Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-05-01 / 41. szám
SZABAD SZÓ 3 Bölöni György: XII X/OLT 1848? Márciussal a magyar köztársaság belépett a centenáris ünnepségekbe, melyekkel a 48-as forradalom és szabadságharc, a társadalmi és nemzeti szabadságharc százéves évfordulóját ünnepli. Száz év alatt e dicsőséges nagy küzdelem szociális irányát nem volt szabad kidomboritani. Az iskolákban azt tanultuk, hogy a magyar nemesség áldozatkészen lemondott jogairól és igy mondotta ki a jobbágyfelszabadítást. De hogy az európai forradalom mennyire kényszerítőén sarkalta a pozsonyi táblát a nagy reformra és március 15-ikével a pesti nép mennyire döntően avatkozott be az események folyásába, minderről sokszor megfeledkeznek. Negyvennyolc történelmében a nemzeti szabadságharcon volt a hangsúly, mert az uralkodó rendnek mindég érdekében állott a hatalmas harc társadalmi mozzanatait és céljait nem hangsúlyozni és lehetőleg eltüntetni. Most itt az ideje, hogy úgy ünnepeljük negyvennyolcat, mint a társadalmi felszabadítás hajtóerejét és benne egyben a nemzeti függetlenségért való harc felemelő példáját. És ha ezt teszszük, Petőfi Sándor, a nép Petőfije, nemcsak a Talpra Magyar költője, hanem a világszabadság lantosa és az Egyenlöségi Társulat proklamációjának fogalmazója. Amikor Petőfi a haza megmentésére buzdít, uj hazát követel, hol „minden szegletig eljusson a nap s a tiszta levegő“, hol „minden ember lásson s ép legyen“. Amikor pontokba szedte a forradalmi ifjúság, a vörös republikánusok kívánságait, követelte a nép proletáriátusságának megszüntetését, a „ki nem látszott népjogokat“, „az ember és ember, polgár és polgár közti osztályfalakat fenntartó előítéletek ostromlását és ledöntését.“ És igy a mi Táncsicsunk nemcsak az iró, akit március 15-én kiszabadítottak rabságából. Táncsics az a politikus népbarát, aki arra ösztökélte az első nemzetgyűlést, hogy menjen tovább a jobbágyszabaditásban és emelje ki a rendi kötöttségből a parasztság minden rétegét és tegye igazi hatalommá, nemzetté a népet. A mi Kossuth Lajosunk sem egyedül a lángoló magyar hazafi, a politikai zseni, kora legnagyobb szónoka, hanem az a vezér, aki nagyszerűen egyesítette magában a haladás vágyát és a nemzeti ügyet és megteremtette a nemzeti függetlenség védelmére a fegyveres harcot és az erre feltétlenül szükséges összefogását a nemességnek és a népnek. Negyvennyolc ünnepe és negyvennyolc márciusa ezért a miénk, a népi demokráciát építő magyaroké, a magyar köztársaságé. Amint a nagy francia forradalom őse volt az 1830-as forradalomnak, mely végleg leszámolt a feltámadni készülő régi renddel, indítója a 48-as februári forradalomnak, melyen küzdőtérre léptek a francia társadalom szociális erői, és sarkalója a 71-es kommünnek, melyben a proletáriátus megkísérelte kezébe venni a hatalmat az elnyomó kapitalista polgársággal szemben: — mi is 48 forradalmi szabadságszellemében kapjuk meg csiráit azoknak az eszméknek, melyek most folyó társadalmi átalakulásunkat előre lendítik. A mi formálásában lévő demokráciánk múltja 1918 októbere és 1919 márciusa mellett a százesztendős 48. Negyvennyolc értelmét 100 év alatt nagyon kiforgatták és méltó valójában nem magyarázták. Amikor ünnepelni fogunk, ezt a mulasztást kell ^ jóvátenni, helyesbíteni kell a hamis magyarázatokat és az igazi vonalra kell visszavinni 48 nagyjainak szereplését, serkentő munkásságát és eredeti mivoltában kell feltámasszuk a kor társadalmat ujitó szellemét. Száz év alatt a Bach-korszak idegen elnyomása, az önálló nemzeti létet gátló 67-es kiegyezés, a ferencjózsefes idők haladást ölő álmos konzervatizmusa, a Horthy-rendszer nemzetgyilkos ellenforradalma és végül az országot Hitlernek kiszolgáltató magyar nyilas uralom, mind csak sorozatos meghamisítása és megcsúfolása volt 48 tündöklő nemzeti és szociális hitvallásának. Negyvennyolc hagyományaihoz csak a Köztársaság demokráciája tért vissza. A megsemmisülés szélén álló nemzeti létünket a demokratikus fordulat mentette meg és a demokrata fejlődés tért vissza erőt meríteni és példát szemlélni 48 eszméihez. Minél jobban építjük a népi demokráciát, annál erősebb hidat verünk a történelemben a szabadságharc múltjához. Mert az uj Magyarország alapjait e nagy idők kitűnő férfiai vetették meg s müvüket valójában mi csak folytatjuk, hogy megteremtsük Petőfi uj hazáját, melyet a szabadságharc leverésével 48 nemzedéke megvalósítani nem tudott. Bárhol ünnepel tehát a magyarság, a fővárosban, a falukban vagy külföldön, ne legyen az külsöséges, cécós megemlékezés, hanem hódolás a társadalmi haladás és a függetlenségi gondolat együttesen megbecsült emléke előtt. És egyben fogadalom is, hogy a 100 év előtt megkezdett nagy müvet továbbvisszük és a történelmi leckét megtanulva, a szomszéd népekkel megértő barátságban élve, hazánkat, most már a magyar nép hazáját 48 méltó utódjává, a népi demokrácia valóságos dolgozóinak boldog országává tesszük.
