Szabad Szó - Libre Palabra, 1949 (5. évfolyam, 49-52. szám)
1949-05-01 / 52. szám
9 SZABAD SZÓ NYILAS KIS TÜKÖR BŰN ÉS BÜNIIÖDÉS Szálasi volt keretlegényeinek nyugatra szökött Íródeákjai mind szemérmetlenebb nyíltsággal igyekeznek „igazolni“ a nyilasuralmat és a magyar Népbiróság által halálraitélt nyilas vezéreket mint a keresztényi szeretet és a szentistváni Magyarország mártírjait dicsőítik. Azt hirdetik, hogy a háborús bűnösök elleni bünperek jogtalanok voltak, mert visszaható erővel biró törvény alapján Ítéltek olyan bűnök felett, amelyek azok elkövetése idején nem voltak büntetendő cselekményeknek tekinthetők. Úgy látszik, ezek a keresztény publicisták nemcsak a nemzetközi jogban járatlanok, de az igaz keresztények Szent Bibliáját sem olvassák. Hiszen elegendő volna, ha az Ó-Testamentumban a Tíz Parancsolatot figyelmesen tanulmányoznák. Ott megtalálnák a civilizált világ egyik legfontosabb parancsolatát: „Ne ölj“. Ezt a parancsot -szankcióval is ellátja a Szent Biblia, mondván: „Aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki“. De ha a mózesi parancsot, mint zsidó eredetűt, nem ismernék el magukra érvényesnek ezek a „keresztények“, akkor figyelmükbe ajánljuk az Uj Testamentumban Jézus Krisztus szavait és Máté apostol figyelmeztetését (Máté 26.52): „Akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök!“ A háborús és népellenes bűnösök, a kampóskeresztes nácik és a nyilaskeresztes terroristák bűnöztek az isteni és emberi törvények ellen és a tömeggyilkosságok, fosztogatások, kegyetlenkedések elkövetéséért megérdemelték a hóhér kötelét. Nemcsak az a keretlegény felelős a gyilkosságért, aki tarkón lőtte a baloldali politikust vagy a védtelen zsidót, hanem épp úgy felelősek azok akik ezeknek e nyilas terroristáknak fegyvert adtak a kezükbe és büntetlenséget Ígértek az elkövetendő bűnökért. Azok a nyugatosok, akiknek sikerült a magyar Népbiróság igazságtevő Ítélete elöl elmenekülni, saját bűnös múltjukra irányítják a közfigyelmet, ha a háborús és népellenes bűnök miatt elitéit bűnösöket most itt mint mártírokat igyekeznek ünnepelni. * NYUGATOS MONARCH ISTÁK A NYILAS „HÍDVERŐK“ ELLEN Habsburg Otto híveinek New Yorkban megjelenő lapja, a „Krónika“ most ideérkezett számában közli Marschalko Lajos „Önigazolás helyett megigazulást“ cimü cikkét, amelyben a kitűnő monarchistavezér a kővetkezőket írja: „Németország amerikai megszállási övezetében ma is működik még a egykori nyilas pártnak bizonyos baráti együttese, amely a Hídverők néven litografált havi folyóiratot is szerkeszt. A világpolitikai fejlődés következtében ez a csoport ugylátszik, elérkezettnek látja az időt arra, hogy végleg önigazolja magát, illetőleg a magyarországi nyilas-uralmat. Erre mutat az a már ismert tény is, hogy a Hídverők egyik száma, a nyilas „hatalom-átvétel“ évfordulóján „Október 15“ cim alatt nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a nyilasok uralomra jutása nélkül a szovjet szállta volna meg Európát s igy a nyilasok „Európa és a világ keresztény kultúrájának megmentöivé lettek“. Annyit ma már tárgyilagosan meg lehet állapítani, hogy 1944 október 15-én mikor a fegyverletételi parancs elhangzott, a magyar történelem legtragikusabb őszén valóban abban a hangulatban élt a magyarság, hogy jobb meghalni, jobb odatemetkezni az égő városok, vagy Budapest romjai alá, mint asszonyaink életét, becsületét, eláldozni a keleti barbarizmusnak... Ezzel a hangulattal fogadta Szálasi Ferenc hadparancsát, amelyről, mint világtörténelmi cselekedetről emlékezik meg' a „Hídverők“. Pedig ha a nyilas rendszernek van bűne, akkor ez az, hogy egy ilyen nagy nemzeti öngyilkosság, vagy nemzeti ellenállás egységét, elszántságát és erkölcsi alapjait zúzta szét rövid napok alatt. Október 15-én egyébként a nyilaspárt jóformán a világon semmit sem cselekedett. A német Királytigrisek lőttek, a német S. S.-ek megostromolták a várat, miután mindez megtörtént, közölték, hogy „át lehet venni a hatalmat“. Reggelre aztán megjelentek a nyilasok és ezzel a nemzeti szabadságharc reménye azon nyomban át is változott egy terrorista párturalommá, amelyben a szélhámosság, tudatlanság és banditizmus váltakoztak egy igen kis számú tiszta-kezű fanatikus jószándéku erőfeszítéseivel. „Mozgalmat szervezünk, nem nemzeti kaszinót“ — irta egykor a Magyarság és most betört a városba a „mozgalom“. A Franzstadt, Angyalföld nacionálkommunistái szaladgáltak roppant karszalagokkal és — ne tagadjuk — raboltak is. (S gyilkoltak is!). Nyiltan, szemérmetlenül, büntetlenül! Korrupció, szenny, igazságtalanság! — amely elundoritotta még azokat is, kik politikától függetlenül boldogan harcoltak volna a bolsevisták ellen.“
