Szabad Földműves Újság, 1991. február (1. évfolyam, 1-10. szám)
1991-02-20 / 3. szám
4 Az egyházak Kárpátalján A Református Egyház Józan Lajos, viski lelkész után joggal elmondhatjuk: Kárpátalján nem minden magyar ember református, de minden református ember magyar. A reformáció ezen a vidéken igen hamar elterjedt. Bizonyítják ezt azon református gyülekezetek, amelyek az 1550- es években sorra szerveződtek: Ungvárott 1546-ban, Szürtében 1550-ben, Munkácson 1532-ben. A XVI. század derekán itt lelkészkedik Kálmáncsehi Sánta Márton, e vidék legjelesebb reformátusa. Beregszász 1548-ban lesz reformátussá. Itt telepedett le Kálmáncsehi, aholis 1552-ben két zsinaton is meghatározó szerepet játszik. A mai Kárpátalja önálló geopolitikai egységként csak a trianoni szerződés után alakult ki, így ezt megelőzően az egyház, vallási események itt is a Kelet-Magyarországon zajló történéseket követték. Az ellenreformáció e vidéken is tért hódított, minekutánna II. Rákóczi György özvegye, Báthori Zsófia a munkácsi vár úrnője rekatolizált. Az egyházi becslések szerint Kárpátalja mai területén kb. 120 000 református él, a magyarok kb. 75 százaléka. Az említett számadat természetesen csak a hagyományosan kialakult történelmileg hitelesíthető felekezeti megoszlást jelenti, nem pedig a hitüket nyíltan is vállalók számát. Ilyen adatot az említett történelmi események miatt ma még nem közölhetünk. Ez a megállapítás vonatkoztatható a többi vallási felekezetre is. Mária Terézia vakbuzgó katolicizmusát II. József Türelmi Rendelete enyhítette, amelynek eredményeként a reformátusok itt is visszakapták templomukat, s újabbakat építhettek. A kárpátaljai református egyház „önszerveződése“ kényszerűségből történt, ugyanis miután Kárpátalja Trianont követően Csehszlovákiához került, megváltozott az egyházak státusza is. Nem tagadható viszont, hogy sokáig a református egyház szervezetileg, jogilag rendezetlen maradt és csak vegetált. Használható, államilag elismert megerősített egyházi törvénykönyve nem volt. Az egyházközségek hadikölcsönökbe fektetett pénze elveszett, az egyháztagok elszegényedtek. A gyülekezetekre a templom, az egyházi iskolák, épületek fenntartása olyan terhet rótt, amely megfeszített áldozatvállalást kívánt. Városi gyülekezetekben élő, többségükben értelmiségi egyháztagok jelentős része, akik korábban állami szolgálatban álltak csehszlovák állampolgári bizonyítvány híján állásukat vesztették, létminimum alatt tengették életüket. Az általános anyagi leromlás nem kerülte el a református egyház alkalmazottait sem, hiába biztosította a csehszlovák állam hivatalosan az egyházakat támogatásáról. A jogi helyzet 1921 -ben megoldódott. Ekkor megalakult a kárpátaljai református egyházkerület, külön püspökkel. Az egyházkerület három egyházmegyéből állt: ungi, beregi, máramaros-ugocsai. Bár az elkövetkező évtizedekben is komoly gondolatokkal küzdött a kárpátaljai reformátusság, biztosítva volt a lelkészutánpótlás (Losoncon, teológiai szeminárium működött), egyházi lapok jelentek meg. A sztálinizmus nem kímélte az egyházakat sem. Annak ellenére, hogy tevékenységük csak az istentiszteletre korlátozódott, veszélybe került a lelkészek élete is: közülük mintegy 20-an, különböző konstruált perek áldozataiként szibériai lágerekben raboskodtak, ahonnan többen nem is tértek vissza. A nyílt terror később a hruscsovi korszak rafináltabb, kifinomultabb egyház- és vallásellenessége, majd a „pangás éveinek“ általános romlása nem múlt el nyomtalanul az egyház életében, az emberek hitéletében sem. Rejtőzködő hitélet, bújkáló vallásosság jellemezte ezekben az évtizedekben a kárpátaljai magyarságot, de a vele együttéló ruszinokat, ukránokat, oroszokat, románokat is. Pedig Kárpátalján sokáig a templom jelentette a magyar nyelv egyik utolsó mentsvárát. Huszton például, ebben a hajdani szabad királyi koronavárosban ma csak a református és a római katolikus templom az a hely, ahol még nyilvánosan magyar szó elhangzik ... Mint a többi egyház, a református egyházközségek is minden állami támogatás nélkül, kizárólag a hívek adományaiból működnek. Áldozatkészségüket mutatja, hogy az elmúlt évtizedben majd félszáz templomot újítottak fel. örömteljes hír, hogy csak az elmúlt, 1989-es évben több templomot adott vissza az állam az egyháznak. A Nagyszólösi járásban, Verböcön, Péterfalán, Tekeházán, a ma már Beregszászhoz tartozó Beregvégardóban, valamint Balazséron. 1990-ben a munkácsi járási Kajdanon kapták vissza a templomukat a református hívek. Az utóbbi négy évben összesen hét templomot adott vissza az állam egyházi kezelésbe. Remény van arra is, hogy a szórványban élő kisebb gyülekezetek sem maradnak lelki gondozás nélkül; rövidesen a szolyvai, bilkei, aknaszlatinai, nagybocskói, rahói, szórványban élő reformátusok is énekelhetik az ismert és évtizedek óta nélkülözött zsoltárokat. 1941-es adatok szerint a mai Kárpátalja területén 91 gyülekezet volt, 110 lelkésszel. A mai adatok: 48 gyülekezet, 20 lelkész. Van olyan lelkipásztor, aki hét gyülekezetben szolgál. Biztató, reménykeltő a lelkészutánpótlás szempontjából, hogy a két teológusnövendéket, akik 1988-ban érkeztek a Budapesti Teológiai Akadémiára, 1989-ben két újabb követte. A kárpátaljai magyar reformátusság néhány esztendő múlva lelkipásztor nélkül maradt volna, ha 1978-ban Forgon püspök kezdeményezésére nem látnak hozzá a hivatást érző fiatalok képzéséhez. Az ideológiai, politikai vesztegzár eltűnésével párhuzamosan egyre szorosabb a kapcsolat a magyarországi és a kárpátaljai testvéregyházak között. Az elmúlt évtizedben több ezer bibliát és énekeskönyvet juttattak Magyarországról a kárpátaljai gyülekezetekhez. (Következő számunkban folytatjuk a kárpátaljai egyházak bemutatását.) BÁLLÁ GYULA ÚJSÁG 1991. február 20. Török Elemér Nézzétek az embert (Sütő Andrásnak) Mintha hívó harangszó szállna az idő lassú gyűrűzésén a madárkalitkás ég alatt éberek vagyunk álmatlan éjszakáid őrei mi gyűjtjük össze aggodalmaid mi balzsamozzuk be szíved átvérzó sebeit s kiáltjuk vádlón: nézzétek az Embert kit földre bunkózott gyáván a vak gyűlölet E furcsa korban melyben élnünk s viaskodnunk adatott mi tudjuk hogy hazugságtól s haragtól tiszta hangod túlzeng a nem európai ordas hangokon... JK BIBLIA Kétségtelenül a legolvasottabb és egyben a legvitatottabb könyv a világon. A Krisztust követőknek naponkénti kenyere, az atheisták támadásainak naponkénti indítéka. Van, aki megmaradásának, üdvösségének érdekében olvassa, van, aki azért, hogy ismételten „leszámoljon“ vele. Bárhogy legyen is, egy bizonyos, illik jól ismerni. A Biblia keletkezésének ideje, pontosabban, keletkezésének folyamata több mint másfélezer esztendőt tesz ki, Krisztus előtt mintegy 1200-tól számítva, összesen 66 kanonizált könyvet foglal magába és két részre oszlik: Ószövetségre és Újszövetségre. Az Ószövetséget héberül, az újat görög nyelven írták. Magyarra Károli Gáspár fordította, s magyarnyelvű teljes Bibliája 1590- ben jelent meg Vizsolyban. Irodalmunk, sót egész kultúránk elképzelhetetlen nélküle. Maga a név görög eredetű, könyveket jelent. Egyes számban, idővel kizárólag a Szentírás megnevezésére használatos. Leghosszabb könyve a Zsoltárok, legrövidebb az ószövetségi Abdiás könyve, az Új szövetségben János apostol 2. és 3. levele. A könyvek sorrendisége az idők folyamán változott, de ez nem változtat a lényegen, nevezetesen azon, hogy minden könyve az Isten kijelentésének a hordozója és átível az időn, magábafogja a múltat, jelent és jövendőt. Meglehet, hogy az avatatlan számára furcsán hangzik, de valóban a jövőbe mutat, a bekövetkező döntő eseményekre, az ítéletre, a teljes változásra. Üzenetében szabad kételkedni, de azt feledni, hogy a végső „miért“-ekre csak az Isten adhat választ, nem szabad. A Biblia nem történelmi, irodalmi, lélektani, vagy természettudományos tanilletve szakkönyv, jóllehet ezen területek, jelenségek világába is mély bepillantást biztosít. A Biblia az élet könyve. Igaza nem vitákban, hanem a gyakorlatban, a tanítása szerinti életvitelben derül ki. A Biblia természetesen tudást gyarapító könyv is, de elsősorban hitet ébresztő, amely - és ez nagyon fontos - hitben gondolkodni tanít, hit által látni és érteni. Sohasem kérdi, hogy mit tudsz az Istenről, de azt igen, hogy mit hiszel. Nem az a fontos, hogy milyen elméleti tudásod van a benne foglaltakról, hanem az, hogy követed-e Jézus Krisztus tanítását szóban, tettben, magatartásban. Az ember konkrét életfolytatása lehet hovatartozásának a hiteles igazolója, avagy cáfolója. Jézusi lelkűiét és evangéliumi szellemiség nélkül nem lehet Krisztuskövetésről beszélni. A Biblia figyelmeztet arra, hogy az élet alapvető dolgaihoz, jelenségeihez leginkább hittel közelíthetünk. Például, nem tudhatja az ember, hogyan, mikor, miért keletkezett ez a világ, amelynek képe folyton változik, nincs róla dokumentáció, s nem tudhatja, hogyan és mikor lesz vége. Viszont biztos teremtett voltában, vagyis, hogy Gazdája, ezért értelme, célja van. Az ember nem tudhatja a 2x2 bizonyosságával, hogy szereti-e társa, gyermeke, de bizalommal lehet irántuk, hiheti, hogy igen szereti. Nem tudható lényegében, hogy mi az élet, mi a halál, de a kijelentés alapján hiheti, hogy kapott lehetőség és megmérettetik. Ellentétben minden szokással és filozófiával a Biblia tanítása szerint az ember nem lehet önmaga mércéje, mert az ember a maga mivoltát, csak az Istenhez viszonyulva képes megérteni, felfogni és megélni. Az ember, az emberréválás útján, nem kerülheti ki az Istent. Erre a felismerésre, az Istennek a Bibliában közölt önkijelentése vezet el. Többek között ebben van a Biblia „időtlensége“, örök aktualitása. Ezért fordul hozzá újonnan minden kor embere. Az ember történetének ugyanis istentelen korszaka lehet, de Isten-nélküli korszaka nincs. A Biblia olyan, mint egy útjelző, útmutató, amely segíti a szabadság útját megtalálni és járni rajta. Ezen az úton lehetnek bajok, nehézségek, kemény küzdelmek, de lemondásnak, megkeseredésnek... nincs helye. Minden a kezdettől a vég, a végkiteljesedés irányába halad. A nagy cél: a mulandóból az örökkévalóba, üdvösségre jutni, előttünk van. Ez a Jézusban megvalósult megváltás által lehetséges. Emberhez méltó élete éppen ez a perspektíva, azaz a cél látása biztosíthat. Ennek meglátására az isteni kijelentés nyithatja fel az ember szemeit. Ezért nevezték el a Bibliát, méltán a könyvek-könyvének. És éppen ezért olvassák, illetve vitatják anynyian. „A teljes írás Istentől ihletett", mondja Pál apostol. A Bibliában a megszólaló és megszólító, önmagát kijelentős Isten küzd az emberért. Dr. ERDÉLYI GÉZA
