Szabad Szó - Libre Palabra, 1948 (4. évfolyam, 38-48. szám)
1948-01-01 / 38. szám
4 SZABAD SZÓ A Tungsram-Argentina botránya a pesti humor tükrében Az Egyesült Izzó és a Tungsram-Argentina politikai hátterű korrupciós botrányával foglalkoztak a magyarországi élclapok is. A “Ludas Matyi” most ideérkezett számában jelent meg a következő buenosairesi vonatkozású vicc: AZ IZZÓ ÉRTÉKE Havlicsek leteszi kezéből az újságot a kávéházban és azt mondja: — Jankóvich Dénes gróf, az Egyesült Izzó vezére nagyon féltett kincs lehet. — Miből gondolja? — kérdezi valaki. Havlicsek vállat von: — — Olvastam, hogy őrizetbe vették. CARLOS ODRY Martiliero público Avenida Mitre 642 Avellandeda Házak, telkek, üzletek, adásvétele. Tervrajzok, szerződések, építések, kölcsönök könnyű fizetési feltételek mellett. örökösödési, tartományi, városi és bírósági ügyek el-Engedélyek megszerzése SZAKKÖNYVEK LIBRERIA A D Y - n á 1 intézése és kezelése. Zene, irodalom, ifjúsági könyvek nagy választékban Könyvkötészet CARLOS SÍKOS Victoria 676 IT. T. 34 - 8127 Buenos Aires Gábor Andor: a lánchíd szerelmese A budapesti “Szabadság” december 20,-i számában jelent meg Gábor Andor itt következő cikke, amely János Andornak a “Szabad Szó” szeptemberi szá_ mában közölt Írására vonatkozik: Sok rosszat olvastunk már Argentínáról, amely lassanként az emigrált magyar ellenforradalom egyik központjává lett, ámit — talán — meg lehetett volna akadályozni, ha külügyi hivatalunk számára ez a délamerikai ország nem csak akkor lett volna sürgős, amikor Jékely Lászlót a Warrenné mesterségét folytató államférfit akartuk oda követül kiküldeni. Állandóan történnek ott csinos dolgok s érkeznek oda csinos jövevények. De ha valami szép van Argentínában, azt is Írjuk föl. A buenosairesi Szabad Szóban olvasok most valami szépet és ideirom, hogy a Lánchid-Bizottság hasznát vegye. Egy Argentínában régebben kivándorolt magyarról van szó, aki odakint megtollasodott és megöregedett. Tul van a hatvanon, de 48-ra mégis haza akar jönni látogatóba, noha idehaza már senkije sincsen. Két fia volt, az egyik munkaszolgálatban pusztult el, a másikat nyilasok lőtték a Dunába. Két lánya közül az egyik a lublini katonai bordélyban ment tönkre, a másik az ostrom alatt halt meg. Hat fitestvére közül kettőt Auschwitzban égettek el, hármat koncentrációs táborokban vertek egyon. Eigy eltűnt. (Egy ilyen családi történet csak akkor tűnik fel az embernek, ha külföldi lapban olvassa'. Idehaza már unjuk. Ha családirtásról akarunk értesülni elmegyünk a Nemzetibe és megnézzük a nagyszerűen előadott III. Richárdot és megdöbbenünk rajta, hogy micsoda sekszpiri szörnyetég volt ez a Richárd, aki kettővel-hárommal kevesebb embert ölt meg, mint amennyiről a föntebbi statisztika beszámol. S most már évszázadok óta nincs számára fölmentés. A NOT sem avatkozik bele ügyébe.) Nos, a nevezett öreg ur mégis haza akar jönni, ezzel a megokolással, melyet az interjuoló újságírónak mond el. ideám, ahogy régen mondták: én abba vagyok pista. És ha meg nem halok addig, akkor igenis át fogok menni rajta. Egy okkal több, hogy siessünk a Lánchíddal. Mondom, hogy az argentin öreg ur tul van a hatvanon... — Kizárólag a Lánchíd miatt ihegyek Budapestre. A világjárók közül az egyik a Niagarát akarja megnézni, a másik a Veznv kráteréhez óhajt fölmenni, a harmadik az egyiptomi piramisok nélkül nem tud. meghalni. Én pedig a Lánchídon, a jó öreg Lánchídon akarok mégegyszer átsétálni. Olvasom a lapokból, hogy Gerő Ernő kiemelteti a Dunából a roncsait, megreparáltatja és újra üzembe helyezi. Ha egyszer. egyetlenegyszer még átsétálhatok rajta, nyugodtan viszszajövök Argentínába, örök emigránsnak, hiszen senkim és semmim nincsen odahaza. Nekem, fiam, a Lánchíd a fixa
