Nemcsak környezetünkre hatnak negatívan, hanem- nyugati kutatók megállapítása szerint - a levegő szennyezettségével egyenes arányban növelik a légúti rákos és érrendszeri megbetegedések, illetve az agykárosodást szenvedett utódok számát. Az élet természetes velejárója a légzésen kívül a táplálkozás is. Szép és jó, hogy az utóbbi időben gombamód szaporodnak a vegetáriánus és makrobiotikus szakácskönyvek, ám a bennük leírt ételek elkészítése anygyászati problémákkal. Tehát itt kell elkezdeni a gyógyítást, és utána fejfájás is elmúlik. Az agy betegségeit azonban nem gyógyítjuk, ezzel a pszichológusok foglalkoznak. Mi ketten az emésztőszervek, a szív, a csontok betegségeivel, valamint a vese- és epekövek, a vese- és epehomok eltávolításával foglalkozunk, s az immunrendszer erősítésével is.- Vannak-e támogatóik? Z. I.: Odahaza az Ukrán Egészségügyi Minisztérium áll mellettünk. Kórházainkban gyakornokoskodunk, ahol oklevelünket is megszereztük, ez feljogosít bennünket arra, hogy az egészségügyben dolgozhassunk. Nálunk ezt a tevékenységet nem tiltják. Szlovákiában senki sem karolt fel bennünket. Február 8-án lejár a vízumunk. Betegeink és mi is kértük ugyan a polgármestert, hogy engedélyezze itt-tartozkodásunkat, de még nem tudjuk, maradhatunk-e.- Minek az alapján választotta ki munkatársát? Z. I.: Az iskolában ismerkedtünk meg. Hasonló a bioenergiánk, és együttműködésünk által erősödött is, ami lehetővé tette többfajta betegség gyógyítását.- Úgy láttam, a gyógyításhoz segédeszközt is alkalmaznak. A. K.: Az ember bizonyos hullámokat bocsát ki magából, ezeket ez a „ramka“, azaz virgüla felfogja és úgy reagál, hogy a beteg testrészhez érve forogni kezd a saját tengelye körül. Ennek segítségével állapítjuk meg a diagnózist, de a kezemmel gyógyítok.- Látja-e az ember auráját? Z. I.: Igen, látom. Ezt nevezik „a harmadik szem megnyílásának“. Az ön auráját is látom. Az átlagembereké fehér és fekete. Anatolij aurája aranyszínű, az enyém szintén. A szenzitiv típusú emberek auráját színesben látom, másokét viszont fekete-fehérben. Az extraszenszek nem orvosok. Mi nem kezeljük az embereket, hanem gyógyítjuk. Anatolij a kezével, én pedig a „harmadik szememmel“. Minden extraszensznek más a módszere. Jelenleg egyfajta módszert alkalmazunk, de lehetséges, hogy holnap más módszerhez folyamadunk, állandóan tökéletesítjük tudásunkat, hogy minél jobb eredményt érjünk el. Ez a mi munkánktól, akaratunktól független, Isten vezet bennünket. Aki bioenergia segítségével gyógyít, annak lelkileg fel kell emelkednie és el kell rugaszkodnia a földtől, amelyen jár. A természettel kell szorosabban összekapcsolódnia, mert az ember a természet része.- Mit jelent önöknek egy-egy beteg gyógyulása? A. K.: Örömöt, végtelen örömöt. Z. I.: Azt mondják, mikor az extraszenszek jó eredményeket érnek el, örömükben dalol a lelkűk. SÁRKÖZI ADÉL nyira pénz- vagy időigényes, hogy ezáltal az átlagember számára szinte hozzáférhetetlenek. így tehát maradnak a szénhidrát, a zsír és a cukor, no meg a vegyszerekkel telített, savas eső áztatta drága anyaföld műanyagba csomagolt termékei. Ma már sajnos az sem ritkaság, hogy még az ivóvíz is sokkal inkább méreg, mintsem a napi szükséglet kielégítője. Nem elegendő azonban csak szörnyúlködni a tényeken. El kell érni, hogy általánossá váljék az a felismerés, hogy e folyamat feltartóztatása létszükséglet, amely megkívánja, hogy szúróberendezésekkel lássuk el a környezetünket leginkább szennyező üzemeket; áttérjünk a korszerűbb energiahordozók használatára (ólommentes benzin, nap- és szélenergia stb.) és a következetes szennyvíztisztításra; környezetkímélő háztartási szereket alkalmazzunk; korszerűsítsük a járműipart, ésszerűsítsük a közlekedési rendet, ösztönöznünk kell továbbá a környezetvédelmi technikák előállítására és használatára; ki kell dolgoznunk a hulladék felhasználásának módozatait, esetleg likvidálásának környezetbarát módon való megoldását; a környezetszennyezőket súlyosan meg kell büntetnünk stb. VÁRADI RICHÁRD A mi auránk aranyszínű Páll Lajos: Falusi emberek
